Az Itt érzem magam otthon című új pszichothrillerük kapcsán beszélgettünk a hazai popkultúra két meghatározó alakjával, Molnár Áronnal és Lovas Rozival.
Molnár Áron és Lovas Rozi nem először léptek közösen a nagyérdemű elé: a független formációként működő Loupe Színházi Társulásban gyakran játszanak együtt, közreműködtek Holtai Gábor 2020-as rövidfilmjében, a Második körben is, továbbá A mi kis falunkban is egy képernyőn láthatta őket a közönség. Az Itt érzem magam otthon az első nagyfilmes koprodukciójuk, amely egyúttal Holtai bemutatkozó egészestés mozgóképes alkotása, kritikánkat a filmről itt olvashatjátok.
Az interjú érthetőségének kedvéért röviden szót ejtünk a film szinopszisáról. Ritát (Lovas Rozi) elrabolják az utcán, és az Árpád család lakásában tér magához, ahol egy szűk szobában megkötözve tartják fogva. Néhány kínkeservesen eltöltött nap leforgása után közli vele az egyik elkövető, Marci (Molnár Áron), hogy Rita hiába nem emlékszik rá, valójában elveszett testvére, Árpád Szilvia, aki elcsatangolt a közös otthonuk melegéből. A nő biztos saját identitásában, de ha életben akar maradni, részt kell vennie a groteszk szerepjátékban, és magára kell öltenie Szilvi szerepét. Amennyiben megfelelően viselkedik, Marci bemutatja őt a többieknek, és a mindenható családfőnek, Papának (Szervét Tibor) is.
Molnár Áron a magyar valóság börtönébe zárja Lovas Rozit – Kritika az Itt érzem magam otthon című filmről
2 nappal ezelőtt
Interjúalanyainktól egyáltalán nem áll távol a közéleti megnyilvánulás; az egykor noÁr nevű mozgalmáról ismertté vált Molnár Áron a közösségi médiában jelenleg az ország egyik legkedveltebb politikai kommentátora, illetve Lovas Rozi is rendszeresen köztudomásra hozza online és tüntetéseken is a kormánykritikus álláspontját. A film sajtóvetítése után, csakúgy mint az Árpád család a sztoriban, leültünk beszélgetni egy asztal köré, hogy megvitassuk a magyar politikai helyzetet, a Nemzeti Filmintézet működését, egy esetleges NER-ről készült film lehetőségét, valamint a friss projektjük lényeges és kurrens üzenetét.
Az Itt érzem magam otthon a magyarországi autokratikus berendezkedés metaforájaként is értelmezhető. Számotokra mi a film legfőbb üzenete?
Molnár Áron: Az egyik, hogy maradunk-e ebben a rendszerben, még ha át is alakítjuk, vagy képesek vagyunk azt mondani, hogy valami mást szeretnénk létrehozni. A másik Marci figuráján (szerk.: Áron karaktere) keresztül fogalmazódik meg és fontos felvetés: mit okoz a rendszer, ha kimossa az agyadat? Ha már itt tartunk, miért hiszi el valaki a regnáló kormány gyűlésén, hogy Ukrajna megtámadhatja Magyarországot? Miért Oroszországtól, az agresszortól várna segítséget? Hogy jutottunk el ide? Mindez az agymosás következménye, és félelmetes. Marcival is ez történt: vakon hű az Árpád család mérgező rendszeréhez.
13 otthonülős, kicsit sem nyálas romantikus film Valentin-napra: a niche drámákon át a folk horrorig
2026.2.12 10:52
Lovas Rozi: Ha az alakításaimról van szó, mindig a legapróbb emberi nüanszokhoz szeretek lenyúlni, mert a legmonumentálisabb mondanivaló is a karakterek belsőjében koncentrálódik. Az Itt érzem magam otthon számomra emberi döntésekről, kiszolgáltatott helyzetekről, kompromisszumokról, árulásokról szól, és arról, hogy egy közeg mennyire képes megváltoztatni, megmérgezni az ember önmagáról kialakított képét.
Hogy egy szélsőséges szituáció miként borítja meg az embert, és egyik pillanatról a másikra mennyire más értelmet nyerhet a szabadság fogalma. A film során szép lassan eljutunk egy társadalmi lenyomatig, amely letaglózóan szól a jelenünkről.
A karaktereitek szociopatának tűnhetnek, de valójában egy diktatórikus kisközösség fogaskerekei. Melyik aspektus volt a hangsúlyosabb a megformálás során: Marci és Rita bűnös vagy áldozat?
M.Á.: Amikor egy szerepet vizsgálsz, sosem játszhatsz egyértelműen gonoszt. Nincs értelme, mert nem lesz izgalmas. Marci végig szeretettel fordul Rita felé, még amikor bántja, akkor is, mert azt szeretné, hogy a család tagja legyen. Ez a kormány működésének lényege is: látszólag kedves veled, de megállás nélkül mindenben hazudik neked és manipulál téged. Marcinak a szeretet- és apaképhiánya az, ami miatt úgy döntött, hogy beáldozza saját életét, és csatlakozik Árpádékhoz. Fájdalmas történet, de hiszek abban, hogy egyszer még a Marcik is fel tudnak ébredni ebben az országban.
Az Üvöltő szelek inkább szól Jacob Elordi nyelvmozdulatairól, mint Emily Brontë klasszikusáról – Kritika
2026.2.12 10:21
L.R.: Rita nem bűnös, hanem abszolút áldozat, aki rátermettségének köszönhetően a felelős pozícióba kerül a közösségében. Ő igazából az eltorzult, megsebzett magyar társadalom tükre.
A romkomoktól és közéleti drámáktól hemzsegő magyar filmes palettán kockázatosnak tűnhet egy pszichothriller. Miért éreztétek fontosnak, hogy elvállaljátok a filmet, mi vonzott titeket a projektben?
