Drakula nyomdokaiban: kegyetlen sorozatgyilkosok, akik a vámpírok módszereivel öltek

Amikor a vámpírok kerülnek szóba, legtöbben Bram Stoker Drakulájára, a hollywoodi filmekre vagy éjféli legendákra gondolunk. Pedig a történelem során akadtak olyan emberek, akik nemcsak megszállottjai lettek a vérnek, hanem szó szerint szomjaztak is rá. A „vámpírgyilkosok” nem természetfeletti lények voltak, hanem hús-vér emberek, akik rémtetteikkel örökre beírták magukat a kriminalisztika legsötétebb fejezeteibe. Ebben a cikkben három ilyen esetet mutatunk be: a hannoveri Fritz Haarmann vérengzéseit, a cinkotai Kiss Béla rejtélyes hordóit, valamint Richard Chase, a sacramentói vámpír hátborzongató ámokfutását.

Vámpír Hannover rendőrségének kegyeiben

Kevésbé hírhedt, viszont megrázóan kegyetlen vámpírgyilkos volt Fritz Haarmann, aki saját bevallása szerint legalább hetven ember életét oltotta ki sajátos módszereivel. Haarmann 1879. október 25-én született Hannoverben egy szegény család hatodik gyermekeként. Szadista és pszichopata hajlamai már egész fiatalon megmutatkoztak, hiszen testvéreit gyakran megkötözte, illetve éjszaka rendszeresen ablakokon kopogtatott, hogy ezzel keltse a rémhíreket a közéjük járó természetfeletti lényekről. Az iskolából gyenge eredményei és kiszámíthatatlan viselkedése miatt hamar eltanácsolták, majd egy katonai akadémián folytatta tanulmányait. A tiszti karrier azonban folyamatos rohamai miatt meghiúsult, hazatérése után gyermekek zaklatásával vádolták és elmegyógyintézetbe zárták, ahonnan Svájcba szökött. Miután úgy érezte, visszatérhet Hannoverbe, számos kisebb-nagyobb bűncselekményt követett el, így gyakori letartóztatásai miatt ismertté vált a helyi rendőrségen. A férfi hamarosan mint besúgó segítette a hatóság munkáját. Persze saját stiklijeit mindvégig elhallgatta, ekkoriban több  szexuális bűncselekményt is elkövetett, de kényszerített partnerei szégyellték a feljelentést.

1918-ban kezdődő informátori karrierjének köszönhetően talán hiába is hívták volna fel rá a figyelmet az áldozatok. Így az sem szúrt szemet senkinek, amikor Hannover utcáiról sorra tűntek el a kiszolgáltatott fiúgyermekek. Még akkor sem foglalkoztak vele túlzottan, amikor megölte a 17 éves Friedel Rothét. Ugyan a szemtanúk beszámolói miatt a rendőrség felkereste őt a lakásán – ahol egy szintén fiatalkorú fiúval találtak rá az ágyban –, a házkutatást elmulasztották. Ahelyett, hogy gyilkosság vádjával állt volna a bíróság elé, szexuális zaklatás miatt ítélték el, pedig Rothe holtteste újságpapírba csomagolva hevert lakása kályhája mögött. Mindössze kilenc hónap börtönbüntetést kapott, de csak 1920-ban kellett bevonulnia, így tovább folytatta a gyilkolást, melyben korábbi cellatársa és későbbi szeretője, Hans Grans is segítségére volt. Haarmann a pályaudvaron cserkészte be kiskorú fiú áldozatait, akiket lakásába édesgetett és brutális módon kivégzett.

Utolsó áldozata a 17 éves Erich de Vries volt, ekkorra a rendőrség már igazi embervadászatot indított az ismeretlen sorozatgyilkos ellen. Gyanújuk gyorsan ráterelődött korábbi gyermekmolesztálási ügyei és a Rothe-eset miatt. A rendőrség csendben figyelte Haarmannt, majd 1924. június 22-én „vadászat” közben elfogták őt. Ekkor már átkutatták lakását, ahol a padlón és a falakon is vérnyomok voltak, és az eltűnt fiúk ruháinak és személyes tárgyainak nyomára bukkantak. Haarmann nem tagadta a gyilkosságokat, sőt azok számát 50 és 70 közé saccolta, miközben a hatóságok „csak” 24-27 esettel hozták őt összefüggésbe. A férfi módszereiről is nyíltan beszélt, áldozatai torkát átharapta, majd rendszeresen ivott vérükből, valamint haláluk után is közösült velük. Ezt követően a testeket feldarabolta, összetörte csontjaikat, eltávolította és felvágta a belső szerveiket, és darabjaikat a Leine-folyóba dobta. Mivel akkoriban a sorozatgyilkos fogalma még nem létezett, vámpírnak nevezték őt, így természetesen tárgyalása után is vámpírhoz méltó büntetést kapott. Haarmannt guillotine általi halálra ítélték, 1925. április 15-én lefejezték. Fejét a tudósok egészen 2014-ig üvegben őrizték a göttingeni orvosi iskolában, amikor végül elégették.

