Augusztus 14-étől vetítik a hazai mozik a Pedro Pascal, Dakota Johnson és Chris Evans szerelmi háromszögén alapuló drámát, a Többesélyes szerelmet.
Celine Song első nagyjátékfilmjét, az elbűvölően szívszorító Előző életeket két Oscar-díjra is jelölték 2023-ban. Várható volt, hogy másodjára tetemesebb büdzsével és nagyobb hollywoodi nevekkel dolgozhat együtt a rendezőnő – el is készült idén nyárra a sután magyarra fordított Többesélyes szerelem. Eredeti címe, a Materialists, vagyis az Anyagiasak ugyanis sokkal érzékletesebb a film tematikáját, mondanivalóját illetően.
A történet során a 30-as éveinek közepén járó, szingli Lucyt (Dakota Johnson) követjük, aki hivatalosan házasságközvetítőként, de inkább modernebb értelemben vett randiügynökként dolgozik egy matchmaker-cégnél. Úgy kell elképzelni, mint egy való életbeli, projektmenedzserrel felturbózott Tindert: Lucy feljegyzi kliensei paramétereit, amik a külső-belső jegyeken át egészen a pénztárca vastagságáig terjednek, majd a kompatibilisnek tűnő párosok számára leszervez egy találkozót. Értékesítőként funkcionál, a beteljesült szerelmek, házasságok ugyanis extra jutalékot hoznak neki.
10 guilty pleasure film hétvégi iszogatáshoz, amik annyira rosszak, hogy már jók
2 nappal ezelőtt
Egy a bökkenő: Lucy bár a szakmájában profi, a saját magánéletében képtelen két férfi közül választani. Az egyik a filmben unikornisként titulált dúsgazdag, jóképű és makulátlan modorú Harry (Pedro Pascal), a másik a korábbi exe, John (Chris Evans), aki nehéz anyagi körülmények közt élő színész. A kissé szerencsétlen, galamblelkű Johnnal anyagi okok miatt váltak külön, de azóta sem tették túl magukat a szakításon.
A kalamajka egy esküvőn veszi kezdetét, ahol a „szinglik asztalánál” megismerkedik egymással Lucy és Harry, miközben a pincérük nem más, mint a megélhetéséért pluszmunkát vállaló John. A legelső vélemények igencsak vegyesek a filmről, megnéztük hát mi is magunknak – következzen a spoilermentes értékelő!
Tényleg ennyire reménytelen lenne a szerelem?
A Többesélyes szerelem arról szól, miként befolyásolja a pénz, az anyagi javaink, összességében a materializmus a párválasztást és a szerelmi viszonyok életképességét, tartósságát. Lucy matematikai alapon, körülhatárolt paraméterek szerint párosítja ügyfeleit, rendre el is ismétli a játékidő során: „a szerelem csupán matek”. Az alaptézis szerint a házasság végső soron tranzakció alapú, üzleti jellegű együttműködés, amelyben mindkét fél tudja, mi az, amit teljesítenie kell a deal életben tartásához. Amikor tovább már nem fenntartható az egyezség, felbontják a (munka)szerződést.
DiCaprio abszurd hajszája a fehér felsőbbrendűség útvesztőjében – Egyik csata a másik után kritika
2025.9.25 11:13
Felvonultatja a modern világ párkeresési kihívásait és robotikus jellegét: a kötelezően kipipálandó egyéni elvárásokat, a nagy ívben elkerülendő red flageket, a külső jegyek túlértékeltségét, illetve a kompromisszumra való hajlandóság hiányát – Lucy szerint a kompromisszum hosszú távon életképtelen konstrukció, és úgysem lesz működőképes, hiszen ne feledjük, „a szerelem matek”. A randiapplikációk (Tinder, Bumble stb.) karikaturizálása nyilvánvaló, amiknél a kulcsfontosságú attribútumok egyezése alapján párosítják össze a felhasználókat, a romantika híján algoritmikus alapon.
A film alapvetése, hogy a potenciális jelöltjeink alá- és fölérendeltségi rangsora kizárólag az anyagi javaktól függ. Ezt akár önmagunk elől is el lehet titkolni, de végül mindig a tehetősebb delikvenst fogjuk választani – és itt érkezünk el a Többesélyes szerelem legfőbb problémájához.
Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de Office: ilyen lett a The Paper első évada – Kritika
2025.9.17 17:15
Nemcsak túloz és sarkít – ezek ugyanis valid storytelling eszközök is lehetnek –, hanem már-már dogmatikus, és ami a legfőbb probléma: klisés. Az első és utolsó harmada semmivel sem több, mint egy ezerszer látott, sekélyes romkom. A nyitány különösen kellemetlen, kis túlzással élve az Álom.net Amerikát koppintó, művi és krindzs hangulatvilágát idézi meg. A szereplők gyakran az addig megismert személyiségüktől eltérő módon, logikátlanul, randomizált módon hoznak döntéseket, ráadásul a finálé is mérföldekkel előre sejthető.
