Zaklatást látsz a buliban, de lefagysz, mert nem tudod, mit tegyél? A Közbelépő csapata pontosan ebben segít. A tavaly indult projekt egyre több fesztiválra és szórakozóhelyre jut el, ebben az interjúban pedig mindent megtudhatsz a tevékenységükről.
Hogyan született az ötlet a Közbelépő létrehozására?
Egy független kulturális központokat összekötő nemzetközi hálózaton keresztül ismertük meg a sexismfreenightlife projektet. Abban az évben szerveztük meg első alkalommal a CSAK! – ezt az 1-et kértem! – Feminista Fesztivált az Aurórában, és a fesztivál programjának előkészítése során kezdtünk a budapesti és magyarországi helyzettel foglalkozni. Egy közös gondolkodós workshop után a Gólya, a Tixa és a Fekete Zaj stábjából csatlakoztak még az Auróra csapatához. Sokat köszönhetünk a NANE és a Patent szakmai segítségének, a most futó kampányt és a pilot tréningeket a Közös Értékeink program támogatásából bonyolítjuk le. Két szálon indultunk el: a nagyobb közönség szemléletformálása, tudatosságának javítása és a szórakozóhelyek, fesztiválok dolgozóinak képzése, felkészítése.
Miből áll az edukációs programotok a szórakozóhelyek felé?
Nem létezik kulcsrakész intézkedési csomag vagy egy az egyben átadható akcióterv, ami gyors változásokhoz vezetne. A program három fő pillérre épül, és minden esetben a helyi stábokkal közösen kell kialakítani a folyamatokat. Az első lépés a dolgozók bevonása, érzékenyítése és felkészítése. Itt jelentős eltérések lehetnek hozzáállásban nem, pozíció, értékrend és személyes tapasztalatok szerint, további nehezítés a vendéglátásra jellemző magas fluktuáció és a rendhagyó munkaidő.
A szórakozóhelyek dolgozóinak egy 3-4 órás workshopot szervezünk, amelynek menetét a NANE és a Patent Egyesület közreműködésével dolgoztuk ki. A cél, hogy a résztvevők megtanulják felismerni a zaklatási helyzeteket, tudják, hogyan támogathatják az érintetteket, foglalkozunk az erőszakmentes magatartási szabályok bevezetésével és a zaklatás megelőzésével.
A második pillér a házirend és a belső protokollok kialakítása, vagyis a felelősségi körök és kommunikációs láncok meghatározása, ami szintén minden hely adottságai szerint különbözni fog. Végül az előbbiekre építve a nyilvános kommunikáció tervezése következik. Egyrészt idetartozik a diszkrimináció és a szexizmus elutasítása a hely nyilvános kommunikációjában, illetve a helyszínen kirakható, a hely vendégeinek szóló világos üzenetek meghatározása az erőszakmentesség szabályai alapján.
Van rendszeretek arra, hogy utánkövetitek a változásokat az adott szórakozóhelyeken?
Egyelőre a programok résztvevőinek visszajelzéseire alapozunk. Nehéz mérni a változást, mert az eredeti probléma része a magas látencia. Az Aurórában és a Fekete Zaj Fesztiválon már 2024-ben végigvittük a program legelső kísérleti verzióját, úgyhogy ezeken a helyeken már hosszabb időtávlatban értékeljük a tapasztalatokat. Vannak belső dokumentációk és értékelő beszélgetések, a dolgozók elmondása szerint növekszik a feljegyzett vagy említett esetek száma.
„Rossz vége lesz, ha luxuslakásokat építünk a zenei klubok helyére” – interjú a Wolf Alice zenekar két tagjával
egy órája
Ennek az az oka, hogy eljut a projekt üzenete a közönséghez: tehát nem a zaklatások száma növekszik, hanem többen be merik jelenteni, ha ilyen helyzetet tapasztalnak. A vendégek és a fesztiválozók tudatosabbá válnak, felismerik, ha valaki kiszolgáltatott vagy veszélyes helyzetbe kerül, és tudják, hogy „itt lehet szólni”. Azonnal érteni fogják a jelzést a pultban, nem fogják elvitatni az érzéseit, nem kell áldozathibáztatástól tartani, felkészültek a helyen dolgozók, és tudják, hogyan kell közbelépni. Itt tehát közösségi szinten problematizálódik a zaklatás, és következményei lesznek, ami hozzájárul a hosszú távú célokhoz.
Milyen helyekhez szeretnétek még eljutni?
Most éppen az összeshez. Sajnos nem tudunk mindenkinek tréninget szervezni, és minden hellyel külön foglalkozni, de a plakátolós akciónk során több száz helyre szórjuk szét az 5D-t ismertető plakátot. A pilot tréningek tapasztalatait pedig összegezni fogjuk, egy kisebb kiadványt vagy útmutatót fogunk készíteni, amiben jó gyakorlatokon keresztül praktikus tanácsokkal, példákkal és esetbemutatásokkal készülünk. Hosszú távon is szeretnénk fenntartani a programot, és dolgozunk rajta, hogy minél több helynek segíthessünk a belső rendszerek kidolgozásában.
Milyen visszajelzéseket kaptatok azoktól a helyektől/fesztiváloktól, akikkel együtt dolgoztatok?