A cinkotai vámpír, Kiss Béla

Ha az európai vámpírmítoszt vizsgáljuk, akkor Vlad Ţepeş, a valódi Drakula gróf története az, ami megkerülhetetlen, azonban nemcsak Erdély, hanem Magyarország is otthont adott egy igazi vámpírnak. Kiss Béla ugyanis legalább 24 fiatal nőt gyilkolt meg, mellyel bőven túlszárnyalta egy másik legendás gyilkos, Hasfelmetsző Jack áldozatainak számát. Kiss 1877-ben született Izsákon, gyermekkoráról keveset tudni. 1901-ben már Cinkotán élt egy bérelt házban, bádogosként dolgozott, és jól menő üzletet vezetett. A szomszédok kedvelték őt, sármos, intelligens, olvasott férfinak tartották, akit különösen érdekelt az asztrológia és az okkultizmus. Magas volt, jóképű, szőke hajú és kék szemű, mely bőven elég volt ahhoz, hogy a nők a kegyeiért versenyezzenek, de a megnyerő külső sötét belsőt rejtett.

Kiss Béla 1912-ben megnősült, elvette a nála tizenöt évvel fiatalabb Máriát, aki állítólag hamar viszonyt kezdett egy helybéli művésszel. Kiss ezt nem nézte jó szemmel, miután rájött a kapcsolatra, a pár rejtélyes körülmények között eltűnt. A szomszédoknak azt mondta, hogy Amerikába szöktek, valójában azonban megfojtotta őket, ők voltak első dokumentált áldozatai. Ezzel egy időben újabb borzalmas gyilkosságokra készült. Hofmann álnéven társkereső hirdetéseket adott fel budapesti lapokban, amelyekben házastársat kereső özvegyként mutatkozott be. Személyes varázsát és megnyerő külsejét felhasználva tehetős, de magányos nők kegyeit kereste. Többüktől sikeresen pénzt csalt ki, sőt, némelyiküket rábeszélte, hogy vagyonukat is ráírassák. Egyre több ismeretlen nő tűnt fel a ház körül, a szomszédok gyakran látták is őket, de ugyanaz a hölgy ritkán fordult meg kétszer cinkotai otthonában. Béla a vendégül látott nőket sorra megfojtotta, de gyanúba sokáig nem keveredett. Így volt ez mindaddig, amíg egy kíváncsi szomszéd észrevette, hogy Kiss több fémhordót halmoz fel az udvarban. A szomszéd azt gyanította, hogy titokban alkoholt rejteget, ezért értesítette a rendőrséget. Amikor a rendőr megérkezett, Kiss mosolyogva magyarázta, hogy a háború és a benzinjegyrendszer miatt üzemanyagot halmoz fel. Erre azonban semmi szüksége nem volt, hiszen 1914-ben besorozták őt, így lakását házvetőnője gondjára bízta.

Két év elteltével elterjedt a pletyka, hogy Kiss hadifogságba esett, így a ház tulajdonosa elkezdte kiüríteni azt, hogy új bérlőt kereshessen. Az udvaron hét lezárt fémhordót talált, melyből már egyet felnyitva is irtózatos bűz csapta meg. 1916 júliusában a rendőrök Kiss házvezetőnőjének tiltakozása ellenére kinyitották a hordókat, az elsőben egy meztelen, barna hajú női holttest feküdt, nyaka köré kötél tekeredett. A test metanolos oldatban volt, így viszonylag jól konzerválódott, akárcsak a többi hordóban talált áldozat, akik testeit a férfi egyfajta trófeaként tartotta meg. A Kossuth utcai ház alapos átvizsgálásakor a rendőrök több földbe rejtett hordóra bukkantak, mindegyik újabb női holttestet rejtett metanolban tartósítva. Összesen 24 áldozatot azonosítottak, akik nyakán sok esetben különös szúrásnyomot figyeltek meg. Később a boncolások kimutatták, hogy Kiss lecsapolta áldozatai vérét, és mivel a vér sosem került elő, okkal gyanakodtak arra, hogy azt el is fogyasztotta. A házkutatás során egy lezárt szoba könyvespolcain mérgezésről és fojtogatásról szóló kötetek sorakoztak, az íróasztalban pedig több tucat nővel folytatott levelezése lapult. Ugyan már a holttestek megtalálásakor körözést adtak ki rá, sosem kapták el. 1916-ban tífusszal feküdt egy szerbiai kórházban, azonban hamar megszökött. Később Budapesttől kezdve Románián és Törökországon át egészen Franciaországig jelentették, hogy látták őt, a feltételezetten róla szóló utolsó beszámolók New Yorkból származnak, ahol egy bérház gondnokaként dolgozott. Kiss nem került bíróság elé, nem tudhatjuk, hogy cinkotai évei után abbahagyta-e a gyilkolást, vagy tovább öldökölt, ahogy azt sem, hogy hányan estek áldozatául.

