Dudás Diána a 2019-ben megjelent Az én szcientológia sztorim című könyvében írta le, hogyan hálózta be őt a vallási szervezet, milyen tapasztalatok érték a szcientológiában eltöltött öt éve során, és miként sodródott az idegösszeomlás szélére.
2018-ban szakított a szervezettel, egy évvel később megírta a jelenleg 27 országban kapható kötetét. 2022-ben hatrészes YouTube-videósorozatot készített az ex-szcientológusokat segítő Clarus Animus Alapítvány kurátorával, Bonyai Péterrel.
Dudás Diána a Refreshernek árulta el elsőként, hogy készül a folytatás, hamarosan második évada is lesz a szériának. Új koncepcióval, más megvilágításban valósítják meg, de az első felvonáshoz hasonlóan megrendítő történetekről fog szólni. Interjúnkban többek közt a könyvében leírt horrorisztikus és groteszk sztorikról, a távozása utáni pánikbetegségéről és általánosságban a szcientológia világáról kérdeztük.
A beszélgetés előtt mindenképp javasoljuk az alábbi cikkünk elolvasását, hogy tisztábbá váljon a kontextus – a szcientológiát ugyanis lehetetlen röviden körülírni, hiszen számtalan eljárásmóddal, kacifántos működésmechanikával és sajátos szakzsargonnal rendelkezik.
2013-ban, 30 évesen csatlakoztál a Szcientológia Egyházhoz. Mi fogott meg benne?
Kicsit sem úgy indult, hogy egy napon felkeltem és eldöntöttem, hogy szcientológus leszek. Egy Balaton melletti kicsi faluból kerültem fel Budapestre, és beléptem egy általam is használt aloe vera tartalmú termékeket értékesítő multi-level marketing csoportba. Támogattak, segítettek, rendezvényekre hívtak – nagyon kedvesek voltak velem. A felsővezetőm ajánlott egy klassznak tűnő wellnessprogramot, ami szaunázást, vitaminok szedését és méregtelenítést foglalt magába – szcientológiáról szó sem volt.

A Paulay Ede utcába, a budapesti szcientológiai (szerk.: 2016 óta már a Váci út 169-es szám alatt található a budapesti székház) központba kellett mennem, ahol szintén nincs kiírva nagybetűkkel, miről van szó valójában. Feltűntek azonban furcsaságok: serlegek, érmek és képek voltak a falakon, amik tele voltak életjobbító idézetekkel.
Akkor még nem voltál tisztában vele, de a hírhedt méregtelenítő eljárásra mentél, ami egyfajta beavatási szertartás a szcientológiában. Elmagyarázták, miért kell túlesned rajta? Miből állt a program?
Néhány héten át, napi fél órában futni kellett, azután négy-öt órát ücsörögni hatvan-nyolcvan fokos szaunában. Különböző vitaminokat kellett szednem, azt mondták, hogy ezáltal kihajtom az addigi életem során felgyülemlett méreganyagokat a testemből, így pedig az elmém is megtisztulhat – jól hangzott. Szaunázás közben egy hölgytől hallottam először, hogy ez az egész a szcientológia égisze alatt zajlik.
Zöldfülűen kérdezősködtem róla, de úgy voltam vele, hogy engem ez nem érdekel, én csak szaunázni, méregteleníteni jöttem. Akkor hallottam először L. Ron Hubbard, a szcientológia alapítójának nevét.

