Halálgyáros nővérek, egy gyilkos prostituált és egy örök fiatalságra vágyó grófnő: nem csak a férfiak lehetnek sorozatgyilkosok

A női sorozatgyilkosokról igaz, ritkábban esik szó, talán mert kegyetlenségük ellentmond annak a társadalmi képnek, amely a nőket ártatlan, gondoskodó lényekként ábrázolja. Pedig a valóság ennél jóval sötétebb is lehet. Volt, aki fiatalsága megőrzéséért szűz lányok vérében fürdött, más a szeretet ígéretével csalta csapdába áldozatait, és akadt olyan is, aki fehér köpeny mögé rejtette halálos szándékait.

Báthory Erzsébet, az állítólagos Guinness-rekorder sorozatgyilkos

Sok olyan világrekord van, amire mi, magyarok büszkék lehetünk, azonban Báthory Erzsébeté nem tartozik ezek közé. Ha igazak a személyét körüllengő legendák, akkor ugyanis nem kevesebb mint 650 ember vére tapad a magyar grófnő kezéhez. Báthory Erzsébet 1560-ban született Nyírbátoron, gyermekkorát az ecsedi várban töltötte, majd 1575-ben frigyre lépett Nádasdy Ferenc gróffal, akitől nászajándékba kapta a csejtei kastélyt és az azt körülölelő tizenkét falut. A grófnő nem örvendett túlzott népszerűségnek, hiszen udvari papjuk az okkult tudományok és ördögi praktikák művelésével gyanúsította meg őt. Báthory rossz híre férje 1604-es halálát követően tovább romlott.

Az özvegy ellen Thurzó György indított nyomozást, aminek eredményeként tíz év alatt háromszáz tanúvallomást tudtak felmutatni, ezek egybehangzóan megerősítették, hogy Báthory fiatal parasztlányokat csábított a Kárpátok közelében fekvő Csejte várába, azzal az ígérettel, hogy szolgálatba állítja őket. A szolgálat helyett azonban kínzás, égetés, verés és biztos halál várt rájuk. Több tanú állította, hogy a brutális gyilkosságok után a grófnő lecsapolta fiatal áldozatai vérét, majd fiatalsága megőrzése érdekében abban fürdőzött. Egyes vallomások még a kannibalizmus vádját is megkockáztatták. A nyomozás végeztével Thurzó 1610-ben személyesen is elment Csejtére, ahol holttesteket és több haldokló, megkínzott áldozatot is talált. A nő nemesi rangja miatt ugyan nem került sor nyilvános tárgyalásra, családjának köszönhetően pedig a halálbüntetést is elkerülte. Rémtettei miatt azonban bezárták saját kastélyába, ahol 1614-ben bekövetkezett haláláig egyedül, teljes elszigeteltségben élt. Kezdetben a helyi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra, ami ellen a falu lakói hevesen tiltakoztak, ezért holttestét végül szülőhelyére, a Báthory család birtokára szállították. Báthory Erzsébetet a Guinness Rekordok Könyve „minden idők legeredményesebb női sorozatgyilkosának” nevezte, azonban ez a cím mégsem tartozik hozzá, hiszen annak okán, hogy legendája az eltelt évszázadokkal együtt gazdagodott, tényleges gyilkosságainak pontos számát nem ismerhetjük.

Mary Ann Cotton, aki megelőzte Hasfelmetsző Jacket

Ha Anglia első sorozatgyilkosa kerül szóba, sokan kapásból a máig ismeretlen kilétű Hasfelmetsző Jacket nevezik meg, azonban ez a nem éppen megtisztelő titulus mégsem hozzá tartozik. Hasfelmetsző Jacket ugyanis egy nő, nevezetesen Mary Ann Cotton előzte meg, aki egyes feltételezések szerint mintegy 21 embert gyilkolt meg arzénnal, hogy életbiztosítási kifizetésekhez juthasson. Mary Ann Cotton Mary Ann Robson néven született 1832-ben, első férje egy állítólagos bélrendszeri betegségben halt meg, míg a második bénulással és emésztési problémákkal küzdött halála előtt. Harmadik házassága sem alakult jól, hiszen hitvese kidobta őt otthonról, amikor rájött, hogy tetemes adósságokat halmozott fel, amiket képtelen volt visszafizetni, bár ő legalább élve megúszta a frigyet. Nem úgy, mint az őt követő úriember, aki rejtélyes gyomorpanaszok után hunyt el. Mary Ann nemcsak férjeit tette el láb alól, hanem négy házasságából született tizenhárom gyermekéből tizenegynek vette el az életét, valamint saját anyját, egy szeretőjét és egy barátnőjét is meggyilkolta.

