Sokan úgy döntenek, hogy megelégszenek az alapdiplomával és nem tanulnak tovább, mert nem látják értelmét plusz két év fáradozásnak. Mi pedig kíváncsiak voltunk, ezért alaposan utánajártunk, hogy kiderítsük: tényleg akkor időpazarlás lenne?
Nem, a cikkben nem arról lesz szó, hogy akkor most van-e értelme a diplomának vagy sem, és arról sem szeretnénk megnyitni a vitát, hogy „hát jaj, diploma nélkül is lehet ám boldogulni az életben“. Természetesen nagyon jó dolog az, ha valakinek csak nyolc osztálya van és mégis egy G-Mercit vezet, legyen vele nagyon boldog és szerencsés egy életen át, ha ezt olvassa.
Itt most arról tervezünk írni bővebben, hogy azok közül, akiknek van lehetősége a felsőoktatásban tanulni, érdemes-e elgondolkodni azon, hogy az alapképzés után belevágjanak-e egy mesterképzésbe. Milyen érveket lehet felsorakoztatni mellette? Mit mutatnak a számok és a statisztikák? Kinek és miért jött létre? Na és a legfontosabb: Megéri-e még két évet az iskolapadban tölteni?
A mesterképzések rövid története
Az 1990-es évek vége felé jött az a gondolat, hogy az elöregedő Európa gazdasági versenyképességét úgy lehet megtartani, ha a különböző végzettségű emberek a képzettségüknek és kompetenciáiknak megfelelő feladatköröket és a számukra legjobb pozíciókat látják el, és ehhez szabad mozgást kell biztosítani a kontinensen belül a humántőke, vagyis a munkaerő áramlásának. A koncepció szerint ezt úgy lehet megvalósítani, hogy Európa országai egyrészt kölcsönösen akkreditálják a többi országban megszerezhető diplomát, másrészt úgy, hogyha ezek az országok a képzési formákat és kimeneteket is standardizálják, egy egységes és átjárható rendszert létrehozva, ami lehetőséget biztosít az európai polgároknak, hogy más országokban is tanulhassanak, szerezhessenek tapasztalatot és el is tudjanak helyezkedni.
Az elgondolás szerint ugyanis jót tesz egy ország gazdaságának, ha elterjed ez a „mobilitási kultúra” és a munkavállalók a hazai környezetben is képesek lesznek alkalmazni azt a komplex, nemzetközi gondolkodásmódot, amit a tanulmányaik során sajátítottak el.
Innentől minden más lesz, és nem sokan örülnek neki – 2. rész: hogyan változik az egyetemi felvételi 2024-től?
2024.5.1 9:57
Bár az ezzel kapcsolatos későbbi kutatások kimutatták, hogy az európai országok hallgatóinak és magasan képzett munkavállalóinak alig pár százaléka mutat csak affinitást erre a mobilitásra, és inkább nemzeti keretekben és karrierekben gondolkodnak, de a reform az 1999-es Bolognai Nyilatkozattal (innen a bolognai rendszer elnevezés) zöld utat kapott. Ebben a diplomák kölcsönös elfogadásán túl megszületett az egyezség arról, hogy hogyan strukturálódik majd a felsőoktatási rendszer.
Háromszintű struktúrát hoztak létre. A belépő szintnek, a BA/BSc vagyis az (6-8 féléves) alapképzésnek azt a szerepet szánták, hogy egy viszonylag széles, de felszínes „alapozó” tudást adjon a hallgatónak, ami felkészíti őt a következő, mesterképzésre való belépésre, és felkészíti őt arra is, hogy az elsajátított skillekkel megállja a helyét a munkaerőpiacon. (A kettő közül ez sikerült kevésbé.)
A második, rövidebb szint az (4 féléves) MA/MSc- vagyis a mesterképzés már egy szűkebb területben kínál elmélyülési lehetőséget, ahol alapos elméleti és gyakorlati tudással is gazdagodhat a hallgató, megint csak segítve őt a továbblépésre és elvileg jobb esélyeket is adva a munkaerőpiacon. A harmadik szint pedig a PHD vagy DLA, vagyis a doktori képzés (átlagosan 8 féléves, de ez sok mindentől függ) ami egy hosszabb, önálló kutatói munkára és akadémiai pályára készít fel, bár az elmúlt évek trendjei azt mutatják, hogy egyre többen jelennek meg doktori végzettségűek a versenyszféra magasabb pozícióiban is – de erről majd később.