Tartottak egészségügyi tájékoztatást, mielőtt alávetettek az eljárásnak?
Elmentem előtte egy általuk ajánlott orvoshoz, aki csinált egy gyors EKG-t és megmérte a vérnyomásom – mint utóbb kiderült, nem hétköznapi, hanem szcientológus doktorhoz küldtek.
Az órákig tartó szaunázás közben néhányan konkrétan vergődni kezdtek, mint a partra vetett halak, de volt olyan is, akinek fekete lett a nyelve. Azzal magyarázták, hogy így ürülnek a méreganyagok.
A mostani fejemmel, háttértudás nélkül és teljesen idegenek közt már nem mernék ebbe belevágni, de tizenkét évvel ezelőtt közel sem volt annyi rendelkezésre álló információ a szcientológiáról, mint most. A rendszeres mozgástól egyébként jobb lett a közérzetem, tehát pozitív felhanggal zárult a program. A végén elmondták, hogy vannak még másmilyen életjobbító tanfolyamok is, amik segítségével haladhatnék tovább a testi, lelki megtisztulás felé vezető úton.
Milyen ígéretekkel és hogyan húztak be a szcientológiai képzésekre?
Egy rossz párkapcsolatból kilépve, fiatal nőként érkeztem Budapestre; kerestem a helyem és a megélhetésem. Akkoriban a szcientológusok nagyon profik voltak az Airbnb-s lakáskiadásokban, és segítettek nekem is lakást bérelni, amit később ki tudtunk adni drágábban. Felvázolták, hogy emellett a munka mellett lehetnék napi négy órában munkatárs a budapesti szcientológiai központban, ami azért is lenne hasznos, mert a különböző tanfolyamokat ingyen – később természetesen kiderült, hogy ez nem igaz – végezhetném el. A lakáskiadásból lesz bevételem, mellette tudnék tanulni is – ezt nagyon jónak gondoltam.

Villámgyorsan zajlottak az események: munkatárs, majd három-négy hónap elteltével közönség-kapcsolatfelvételi igazgató lettem. Én voltam az első személy, akivel egy utcáról beérkező ember szóba elegyedett.
Magyarországon az a fontos nekik, hogy a munkád mellett legyen időd és pénzed a tanfolyamokra. Ha nincs elég pénzed, de okosnak tűnsz, akkor megpróbálnak munkatársként beszervezni.
A belépő a kétszáz kérdésből álló oxfordi képességteszt (szerk.: ha beírjuk Google-ba, elsőként a tesztkozpont.net weboldalt dobja fel, ahol bár titkolják, de a beágyazott videó is arról árulkodik, hogy a Szcientológia Egyház által üzemeltetett, feltehetően Google Ads-hirdetéssel felturbózott honlapon járunk), aminek lényege, hogy megtalálják az emberek „romját”, vagyis azt, ami az életét romba dönti. Így húznak be: felvázolják, hogyan tudsz javítani az életeden tankönyvekkel, tanfolyamokkal.
Létezhet olyan, hogy a teszt alapján az derül ki, hogy minden rendben van, és nem szükséges a delikvensnek szcientológiai továbbképzésekre járnia?
Nem (nevet). Szerintük ez kizárólag a szellemi szabadság felé vezető hídon (szerk.: a korábban is linkelt cikkünkben ezt is elmagyarázzuk) érhető el, aminek a legfelsőbb szintjei több tíz-, de akár több százmillió forintba is kerülhetnek. Olyan nincs, hogy valakinek semmi abnormálisat nem találnak a tesztjében, és útjára bocsátják.
Mikor jön a képbe az E-méter segítségével zajló „poligráfos” auditálás, ami a szcientológiában a pszichoterápia megfelelője?
Kezdetben az életjobbító tanfolyamokat kell teljesíteni, amelyek során A-Z-ig kikérdeznek, nincsenek-e a közeledben veszélyes személyek, akik lebeszélhetnek a szcientológiáról vagy pszichológusok, pszichiáterek – akiket L. Ron Hubbard „az emberiség antiszociális ellenségeinek” nevezett. Teljesen elkapott a gépszíj: részesévé váltam egy összetartó közösségnek, ráadásul kezdetben a képzéseket is élveztem, az auditálás pedig csak azok után következik.
Tényleg felér egy vallatással?
Abszolút! Több órán keresztül zajlik, különböző szegmensekből áll, amiknek megvan a maguk célja. Az egyik például arról szólt, hogy ha teljesíted, kommunikációs release leszel, tehát bármikor, bárkivel, bármilyen témáról fogsz tudni diskurálni. Úgy kell elképzelni egy általános auditálást, hogy fogod az E-méter hengereit, majd elkezdenek neked szavakat sorolni. A műszeren látják, melyik az a szó, amelyiknél kileng a tű, vagyis ami zavarba hozott.
Mindenféle szexuális töltetű kifejezés vagy káromkodás is elhangozhat. Ezek alapján kezdik szűkíteni a csapásirányt, és például megkérdezik, hogy kivel beszéltem az adott szóról és milyen helyzetben került elő.
Ahogy kibeszéli ezeket magából, óhatatlanul felszabadul az ember. Szórakozik, megkönnyebbül – részben ugyebár így működik a valódi pszichológia is. A tanfolyamok során kiképeznek arra, hogy nyugodtan, türelmesen, akár hosszú órákon keresztül is mozdulatlanul ülj az auditálásokon, hiszen óránként 28 ezer forintot fizetsz – minél tovább tart egy-egy alkalom, annál jobb nekik. Volt olyan, akihez vödröt vittek, mert hánynia kellett, és még azután is folytatta az auditálást. Amit tűkön ülve vártam, az az előző életeimben történő kutakodás volt. Mit fogok látni? Vajon transzcendentális élményben lesz részem?