A projekt fogadtatása egyelőre mindenhol pozitív, viszont sajnos az rajzolódik ki, hogy nehéz időt és kapacitást találni a megfelelő intézkedések véghezvitelére. A nyári fesztiválokkal kicsit könnyebb volt az ütemezés, mert ott magától értetődőek és szigorúak a határidők. Klubok, kocsmák esetén jobban elhúzódik az egyeztetés, működési gyakorlatokat kell megváltoztatni, amit mindig nehezebb menet közben csinálni.
A workshopok résztvevői az eddigi tapasztalataink alapján mindig megerősödött elköteleződéssel állnak fel, sokan említik, hogy felszabadító végre nyíltan beszélni a határok, a biztonság és a beleegyezés kérdéseiről, nevén nevezni a problémákat. A workshopnak van egy kicsit elméletibb érzékenyítő bevezetője, de ebben a szakaszban is együtt adják össze a közös tudást a résztvevők a saját tapasztalataikból, és sok konkrét helyzet tud előkerülni. A workshopok után magabiztosabban mernek közbelépni, már csak azért is, mert számíthatnak egymásra, a közösen lefektetett szabályok és bevezetett gyakorlatok nagyobb felhatalmazást adnak mindenkinek.
Milyen feladata van egy aktivistának, aki csatlakozik hozzátok?
A kampányunk fontos részét kifejezetten klubok, kocsmák, fesztiválok dolgozóinak célozzuk, úgyhogy tulajdonképpen megpróbáljuk az üzeneteket személyesen is eljuttatni hozzájuk. Az aktivistákkal jelenleg a plakátolós akción dolgozunk, és a „Szia! Kirakhatok egy plakátot?” helyett beszélgetést kezdeményezünk a témáról. Egy kérdőíves kutatással szeretnénk minél több helyen felmérni a dolgozók hozzáállását és a stábok felkészültségét a zaklatási helyzetek kezelésére. Arra számítunk, hogy sok személyes tapasztalat összegyűjtésén keresztül a kutatás eredményeként priorizálni tudjuk a szükséges beavatkozási pontokat.
Mi az, amiről sokan nem gondolnák, de már zaklatásnak számít?
Zaklatásnak számít, amit az érintett zaklatásként él meg. Erőszakos vagy manipulatív viselkedésről beszélünk, ami egyenlőtlenséggel való visszaélésből táplálkozik, megalázó és lealacsonyító helyzeteket teremt. Jelentős probléma, hogy a zaklatók engedékenyek a határok meghúzásában, sőt egyes esetekben a nyilvánosság vagy tanúk is megpróbálják megkérdőjelezni vagy elvitatni a zaklatást elszenvedő fél érzelmeit, a saját megélését. A beleegyezés nélküli szexuális közeledések bámulás, fogdosás, engedély nélküli fotózás, követés, sarokba szorítás – viszonylag egyértelmű helyzetek. A zaklató feljogosítva érzi magát, az áldozat pedig a megfélemlítettség vagy szégyenérzet miatt nem is feltétlenül képes ellenkezni.
Kevesebben ismerik fel talán a hétköznapibb formákat, például a női pultosok zaklatását, pedig nagyon gyakori, hogy a férfi vendégek szexualizálják a kiszolgálás közbeni közvetlenséget, és itt több tényező is elősegíti az alá-fölérendeltségi viszonyból származó visszaéléseket.
Mit tehet valaki, ha zaklatás szemtanúja?
A legfontosabb, hogy ne maradjunk passzívak, és erre a kérdésre hoztuk be az úgynevezett 5D módszert. Ez egy nemzetközileg használt eszköztár, ami a „járókelő-effektus” felszámolását célozza, amikor az emberek tanúként inkább félrenéznek vagy arra számítanak, hogy majd valaki más biztosan segíteni fog. Az 5D abban segít, hogy ne érezzük magunkat eszköztelennek, és merjünk felelősen közbelépni.
„Vannak különböző szintjei a gyávaságnak” – Interjú Charlie Steennel, a Budapestre érkező Shame zenekar frontemberével
2025.10.15 12:03
Fontos még hangsúlyozni, hogy első körben mindig a zaklatást elszenvedő féllel foglalkozzunk, álljunk mellé. Biztonságunk érdekében, és ha nincs rá szükség, akkor kerüljük a konfrontációt. A zaklató szembesítése simán járhat nagyobb veszéllyel, az áldozatnak pedig sokat segít a támogatás, ha valaki komolyan veszi, amit átél.
Önmagában persze az 5D sajnos nem elég, amikor a környezet nem tartja problémának a zaklatást. Sokszor pont a zaklatás felismerése vagy a problematizálása csúszik el, és ez a patriarchális társadalmi minták miatt csak nagyon lassan változik.
Mi a hosszú távú célotok a Közbelépővel?
A Közbelépő feminista projekt, ami abból indul ki, hogy a zaklatás és a biztonság nem egyéni felelősség, hanem társadalmi probléma. A cél a mindenki számára biztonságosabb éjszakai élet alapjainak lefektetése, ezért fontos eszközünk a szemléletformálás is: hogy a zaklatás, a kéretlen érintések, a határok átlépése és a szexista viselkedés ne maradjon következmények nélkül.