Mi a célja és funkciója a mesterképzésnek?
A mesterképzés valódi funkciója az – ahogy az előbbiekben szó volt róla –, hogy egy adott tudományterületen egy sokkal mélyebb tudás elsajátításához nyújtson eszközöket a hallgató számára, ezzel pedig nagyobb esélyeket is teremtsen a munkaerőpiacon való elhelyezkedéséhez – vagyis ne csak hamarabb találjon munkát, hanem bizonyos szinteket átugorva, jobban fizető és eleve magasabb pozíciókban tudja kezdeni a karrierjét.
De a viccet félretéve, tényleg egyre meghatározóbb az az alkalmazhatóság vagy foglalkoztathatóság (employability) szempontjából, hogy kinek van affinitása arra, hogy egy hároméves alapképzés után még tovább is tanuljon és tényleg nagyban meghatározhatja azt, hogy honnan indul és azt is, hogy milyen karrierívekre számíthat.
Ennek elsődlegesen az az oka, hogy a nyugati országokban már a 60-as években, de ebben a posztszocialista régióban is a rendszerváltás után, a 90-es években megindult a tömegesedés a felsőoktatásban és hirtelen robbanásszerűen nőtt meg az egyetemekre és főiskolákra jelentkezők száma, ami törvényszerűen a diplomák elinflálódásához is vezetett.
Innentől minden más lesz, és nem sokan örülnek neki: hogyan változik az érettségi és a felvételi 2024-től? – 1. rész
2024.4.30 19:41
Ez két következményt von magával. Az egyik, hogy minél több a diplomás egy bizonyos társadalomban, annál nagyobb rá az esély, hogy ezek a diplomások a gazdasági túltelítettség miatt nem fognak tudni a végzettségi szintjüknek megfelelően elhelyezkedni és alacsonyabb, korábban diplomát nem igénylő munkaköröket tudnak csak elvégezni.
Ezek a tendenciák jól visszaigazolódnak abban, hogy korábban, középfokú végzettséggel is ellátható pozícióknak vált feltételévé a diploma, kiemelkedő a növekedés az irodai és ügyviteli vagy éppen a szolgáltatóipari állások tekintetében.
A másik, hogy minél több a diplomás, annál nagyobb is lesz a verseny az azonos (mondjuk gazdasági) végzettségű friss munkavállalók között, hogy a tudásuknak vagy a „szintjüknek” megfelelően helyezkedhessenek el. Ebben versenyben pedig a minél magasabb iskolai végzettség az, ami objektív előnyhöz tud juttatni, – nyilván a kötelezően elvárt 25 év szakmai tapasztalat és három C1-es nyelvvizsga mellett – hiszen a piac a papír(ok) alapján árazza be a munkavállalót, ezzel legitimálva a felsőoktatási rendszer hierarchiáját.
A tömegesedésnek köszönhetően ezért van egy vertikális eltolódás a piac által felértékelt papírokban. Az alapképzés lassan inkább a középfokú oktatás megnyúlásának és folytatásának tekinthető („college-osodás”), még úgyis, hogy a hozzáférés így is erősen korlátolt nagyon sokak számára. A mesterképzés lett az, ami jelenleg a munkaerőpiacon is a különbséget, vagyis az előnyt jelentheti azoknak, akik úgy döntenek, hogy szeretnének tanulni még két évet.
Nők vs. férfiak – Hol áll a nemek közötti egyenlőség az EU-ban, és hogy jutottunk idáig?
2023.12.22 17:51
Nyugati országokban – ahogy korábban említettem – pedig már az a tendencia is megfigyelhetővé vált, hogy a mesterképzés is kezd eltolódni a tömegesedés irányába, és a versenyszférában egyre több olyan munkavállaló jelenik meg, aki a harmadik képzési szint, vagyis a doktori elvégzése után nem az akadémiai közegben, hanem vagy a közszférában vagy a nagyvállalati közegben szeretne karriert építeni, a cégek pedig rendkívül értékelik és előnyben is részesítik az ilyen, legmagasabban képzett embereket. Azért itthon erről még trendként biztosan nem beszélhetünk. Viszont az egy izgalmas kérdés, hogy a mesterképzés tömegesedése mennyire jelenik meg a hazai viszonylatokban.