A „vérszívó”, aki rettegésben tartotta Sacramentót

Persze nemcsak Európában találunk példát vámpírgyilkosokra, hanem az Egyesült Államokban is. Az USA legaktívabb vérszívója azonban nem a vámpírok városának tartott New Orleansban, hanem Sacramentóban szedte áldozatait. Richard Chase, azaz a „Sacramentói Vámpír” hat ember életét oltotta ki egy hónap leforgása alatt. A férfi 1950. május 23-án született, erőszakos hajlamai már gyermekkorában megmutatkoztak, macskákat kínzott és ölt. Több forrás megerősítette, hogy a Macdonald-triász jeleit mutatta, az állatkínzás mellett gyújtogatott és ágyba vizelt. Szülei bántalmazták őt, tinédzserként rendszeresen LSD-t és marihuánát fogyasztott, többször pszichiátriai kezelés alá került. Lakhatása instabil volt, hol a szüleinél, hol a nagymamájánál élt, és gyakran látogatta a kórházakat képzelt betegségek miatt. 1973-ban egy neurológus megállapította, hogy súlyos pszichés zavara van. Ekkor Chase azt állította, hogy egyszerűen ellopták egy vénáját, és megállt a vérkeringése. Más hallucinációi közé tartozott, hogy ő Jesse James egyik bandatagjának reinkarnációja. De arra is volt példa, hogy kopaszra borotválta fejét, mert azt hitte, hogy a koponyacsontjai mozognak.

Később a vérkeringéssel kapcsolatos tévképzetei tovább súlyosbodtak, 1975-ben megbetegedett, miután egy nyúl vérét fecskendezte a saját ereibe, ekkor az éppen otthonának számító mentális intézményben halott állatokat találtak a szobája körül. Kétszer is paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála. A gyilkosságok évében elvált szülei lettek a gondnokai, de Chase-en addigra már teljesen elhatalmasodott az őrület. Gyakran készített „turmixot” nyúlbelekből és Coca-Colából, anyja pedig egyszer szemtanúja volt annak, hogy fia széttépett egy halott macskát, majd bemázolta magát a vérével. Amikor végül letartóztatták, lakásában is hasonlóan borzalmas bizonyítékokra bukkantak.

Chase első gyilkosságát 1977. december 29-én követte el, áldozata a családjával békésen vásároló, 51 éves Ambrose Griffin, mérnök volt, aki egy lövöldözés közben vesztette életét. A második gyilkosságra 1978. január 21-én került sor, de ennek már köze sem volt a véletlenhez. A huszonkét éves Teresa Wallinra a nő otthonában rontott rá, testébe több golyót eresztett, ezt követően a holttestet a hálószobába vonszolta, megerőszakolta, megcsonkította, belső szerveit kivette, vérében megfürdött, valamint fogyasztott is belőle. Teresa ekkor három hónapos terhes volt. Azt, hogy tévképzetei teljesen átvették az uralmat a férfi elméje fölött, az is bizonyította, hogy következő rémtettéig sem várt sokat, január 27-én folytatatta gyilkos hadjáratát. Akkor a huszonkét hónapos unokaöccsére vigyázó Evelyn Miroth lakásában szabadult el a pokol. Chase először a nőnél tartózkodó Dan Mereditht lőtte fejbe az előszobában, majd Evelynnel is végzett. A brutalitás ez esetben is gyomorforgató volt, miután őt is megerőszakolta, felvágta a hasát, kifordította a beleit, legalább hatszor megszúrta és szemeit is megpróbálta eltávolítani, a vérét pedig összegyűjtötte. Itt azonban nem állt meg, hiszen a nő hatéves fiát is lemészárolta. A huszonkét hónapos kisfiút sem kímélte meg, a gyermeket szintén megcsonkította, felnyitotta a koponyáját, majd mikor megzavarták, magával vitte a testet, otthonában levágta a fejet és elfogyasztotta a belső szerveket. Mivel eddigre Chase-t több szemtanú is látta, profilt készítettek a sorozatgyilkosról, akinek pár nappal később már nyomára is akadtak, letartóztatták, majd átkutatták lakását. A férfi otthonában mindent vér borított, beleértve a poharakat, valamint az ételeket is, hűtőjében pedig különböző testrészeket tárolt. 1979. május 8-án hat rendbeli emberölés miatt halálra ítélték, azonban a büntetés végrehajtására már nem került sor. A férfi hetekig gyűjtögette pszichés zavaraira kapott gyógyszereit, melyekkel 1980 karácsonyakor saját kezűleg oltotta ki életét a halálsoron. Sacramento vámpírja harmincévesen halt meg.