Playback Péntek: Kanye West, Ty Dolla $ign, Dua Lipa, Idles és Margaret Island a hét megjelenései között

Albumok

Kanye West, Ty Dolla $ign: Vultures 1

Felesleges is elregélni bármit, ami a megjelenés körül történt. Egy dolog biztos: a Kanye West-lemezek körüli botrányok azért voltak érdekesek az elmúlt 20 évben, mert mindig egy olyan könnyűzenei teljesítmény (olykor szó szerint remekmű) jött ki belőlük, amelyek felülírták a megjelenések körülményeit. Na, ez egy ideje már nincsen így. A Kids See Ghost óta Westnek nem jött ki olyan lemeze, amit egységesen zseniálisnak tartott volna a könnyűzenei társadalom, de még a Jesus Is Kinghez vagy a Dondához képest is a múlt hétvégén megjelenő, Ty Dolla $ignnal közös Vultures 1 kapja a legtöbb savat. Ehhez biztos sok köze van annak, hogy Kanye West az utóbbi pár évben már tényleg túlesett azokon a határvonalakon, amit a zsenialitása miatt mindig újrarajzolt neki a közvélemény, de ahhoz már tényleg óriási fannak kell lenni, hogy a Vultures 1-ra, nem hogy jó, de egyáltalán albumként tekintsünk. Nyilván az ember próbálkozik, értékel rajta olyan dolgokat, mint egy Freddie Gibbs-verze vagy néhány apró zenei megoldás, ami megidézi azt a határtalan fantáziát, amivel West producerként a zenéhez áll, de ami régen rendezett káosz volt, az mostanra szimplán katyvasszá lett, ami szellemes hülyeség volt, az pedig ma ostoba faszság. Az világnézeti kérdés és mindenkinek saját döntése, hogy egy ilyen közszereplő munkásságát el akarja-e választani a megnyilvánulásaitól, azt viszont nem tudom elképzelni, hogy ha bekötött szemmel és süket füllel éltem volna az elmúlt pár évben, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó lemez. (Maier P.)

IDLES: TANGK

Öt évvel a bristoli Idles első magyarországi koncertje után már bátran, mindenféle sajtós túlzások nélkül állíthatjuk, hogy Joe Talbot és csapata néhány év alatt napjaink egyik legerősebb koncertzenekarává nőtte ki magát: a 2019-es Szigeten úgy törölték fel a padlót a közönséggel, hogy az ember szája tátva maradt, a koncert után maradt romok között pedig baráti expedíciók kutattak a pusztítás során elvesztett értéktárgyak után. Az Idles akkor első két nagylemezével, a 2017-es Brutalism és a 2018-as Joy as an Act of Resistance anyagával igázta le a fesztiválközönséget, majd a pandémia alatt két folytatást is kihoztak, egyet 2020 őszén Ultra Mono címmel, egy másikat pedig egy évvel később Crawler cím alatt.

Ehhez képest sokkal kevésbé hangzott jól (bár lehet csak én vagyok korlátolt), hogy egy punkból táplálkozó, erősen politikus üzenetekkel teli zenekar éppen a szeretetről akart valamiféle konceptlemezt írni, de aztán Talbot egy interjúban maga tette tisztába, hogy a szeretet kevésbé közhelyes aspektusai érdekelték: az együttérzés, a türelem, az őszinteség, a másoknak való megbocsájtás vagy épp a másokért való gürizés. A végeredmény pedig nem valami bicskanyitogató hippiskedés, hanem 40 percnyi bátor útkeresés, amibe még az is simán belefér, hogy az Idles tagjai összeálljanak egy partihimnuszra („Dancer“) James Murphyvel és Nancy Whanggal az LCD Soundsystemből. Tényleg alig várja az ember, hogy élőben is hallja ezeket a számokat. (Kovács D.)

