Érkezik az ország egyik legsokoldalúbb zenészének a következő albuma.
Nemsokára érkezik iamyank legújabb lemeze, a STNTLN, erről most a második single, a LTHTTLN itt premierezik a Refresher hasábjain. A dalhoz Mira Zénó animációiból készült egy videó, amit már le is csekkolhattok. Ebből az alkalomból beszélgettem az alkotóval a nyárról, különböző projektjeiről, hogy mit ajánl kezdő zenészeknek, és hogy hogyan lett belőle tanár.
Nem sok fellépést vállalt yank a nyáron, és ez nem is véletlen.
„Nekem vegyes a nyár mindig, nem vagyok egy nyári gyerek, nem igazán szeretem a nyarat. Túl sok, túl intenzív, túl hangos, és picit azt érzem, mintha mindenkinek valami kényszer ülne a vállán, hogy még a nyár vége előtt valami nagyot kell csinálni.”
Ennek megfelelően próbált olyan fesztiválokon koncertezni, ahol olyan közegek voltak, amik közelebb állnak a személyiségéhez. Bánkitón, Kolorádón, Ozorán is fellépett, utóbbin ráadásul egy új projekttel – lassan két kézzel sem lehet már megszámolni a különböző felállásokat, amikkel yank koncertezik, vagy valaha koncertezett.

Ha valaki ránéz iamyank Bandcamp oldalára, és belehallgat az ott található megjelenésekbe, rögtön feltűnik neki, hogy nagyon sokféle zenét adott már ki. Zajos, posztapokaliptikus elektronika, metálzene, klub bangerek, vagy akár meditáció egy zongorával. Amikor először láttam őt fellépni, épp egy vonósokkal kiegészült bandával zenélt a Trafóban. Yank saját bevallása szerint a pályája elején mindenre igent mondott, így sokszor ő alkalmazkodott a koncert szituációjához zeneileg is. Ez abból is fakadt, hogy mielőtt szólókarrierbe kezdett, tíz éven keresztül játszott egy zenekarban dobosként, amivel nagyon nehezen jutottak fellépési lehetőséghez.
„Nincs olyan fő irány, amire mindent fel tudok tenni, és csak arra fókuszálni, mert mindig fog érdekelni mellette valami más is.”

A szólóprojekt elkezdésében az is motiválta, hogy így nem kellett többé kompromisszumokat kötni másokkal, amikor új dalok készültek. Ugyanezen az elven keresztül pedig, amikor éppen metálos időszakában volt, akkor nem próbálta meg beszuszakolni az épp aktuális projektjébe, hanem inkább indított egy újat. Bár elsőre nagyon természetesen hangzik ez a hozzáállás, yank biztosított róla, hogy megvannak a mentális és logisztikai nehézségei is – újabban igyekszik legalább negyedéves ciklusokban gondolkozni. Ettől még most nyáron is volt olyan, hogy négy nap négy különböző felállásban koncertezett. Néha azonban van benne óvatosság is, az egyik legújabb projektjét, a rave setjeit tudatosan nem engedi szabadjára, csak pár dal jelent meg Bandcampen egy speciális szelekció kereteiben.
„Ha egyszer azt szabadon engedem, onnan már nagyon nehéz lesz visszalépni a mélyebb tartalmak felé.”
Az interjú apropója yank legújabb lemeze, ami áprilisban, egy müpás koncerten lett rögzítve élőben. A motiváció már meg volt egy új album megírására, amikor megérkezett a felkérés a Müpától, így összekötve a kellemeset a hasznossal yank nekiállt kidolgozni egy olyan programot, ami újra a hangszeres zene felé mozog el, és a Müpára van tervezve, annak a színházi kapacitására, miliőjére. Még a zene előtt elkészült egy történet, ami alapján egy rövidfilmet is le lehetne forgatni, ezzel is adva egy stabil hátteret a koncertnek. A helyszín, a sztori és az élő szituáció yank szerint olyan teljesen egyedi hatást hozott ki a zenészekből, ami stúdió körülmények között nem sikerült volna.
„Valójában ez nem egy koncert felvétel, hanem egy koncertet használtunk lemezfelvételnek, ily módon maga az anyag is úgy van keverve, hogy rengeteg dolog van benne, amit utólag játszottam fel. Hallgatás után szerintem senkinek sem tűnne fel, hogy koncerten lett rögzítve.”