Elmondom, mi történt. Megfogtam az E-méter hengereit, ellazultam, majd azt kérték tőlem, hogy idézzek fel egy előző életbeli képet. Természetes, hogy valahonnan be fog ugrani egy random jelenet, például hogy hercegnőként egy réten szaladgálok. Az volt a legdurvább, hogy amit felvázoltam, azt megerősítette az E-méter, hogy igaz.
Na, ez hipnotikus volt. Itt kezdődött az agymosás. Pedig akkora hülyeségeket mondtam... Évmilliárdos távlatokban beszéltünk, amikor még csak egy fénypont voltam, ami a világűrben cikázott...
Szerintük Hubbard egy kísérlettel (amelyet a Mission Into Time című könyvében „dokumentált”) bizonyította, hogy az előző életek léteznek, ezért az előző életemben az általam felsorolt dolgok ténylegesen megtörténtek velem. És még valami: nekem ott úgy mondták, hogy amikor meghalsz, abban a pillanatban hozol egy döntést, ami meghatározza a következő életed. Volt, hogy egy nap alatt négy különböző halálomat átéltem: leszúrtak, megmérgeztek, lefejeztek.
Én azt tapasztaltam az auditálásomban, hogy addig nyomnak bele újra és újra ezekbe a sztorikba, amíg fizikálisan nem érzed, vagyis fájdalmaid vannak, hánysz, öklendezel, szédülsz. És nem hagyják abba, amíg nem mosolyogsz és jobban nem leszel.

Néhány hónap után kiutazhattál a floridai Clearwaterbe, hogy részt vehess az új globális központ, a „Flag” épület megnyitóján. Szó volt arról is, hogy a pár ezer főt számláló, teljes állásban dolgozó, legbelső szcientológiai csoportosulás, a Sea Org tagja leszel, ennek ellenére harminc nappal később hazajöttél. Mi történt veled Amerikában?
Kezdjük ott, hogy egy átlagos tanuló heti három-négyezer pontot gyűjtött össze a képzések során – nekem gyakran tizenkétezer volt. Egyedüli magyar munkatársként lehetőségem nyílt kiutazni Amerikába. Eleinte egy hétről szólt a terv. Először voltam az USA-ban, hihetetlenül szürreális volt. A megnyitóünnepség amerikai stílusban zajlott, minden csillogott-villogott. Különleges élményben volt részem, beláthattam a kulisszák mögé, beszélhettem Sea Org-tagokkal is, bár semmi eget rengetőt nem mondtak, nem is szabadott nekik. Úgy mentem ki, hogy a Sea Org-tagsággal kacérkodtam, amikor viszont megláttam, milyen körülmények közt élnek, elment a kedvem tőle.
Az emeletes ágyakkal zsúfoltságig telepakolt szobákban csótányok, patkányok szaladgáltak. Életemben ott láttam először háromemeletes ágyat, hat-nyolc is volt belőlük egy szobában – épp, hogy ki tudtam nyújtani a karom. Úgy aludtam, mint egy hernyó: állig betekertem magam, hogy ne férjenek hozzám a bogarak.
Nekünk kellett takarítani, fertőtleníteni, hipózni, mert brutálisan nagy dzsuva volt. Amíg ott voltam, nem hagytak csak úgy kóborolni, egy építkezés bontási munkálataiban kellett kemény fizikai munkát végeznem más Sea Org-jelöltekkel, akik között több kiskorú is volt. Az ilyen munka ott teljesen hétköznapi és normális. A Sea Org-tagok megbarátkoztak a körülményekkel, mert ők azt hiszik, hogy a szcientológiai tevékenységükkel megmentik a bolygót, de számomra kibírhatatlan volt. Azt mondták, ne parázzak ilyesmin, ezek elhanyagolható problémák a Föld sorsának tükrében.