Cotton persze hamar a pletykák célpontjává vált, de sorsa akkor érte utol, amikor utolsó férjének fia, vagyis mostohafia is meghalt. Ekkor egy egyházi hivatalnok is gyanút fogott, ennek következtében a fiú testét exhumálták és megvizsgálták, a bizonyítás után pedig letartóztatták az asszonyt. Mary Ann 1873 januárjában a börtönben szülte meg tizenharmadik gyermekét, két hónappal később pedig meg is kezdődött tárgyalása, amely során az esküdtszék alig több mint egyórás tanácskozás után bűnösnek találta mostohafia megölésében. Természetesen halálra ítélték és felakasztották, de mivel a kötél túl rövidnek bizonyult, nem azonnal halt meg, hanem lassan megfulladt a bitófán.

Jane Toppan, a halált hozó ápolónő

Az, hogy valaki visszaél a hatalmával, sajnos nem példátlan, így olyat is láttunk már, aki szó szerint élet-halál urának hiszi magát, és különösen veszélyes ez, ha valakire védtelen emberek sorsát bízzák. Így válhatott sorozatgyilkossá Jane Toppan, becenevén Jolly Jane is. Toppan Honora Kelley néven 1854-ben született Bostonban ír bevándorlók gyermekeként, anyja fiatalon elhunyt tuberkulózisban, ezzel őt súlyosan alkoholista apjukra bízva. A férfinek persze esze ágában sem volt gondoskodni gyermekeiről, így Honora és húga, Delia árvaházba kerültek. Az intézeti dokumentumok szerint a lányokat egy nyomorúságos otthonból mentették ki. Honorát egy bizonyos Mrs. Ann C. Toppan fogadta fel szolgálójává. Bár hivatalosan nem történt örökbefogadás, a nő mégis felvette jótevője nevét, hogy végleg elhatárolódjon zűrös családjától. Honora már Jane Toppan néven kezdte meg ápolónői tanulmányait a cambridge-i Kórházban, ahol barátságos, vidám és megbízható nővérként ismerték meg, innen ered a Jolly Jane becenév is. A mosolygó külső mögött azonban igazi szörnyeteg rejtőzött, nagy balszerencséje volt ugyanis azoknak, akik Jane kedvenc betegeivé váltak. 

A nő különös örömét lelte abban, hogy a gondjaira bízott embereket halálközeli állapotba juttassa, majd jobb esetben visszahozza őket az életbe. Meghamisította a kezelési lapokat, egyedül maradt a betegekkel, a nekik adagolt morfium és atropin mennyiségével kísérletezve mesterségesen váltakozó tudatállapotot idézett elő náluk, sőt gyakran az ágyba is befeküdt melléjük. Első ismert áldozata albérlője, Israel Dunhamot és annak felesége voltak 1885-ben, majd '99-ben mérgezéssel végzett fogadott testvérével, Elizabeth-tel is. A nyomozók figyelmét akkor keltette fel, amikor a nőt befogadó teljes Davis család gyanús körülmények között hunyt el. Toppan letartóztatása után beismerő vallomást tett, de az elmeorvosok őrültnek nyilvánították, így nem került börtönbe, életfogytig tartó kényszergyógykezelésre ítélték a massachusettsi elmegyógyintézetben. Bár hivatalosan 12 gyilkosságot bizonyítottak rá, ő maga 31 gyilkosságról tett vallomást, és sokan úgy vélik, hogy valójában több mint 100 áldozata lehetett. A gyilkosságokat egy szexuális fetisizmus kielégítésére hajtotta végre. Azt mondta, célja az volt, hogy „több – tehetetlen – embert öljön meg, mint bármelyik férfi vagy nő a történelemben”.

María Delfina, María del Carmen, María Luisa és María de Jesús González Valenzuela, a halálgyáros nővérek

María Delfina, María del Carmen, María Luisa és María de Jesús González Valenzuela négy nővér voltak, akik a mexikói Guanajuato államból származtak. A lányok rendőr apja igencsak szigorú volt, megtiltotta számukra, hogy sminkeljenek vagy fiúkkal barátkozzanak, ha pedig ezeket a szabályokat mégis megszegték, igencsak súlyos büntetés várt rájuk.