Marton Melinda még egy régebbi kutatásában úgy fogalmaz, hogy a hallgatók kevésnek tartják az alapdiplomát és szeretnének még többet és még tovább tanulni, hiszen úgy érzik, a piac nem értékeli kellően az alapszakos végzettséget. Ennek ellenére az elmúlt 10 év trendjeiből mégis csak az bontakozik ki, hogy ameddig az alapképzésre jelentkezők átlagos száma olyan 75 és 80 ezer körüli volt, a felvetteké 45 és 50 ezer körüli, addig a mesterképzés esetében a jelentkezők száma mindössze 22-25 ezer közötti és az ebből felvetteké pedig körülbelül 17-18 ezer között mozgott.
Vagyis ha csak azt nézzük, hogy azok közül, akiket felvettek alapképzésre, – mondjuk átlagosan 50 ezer embert – annak kis túlzással mégis csak a harmada szándékozik valóban tovább is tanulni három (vagy a gazdasági és műszaki szakok esetében három és fél) év múlva.
Természetesen az, hogy valakit felvesznek alapképzésre, még nem jelenti automatikusan, hogy el is fogja végezni azt a képzést, sőt, azt pláne nem, hogy éppen az adott 6-7-8 féléves intervallumon belül, halasztás nélkül és az sem biztos, hogy nem fog majd egy-két év múlva úgy dönteni, hogy hát mégis csak érdemes lenne elvégezni azt a mestert. De az az adatokból jól látszik, hogy a mesterképzés nem egy automatikus választás és a végzett diplomásoknak jóindulattal is csak a kisebbik része gondolkodik el azon, hogy megpróbálják egyáltalán a mesteres felvételit.
Ezt erősítik a KSH adatai is, hiszen az alapképzésen tanulók számának körülbelül 20-25 százaléka a mesterképzésen résztvevő hallgatóké.
Vagyis összességében csak tisztán a számok alapján megállapítható, hogy a mesterképzés itthon még bőven nem vált trenddé és a képzést választók adatai alapján továbbra is (objektív) előnyt jelenthet a munkaerőpiacon, ha csak a képzettségek szintjét vesszük figyelembe.
Miért élünk gyökeresen máshogy, mint a szüleink, és ez miért nem a mi hibánk? – Elmondjuk, mi a posztadoleszcencia jelensége
2023.10.14 9:03
De itt van még egy fontos tényező, hiszennem csak vertikálisan, hanem horizontálisan jelentkezhetnek a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek, ami legalább annyira fontos és erről nyíltan mégsem esik szó. A bolognai rendszer „Bachelor” és „Master” szintje váltotta a korábbi egyetemi és főiskolai szisztémát, az egyes képzési típusokat és intézményeket a piac differenciáltan árazta be, vagyis nagyobb volt az értéke és konvertálhatósága egy tudományegyetemen vagy egy (és bocsánat) vidéki főiskolán szerzett papírnak.
Most, hogy egy-két kivétellel már minden felsőoktatási intézmény egyetemi rangot kapott, sokkal inkább implicit módon működik ez a különbségtétel, hiszen elvileg minden alap- vagy mesterképzés ugyanazt a papírt adja, önbecsapás lenne azt gondolni, hogy a hazai felsőoktatási intézmények és azok piacképessége között megszűnt a hierarchia.
Szóval a munkerőpiacon nemcsak önmagában a képzés szintje számít, hanem maga a kiállító intézmény is annak szakmai reputációja miatt. Például, ha nézünk egy slágerszakot, ami ebben a BSc/MSc felosztásban működik, mondjuk legyen a kereskedelem és marketing, akkor a munkáltató pontosan tudni fogja, hogy mit várhat és mennyit ér egy Corvinus-, egy ELTE-, egy BME-, egy BGE-, vagy egy METU-diploma és lehet, hogy egy alapdiploma a Corvinusról többet fog érni, mint akár egy METU-s mesterdiploma (szeretnénk ezúton is elnézést kérni a METU-s hallgatóktól).
Na és mit mondanak számok, megéri a mesterképzést elvégezni?
De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk és titokzatos kutatásokra hivatkozzunk, megnéztük az Oktatási Hivatal Diplomás Pályakövetési Rendszerének (DPR) pályaorientációt támogató modulját, amely pontos adatokkal és számokkal szolgál. Az a célja, hogy egy interaktív felületen keresztül, ahol te magad tudod beállítani a szűrőket, tájékozódhass arról, hogy bizonyos területeken, (például gazdaságtudomány) végzettségi szintenként (alap vagy mester) és szakonként milyen várható bruttó jövedelemmel, elhelyezkedési esélyekkel kalkulálhatsz. Azt is át tudod tekinteni többek között, hogy az adott végzettséggel jellemzően milyen foglalkozásokban és milyen ágazatokban vannak potenciális kilátások.