Egy hetven-nyolcvan éves Sea Org-tag próbált folyamatosan toborozni, aki anno L. Ron Hubbard kezei alatt tanult. Meseszerű sztorikat mesélt róla, én pedig nagy döbbenettel hallgattam, megtisztelve éreztem magam (szerk.: Hubbard híres volt nagyzoló ferdítéseiről, többek közt háborús hősnek, PhD-doktornak vallotta magát, sőt Buddha reinkarnációjaként is hivatkozott magára). A józan paraszti eszem hozott onnan haza, miután megtapasztaltam a körülményeket.
Mit szóltak, amikor közölted velük, hogy nem maradsz?
Miután elhangzott a nemleges válaszom, százszor megkérdezték, hogy jól átgondoltam-e a helyzetet. Miután azt feleltem, hogy igen, akkor jött a hideg zuhany.
Jó, hát akkor ettől a pillanattól úgy megyek haza, ahogy akarok, ott lakok, ahol akarok, és azt eszem, amit akarok.
Felelőtlen módon nyolcvanezer forinttal a bankszámlámon mentem ki Amerikába, de úgy voltam vele, hogy egy hétre megyek, és fizetik a repjegyem és a szállásom is, szuvenírra pedig elegendő lesz a kis zsebpénzem. Felemeltem a hangom, hogy ha én az otthoniaknak szólok, mi a szitu, abból óriási balhé lesz. Az volt a deal, hogy néhány szcientológus közreműködésével összegyűjtik nekem a pénzt a hazaútra, és nekik kell majd visszatérítenem az összeget.

Miután hazajöttem, elindult a lavina: folyamatosan azt keresték, milyen ártó tetteim vannak, miért vagyok rossz ember, és miért akarok ártani a szcientológiának. Megbüntettek, etikai képzésre kellett járnom, ami természetesen az én pénztárcámat terhelte, ráadásul nem lehettem többé munkatárs – ami azt is jelentette, hogy nem vehettem részt ingyenesen a tanfolyamokon. Most már úgy gondolom, hogy korábbi eredményeim és nyilván a fizetős képzések miatt azt akarták, hogy szcientológus maradjak.
Mi motivált, hogy a negatív tapasztalatok ellenére is folytasd a szcientológiai praktizálást? Mekkora anyagi befektetést jelentett ez?
Csakis a tanfolyamok befejezése, a Clear, vagyis a tiszta állapot elérése motivált. Nem igazán foglalkoztam a büntetésekkel és azzal sem, hogy az amerikai kalandot követően valamennyi munkatárs furcsán nézett rám, és problémás, rossz embernek tartott. A Clear szintet elérve, ami jelenleg tíz-tizenöt millió forintba kerül, körülbelül annyi derül ki, hogy minden olyan dolgot, ami korábban megnehezítette az életed, saját magadnak köszönheted. Ezt a felismerést előre nem mondják el, addig auditálják az embert, amíg ezt saját maga originálja. Én nagyjából hatmillió forintot költöttem az öt évem alatt a képzésekre.