MÁ: Imádom a kockázatot, engem ez éltet. Biztosra menni sosem olyan jó. Az egész életem erről szól, sok helyzetben kockáztatok; közügyekben, művészetben, például a Loupe Színházi Társulás is egy kockázat, hogy piaci alapon képesek vagyunk-e az államtól független színházat csinálni. Ez a film is egy kockázat volt, hogy nevetséges pénzből, ingyen vállalva a forgatást, executive producerként beszállva, tudunk-e független zsánerfilmet készíteni.
Kemény pillanatok, amikor konstatálod, mennyire nehéz az alkotói helyzet, de ezek azok a pillanatok, amikért érdemes ezt csinálni, és amikre vissza fogok emlékezni – hogy nem álltam meg, nem maradtam csöndben, hanem dolgoztam: színészként és aktivistaként is.
L.R.: Az alkotók vonzottak a projekthez; ugyebár mi csináltunk már egy közös kisfilmet Áronnal, Holtai Gáborral, Veres Attilával és a csapattal (szerk.: Második kör, 2020), ami annyira jó meló volt, hogy nem volt kérdés, hogy elvállalom a szerepet. Nem merült fel bennem, hogy mennyire rizikós vagy népszerű műfajról van szó, mert érdekesnek találtam a forgatókönyvet és inspirált a szerep.
Ha már szóba került a magyar valóság: milyen filmek készülhetnének a NER-ről, és melyik közéleti figurát játszanátok el szívesen?
M.Á.: Nagyon fontos lenne, hogy a NER 16 éve után készüljenek korszakfilmek, amelyek bemutatják a komplex hazugságok melegágyát, és hogy kik és hogyan verték át az embereket olyan sokáig. Konkrét példát nem mondanék szerepre, akkora a merítés.
A legnehezebb feladat az lenne, hogy megkeressük a rezsim emberi oldalát.
Szerinted mi a NER emberi oldala?
M.Á.: A haszon. Nincs emberi oldala. Bűneik viszont bőven vannak: a magyar társadalom és a jóhiszemű emberek átverése. Sok NER-es intézőemberből gyúrtam össze egyébként Marci karakterét.
50 éves a Taxisofőr: a vérzuhatagos magányportré, amelynek épp De Niro autója a kulcsponti metaforája
2026.2.8 9:32
L.R.: Szerintem is szükség van NER-ről készült filmekre, én egy nagyasszonyt szívesen eljátszanék, mert engem elképesztően érdekelne, hogyan beszélnek egymás közt ezek az arcok. Novák Katalin vagy Varga Judit szerepe például klassz lenne. Vannak egyébként filmes vízióim a jövőre nézve, de ezek kevésbé egzakt módon a NER-ről, inkább a saját környezetünkről, fiatalságunkról, kapcsolatainkról szólnának, és arról, hogyan vette át az irányítást a politikai polarizáltság az életünk felett. Történelmi pillanat előtt állunk most az országban; a konstans közéleti indulatkeltés bár eszetlenül fárasztó, de a jövőben kiváló táptalajt nyújthat művészeti alkotásoknak.
A filmes alkotók finanszírozási rendszere, és ezáltal az egyetemes magyar film nívója történelmi mélypontra került. Min változtatnátok először az NFI működését illetően?
M.Á.: Tehetséges embereknek kell támogatást adni, és nem dilettánsoknak. Nem olyan nehéz ez.
L.R.: Ismét a szakmai szempontokat kellene előtérbe helyezni, és mindenféle más aspektust elfelejteni. A tehetség, a korábbi eredmények, az érvényes víziók, a mondanivaló, a szakmaiság számítson. Legyen valódi versenyhelyzet – a lojalitást, a testvériséget és a párthűséget pedig örökre felejtsük el.
Ha nem lenne megkötve a művészek, a filmalkotók és a gondolkodók keze, és nemcsak a magyarságunkat dicsőítő alkotásokat lehetne létrehozni, hanem szabadon lehetne gondolkodni az emberiről, a kicsiről, az fantasztikus lenne.
Jöjjön egy gondolatkísérlet: tegyük fel, hogy az Orbán-rendszer leköszön április 12-én. Mivel töltenétek az új időszámítás első napját?
M.Á.: Alvással (nevet).
LR: Remélhetőleg egy euforikus éjszaka másnapját fogjuk élni. Elképzelem, ahogy a családom körében ünnepi reggelit csapunk, és csendben mosolygunk.
Miért üljenek be az Itt érzem magam otthonra az olvasóink moziban, és miért ne várják meg a streaminges megjelenést?
M.Á.: Nemcsak a film nézőjévé, hanem a támogatójává is válhattok. Ha velünk együtt hisztek abban, hogy van az országban jövője a független filmnek, megnézitek moziban, és viszitek a hírét, azzal minket támogattok – és a független filmezést támogatni szerintem menő. Aki letölti vagy streameli, a torrentoldalaknak és a streaming-platformoknak kedvez.
A Marty Supreme űrsebességgel vágtató ingerfröccs, de vajon jogos a hype? – Kritika Timothée Chalamet Oscar-esélyes filmjéről
2026.2.5 10:13
L.R.: Egy igazán magas színvonalú művészeti produktumot sikerült létrehozni. Elég, ha csak Szőke Dani lenyűgöző fényképezését, vagy a jelmez- és díszlettervezést említem, amelyek által egy olyan sajátos hangulatú disztópikus világot kreáltak, ami nagyvásznon üt nagyot. A jegyvásárlással támogathatjátok a független magyar filmezést is, hiszen szívességből vettünk részt színészként a projektben – azért, mert hittünk benne.
