Gyurcsány Ferenc sportminiszteri munkásságának ikonikus (és megosztó) pillanata, a magyar autósport történetének megismételhetetlen mérföldköve: Baumgartner Zsolt a Forma–1-ben. Hogy is történt?
A napokban már negyvenedik alkalommal rendeznek meg magyar nagydíjat a Forma–1-ben. A mogyoródi pályával hazánk fontos szerepet tölt be a sportág életében, ugyanakkor csak egy magyar ember fordult meg pilótaként az autóverseny-sorozatban, Baumgartner Zsolt személyében. A sportág magyar rajongói (és talán minden magyar ember) számára egyszerre egy sokat idézett, felemelő pillanat, és egyszerre egy megmosolyogtató, nosztalgikus emlék, amihez még Gyurcsány Ferencnek is köze van. De mégis hogyan?
Hogy került a tűz közelébe Baumgartner Zsolt?
A most 44 éves, debreceni Baumgartner Zsolt elmondása szerint nagyjából négyéves korában kaphatott karácsonyra egy kismotort az édesapjától, amit ő maga szerelt össze. „Ez elég nagy port kavart a családban. Majdnem válás lett a szüleimnél ebből” – mesélte a Tribün podcastban. Nem engedték használni, de egyszer, amikor a szülei nem voltak otthon, sikerült bebikázni, onnantól pedig le se lehetett szedni az ülésről.
Már gyerekként is tudott autót vezetni, 13 korában Móczár Péter örökös magyar bajnok autóversenyző odaengedte a volánhoz országúton, ami egy sokat idézett ősélmény számára a vezetéssel kapcsolatban. Móczár intézte be egy egyhetes kecskeméti gokartozásra.
Hamar elkezdett versenyezni a kisméretű versenyautókkal. Az egyik gokartszezonban úgy lett második, hogy egy baleset miatt az idény jelentős részét ki kellett hagynia. Családja osztrák kapcsolatain keresztül ült először formaautóba, 1997-ben pedig már a német Formula–Ford, majd 1998-ban a brit Formula Renault Winter-sorozat futamain vett részt.
Bekerülve a körforgásba, versenyzett a Formula–3-ban és a Formula–3000-ben, utóbbi akkor a Forma–1 fontos előszobájának számított. 2003-ban lett az F1-es Jordan-istálló tesztpilótája, és amikor a csapat versenyzője, Ralph Firman a magyar nagydíj szabadedzésén megsérült, Baumgartner helyettesítette őt a Hungaroringen és Monzában. Ez volt a magyar versenyző F1-es debütálása, éppen saját hazájában.
F1-es ülés, amibe beszállt (volna) a magyar kormány
A korabeli cikkek szerint a Jordan végül azért nem kínált ülést a 2004-es szezonra Baumgartnernek, mert nem tudta időben összehozni a megfelelő szponzori pénzt. A menedzsere, Frank Tamás ekkor a Minardinál kopogtatott, ami népszerű csapatnak számított, de leginkább az esélytelensége miatt.
Ha valaki nem korszakos zseni, financiális hátszél nélkül nem ülhet kormányhoz a Forma–1-ben, különösen akkoriban volt szükség jelentős alaptőkére, hogy valaki egy F1-csapat pilótája lehessen. 2003 év végén jártunk, amikorra Baumgartneréknek csak a szükséges összeg felét sikerült összekaparni szponzori szerződésekből, így hajszálon múlt, hogy a Minardi is elhajtsa őket. Ám egyszer csak, 2003. december 22-én, hétfőn sajtótájékoztatót hirdetett a Kempinski szállóba Gyurcsány Ferenc, Magyarország akkori sportminisztere.
Gyurcsány bejelentette, hogy – Medgyessy Péter miniszterelnök jóváhagyásával – a magyar kormány 4 millió dollárral (akkoriban nagyjából 850 millió forinttal) járul hozzá Baumgartner F1-es üléséhez, Baumgartner pedig ezáltal elfogadhatta a Minardi szerződésajánlatát.
Gyurcsány úgy fogalmazott, befektetésről van szó, hiszen „egy olyan társaságot hoznak létre, amely birtokolja a pilóta versenyzésével összefüggő jogokat”. A felajánlásnak köszönhetően a magyar pilóta azonnal szerződést is köthetett a csapattal, ugyanakkor a történetben volt még egy csavar.
Aztán nem fogadta el a pénzt
A fordulat 2004 februárjában érkezett, amikor Baumgartner és családja bejelentették, nem fogadják el a magyar kormány négymillió dolláros felajánlását, ugyanis „észlelhető volt” számukra a „közvélemény megosztottsága” az állami támogatással kapcsolatban. Igaz, egyes források arra utalnak, hogy a háttérben a sportminisztérium már aggodalmát fejezte ki az egész projekttel kapcsolatban.