Ezután jönnek az OT, vagyis az Operating Thetan-szintek, amiből nyolc van. A kilencediket és a tizediket azóta is ígérgetik, de Hubbard ezeket már sosem fejezte be. Az OT-lépcsőfokok során kigyomlálod a múltbéli életeidből származó traumákat és a testedhez évmilliók során hozzátapadt gonosz szellemeket a szervezetedből.
Az OT 3-as szinten hullik le a lepel a mémmé vált Xenuról, aki a szcientológia tana szerint a 75 milliárd évvel ezelőtti galaktikus konföderáció ura volt. Sokkolt ez a sztori?
Ez bent tabu, nem szabad beszélni róla. Sőt, azzal fenyegetőznek, hogy tüdőgyulladást kap, aki idő előtt szóba hozza az egyes szintek tartalmát.
Amikor kijöttem, akkor értesültem a Xenu-sztoriról, és egyfajta visszaigazolás volt nekem, hogy ezek tényleg ennyire hülyék?!
Amikor még szcientológus voltam, és valamit furcsálltam, úgy voltam vele, hogy amennyi jó képességű emberrel, ügyvédekkel, orvosokkal, celebekkel tanultam együtt, nem létezik, hogy mindannyian ekkorát tévedünk.
Hány magyar szcientológus lehet?
Négyezer, ebből körülbelül kétezer fő számít nagyon aktív tagnak.

Az elméletileg magasabb szellemi szinteken lévő feletteseid másként viselkedtek?
Á, dehogy. Azt vettem észre, hogy kizárólag az egójukat fényezte az, hogy a felfelé vezető ranglétra mely lépcsőfokán jártak, de senki nem lett jobb ember. Ugyanúgy káromkodtak, csúnyán viselkedtek másokkal, csak nem mertek nekik visszaszólni.

Állításuk szerint különleges, magas szellemi szinten lévő emberekről van szó, de elmesélnék ezzel kapcsolatban egy személyes, párkapcsolati példát. Volt egy szcientológus párom, aki Clear állapotú volt, de se előtte, se azóta nem bántalmazott fizikálisan senki, csak ő. A könyvemben ezt a történetet is elmesélem.
Olyan rosszindulatú, manipulatív emberekkel még sosem találkoztam, mint a szcientológiában eltöltött öt évem során. Ígérgettek, lehúztak, és amikor végül mélypontra kerültem, magamra hagytak – csináljak, amit akarok. Ilyenkor sebtében eltűnnek, nehogy úgy tűnjön, bármi közük van az adott személyhez.
A vallások, egyházak esetében kényes kérdés: hogyan viszonyul a homoszexualitáshoz a szcientológia? Állításuk szerint mindenkit szívesen várnak istenhittől, szexuális orientációtól és nemi identitástól függetlenül.
Bárki jöhet, persze, mert utána mindenkit auditálnak. A homoszexualitást Hubbard első alapkönyvében a szexuális aberrációk közé sorolta, és egy későbbi könyvében ezt egy alacsony érzelmi hangoltsági („tónus”) szinthez rendelte. Azt is hozzátette, hogy az alacsony tónusú embereket el kell különíteni a társadalomtól – mint ahogy egy venezuelai diktátor tette anno a leprát terjesztő koldusokkal, akiket egy lakatlan szigetre száműzött.

