Del Rey korábban többször referálta munkáiban Vladimir Nabokov művészetét, továbbá Walt Whitmant és Sylvia Plath-ot is. Ám rajtuk kívül is megannyi más intertextualitást találni az énekesnő dalaiban. Ebből mutatunk most egy párat.
Az összetört, vérző szívek királynője, Lana Del Rey a napokban újabb információkat csepegtetett rajongói számára arról, hogy pontosan hogyan is áll tizedik stúdióalbuma, aminek megjelenését már 3 éve folyamatosan ígérgeti, tologatja. Legutóbbi Instagram-dumpja alatt egy jó hosszú szövegben azt részletezte, hogy a Stove című lemeze (korábbi munkacímei az évek alatt: Lasso és The Right Person Will Stay) majd' négy év várakozás, változás és bizonytalanság után végre elkészült. Viszont mellette egy második, kísérőlemezt (a dumpképek alapján a rajongók arra gondolnak, hogy a meglepetésprojekt címe Spyda lehet) is összeállított, amely az elmúlt időszak kétségeit, reményeit és újrakezdéseit dolgozza fel, a két albumot pedig hamarosan bakelitre küldi, azaz hatályos időn belül megjelennek.
Az énekesnő karrierjében nem ismeretlenek a hasonló csúsztatások. A még meg nem jelent Stove és a 2023-as Did You Know That There's a Tunnel Under Ocean Blvd albumai közötti hiátusa a leghosszabb, több mint 1200 napos. Ezt követi a 2017-es Lust for Life és az azóta kutikussá vált, nagysikerű 2019-es Norman fucking Rockwell! a lemezek közötti 770 nappal.
Lana Del Rey a modern zenei kultúra, de talán bármiféle túlzás nélkül állítható, hogy a 2010-es évek legmeghatározobb könnyűzenei előadója. Nem véletlen az sem, hogy 2023-ban a Rolling Stone UK a 21. század legnagyobb amerikai dalszerzőjének nevezte. Az énekesnő munkásságával, és hogy miért nem kapott eddig Grammy-díjat, ebben a cikkünkben foglalkoztunk.
Mutatunk 7 baromi érdekes fun factet az ókori irodalomból, hogy fixen ráhangolódj az új Odüsszeia-filmre
2026.7.18 9:28
Ám minekután az mindig ünnepnek számít, ha a nagyszerű, mély irodalmi intertextualitásáról is ismert Del Rey új opusszal érkezik, kicsit ráhangolódva a Stove és a Spyda lemezekre, most összeszedjük a művész azon irodalmi utalásait, amelyekről lehet, nem is hallottál korábban. Mert bizony van Lana Del Rey Vladimir Nabokovon, Sylvia Plath-on és Walt Whitmanen túl.
Tennesse Williams: A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire)
A cikk szerzője sanszos, hogy soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor 2012 nyarán rátalált Del Rey munkásságára egy klipnek köszönhetően. Meglepő módon ez nem az azóta kultikussá vált Born to Die és a Video Games dalokhoz készült videókkal történt meg, hanem a sokkalta periférikusabb, kevésbé felkapott Carmen című szerzeménnyel.
Del Rey árnyalt irodalmi tudását már ebben a 2012-es Born to Die lemezén hallható dalban is megcsillogtatja. Hiszen egy sora szó szerinti idézet, és ráadásul az énekesnő teljes addigi, de későbbi munkásságának összegzése:
„That's the little story of the girl you know
Relying on the kindness of strangers“
– hallhatjuk a Carmenben. A „relying on the kindness of strangers“, vagyis „az idegenek kedvességére hagyatkozva“ egy emblematikus gondolat Tennesse Williams amerikai drámaíró 1947-es A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) című drámájából. A sort az alkotás egyik főszereplője, Blanche DuBois (akit a műből készült filmadaptációban Vivien Leigh alakított) mondja a tizenegyedik képben: „Akárki ön... én mindig bíztam az idegenek jóságában.“
Ezzel szemben Lana dala inkább a Nabokov-féle Lolita archetípusra épít. Egy vonzó, karizmatikus, szinte irigylésre méltó fiatal nő portréja, aki a tökéletes felszín alatt magányos, önpusztításba és függőségekbe, főként interperszonális függőségekbe menekül. A szám kvázi központi témája a szépség és a romlottság romantizálása, így Carmen nemcsak egy konkrét karakter, hanem annak a tragikus nőalaknak a megtestesítője is, aki mások csodálatából próbál identitást építeni.
