Hasfelmetsző Jack a történelem egyik legfélelmetesebb sorozatgyilkosa, akinek kiléte 140 éve ismeretlen. Egy DNS-vizsgálat azonban változtathat ezen. Bár úgy tűnik, megoldódhatott a rejtély, sokan kétségbe vonják a vizsgálat eredményeit.
Hogyan lehet megoldani egy ügyet, ami 137 éve történt, minden gyanúsított, szemtanú és rokon már rég meghalt, és minden bizonyítékot elfed az idő pora? Hasfelmetsző Jack története a 19. század vége óta izgalomban tartja a nyilvánosságot, tucatnyi könyv és film született a történetéről, a gyilkosságok helyszínei pedig turistaattrakciókká váltak, miközben számtalan hobbidetektív próbálta felgöngyölíteni az ügyet. Hasfelmetsző Jack kilétét azonban nem sikerült feltárni. Persze teóriákból nincs hiány, egy lány például a TikTokon arról próbálta meggyőzni az embereket, hogy Edgar Degas francia festő volt a sorozatgyilkos, de úgy tűnt, örökre megoldatlan marad a rejtély. Egészen mostanáig.
Russell Edwards angol történész és író Hasfelmetsző Jack megszállottja. A 48 éves férfit akkor szippantotta be az ügy, amikor feleségével a helyi moziban megnézte A pokolból című Johnny Depp-filmet, amely a Hasfelmetsző Jack általi gyilkosságokról szól. Ez a véletlen vezetett el odáig, hogy most úgy tűnik, véglegesen pont került a rejtély végére: a február közepén publikált DNS-bizonyíték alapján a viktoriánus London East Endjét terrorban tartó sorozatgyilkos nem más volt, mint a 23 éves lengyel bevándorló, Aaron Kosminski borbély.
Az eredmények egy foltos selyemkendő törvényszéki vizsgálatán alapulnak, amelyet Edwards szerint a gyilkos negyedik áldozata, Catherine Eddowes megcsonkított teste mellett találtak. A kendő állítólag vérrel és ondóval szennyezett, ez utóbbiról úgy vélik, hogy a gyilkostól származik. Sokan azonban megkérdőjelezik a bizonyíték helytállóságát: miként lehetünk biztosak a sál eredetében és a DNS-eredmények helytállóságában közel 140 év távlatából? Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy a hobbidetektív Edwards már máskor is a tisztességtelen eszközökhöz folyamodott, hogy a saját kénye-kedve szerint befolyásoljon egy bűnügyet.

A férfi 2022-ben hamisan azt állította, hogy megtalálta egy gyermek koponyáját, ezzel pedig új rendőrségi nyomozás indult Keith Bennett maradványainak felkutatására. Bennett az 1962 és 1965 között öt gyermek életét követelő Moore-gyilkosságok utolsó áldozata, akinek eddig nem találták meg a holttestét. Ezek után joggal lehetünk szkeptikusak, hogy ezúttal igazat mond-e.
A Hasfelmetsző-gyilkosságok
1888 és 1892 között összesen 11 gyilkosság történt London Whitechapel negyedében, amelyeket a korabeli spekulációk szerint Hasfelmetsző Jack követhetett el, azonban ezek közül csak ötöt – mindegyiket 1888-ban követték el – tudott a rendőrség egyetlen gyilkoshoz kötni. Az úgynevezett „kanonikus öt” áldozat Mary Ann Nichols (akinek holttestét augusztus 31-én találták meg), Annie Chapman (szeptember 8-án találták meg), Elizabeth Stride (szeptember 30-án találták meg), Catherine (Kate) Eddowes (szeptember 30-án találták meg) és Mary Jane Kelly (november 9-én találták meg) volt.

Az akkori általános feltételezés szerint az áldozatok mind prostituáltak voltak, és Kelly kivételével mindegyiküket testük árusítása közben gyilkolták meg. Ezt a nézetet később magától értetődőnek vették a bűntényekről szóló könyvek, amelyek jellemzően csak hipotézisekkel szolgáltak Hasfelmetsző Jack valódi kilétét illetően, és szemléletes részleteket közöltek az általa elkövetett gyilkosságokról, ám e könyvek közül sok hamis állításokon és dokumentumokon alapult.

A 130 éven át elfogadott és uralkodó nézetekkel radikálisan szembement Hallie Rubenhold Five: The Untold Lives of the Women Killed by Jack the Ripper (2019) című könyve, amelyben a brit társadalomtörténész azt állította, hogy Nichols, Chapman és Eddowes valójában nem voltak prostituáltak, és hogy Stride csak alkalmanként, kilátástalan anyagi helyzete idején folyamodott ehhez a bevételszerzési formához (hozzátéve, nincs bizonyíték arra, hogy a meggyilkolásakor prostituált volt). Szerinte az egyetlen igazolhatóan prostituáltként tevékenykedő áldozat ötük közül Kelly volt. Rubenhold szerint az a felfogás, hogy Hasfelmetsző Jack prostituáltak gyilkosa volt, a viktoriánus korszakra jellemző nőgyűlölő és osztályalapú előítéletek következménye.
Mind az öt gyilkosság esetében elvágták az áldozat torkát, és három esetében eltávolították a belső szerveket, ami arra utalt, hogy az elkövető legalább némi ismerettel rendelkezett az emberi anatómiáról. Egy alkalommal egy emberi vese felét, amit valószínűleg az egyik áldozatából távolított el a sorozatgyilkos, postán küldték el a rendőrségnek. A hatóságok egy sor gúnyos üzenetet is kaptak egy magát Hasfelmetsző Jacknek nevező személytől, aki azt állította, hogy ő a tettes. A rendőrség grandiózus és olykor furcsa erőfeszítéseket tett a Hasfelmetsző azonosítására és elfogására, de mindhiába. A hatóságok kudarca komoly elégedetlenséget váltott ki a helyiekből a belügyminiszterrel, valamint a londoni rendőrfőnökkel szemben, aki nem sokkal később le is mondott.