Kiemelt tartalom

Gyilkos elmék a valóságban: 3 sorozatgyilkos, akik miatt megszületett az erőszakos bűnözők profilozásának tudománya 2025.7.20 9:31

Miután a családfő egyszer verekedésbe keveredett, és lelőtt egy férfit, az egész család San Francisco del Rincón talált magának új otthont. A nővérek viszont ekkorra már megunták apjuk kontrollmániáját, és annak érdekében, hogy végre saját lábukra állhassanak, nyitottak egy bárt, mely igencsak hamar halálgyárként üzemelő bordélyházzá nőtte ki magát. Az általuk üzemeltetett Rancho El Ángel nevű helyre házvezetőnői állást ígérve csalták oda a mit sem sejtő lányokat, akiket kokainnal vagy heroinnal kábítottak el. Amint a szexmunkás lányok megbetegedtek, elvesztették vonzerejüket, vagy már nem tudták kielégíteni az ügyfeleket, a nővérek egyszerűen megölték őket. A nem éppen törvényes biznisz idővel hálózattá nőtte ki magát, aminek következtében egyre több környékbéli lány eltűnését jelentették.

A fordulópont akkor következett be, amikor az egyik bordélyból megszökött nő megkereste a rendőröket, és ezzel kezdetét vette Mexikó egyik legmegrázóbb bűnügyi feltárása. Nem telt el sok idő, és a keresőcsapat rálelt az első holttestre, amit hamar követett a többi is. A hivatalos számok eltérőek, de körülbelül 80 fiatal nő, 11 férfi és több magzat földi maradványait is exhumálták. A tényleges áldozatszám azonban jóval magasabb lehetett, és ez csak egyetlen birtok volt a sok közül. A rendőrök élve talált áldozatokat is kiszabadítottak, akik segítettek feltárni az ottani szörnyű eseményeket. Így derült ki, hogy a lázadó lányokat éheztették, szögekkel kivert ütőkkel verték, vagy akár fel is gyújtották. Persze az ügyfelek sem menekültek meg a testvérek kegyetlenségétől, tehetős vendégeiket kirabolták és megölték.

Kiemelt tartalom

Henry Howard Holmes, a sorozatgyilkos, aki külön szállodát építtetett azért, hogy szabadon öldököljön 2025.4.12 8:40

A feltárás után elsőként a három idősebb testvért tartóztatták le, majd a legfiatalabbat is őrizetbe vették, de bűneik súlyossága ellenére a mexikói törvények szerint viszonylag enyhe ítéletet kaptak. 1964-ben mindannyiukat 40 év börtönbüntetésre ítélték. A sors azonban hármuknak nem kegyelmezett. María Delfina egy balesetben vesztette életét, María del Carmen rákban hunyt el, María Luisa elmegyógyintézetbe került, egyedül María de Jesús szabadult ki, akiről azóta sem hallott senki.

Aileen Wuornos, a gyilkos prostituált

Aileen Wuornos neve sokunk számára ismerős, ha más miatt nem is, a róla készült 2003-as A rém című film okán biztosan, melyben a vásznon őt megformáló Charlize Theron a legjobb női főszereplőnek járó díjat vehette át a 2004-es Oscar-gálán. Wuornos 1956-ban született Michiganben, anyja mindössze tizennégy éves volt, amikor életet adott neki, apját pedig nem ismerte. Aileenre nehéz gyermekkor várt. Az iskolában már tizenegy évesen szexuális szolgáltatásokat nyújtott cigiért, drogért és ételért cserébe, lefeküdt bátyjával, valamint nagyapja is szexuálisan bántalmazta őt. Tizennégy évesen teherbe esett, miután a család egy barátja megerőszakolta, gyermekét egy anyaotthonban hozta világra, és örökbe adta. Nem sokkal ezután nagyapja kidobta őt a házból, a lány onnantól prostituáltként tartotta el magát. 1976-ban Floridába költözött, ahol gyakran keveredett balhékba, és börtönbe is került, sőt még 69 éves férjére is rátámadt, aki ezért távoltartási végzést kért ellene, majd a házasságot kilenc hét után fel is bontották.

Wuornos ezt követően tovább folytatta korábbi életvitelét, huszonkét éves korában hatodik öngyilkossági kísérlete fulladt kudarcba, csekkhamisítás, autólopás, fegyveres rablás és persze prostitúció miatt többször került a rendőrség kereszttüzébe. 1989 és 1990 között munka közben legalább hét férfit gyilkolt meg, állítása szerint mindet önvédelemből, mivel azok meg akarták erőszakolni őt. A gyilkosságok során pisztollyal végzett áldozataival, majd elvette értékeiket, és sok esetben autójukat is eltulajdonította. Elfogása után többféle vallomást tett, ezek gyakran tele voltak ellentmondásokkal, ez azonban nem hátráltatta a bíróságot, Aileen Wuornost bűnösnek találták. A nő a tárgyalások során egyre kiszámíthatatlanabbá vált, a pszichiáterek borderline személyiségzavart és antiszociális személyiségzavart állapítottak meg nála. Végül halálra ítélték, és 2002-ben méreginjekcióval végezték ki.