Ismét összegyűjtöttünk olyan plot hole-okat J. K. Rowling könyvsorozatában, amit nemcsak a rajongók nem értenek, de az író se tudott kimagyarázni.
Hiába a több tíz-, százmilliónyi rajongó világszerte, J. K. Rowling brit író Harry Potter-univerzuma messze nem tökéletes. Sőt nagyon nem az, főleg ha a logikai bakik se szeri, se számát nézzük. Ezeket a hibákat plot hole-oknak nevezzük, vagyis olyan következetlenségeknek, logikai ugrásoknak vagy magyarázat nélküli eseményeknek, amelyek ellentmondanak a cselekmény korábbi szabályainak vagy előzményeinek.
Most 5+1 olyan pontot mutatunk be a sorozatból, ahol a történetvezetés némileg megbicsaklik. És ha bővebben érdekelne téged ez a téma, olvasd el korábbi cikkünknet, amiben már gyűjtöttünk össze más Harry Potter-féle logikai bakikat.
1. A vérfarkasok átváltozásának semmi értelme
A harmadik, vagyis a Harry Potter és az azkabani fogoly című kötet egyik főszereplője Remus Lupin, akiről a történet egy adott pontján kiderül, hogy vérfarkas. Bár a könyv egésze alatt több utalás is volt arra, hogy az új sötét varázslatok kivédése tanár rejteget valamit – nyilván ezért sem volt véletlen, hogy Piton professzor Lupin távollétében pont a vérfarkasokról tartott órát Harryéknek –, mikor ténylegesen kiderül a varázsló titka, az egész vérfarkasos logika magának mond ellent.
Könyvekre cseréljük a Labubukat! - Hódít a book charm trend, a táskákon lógó könyvektől hangos a divat
2026.5.22 12:40
A Harry Potter-univerzum szerint a vérfarkassá változás a holdálláshoz kapcsolódik, vagyis a transzformáció mindig teliholdkor történik meg. Viszont, amikor Harryék (értsd: Harry, Hermione, Ron, Piton, Sirius, Pettigrew és Lupin) elhagyják a Szellemszállást és visszaérnek a kastélyhoz, már bőven felkelt a Hold, telihold van.
„Az égen kószáló felhőket továbbkergette a szél, s a dús füvön halvány árnyékok rajzolódtak ki. A parkot éjjeli fényárba vonta a telihold. Piton beleütközött Lupin, Pettigrew és Ron hármasába, akik hirtelen megtorpantak. Sirius döbbenten megállt, majd kinyújtott karjával sorompóként elzárta Harry és Hermione útját. Harry Lupin sötét sziluettjére meredt. A professzor előbb megdermedt, majd végtagjai vadul remegni kezdtek.
– Uramisten! – sikkantott fel Hermione. – Nem itta meg az esti bájitalát! Ránk fog támadni!
– Fussatok el – suttogta Sirius. – Gyerünk, szaladjatok!“
Szóval itt a logikai baki abban rejlik, hogy a kastélyhoz vezető úton már át kellett volna változnia Lupinnak, nemcsupán akkor, amikor a parkba értek, és a szél pont szétoszlatta a felhőket a Hold elől. Viszont ha a holdfény képes beindítani az átváltozás folyamatát (mint a H2O: Egy vízcsepp elégben, amikor a sellőket megbabonázzák), elég könnyű ellene védekezni, hiszen egyszerűen elég annyi, hogy az érintett elbarikádozza magát.
A vérfarkasok kérdését egyébként tovább bonyolítja a Titkok kamrájának azon részlete is, amikor Tom Denem bevallja Harrynek, hogyan terelte Hagridra a gyanút, hogy a vadőr (akkor még diák) engedte ki Mardekár Malazár szörnyetegét a Roxfort tanulóira.
„– Hagrid a barátom – szólt remegő hangon Harry. – Csapdába csaltad, igaz? Eddig azt hittem, csak tévedtél, de...
Denem újra felkacagott.
– Az én szavam állt Hagridé ellenében. Nem nehéz elképzelni, hogy kinek hitt szegény öreg Armando Dippet. Az egyik oldalon ott volt Tom Denem, a szegény, de tehetséges, árva, de hősi lelkű diákprefektus és mintagyerek; a másikon Hagrid, a busafejű vadóc, aki minden héten valami rossz fát tett a tűzre, vérfarkaskölyköket nevelt az ágya alatt, és a Tiltott Rengetegbe járt trollokkal birkózni.“
Akkor most pontosan mi az igazság? Vérfarkasnak születni is lehet? Őszintén, ezen a ponton már semmi sem biztos, főleg, mert a J. K. Rowling Göthe Salamanderként írt Legendás állatok és megfigyelésük című könyvében a vérfarkasokról ezt tudjuk meg az írónőtől: „ Az ember csak harapás útján válik vérfarkassá“.
