Az Európai Unió már a kezdetekben zászlójára tűzte a nők és férfiak közötti mindennemű szakadék felszámolását. Hol tart ehhez képest a nemek közötti egyenlőség az Unióban 2023-ban? Milyen úton jutottunk idáig? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Míg a múlt század elején a mostani Európai Unió területén élő nők szavazati joggal sem bírtak, addig egy évszázaddal későbbre tekintve szinte 180 fokos fordulattal szembesülhetünk a nők helyzetét illetően. Bizony, a folyamat pedig nem valamiféle hirtelenjött szemléletváltás nyomán valósult meg, hanem többek között azáltal, hogy az Európai Unió és elődjei a kezdetektől olyan elveket és szabályozásokat fektettek le, amelyek a nemek közötti szakadékot hivatottak redukálni.
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó, 1957-ben – ekkor még csak hat nyugati állam által – aláírt Római Szerződés már alapvető értékként kiáltotta ki a nemek közötti egyenlőség megteremtését, valamint az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét. 1979-ben, az első európai parlamenti választások során Simone Veil személyében női elnököt választott az Európai Parlament. Öt évvel később, 1984-ben a Parlament Nőjogi Bizottságot is alapított, majd a 2000-ben aláírt Európai Unió Alapjogi Chartája alapelvként kiáltotta ki a nemek közötti egyenlőség biztosítását az élet minden területén.
@cunkonearth Suffragettes
♬ original sound - Cunk on Earth
A nőket bünteti a bérszakadék és az elszegényedés
Manapság könnyű belefutni szkeptikus hangokba a női egyenjogúságot, illetve a nőket érintő „különleges bánásmódot”, vagyis pozitív diszkriminációt illetően. Az európai nők szabadon tanulhatnak és dolgozhatnak, és még szülniük sem kötelező – mégis mi egyébre vágyhat az ember lánya? Ugyan mára ténylegesen sokat javult a nők helyzete az élet számos területén – hála a minket megelőző generációk kitartó munkájának –, ez még nem jelenti azt, hogy az egyenlőtlenségek maradéktalanul eltűntek volna, és mind hátra dőlhetünk.
Az egyik szembetűnő és viszonylag könnyen mérhető egyenlőtlenség a nemek gazdasági helyzetét, egészen pontosan a köztük húzódó bérszakadékot érinti.
@hnpltcs a gyermekvállasás NEM közügy>>>
♬ Mouse eating sound - حدوري🇮🇶
A néhol alacsonyabb, máshol kifejezetten magas bérszakadék okai összetettek. Például jellemzően a nők jelentősen több időt töltenek fizetetlen munkával, többek otthoni teendőkkel vagy idősgondozással, továbbá a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat is jobbára ők végzik el. Ennek következtében több nő dolgozik részmunkaidős pozícióban, és nagyobb valószínűséggel szakítja meg a karrierje építését azért, hogy ellássa azokat a feladatokat, amelyek a tradicionális szereposztás szerint a nőt terhelik. Kijelenthető emellett, hogy több olyan területen is domináns a női dolgozók aránya, amelyek alacsonyabb pénzügyi megbecsültséggel kecsegtetnek – ilyen területek többek között az oktatás és az egészségügy. Nem túl szívderítő kimutatás az sem, hogy a női vezetőket még nagyobb mértékben érinti a bérszakadék – ők átlagosan 23 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfi vezetők.
Például ha a férfiak és a nők átlagos bére több mint ötszázalékos különbséget mutat, meg kell vizsgálni a béreket, máskülönben bírságot szabhatnak ki a tagállami hatóságok. További intézkedés volt emellett az az elfogadott irányelv is, melynek értelmében 2026 júliusára a tőzsdén jegyzett uniós nagyvállalatoknak több nőt kell vezető pozícióban alkalmaznia – a nem ügyvezető igazgatói posztok legalább 40, míg az összes vezetői poszt legalább 33 százalékát kell nőknek betöltenie.
A bérszakadék következtében a nők nagyobb eséllyel kerülnek egyfajta ördögi spirálba, hiszen kevesebb fizetéssel kevésbé tudnak megtakarítani és befektetni, így koruk előrehaladtával egyre valószínűbb, hogy elszegényednek vagy elszigetelődnek a társadalomtól. A nemek közötti nyugdíjkülönbség átlagosan 28 százalékra rúgott 2021-ben az EU tagállamaiban, ami jól mutatja a bérszakadék hosszú távú romboló hatásait – ez az arány ráadásul viszonylag baráti a megelőző évekhez képest, ahol jellemzően 30 százalék fölé tornyosult az egyenlőtlenség. A bérszakadék módszeres csökkentésével a gyökerénél lehetne megragadni a problémát, és a női elszegényedés kockázatának csökkentése mellett a gazdaság pezsdítésének is jót tenne, szimplán azért, mert magasabb keresettel a nők is nagyobb elánnal tudnának költeni.