Szerk.: Bonyai Péter a Szcientológia és a szex című 2008-as blogbejegyzésében részletesen értekezik a témáról. Bonyai elküldött lapunknak sokkoló, fotókkal is alátámasztott, valódi szcientológiai tankönyvekből származó szövegrészleteket, amik az egyház és a homoszexualitás viszonyrendszerét taglalják.
- A szcientológia alapkötetében, a Dianetikában a 125. oldal alján és a 126. oldal tetején a homoszexualitást a szexuális perverziók és betegségek közé sorolja.
- A Preclearek kézikönyvében a 258. oldal alján, 259. oldal tetején ez áll: a homoszexualitás „gyógyítható”, illetve 1,1-en van a „tónusskálán”. A tónusskála Hubbard érzelmi skálája, ahol az 1,1 egy alacsony szint = rejtett ellenségesség, szabados nemi élet, perverzió, szadizmus, bizarr szexuális szokások / gyerekekkel szadista módon bánni / homoszexualitás.
- A Túlélés tudománya című könyvben a 183. és 184. oldal tartalma: „A 2,0 alatti emberektől meg kell válni „csendben és sajnálkozás nélkül”, „ki kell törölni őket a társadalom rendjéből”, „elkülöníteni a társadalomtól”."
Teltek-múltak az évek, és hiába büntettek, aláztak meg sorozatosan, nem adtad fel, hogy elérd a Clear szintet. Folyamatosan jártál az auditálásokra, de közben súlyosan leépült az egészségi állapotod. Hosszan tartó mellkasi fájdalmaid voltak, ami végül idegösszeomlásban csúcsosodott ki. Kaptál segítséget az egyháztól?
Nem. Az utolsó két-három hónapban folyamatosan szajkóztam nekik, hogy erőteljesen szorít a mellkasom. Kiderült, hogy a bolygóideg vészjelzése volt, a testem üzenni próbált, hogy ki vagyok merülve fizikálisan és mentálisan is. Se orvoshoz, se egy EKG-ra nem küldtek el. Azt mondták, hogy az elmémben lakozó gonosz erők küzdenek, hogy nehogy elérjem a Clear szintet – amihez akkor már szerintük nagyon közel álltam.

Azt tanácsolták, hogy még jobban oda kell tennem magam. Ez vezetett végül az idegösszeomlásomhoz. Legalább azt engedhették volna, hogy egy-két napig pihenjek. Ehhez még hozzájárult egy családi tragédia is, elhunyt a nagymamám, aki a mindenem volt. Nagyon rossz állapotba kerültem, de még próbálták az utolsó bőrt is lehúzni rólam.
Az egészben az a kegyetlenség, hogy életvidám fiatal nőként vágtam bele a szcientológiába, és a végére sokkal, de sokkal rosszabb állapotba kerültem. És akkor hagytak magamra.
Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy itt a vége?
Egy auditálás során történt. Bevittek egy terembe, amit kulcsra zártak – ekkor én már önmagamból kikelve szidtam az auditort és az egész rendszert. Azt hihették, hogy megbolondultam. A fejem majd leesett a helyéről, annyira fájt. Azt mondtam, hogy inkább bevennék egy fájdalomcsillapítót (szerk.: a szcientológusok ellenzik a gyógyszerszedést, méregnek tartják őket), és hogy engedjenek haza.
Természetesen nem engedtek el. Rájöttem, hogy életem legnagyobb alakítását kell nyújtanom, hogy elszabaduljak.
Szép lassan világossá vált a lesújtó kontraszt: valójában szabad ember helyett rabszolgát akartak csinálni belőlem.
Előadtam, hogy nem fáj a fejem, az E-méteren a tű pedig jelezte, hogy igazat mondok, miközben a csillagokat láttam a fájdalomtól. El kellett hitetnem az auditorral, hogy semmi bajom, és át kellett vernem az addig tévedhetetlennek hitt, kvázi hazugságvizsgálóként funkcionáló műszert.
Leesett a tantusz: várjunk csak, akkor az mennyire lehetett igaz, amit az előző életeimről karattyoltam, nem tudom, hány millió forintért?
Öt év után kisétáltál a budapesti központ ajtaján, és tudtad, hogy a szcientológiai pályafutásod a végéhez érkezett. Hogyan töltötted az első estéd, napjaid?
Aznap délután a gyógyszertárba vezetett az első utam, vettem egy fájdalomcsillapítót, hamarosan már semmi bajom nem volt. Sétáltam egy nagyot, hazamentem, és estére, miután már jól voltam, támadt egy ötletem: mi lenne, ha vennék egy üveg bort? A szcientológia tiltja az alkoholizálást, de ekkorra már lázadozni volt kedvem. Egyik pohárral öntöttem a másik után, táncoltam a lakásomban a kedvenc zenéimre, és rájöttem, hogy igazából most váltam a magam módján Clearré. Megszabadultam.
Egy évvel később megjelent a könyved, 2022-ben a Szcientológia akták című YouTube-videósorozat. Nem tartottál az egyház részéről retorziótól?
Azt tudni kell, hogy akármivel fenyegetőznek, akármivel vagdalkoznak, a való életben nem állják meg a helyüket. Nekem is át kellett huzaloznom az elmémben, hogy én már nem az ő szabályaik szerint élek. Fontos volt számomra, hogy egyfajta kreatív önterápia gyanánt kiírjam magamból a történetem, és a Szcientológia akták sorozatban hozzám hasonlóak tragikus történetét is bemutassam.