2. Hermione és a szülei
A sorozat hetedik kötetének (de egyébként főleg filmjének), a Harry Potter és a Halál ereklyéi egyik emblematikus mozzanata, amikor Hermione elárulja, hogy annak érdekében, hogy megóvja magukat a horcruxkeresésben, elég komoly áldozatokat hozott. Többet között módosította szülei tudatát:
„Lássuk csak… – Hermione rácsapta a nélkülözhetőnek ítélt könyvek kupacára a Túrák a trollokkal című művet; arca kipirult az indulattól. – Napok óta azon dolgozom, hogy ha eljön az ideje, egy percen belül elindulhassunk. Közlöm veled, hogy ennek érdekében elég nehéz varázslatokat hajtottam végre, nem beszélve arról, hogy Ron mamájának az orra előtt kellett becsempésznem Rémszem egész Százfűlé-főzet készletét.
– Ezenkívül módosítottam a szüleim emlékezetét, úgyhogy jelenleg Wendell és Monica Wilkinsnek képzelik magukat, és úgy érzik, régi vágyuk teljesült azzal, hogy most Ausztráliába költöztek. Mindezt azért tettem, hogy Voldemort ne találjon rájuk olyan könnyen, ha ki akarja vallatni őket rólam – vagy épp rólad, mert sajnos elég sokat meséltem nekik becses személyedről.“
Fontos leszögezni, hogy nem felejtésátkot vagy bűbájt küldött szüleire, hanem csak módosította tudatukat, új személyiséget adva nekik, meg hogy elfelejtsék, volt valaha is gyerekük. Ezt onnan is tudjuk, hogy közel 50 oldallal később kiderül, hogy Hermione még soha nem is végzett „emléktörlő bűbájt“ – ezt akkor mondja el a fiatal boszorkány, amikor Dolohov és Rovel megtámadja a Harryt, Ront és persze Hermionét.
„– Mit csinálunk velük? – súgta oda Ron a sötétben Harrynek, majd még halkabban folytatta: – Megöljük őket? Ők megölnének minket. Nemrég meg is próbálták.
Hermione megborzongott, és hátrált egy lépést. Harry a fejét rázta.
– Elég, ha emléktörlést végzünk rajtuk – mondta. – Az jobb megoldás, mert nem hagyunk nyomot. Ha megölnénk őket, egyértelmű lenne, hogy itt voltunk.
– Te vagy a főnök – sóhajtott nem kis megkönnyebbüléssel Ron.
– De én még sose szórtam emléktörlő bűbájt.“
Viszont vajon ténylegesen volt-e értelme Hermione „önfeláldozásának“? Voldemort, ha nem is kora legnagyobb, mindenesetre fixen legveszélyesebb varázslója volt, akinek kezében ekkor már ott volt a bodzapálca is, ami bár nem engedelmeskedett neki teljességében, mégis hatalmas erővel ruházta fel. Nem lehetett volna annyira bonyolult fellelni a lány szüleit. Elég lett volna csak kérdezősködni Grangerék szomszédainál. Szóval, ha nem is igazán plot hole, mégis nem tűnik egy igazán megalapozott cselekményszálnak, amit Rowling kitalált. Inkább csak a történet drámaiságát akarta vele emelni.
3. Hogy nem ment még csődbe Ollivander?
Pontosan tudjuk még az első kötetből, hogy Harry pálcája (magyal, magja főnixtoll, 11 hüvelykes) 7 arany galleonba került Ollivandernél. Ha kicsit utánaszámolunk, akkor az üzleti logika alapján ez azt jelentené, hogy Harry pálcájának előállítási költsége valahol három-négy galleon körül lehetett, így nagyjából 50 százalékos haszonkulcs maradt volna a bérleti díj (ha fizet olyat) és egyéb költségek fedezésére.