Több híresség is kipróbálta magát íróként, csak sokaknak beletört a bicskája: bemutatunk 7 regényt, amit celebek írtak
2026.7.8 11:31
Kis érdekesség, hogy „az idegenek kedvességére hagyatkozva“ gondolata nemcsak a Carmenben jelenik meg, hanem Del Rey 2012-es Ride című dalához készített videóklipben is. Ugyanebben a monológban pedig – akár belemagyarázós vagy sem – intertextuális utalás jelenhet meg Emily Brontë Üvöltő szelek című regényére. Lana a monológja egy adott pontján mondja: „Amikor azok, akik régen ismertek, megtudták, mivel foglalkoztam és hogyan éltem, azt kérdezték tőlem, miért“ („When the people I used to know found out what I had been doing, how I had been living, they asked me why“). Ezzel szemben Brontë azt írja: „Az kiment hozzá, s kikérdezte, mit csinált, hogyan élt“ („who came out and fell to questioning him of what he had been doing, and how he had been living“).
Allen Ginsberg: Üvöltés (Howl)
Del Rey 2013 és 2014 környékén nagyon rácsavarodhatott a beatkultúrára, mert két projektjében is erősen megjelenik a második világháború utáni irodalmi csoport költészete.
A szubmisszió, az idegenségérzet és pszichedelikus élmények nemcsak megjelennek, de az énekesnő 2014-es, és egyben második studióalbumának, az Ultraviolence-nek fő témái. A beathatás pedig meg is jelenik több helyen textuálisan a korong egyik kislemezén, az azóta virális TikTok-dallá vált Brooklyn Baby-n. A refrén például így szól:
„Well, my boyfriend's in a band
He plays guitar while I sing Lou Reed
I've got feathers in my hair
I get down to Beat poetry
And my jazz collection's rare
I can play most anything
I'm a Brooklyn baby“.
Vagyis:
„Nos, a fiúm benne van egy bandában,
ő gitározik, én meg Lou Reedet éneklek.
Hajamban tollak,
kezdek odalenni a beatköltészetért,
És a jazzgyűjteményem igazi ritkaság.
szinte bármit le tudok játszani.
Egy igazi brooklyni csaj vagyok“.
Bár a fentebbi példa tényleg inkább utalás, mintsem tényleges irodalmi referencia, viszont az Ultraviolence megjelenése előtt mintegy fél évvel Del Rey kiadta Tropico című kisfilmjét, mely három, a Paradise EP-jén hallható dal köré írt modern Ádám és Éva-történetet mesél el. Egy-egy szám között Lana pedig verset olvas. Nagy kedvence, Walt Whitman mellett szavalja a híres beatköltő, Allen Ginsberg Üvöltés (Howl) versének bizonyos szegmenseit is.
A szöveg magyarul is elérhető, itt tudjátok elolvasni. A videós felolvasást pedig ide kattintva tudod megnézni.
F. Scott Fitzgerald: Az Édentől messze (This Side of Paradise)
Ha agyban összekötjük Lanát és F. Scott Fitzgerald írót, mindenkinek azonnal az énekesnő 2013-ban megjelent Young and Beautiful című gigaslágere juthat eszébe, ami az ugyanabban az évben megjelent Baz Luhrmann-film, A nagy Gatsby betétdalaként jelent meg. Adekvát asszociáció lenne, pedig karrierje alatt Del Rey nemcsak egyszer tett intertextuális utalást az író munkásságára.
6 csúnya logikai baki a Harry Potter-könyvekből, amiknek semmi értelme – 2. rész
2026.6.13 9:29
A 2017-ben megjelent Lust for Life albumának egyik igazi gyöngyszeme a Tomorrow Never Came című duett, amit Lana John Lennon és Yoko Ono fiával, Sean Ono Lennonnal jegyez. A szerzemény egy konkrét pontján jelenik meg Fitzgerald 1920-as regényének, Az Édentől messze (This Side of Paradise) címe a „that side of paradise” fordulattal:
„Lay, lady, lay
on that side of a paradise
In the Tropic of Cancer“
Vagyis:
„Feküdj le, kedves,
a paradicsomnak azon az oldalán,
a Ráktérítő vidékén.“
A referencia különösen jól illik a dalhoz, hiszen az író műve a fiatalság, a romantikus idealizmus és az ezekből való fokozatos kiábrándulás története, miközben Lana dala is kvázi ugyanezt dolgozza fel: megszépített múlt, be nem teljesült szerelem. Kis érdekesség, hogy nem ez az egyetlen intertextuálitás a szerzeményben, más kulturális utalást is besűrít egymás mellé: a Lay, Lady, Lay egy 1969-es Bob Dylan szám, míg a Tropic of Cancer (magyarul: Ráktérítő) pedig feltehetően Henry Miller 1934-es azonos című regényét idézi.