@jolvanezigy_csatorna A nyugdíjasok előleget kérnek!
♬ eredeti hang - JÓLVANEZÍGY
Egyenlőtlenség és erőszak home office-ból
A 2020-ban kirobbanó, ilyen vagy olyan módon szinte mindenkit megtépázó koronavírus-járvány a nemek közötti egyenlőtlenséget is elmélyítette. A jelenségnek természetesen nem magához a vírushoz volt köze, sokkal inkább az általa kialakult helyzethez, amely nagyobb arányban tette kiszolgáltatottá a nőket, mind a munkahelyi, mind az otthoni környezetükben. Egyfelől kijelenthető, hogy messze a nők dominálják azokat a területeket, amelyek a frontvonalat képezték a Covid időszakában – ekkor az EU-ban dolgozó 49 millió ápoló 76 százaléka volt nő, nem is említve a pénztárosokat, a takarítókat vagy a gyermekgondozásban dolgozókat, akik számára a home office nem volt eshetőség, egészségüket így állandó veszélynek tették ki.
A vírust sokszorosan megsínylő szolgáltatási szektorban is felülreprezentáltak a nők, amelynek következtében jelentős arányban veszítették el a munkájukat, és kerültek az elszegényedés sikamlós lejtőjére.
A másik fenyegetés a magánéletben ütötte fel a fejét: a karanténhullámok sorozata teret adott a nők elleni erőszak terjedésének. A bizonytalan helyzetben tengődés és a sok esetben állandó összezártság jelentősen növelte a nők kitettségét az erőszakra, ami a vírust megelőzően is számos nőt érintett. Fontos mérföldköve volt a nők elleni erőszak visszaszorítására tett lépéseknek az Isztambuli Egyezmény, amelyet az Európai Tanács hozott létre azzal a céllal, hogy a nők elleni és a családon belüli erőszakot megelőzze, az áldozatokat megvédje, és felelősségre vonja az elkövetőket.
Az egyezmény fontos újdonságokat foglal magába: a nemzetközi egyezmények közül elsőként a biológiai nemen felül a társadalmi nem kategóriáját is figyelembe veszi, és bűncselekményként kiáltja ki többek között a kényszerházasságot, a kényszerabortuszt és a kényszersterilizálást is.
A nőket érintő másik jelentős dilemma, amely ideológiai szempontból is kifejezetten hot topic, a reproduktív jogok, vagyis többek között az abortusz kérdésköre. Az Európai Parlament 2021-ben kifejezte határozott állásfoglalását, mely szerint a nőknek biztosítani kell a legális és biztonságos terhességmegszakítást, ennek elmulasztása vagy megtagadása nők elleni erőszaknak minősül.
@magyarpolitics Forrás: ATV #magyarpolitics#mihazankmozgalom♬ eredeti hang - Magyar Politika
Az Európai Parlament határozottan felszólította a tagállamokat, hogy ezen elv mentén járjanak el, ám ez nem jelenti azt, hogy minden tagállam sajátjaként kezelné az EP álláspontját, és az abortusz EU-szerte elérhető lenne. Lengyelország hírhedten szigorú szabályokkal operál a nők abortuszjogát illetően, a korabeli kormányzat 2021-ben vezette be a roppant szigorú szabályozást, mely szerint kizárólag akkor végezhető el a procedúra, amennyiben a várandós nő élete veszélyben forog, vagy ha a magzat bizonyítottan erőszak által fogant. A döntés ország- és Európa-szerte felháborodást váltott ki, ám bizakodásra ad okot, hogy Donald Tusk előző héten beiktatott kormánya ígérete szerint változtatna a méltatlan szabályozásokon. Málta hasonlóan szigorú korlátozásokkal bír, mindkét ország esetében a katolikus vallás tanításaival indokolják a szélsőséges szigort.
A nők és a nemi egyenjogúság helyzete tehát összetett, az európai intézmények alapelvüknek tartják a nők helyzetének előmozdítását, és cselekedni sem restek, mégis rengeteg múlik a tagállamok hozzáállásán, utóbbin pedig bizonyos esetekben bőven lenne mit javítani.