Csakhogy egyes pálcák unikornisszőr-maggal készülnek, és mint kiderül a hatodik kötetben, vagyis a Harry Potter és a Félvér hercegben, az unikornisszőr ára szálanként (!) 10 galleon. Ez a ritka mágikus portéka gyakori alapanyaga a pálcakészítésnek, ahogy a főnixtoll is és a sárkány szívizomhúr. Ez azt jelenti, hogy minden olyan pálca, amely unikornisszőr-maggal készül, már önmagában legalább három galleon veszteséget termel darabonként, és akkor még nem is tudjuk, hogy egy szál kerül csak a pálcákba, vagy akár több is. Plusz ebben még nincs benne a fa ára, az elkészítéshez szükséges idő, energia és az a mesterségbeli tudás, amit minden egyes pálcába belefektet a jó öreg Ollivander.
Még ha a varázsló nagy tételben is vásárolta az alapanyagokat, aligha kaphatott akkora kedvezményeket, hogy a vállalkozás nyereséges maradjon. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb boszorkány és varázsló 11 éves korában veszi meg a pálcáját, majd egész életében ugyanazt használja. A többségnek soha nincs szüksége második pálcára. Sőt, vannak, akik használt pálcával járnak, mint például Ron Weasley vagy Neville Longbottom.
Nemzetközi BookTok-kedvencek magyarul: Idén érkezik az Alchemised, a Heated Rivalry és Brimstone is
2026.2.18 15:03
A becslések szerint Nagy-Britanniában mindössze körülbelül 3000 varázsló él. Ilyen apró ügyfélkörrel és ennyire alacsony árakkal hogyan lehetséges, hogy Ollivander még nem ment tönkre? Netán külföldre is dolgozik? Más projektekben is benne van?
4. Harry szüleinek nem kellett volna meghalniuk
„– Rosszabbat is tett annál, kedvesem… – Caramel még jobban lehalkította a hangját, s szinte motyogva folytatta. – Potterék ugyanis annak idején tudomást szereztek róla, hogy Tudjukki feni rájuk a fogát. Dumbledore-nak, aki minden erejével harcolt Tudjukki ellen, megbízható kémek jelentették adolgot, s ő azonnal figyelmeztette Jameset és Lilyt. Azt tanácsolta nekik, hogy rejtőzzenek el. No persze, Tudjukki elől nem volt olyan könnyű elbújni. Dumbledore úgy vélte, hogy a Fidelius bűbájt kell alkalmazniuk.
– Az hogyan működik? - kérdezte Madam Rosmerta a kíváncsiságtól remegő hangon. Flitwick professzor megköszörülte a torkát.
– A Fidelius roppant bonyolult bűbáj – cincogta. – Az a lényege, hogy egy titkot mágikus úton elrejtünk egy emberi lélek mélyén. Az információ sehol máshol nem lelhető fel, csak a kiválasztott személy, a titokgazda lelkében, így nem is juthat illetéktelenek tudomására – hacsak a titokgazda önszántából ki nem szolgáltatja“
– olvasható a fentebbi rész a Fidelius, vagyis a titokgazda bűbájáról. James Potter és Lily Potter hollétével kapcsolatban ez a titokgazda Peter Pettigrew volt, ahogy az a könyv későbbi részeiben ki is derül – bár eredetileg Sirius Blacket akarták megbízni ezzel a feladattal. Pettigrew árulása a Potterék életébe került. Viszont a sorozat további cselekményeiből kiderül, hogy nem feltétlenül kellett volna meghalniuk, ez pedig az egész Harry Potter-regényciklusnak egy hatalmas plot hole-ja.
Mert a hetedik kötetben, miután Harryék megérkeznek Kagylólakba, megtudjuk, hogy a titokgazdának nem feltétlenül egy második személynek kell lennie. Vagyis akié a titok, az is szimplán őrizheti azt. Pont ez történik Bill Weasley esetében, aki Kagylólak titokgazdája, pedig a házikóban él feleségével, Fleure-rel.
A Hamnet most akkor felületes művészkedés, vagy mélyreható gyásztörténet? – Kritika Chloé Zhao filmjéről
2026.1.22 11:18
Így viszont felmerül a kérdés: minek akarta a Potter házaspár, hogy valaki más legyen rajtuk kívül a titokgazda? Mivel a Fidelius kérdése a sorozat elején jött be, valószínűleg a későbbiekben Rowling nem igazán gondolta át a bűbáj használatát.