A nálunk megjelenő LTHTTLN című dal a harmadik szám a lemezről, és a történet három fő karaktere közül a Fiúra fókuszál. Az ő zaklatott, belső démonokkal küzdő, meghasadt személyiségét mutatja be. Ha fülhallgatóval hallgatjátok a számot, fel is tűnhet, ahogy a két oldal között pattog a szereplő hangja, ezzel is szemléltetve a fiú tudathasadását. Az új lemez készülte alatt yank sokat beszélt Vecsei H. Miklóssal, aki mostanában leginkább a QJÚB nevű együttesével mutatja be magyar írók, költők munkásságát egy teljesen új köntösben, rajta keresztül yankra is átragadt egy kis színházi látásmód.
„Nem akartam még egy olyan lemezt csinálni, ami arra épül, hogy éppen mi tetszik, vagy hogy éppen hogy érzem magam. Nem akartam, hogy rólam szóljon a lemez, de persze végeredményben mégis rólam szól, vagy legalábbis abból tudok táplálkozni, amit én érzek. De nagyon tetszett, hogy van egy dramaturgiai kerete az anyagnak, és csak utána kezdem el írni a zenéket.”
Iamyank sikeressége egyszerre rejlik a sokszínűségében és az őszinteségében is. Megéli az alkotói szabadságát, menő projektjei vannak, közben benne van a Vad Fruttikban is, ráadásul egy csomó hangszeren is tud játszani. De ahogy azt ő is elmondta, az elején minden fellépési lehetőségért keményen meg kellett dolgoznia. Yank még 15 éve, a streaming előtti világban kezdte, és bár sok minden változott azóta, szerinte egy dolog még mindig sokat segít a kezdő zenészeknek.
„A kulcs egy ember bentről. Nekem egy tanárom volt, a Mango, Tilosos DJ, producer, baromi jó zenész, rengeteg projektben benne volt 15-20 évvel ezelőtt. Klasszik underground arc, jó haverok lettünk a suliban, aztán néhányszor azt mondta, hogy gyere el velem. Szóval amikor ő ment DJ-zni, mentem én is, aztán elfeleztük a gázsit, pedig ismétlem, engem senki sem hívott. Ahogy megérkeztünk a helyekre, ő mindenkinek úgy mutatott be, mintha már lenne valamim, pedig még semmim nem volt. Mire megjelentek az első dolgaim, rögtön kialakult egy szűk körben egy érzés, hogy én tudok valamit, érdekes, amit csinálok.”
Kívülről, kapocs nélkül szerinte nagyon nehéz bekerülni a zenei körforgásba. Ha valamire érdemes törekedni, az a nyers, őszinte, cenzúrázatlan attitűd, ami mellett nem tud elmenni senki, ha csak random meghallgatja – a minőség emellett sokadrangú.

Yank nem csak zenészként tevékenykedik, tanárként is támogatja a jövő producereit egy olyan intézmény falai között, aminek ő is sokat köszönhet. Egy szerencsés véletlennek köszönhetőn ismerte meg az imPro Schoolt, előtte nem is tudta, hogy létezik Magyarországon ilyen fajta zenei produceri képzés. Jelentkezett, és saját bevallása szerint rögtön otthonra talált, és idegesítően okoskodóan, az első padban töltötte végig az órákat. Ezután az alapító, Deák Ambrus felajánlotta, hogy egy-két specifikus dologról tartson órákat, aztán egyre többet, mostanra pedig Zsüddel karöltve ketten vezetik az iskolát.
Jön tehát a közeljövőben tehát a STNTLN, de előtte még szeptember 20-án egy immerzív koncert keretében a Fiumei úti sírkertben kaphatunk ízelítőt az anyagból. A koncert ingyenes, de regisztrációhoz kötött.