Túlélőkalauz egyetemistáknak: Íme 7+1 tanács a felsőoktatáshoz, hogy ne őrülj meg idő előtt
2023.9.18 18:04
A legfrissebb adatok a 20/21-es tanévben végzettekről éppen nem olyan régen jöttek ki, de korábbi évfolyamokat is lehet böngészni. (Nem, ez nem szponzoráció, viszont hasznos és fontos adatokat tartalmaz.)
Ezek alapján a hivatalos, reprezentatív adatok alapján szerettünk volna választ kapni arra, hogy a mesterképzések a számokban is valóban hozzátesznek-e annyit egy diák munkaerőpiaci értékéhez, mint azt általában a kutatások és a szakirodalmak, meg az ehhez kapcsolatos narratívák állítják.
Ez (nem túl nagy meglepetésre) be is igazolódott.
Négy olyan, fontos(abb) mutató van, amivel a mesterdiplomások előnyt élveznek a „csak” alapszakos végzettségűekkel szemben. (Az adatokat viszont itt tudományterületeken belül néztük, a szakos bontásra nem fókuszáltunk, de ha nagyon ráérsz, bogarászhatod.)
Ebből a leglátványosabb a bruttó jövedelem, ugyanis több tudományterületen is akár bruttó 100-150 ezer forintos differencia volt a mesteren végzettek javára, még úgy is, hogy friss adatokról és viszonylag új munkavállalókról beszélünk.
A második az elhelyezkedési idő, ami azt mutatja meg, hogy mennyi idő alatt, milyen gyorsan sikerült munkát találni az adott szakon végző hallgatónak. Ebben is egy mesterdiplomás előny figyelhető meg, ugyanis ha összehasonlítjuk az azonos tudományterületen, de eltérő szinten végzett hallgatók mutatóját, a mesteresek átlagosan hamarabb, több héttel korábban fognak állást találni – például az orvos és egészségtudomány esetében óriási az eltérés, hiszen BSc-vel 2,08 hónap az átlagidő, MSc-vel pedig mindössze 0,8 hónap kell a sikeres felvételhez.
A harmadik terület a felsőoktatás hozzáadott bértöbblete (vagyis, hogy az elvégzett képzés milyen szinten járult hozzá ahhoz, hogy milyen fizetést kap), amiben ismét a mesterképzés győzedelmeskedett, hiszen azonos tudományterületeken a mestert végzett hallgatók több esetben is 50-60 százalékkal jobb fizetést tudtak maguknak kiharcolni.
A negyedik terület pedig, amiben hosszas büntetőpárbaj után megint csak a mesterképzés bizonyult erősebbnek, hogy az adott diplomával és képzettséggel mennyire tudtak a későbbiekben valóban diplomás munkakörben elhelyezkedni, vagyis mennyire érte meg a tanulásba fektetett idő és munka. Itt például a bölcsészet vagy államtudományi területeket nézve a mestert végzettek több, mint 20 százalékkal nagyobb arányban dolgoztak diplomás munkakörben alapszakot végzett társaikhoz képest.
A karcsúság igazságtalan gazdaságtana – Ezért jársz jobban, ha vékony vagy
2023.8.16 16:58
Ami pedig biztosan külön öröm sok olvasónk számára, hogy a bölcsészek is fellélegezhetnek, hiszen ha bölcsésztudományi területen szerzett mesterdiplomával is mind a négy, fentebb említett területen is sokkal jobb helyzetből indultak, mint akik alapszakos bölcsészdiplomával ugrottak bele a munkavállalás szennyezett vizébe.
Mindent összefoglalva tehát, ha valaki arra adja a fejét, hogy a felsőoktatásban tanuljon, és van még lehetősége meg affinitása is, hogy az alapképzés után még tovább képezze magát (ami amúgy az egyik legfontosabb alapskill a munkaerőpiacon), akkor érdemes ezt akadémiai keretek között, mesterképzéseken elvégezni, mert tudományterülettől függetlenül nemcsak hosszú, de már rövidtávon is egy hamar megtérülő befektetésnek tűnik úgy szakmailag, mint anyagilag.