Érthető, mit szeretett volna elérni az író-rendező: világossá tenni a szörnyű diagnózist, majd felvillantani a reményt. A film azonban csakis azt erősíti meg, hogy nagyjából menthetetlen a helyzet, és kizárólag a tranzakció alapú, materiális javakra épülő szerelmek működőképesek. A kivétel már-már mesébe illő, és ritka, mint a fehér holló – ami egész egyszerűen nem átérezhető, nem autentikus, és ami a legfontosabb: nem igaz.
Romkomnak minőségi, de Celine Songtól azért többet vártunk
Kifejezetten negatív fényt vet a Többesélyes szerelem megítélésére, hogy a rendező nevének tükrében elemezzük, ugyanis ha például a Bridget Jones naplója direktorának új projektjéről lenne szó, elkönyvelhetnénk egyszer nézős, megmosolyogtató romkomnak. Celine Song az Előző életekben ugyanakkor letaglózóan és gyönyörűen illusztrálta, miről is szól valójában a szerelem, és miként ívelhet át időn és távolságon – mondhatjuk, hogy ezúttal bemutatta az érem másik, komorabb oldalát, de ha könnyek és a gyomortájékon szorító érzés helyett a konklúzió szemforgatást eredményez a nézőnél, akkor valahol félresiklott a vonat.
A rendezés egyébként profi, a vékony, elenyésző magvas tartalommal operáló sztori ellenére kellemesen sodródik a film tempója. Ahogy említettem, a nyitány és a befejezés klisés, de középtájt olykor ténylegesen érdekfeszítő. Hiába nem feltétlenül ért egyet a néző az üzenettel és vakarja a fejét egyes történések láttán, végig leköti a film. Dakota Johnson és Chris Evans kiváltképp meggyőzően játszanak – utóbbi régóta éhezhetett már egy hasonló szerepre, szívét-lelkét beleadta. Pedro Pascal hozza a kötelezőt, de csekély a mozgástere, egysíkú, archetipikus karaktere okán. Ő a matematikai paraméterek szerinti tökéletes férfi a sztoriban, és mint tudjuk, ami tökéletes, az ritkán izgalmas.
Érzelmi érték-kritika: megnéztük a filmet, ami lekörözte Nemes Jelest és Lánthimoszt is
2025.9.15 13:26
Chris Evans karaktere, vagyis John a szeretni való jófiú, akit folyton-folyvást kihasznál Lucy, a srác ennek ellenére továbbra is megállíthatatlanul, reménytelenül és egyébként érthetetlenül szerelmes belé. Hogy miért (Lucy többször is felteszi neki ezt a kérdést)? Mert csak – vicc nélkül, nagyjából így hangzik el, megidézve Bella és Edward szerelmének logikáját az Alkonyat című filmből. A guilty pleasure-nek természetesen megvan a helye és a létjogosultsága, de Celine Song nem hiszem, hogy kifejezetten örülne a hasonlatnak.
A dialógusok dichotómiája is egészen különös: az esetek kétharmadában ügyesen dramatizáltak, jól megírtak. Másutt viszont olyannyira hihetetlenül modorosak és felszínesek, hogy legszívesebben áttekernénk őket. Az atmoszférára viszont nem lehet panasz: az Előző életekhez hasonló, 35mm-es filmszalagra vett meleg pasztellszínek itt is működnek – jól áll a naturális, minimalista külső a filmnek.
Egy igazságosztó démon, aki előbb-utóbb úgyis megtalál – Kritika a Jimmy Jaguárról
2025.9.12 14:46
A Többesélyes szerelem megtekintése után ambivalens érzésekkel távoztunk a moziszékből: filmszakmai, technikai szempontból és a rendezést tekintve kompetens szerelmi dráma, forgatókönyvét és mondanivalóját tekintve azonban sekélyes, kivitelezésében pedig gyakran mesterkélt. A palettáról véletlenszerűen kiválasztott romkomok közül mindenképp kiemelkedik, de Celine Songtól ennél sokkal többet vártunk. Ha bírod a szereplőgárdát, vagy téged is lenyűgözött az Előző életek, akkor érdemes egy esélyt adni neki a nagyvásznon. Ellenkező esetben streamingen egyszer nézős, de akkor sem maradsz le sokról, ha ezt most kihagyod.