5. A zsupszkulcsok indokolatlan használata
A zsupszkulcsokat a Harry Potter és a Tűz Serlege elején ismerjük meg, amikor Harry, Hermione és a Weasley család egy rossz bakanccsal utaznak el a Kviddics Világkupára. Itt azt is megtudjuk, hogy a zsupszkulcs tulajdonképpen egy élettelen, de megbűvölt tárgy, ami egy adott időpontban egy meghatározott helyre szállítja azokat, akik hozzáérnek. Ahhoz, hogy valaki a tárggyal utazhasson, fizikai kapcsolatot kell kialakítania a zsupszkulccsal, vagyis meg kell érintenie azt.
– Hogy néz ki egy zsupszkulcs? – érdeklődött Harry.
– Bármilyen formája lehet – felelte Mr. Weasley. – Persze célszerű értéktelen, silány tárgynak feltüntetni, hogy a muglik ne kezdjenek el babrálni vele“
– olvasható a zsupszkulcsokról szóló legelső leírás a regény elején.
Ám a Tűz Serlege végén szintén visszatér a mágikus tárgy, amikor Harry és Cedric Diggory egyszerre érintik meg a Trimágus Kupát, amiről kiderült, hogy zsupszkulcs. Az mindkettőjüket egy temetőbe szállítja, ahol Voldemort vár rájuk csatlósaival. Azonban ez a zsupszkulcs nem egy előre meghatározott időpontban aktiválódott, hanem egyszerű érintés hatására vitte el a két fiatal varázslót. Sőt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy Harry később ugyanazzal a tárggyal képes visszajutni a Roxfortba, holott a zsupszkulcsokat korábban egyszer használatos eszközökként ismertük meg. Mondhatni: csak odaút.
7 karácsonyi film, aminek egyébként nem sok köze van a karácsonyhoz
2025.12.20 10:52
Lehetséges, hogy a fiatalabb Barty Kupor sötét mágiával módosította a zsupszkulcsok szokásos működését, de mégis felmerül a kérdés, hogy miért készítettek olyan zsupszkulcsot, amely oda-vissza útra is alkalmas, amikor Voldemort egyszerűen megölhette volna Harryt a temetőben? Vagy a gonosz varázsló el akart volna jutni valahogy a Roxfortba? Rá akart volna ijeszteni a diákokra és tanárokra?
6. A Trimágus Tusa nagy része nézhetetlen
A legtöbb plot hole a negyedik kötetben jelenik meg, de ez valahol érthető is, hiszen itt tágul ki igazán Rowling varázsló univerzuma. Harryék tanulmányai alatt a Trimágus Tusát is a negyedik könyvben rendezik meg. Ismerjük a feladatokat: az első megmérettetésen a versenyzőknek szembe kell nézniük egy-egy sárkánnyal, amiktől végül egy aranytojást is meg kell szerezniük; a másodikban a Roxfort melletti tóba kell alámerülniük; majd a harmadik feladatban az iskola kviddicspályáján felállított labirintusban kell különböző akadályokkal megbírkózniuk.
Míg az első próba valóban egy látványos küzdelem lehet, hiszen mi lehet annál vizuálisan stimulálóbb, minthogy varázslók szinte gladiátorszerűen harcolnak veszélyes sárkányokkal, addig a többi feladat tulajdonképpen élvezhetetlen. És miért is? Mert semmi nem látszódik belőlük, vagy egészen egyszerűen unalmasak.
Jane Austen 250 éve: Érdekességek az írónőről, akinek Mr. Darcyt, Bridget Jonest és a #RegencyCore-t köszönhetjük
2025.12.16 12:46
A második próba konkrétan egy tóban, a víz alatt zajlik. Senki sem láthatott semmit, de ha még elő is húzzuk a varázslatkártyát, és feltételezzük, hogy Dumbledore vagy valaki más olyan bűbájt alkalmazott, amely lehetővé tette a nézők számára, hogy figyelemmel kövessék a bajnokokat – annak ellenére, hogy erre a könyvekben, de amúgy a filmekben sincs semmilyen bizonyíték –, a feladat nagy része akkor is a túszok felkutatásáról szólt, nem pedig harcról vagy rejtvények megoldásáról. A közönség gyakorlatilag akár egy úszóversenyt is nézhetett volna. Ezt azért nehezen lehetne egy legendás, négyévente megrendezett torna fő attrakciójának nevezni.
A harmadik próba nézői szempontból talán még rosszabb volt. A sövénylabirintus teljesen kitakarta a versenyzőket a közönség elől, így miután az utolsó bajnok is belépett, a nézők nem láttak mást, csak bokrokat és sövényeket egészen addig, amíg Harry vissza nem tért Cedric holttestével.