Annak ellenére, hogy nem történt letartóztatás, több gyanúsított is volt az ügyben. A leggyakrabban három személyt emlegettek. Montague Druitt, a sebészet iránt érdeklődő ügyvéd és tanár volt, akiről azt mondták, hogy elmebeteg, és aki az utolsó gyilkosságok után eltűnt, majd később holtan találták meg. Michael Ostrog egy orosz bűnöző és orvos volt, akit gyilkos hajlamai miatt elmegyógyintézetben helyeztek el. Végül, de nem utolsósorban pedig Aaron Kosminski, egy lengyel zsidó szerepelt a gyanúsítottak között, aki Whitechapelben élt, és aki az utolsó gyilkosság után néhány hónappal elmegyógyintézetbe került.
Új fordulat a 140 éves rejtélyben
Edwards, aki a 2014-ben megjelent Naming Jack the Ripper című könyv szerzője (ebben már Kosminskit nevezte meg mint Hasfelmetsző Jacket), 2007-ben egy magánárverésen jutott a kendőhöz, amely a feltételezések szerint Catherine Eddowes 1888-as londoni Mitre Square-i meggyilkolásának helyszínéről származik. A londoni üzletember eleinte szkeptikus volt a sál eredetével kapcsolatban, de kiderült, hogy amikor Eddowes holttestét a hullaházba vitték, Amos Simpson rendőr-őrmester kissé hátborzongató „ajándékként” elvitte azt feleségének, Jane-nek. Bár az asszony soha nem viselte a kelmét, generációkon át a családban maradt, míg Simpson őrmester dédunokaöccse, David Melville-Hayes árverésre nem bocsátotta. Edwardsot meglepte, hogy egy ilyen díszes, virágokkal díszített selyemkendő Eddowesé lehetett, mivel egy szegény alkoholista asszony volt. A minta és a felhasznált festékek a korabeli Szentpéterváron gyártott kendőkre hasonlítottak, így Edwardsban felmerült a gyanú, hogy az orosz birodalomból származó Kosminski tulajdona lehetett-e a kendő.

CBS News szerint a legújabb tanulmányban dr. Jari Louhelainen biokémikus, a liverpooli John Moores Egyetem vezető oktatója izolált a ruhadarabon lévő vérfoltokból DNS-szegmenseket (tehát nem hatósági vizsgálatról van szó). A szegmenseket ezután összevetették Eddowes közvetlen leszármazottjával, míg a kendőn lévő ondófoltokból származó DNS-t Kosminski leszármazottjával, így 100%-os egyezést találtak a lengyel borbély és a minta között. Bár a Kosminski holttestének exhumálására irányuló kérelmet elutasították, a DNS-t Kosminski egyik nővérének leszármazottjáéval vetették össze.

Kosminski, aki Aron Mordke Kozmiński néven született 1865-ben Kłodawában, 1881 körül kerülhetett Angliába, és Whitechapelben, az East End elszegényedett nyomornegyedében telepedett le, amely sok zsidó menekültnek adott otthont. Az elmebetegség tüneteit 1885-ben kezdte mutatni, és több alkalommal is elmegyógyintézetbe utalták. Őrültsége hallucinációk formájában nyilvánult meg, paranoiásan félt attól, hogy mások megetetik, emiatt a szemétből kikotort ételeken élt, és nem volt hajlandó mosakodni. Elmebajának okaként „önmaga bántalmazását” jegyezték fel, ami valószínűleg a maszturbációra utalt. Úgy tűnik, hogy a rossz táplálkozás miatt évekig kórosan sovány volt. 1919 februárjában már csak 44 kg-ot nyomott. Egy hónappal később, 53 éves korában meghalt meg.
Dr. Robert Anderson, a londoni bűnügyi nyomozóiroda vezetője már a nyomozás során Kosminskit azonosította, mint fő gyanúsítottat. A bizalmas rendőrségi jelentések, amelyeket később, 1894-ben a Macnaghten Memorandum néven tettek közzé, rögzítették, hogy a nyomozók úgy vélték, hogy Kosminski „komoly gyűlöletet táplált a nők, különösen a prostituáltakkal szemben, és erős gyilkos hajlamai voltak”.

Az amatőr detektív beszámolója szerint ráadásul a 19. századi Londonban a borbélyt „borbélysebésznek” hívták, így ez a részlet is passzol az elkövető profiljába. „Abban az időben borbélyként anatómiai tudással rendelkezett az ember, és aki ismeri az esetet, tudja, hogy a gyilkosnak tisztában kellett lennie az anatómiával ahhoz, hogy elkövethesse ezeket a bűncselekményeket” – mondta Edwards.

Egyesek azonban kételkednek Edwards eredményeiben. Az Innsbruck Medical University tudósai már az eredmények első publikálásakor, 2019-ben kritikákat fogalmaztak meg, és hangsúlyozták, hogy a szerzők hibák és téves feltételezések (például a sál eredetét illetően) révén jutottak az eredményekre.
Edwards elmondása szerint azonban ő és Eddowes leszármazottai le akarják zárni az ügyet, és szeretnék, ha jogilag is elismernék, hogy Kosminski a felelős a lány és a többi áldozat haláláért. Meg is tették a szükséges lépéseket a hosszadalmas folyamat elindítása érdekében. Az író reméli, hogy „többé nem állnak elő hamis gyanúsítottakkal”.