Robert Frost: Semmi arany nem maradhat (Nothing Gold Can Stay)
A négyszeres Pulitzer-díjas költő, Robert Frost Semmi arany nem maradhat (Nothing Gold Can Stay) című 1923-as verse olyan mély benyomást hagyhatott az énekesnőn, hogy konkrétan két dalában is visszaköszön. Elsőként az énekesnő 2015-ös Honeymoon albumán volt hallható a vers címe a Music To Watch Boys To szövegébe beépítve:
„Nothing gold can stay
Like love or lemonade
Or sun or summer days“
Vagyis:
„Semmi arany nem maradhat,
sem a szerelem, sem a limonádé,
sem a napfény, sem a nyári napok.“
A dal a vágy, a szemlélődés, idealizált férfiképek köré épül. Az énekesnő megfigyelőként van jelen, kíváncsian, vágyakozva és kissé távolságtartóan szemléli környezetében lévő férfiakat (a dal címe lefordítva: Zene, amire nézheted a fiúkat). A dalban végig hallható a Lana világára jellemző álomszerű, dekadens hangulat: a szerelem elmúlik, a férfiak pedig nem többek, csak életünk díszletei.
Könyvekre cseréljük a Labubukat! - Hódít a book charm trend, a táskákon lógó könyvektől hangos a divat
2026.5.22 12:40
A Frost-vers másodszorra négy évvel később, a 2019-es Norman fucking Rockwell! című lemezen, egészen pontosan a Venice Bitch című dalban jelenik meg, ami talán túlzás nélkül a Del Rey-diszkográfia legjobb dala a maga 9 perc 36 másodperces hosszúságával – a Rolling Stone szerint egyébként a nyolcadik. A referencia itt azért is sokkal izgalmasabb, mert egyszerű intertextualitás helyett inkább tűnik úgy, hogy Lana elsődlegesen a saját világán belül hoz létre egy lemezeket átívelő utalást, és teszi azt elsődlegesen a Music To Watch Boys To-val, és csak másodlagosan a Frost-verssel.
„You're in the yard, I light the fire
And as the summer fades away
Nothing gold can stay“
Vagyis:
„Te kint vagy az udvaron, én tüzet gyújtok,
és ahogy lassan elhalványul a nyár,
semmi arany nem maradhat.“
A Frost idézet tökéletesen ül a szerzeményben, és drámaiságát még jobban elmélyíti a ténnyel, hogy az énekesnő 2019-es albuma tulajdonképpen megzenésített kétségbeesés, aggódás az amerikai kultúráért, amit az első Trump-kormányzat lehet örökre tönkretett.
William Ernest Henley: Invictus (Invictus)
Del Rey nemcsak a 20. századi költészetet húzalozza be művészetébe, de bizony egy kicsivel korábbi matériákhoz is bátran hozzányúl. Így tett 2017-es lemezének, a Lust for Life-nak címadó dalában is, amikor a viktoriánus korabeli költő, William Ernest Henley Invictus című versének két sorát – némi változtatással – beemelte a szövegbe. A dalban ezt hallhatjuk:
„'Cause we're the masters of our own fate
We're the captains of our own souls“.
Vagyis:
„Mert mi magunk vagyunk a sorsunk urai,
és a saját lelkünk kapitányai“.
Az eredeti szöveg annyiban tér el, hogy nem többesszámban, hanem egyesszámban íródott. Henley költeménye egyébként az önrendelkezésről, a belső erőről szól. A költő szerint az ember a legnehezebb körülmények között is megőrizheti saját méltóságát és döntési szabadságát.
A vers két zárósora ezért is illik ennyire jól bele a dalba, hiszen maga a szám középpontjában is a fatalizmusból való kilépés, az élet tudatos választása, az egyén szabadsága és a saját boldogság feletti kontroll visszaszerzése áll. Ez különösen érdekes Lana korábbi dalaihoz képest, amelyekben a szereplői sokszor inkább sodródnak a szerelem, a vágy vagy önpusztító kapcsolatok mentén, itt viszont már megjelenik az a gondolat, hogy az élet iránya nem teljesen eleve elrendelt. A teljes verset magyarul itt olvashatjátok el.