Bonyai Péterrel karöltve hamarosan még több információt meg fogunk osztani a második évadról. Az első etaphoz képest kicsit más lesz a koncepció, megújulva, új köntösben, friss történetekkel készülünk. A végső cél az, hogy minél jobban tisztuljon a kép, és minél több információt szolgáltassunk azoknak, aki bizonytalanok a szcientológiát illetően.
A kötet megírása után valamelyest le tudtad zárni a múltat, el tudtad engedni a sérelmeket?
A gyógyulási folyamaton elindított, de az éveken át tartó szorongás miatt továbbra is nagyon ki voltam merülve. Ennek ellenére próbáltam rendezni magam körül a dolgokat, legyen szó barátokról, munkahelyről, emberi kapcsolatokról. A kilépés után viszont nagyon erős pánikbetegség lett úrrá rajtam.
Alig tudtam kimozdulni a lakásból, három-négy pánikrohamom volt naponta, fél éven keresztül. Emlékszem, ahogy feküdtem a padlón, miközben a szemem sarkából észleltem, hogy odakint feljön és lemegy a nap.
Pszichiátriára küldött az orvosom, de mivel nem szerettem volna gyógyszeres kezelésnek alávetni magam, inkább pszichológusnál próbálkoztam. Megdöbbentett, hogy nem igazán tudtak mit kezdeni velem. Újdonságnak számított akkoriban az esetem, és megszokott sémák alapján próbáltak bekategorizálni. Tíz alkalmamba került, mire elmeséltem a kusza történetem, a tanács pedig nagyjából annyiban merült ki, hogy sétálgassak és vegyek mély levegőket.

Több pszichológus is azt mondta, hogy nincs semmi bajom, miközben nem tudtam aludni és enni, illetve rettegtem attól, hogy ki kell lépnem az utcára. Ami rengeteget segített, az a sportolás volt, a futásnak köszönhetően jöttem ki a gödörből. Eleinte öt perccel kezdtem, de a végére mindig pánikrohamom lett, és azt hittem, meg fogok halni. Szép lassan tornásztam fel negyven-ötven percre az időtartamot.

Kire számíthattál ebben az időszakban?
Péter nagyon sokat segített nekem, valamint lett egy kiskutyám, Fruzsi.
Mint disznó a jégen, csúszva-mászva, tíz körömmel saját magam kapartam ki a rémálomból.
Milyen segítséghez tudnak fordulni azok, akik évek, évtizedek után elhagyták a szcientológiát, illetve anyagi és mentális problémákkal küszködnek?
Hozzánk, a Clarus Animus Alapítványhoz tudnak fordulni. A hivatalos Facebook-oldalamon akár engem is meg tudnak keresni. Heti szinten kapunk megkereséseket és mindenkinek segítünk.
Mit üzennél annak az olvasónak, akit megfogtak a szcientológia életjobbító ígéretei, és be szeretne lépni az egyházba?
Azt tanácsolnám neki, hogy először olvassa el a könyvem és nézzen utána a szcientológiának az interneten. Ha valaki elakad az életben, érdemes ennél a tébolyult vallásnál sokkal hatásosabb és nem utolsósorban olcsóbb módszerekhez folyamodni, legyen szó sportról, utazásról, baráti, családi támogatásról vagy terápiáról. Tájékozatlanul és felkészületlenül semmiképp ne térjen be a budapesti központba, de ha egy mód van rá, nagy ívben kerülje el őket az egész élete során.