Royel Otis: Pratts & Pain

Éppen pár héttel azelőtt ismertem meg a Royel Otist, hogy az ausztrál duó jól ráérezve a Saltburn-hájpra megcsinálta volna az elmúlt év egyik legmenőbb feldolgozását a Murder on the Dancefloorból, ami által még jobban berobbantak. Azóta több számuk is kiüthetetlenül bent ragadt a fejemben, köztük a Heading For The Door, amely most megjelenő első nagylemezüknek is kulcsdala lett. A Royel Maddell és Otis Pavlovic (innen a név) által alkotott sidney-i párost a zenei sajtó leginkább az MGMT-hez, olykor meg a Dinosaur Jr.-hoz szokta hasonlítani, de alapvetően az elmúlt két évtized bármelyik indie-érájában nagyot mentek volna, és ha a TikTok-népszerűséget reprezentatívnak gondoljuk, akkor úgy tűnik, hogy a 2020-as években is van esélyük nagy fesztiválok komoly fellépőivé válni. Jellegzetes ausztrál hangzásuk és borzasztóan fülbemászó dallamaik karaktert és slágerességet egyaránt kölcsönöznek a zenéjüknek, miközben táncolható groove-jaikat változatossá teszi, hogy egyszer elszállós gitárok, máskor csilingelő szintetizátorok vezetik őket. A Royel Otis típikusan az a zenekar, amit idejekorán megismersz, megkedvelsz, majd pár hónapon belül őrjöngsz, hogy mainstream lett – márpedig ez a produkció éppen oda tart, úgyhogy, ha (így) szeretsz különleges lenni, akkor még most pörgesd szét a Pratts & Paint. (Maier P.)

Chromeo: Adult Contemporary

„Néha a pihenés jobb, mint a szex”– énekli a Chromeo Dave 1-ja a most megjelent Adult Contemporary című albumuk egyik csillogó diszkóhullámokon úszó dalában, ami sokat elárul a kanadai duó jelenlegi élethelyzetéről (is). A 2002-ben alakult montreali elektro-funk páros, David "Dave 1" Macklovitch és Patrick "P-Thugg" Gemayel új zenei anyaga egy újabb fejezet a modern funk projektjükből, ami egyben tisztelgés is 30 éve tartó barátságuknak: az Adult Contemporary az érettséget vizsgálja az emberi kapcsolatokon keresztül – beleértve a sajátjukat is. „Sokat kérdeznek minket a [hosszú életről]. Hogyan tudjátok ilyen sokáig fenntartani a karriereteket? Hogyan tartjátok fenn a barátságotokat ilyen sokáig? Hogyan tudtok egy duót ilyen sokáig fennmaradni? Olyan stádiumban vagyunk, amikor ezek a témák már alapból a repertoárunkban és a szókincsünkben vannak, de a hajtóerőnk és a vágyunk, hogy folytassuk a zenélést, még mindig ugyanaz, mint az első napon“ – nyilatkozta Gemayel a Grammy.com-nak.

Az új album tehát visszatérés a korai hangzásukhoz, a 2007-es Fancy Footwork-korszak nyers hangulatához, amit utolsó két albumuk tapasztalataival oltottak be. És mivel eddigi pályafutásuk során már olyan A listás előadókkal dolgoztak együtt, mint D.R.A.M., Toro y Moi és French Montana, a két barát ezúttal (szintén a kétezres évek első évtizedében berobbant) Elly Jacksont, avagy a La Roux-t hívta meg közreműködőként két daluk refrénjeihez. A „felnőttes” zenei anyagot teljes egészében a montreali duó írta: szerzői, előadói és producerei is az album minden dalának, ami a tőlük megszokott funky ütemeket és pimasz szövegeket vegyít. A témák ezen az albumon érettek és felnőttek, de a zene visszanyúlik az első két lemezükön megszokott táncos szintifunkhoz. (Hering A.)

