Szeptember végén mutatja be ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Vígszínház legújabb darabját, a 4-6-ot, aminek középpontjában a z generáció felnőttéválásának útja és az állandó bizonytalanság áll.
Milyen felnőtté válni egy olyan korban, amelyben a bizonytalanság lassan állandó állapot? A @LL3t4rgIA alkotóinak új előadása az érettségi utáni évekre, a fiatal felnőttek és egyetemisták generációjára irányítja a figyelmet. A 4-6 azt vizsgálja, hogyan találja meg a helyét az a nemzedék, amely az elmúlt évek társadalmi és közéleti bizonytalanságai között vált felnőtté. A produkció nemzeti és polgári ünnepeinken keresztül bontja ki kérdésfelvetéseit, és arra tesz kísérletet, hogy egy mai fiatal felnőtt nézőpontjából értelmezze; mit jelent ma magyarnak lenni.
A 4-6 szeptember 26-tól ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében látható a Vígszínházban többek között Kovács Patrícia, Borbiczki Ferenc, Gál Réka Ágota, Majsai-Nyilas Tünde és Szirmai Marcell, azaz Pogány Induló szereplésével.
A 4-6 szerzője maga a társulat, helyszíne pedig a budapesti Nagykörút ikonikus pontja, a 4es6os kocsma, amely egyszerre kiindulópont és érkezési hely, akárcsak a várost átszelő villamos. Egy gyűjtőpont, ahol minden generáció jelen van, egy olyan időszakban, amely úgy tűnik, történelmi jelentőséggel bír. Schnábel Zita díszlete a Vígszínház nagyszínpadán idézi meg a kocsma világát, de még az olvasópróbát is az egyik 4es6osban tartották, hogy ebből az élményből is inspirálódni tudjanak az alkotók.
„A @LL3t4rgIA-val már megpróbáltuk feloldani azt az ünnepélyességet, ami sokak számára a színházba járáshoz kapcsolódhat. Meghatározó élmény volt úgy dolgozni, hogy tudtuk, olyan fiataloknak készítünk előadást, akiknek eszük ágában sem volt soha, hogy színházba jöjjenek. Ezt gondoltuk tovább. Ahogy egy kamasz életében meghatározó tér tud lenni a tornaterem, éppolyan emlékezetes lehet egy fiatal felnőtt számára az első belvárosi kocsma élménye. Olyan helyszínt kerestünk, ahol a legnehezebb szépséget, játékot és reményt találni. A kocsmát úgy képzeljük el, mintha Magyarország modellje lenne, vagy inkább Budapest gyomra. Valójában azonban a @LL3t4rgIA-hoz hasonlóan itt is a főszereplő belső világába lépünk be, ahol egy fiatal lány személyes történetében tükröződnek mindazok a társadalmi ellentmondások, amelyek között ma felnőni és eligazodni próbálunk”
– emeli ki ifj. Vidnyánszky Attila.
A 4-6-ban tehát elmosódik a nézőtér és a színpad közötti határ. A folyamatba pedig olyan szakembereket és alkotókat is bevontak, akik más területről érkezve kapcsolódnak az előadás világához és kérdésfeltevéseihez. Így került a produkcióba Szirmai Marcell, azaz Pogány Induló is, aki a kocsma egyik fiatal törzsvendégének szerepében áll színpadra:
„A @LL3t4rgIA-t többször is láttam, nagyon szeretem, ezért különösen jó érzés, hogy a folytatásában én is benne lehetek. Bandi és Marci között ráadásul vannak átfedések: Bandi is egy fiatal srác, aki szeret szövegeket írni, ki akar törni, közben mégsem biztos magában. Az élete viszont sokkal nehezebb. Attilával már forgattunk együtt egy filmben, hamar megtaláltuk a közös hangot, ezért amikor felhívott, azonnal igent mondtam. Nagyon szeretem, ahogy dolgozunk: sokszor szabad kezet ad, lehet ötleteket hozni, a társulat pedig az első pillanattól befogadó és türelmes velem. Apró gesztusokkal, odakacsintásokkal segítenek, hogy otthonosabban érezzem magam ezen a színpadon is.”
Playback Péntek: Aldous Harding, Lykke Li és Namasenda új lemezeivel érkezik meg végleg a jóidő
2026.5.8 12:48
Az előadás dramaturgiai gerincét nemzeti ünnepeink adják, miközben az elmúlt időszak közéleti eseményeiből is merít inspirációt. Az egyes jelenetek a próbafolyamat során alakultak ki, de lesznek olyan részek, amikor a nézők is aktívan bekapcsolódhatnak a történetbe, így akár előadásról előadásra valami új is születhet.
„Új szereplőként kerültem bele ebbe a csapatba, akik már hozzászoktak ehhez a munkamódszerhez, amit nagyon vagánynak tartok. Féltem tőle, de hízelgő volt a feladat, mert számomra imponáló az a merészség és pimaszság, az a kíméletlen őszinteség, ahogyan ezek a fiatalok reflektálnak a világ dolgaira. Több, mint száz napja dolgozunk ezeken a látszólag spontán jeleneteken, mert időnként egészen szürreális képzetek is beleúsznak az előadásba. Ezek már a költészet eszközei, melyek elemelik a kocsma közegét és a mindennapi életünk négyes-hatos valóságát egy másik perspektívába. Számomra külön kihívás volt, hogy a szerepem lényege a nem-cselekvés, hogy passzív gesztusokkal, ám fokozott jelenléttel kell megalkotni a figurát, aki tehetetlenségében menekül a saját sorsa irányítása elől és a fiatalok nemzedékéhez való kapcsolódástól. Sokszínű és lendületes az előadás. Egyáltalán nem kíván kiszolgálni semmilyen megszokott ízlésvilágot. Ezért nem tudom megjósolni a fogadtatását, csak abban bízom, talál benne mindenki valami emlékezeteset.” – meséli Majsai-Nyilas Tünde.