Habár jóval kisebb összeggel, de a magyar állam ezzel együtt továbbiakban is segítette Baumgartner Zsolt Forma-1-es pályafutását: egy, a későbbiekben aláírt szerződés alapján 60 millió forintos támogatást nyújtott neki a Hungaroring Rt.-n keresztül.
Hogy az a nagyjából 8 millió dolláros Excel-tábla, amivel Baumgartner és csapata végül finanszírozni tudta a versenyző elindulását, hogyan is néz ki pontosan, az mai napig kérdőjeles. Mivel a Minardi-Cosworthszal kötött szerződés már élt, az garantálta az akkor 23 éves pilóta szereplését a teljes szezonra, továbbá „egyes, a megállapodás titkossága miatt nyilvánosságra nem hozható kitételek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a szükséges szponzori összeg egy részét a 18 futamból álló sorozat végéig realizálja” a Baumgartner-csapat – fogalmaztak egy korabeli MTI-közleményben.
Több magyarországi cég beszállt szponzorként, valamint szurkolói támogatás is indult, bár nem tiszta, hogy a közösségi finanszírozás mekkora részt tudott vállalni abban, hogy ez a pénz összejött, ami egyébként nem csak a versenyzőnek volt fontos. A Minardi olyan szinten csődközelben járt, hogy az a 8 millió dollár lényegében megmentő összegként funkcionált, hogy aztán 2005-ig húzza az olasz csapat, amikor Paul Stoddart úgy döntött, hogy eladja a céget a Red Bullnak.
Az örök kérdés: elég jó volt a Forma–1-be Baumgartner Zsolt?
Bizonyos mértékben Szoboszlai Dominikhoz hasonlítható az a reputáció, ami Baumgartnert Magyarországon övezte. Ez azt jelenti, hogy kétféle megítélés van: vagy a világ legnagyobb kutyaütője vagy egy hatalmas zseni, akit igazságtalanul mellőznek a sportága elit szintjén.
Persze, Baumgartner sosem volt akkora világklasszis tehetség, mint amilyen a Liverpool focistája, de az sem jelenthető ki 100 százalékos bizonyossággal, hogy semmi keresnivalója nem volt ott, ahova eljutott. Teljesen természetes volt, hogy egy versenyző akkor ülhet be egy F1-autó volánja mögé, ha összeszedi a szükséges szponzori támogatást. Ugyanakkor a sportágban dolgozók egyetértenek abban, hogy nem kerülhet be egy versenyző a legmagasabb szintre, ha reménytelen eset, hiszen a csapat renoméját borzasztóan rontaná, ha olyat ültetnének az autójukba, aki teljesen inkompetens.
Baumgartner ráadásul meg is csillogtatta a képességeit: egy monacói kilencedik, valamint egy kanadai tizedik helyezés után pontszerző helyre hozta be a Minardi autóját Indianapolisban, ami a magyar autósport egyik történelmi pillanata: azt a nyolcadik helyet akkor úgy ünnepelte az ország és a versenyző csapata, mintha első helyen ért volna célba. Tette mindezt úgy, hogy a kora egyik leggyengébb autójába ült be. Az RTL-nek azt mesélte, hogy az akkor épp utolsó vébécímét nyerő Michael Schumacher is megdicsérte, hogy az idény végére milyen szépen felfejlődött.
„Azt biztosan tudom mondani, hogy nem volt egy Fernando Alonso, de mindenképpen le kell szögezni, hogy nagyon nehéz értékelni a szereplését, mivel egy teljesen versenyképtelen autót hajtott. Az biztos, hogy Gimmi Bruni személyében roppant erős, gyors csapattársat kapott maga mellé. Zsolt az időmérőkön általában lassabb volt, a futamokon viszont jobban teljesített, valószínűleg azért, mert nem idegeskedte túl a dolgokat és jól használta a tehetségét”
– mondta a HVG-nek, aki akkor a Minardinál, de később a Ferrarinál is volt csapatmenedzser.
Habár felröppentek találgatások, nem folytatódott Baumgartner Zsolt Forma–1-es karrierje, és rövidesen a versenyzéstől is visszavonult. Családot alapított, és napjainkban édesapja vállalkozásában dolgozik. Sokáig médiaszerepléseket sem vállalt. Az utóbbi pár évben kezdett el újra interjúkat adni, amiben elmeséli páratlan sztoriját: az egyetlen magyar F1-pilóta történetét.