Ten: TEN - The 1st Mini Album

A K-popot nem ismerőknek gyorsan bemutatnám Tent, akinek az első minialbuma február 13-án jelent meg. Valószínűleg senkinek nem okoz meglepetést, hogy a Ten nem az előadó igazi neve. A Thaiföldön született, kínai családból származó Ten Chittaphon Leechaiyapornkul néven nevelkedett, majd Koreába költözött, hogy részese legyen egy jelenleg 26 emberből álló K-pop csapatnak. Az NCT nevű kollektíva kisebb, változó bandákban működő egység, amelyek közül Ten többnek is tagja, köztük a Kínában nyomuló WayV-nek is. Már többször jelezte, hogy a jövőben szólóban is kipróbálná magát, az előző dalai után most egy minialbummal lepte meg rajongóit. Maga a K-pop is egy műfajok között mozgó zenei világ, ahogy Ten lemeze is az előadó több oldalát mutatja a különböző dalokban. Míg a Nightwalker egy sötétebb, tipikus K-pop vonalon mozgó zene, a Lie With You inkább egy R&B-dalra hasonlít popelemekkel. Ten első minialbuma igazán diverz képet mutat az énekes és professzionális táncos saját világáról, és talán mindenki találhat rajta valamit, ami neki való és könnyű hallgatni. (Golács N.)

Számok

Dua Lipa: Training Season

Az elmúlt évek egyik legsikeresebb könnyűzenei előadója, Dua Lipa a szinglik mindennapjairól és az olykor rettenetesen unalmas randikról énekel legújabb számában, a Training Seasonben.

Egy randi után végleg betelt a pohár. Másnap reggel pont stúdióznom kellett, ahol Caroline és Tobias, a producereim érdeklődtek, hogy ment a dolog, én pedig rávágtam, hogy »TRAINING SEASON IS OVER«. Aztán – mint ahogy az ilyen randi utáni kifaggatások alatt lenni szokott – rengeteget nevettünk, és gyorsan össze is állt a dal. Bár nyilvánvalóan arról az érzésről szól, amikor teljesen kivagy attól, hogy el kell mondanod az embereknek – ebben az esetben konkrétan a férfiaknak –, hogyan randizzanak veled helyesen, itt azért azt is fontos hozzátenni, hogy az úgynevezett próbaidő véget ért, és minden egyes tapasztalattal több vagyok

– árulta el dala kapcsán Lipa.

A Training Season kevésbé kóstol bele az oly sokszor emlegetett 90-es évekbeli rave-atmoszférába, első hallásra inkább az énekesnő 2019-es Don’t Start Now című szerzeményére hajaz. Műfajiságát tekintve pszichedelikus pop, ami végülis nem áll messze a ravekultúra kriptikus közegétől. A dalt egyébként a Tame Impalából ismert Kevin Parker és Danny L. Harle hangszerelték. (Szécsi K.)

A hét közben Azahriah is új számmal jelentkezett, amelyről itt írtunk részletesebben:

Kiemelt tartalom

Azahriah legújabb klipjében szürrealista lázálmok közepette énekli ki szerelmi bánatát 2024.2.14 9:45

Margaret Island: Szombat

Tavasszal új lemezzel érkezik az idén tízéves Margaret Island, az albumnak pedig meg is érkezett az egyik előfutára. A Szombat egy szinte egyszálgitáros, mélyebb, a zenekar életvidám dalaihoz képest borús hangulatú szám, Lábas Vikinek ugyanakkor a kedvence a készülő albumról. „Szerettük volna megfogalmazni azt az érzést, amikor az ember a családja vagy a barátai körében ül, és egyszer csak elfogynak az őszinte szavak és beszélgetések. Amiatt van ez, mert mindannyian inkább a saját belső valóságukban élik a hétköznapokat, kifelé semmit sem mutatnak meg a küzdelmeikből, nem könnyítenek a lelkükön” – fogalmazott a Margaret Island énekesnője. A Fonyódon felvett dal szövegét a Magashegyi Undergroundból és a Konyhából ismert Szepesi Mátyással közösen jegyzik, a produceri munkákban pedig állandó szerzőtársuk, Toldi Miklós működött közre. (Maier P.)

Ariana Grande, Mariah Carey: yes, and?

Ahogy azt korábban mi is megírtuk, közel három és fél év után Ariana Grande végre ránk eresztette nagy visszatérő dalát, mely következő lemezének és új művészi érájának felvezető száma is egyben. A kilencvenes évek house-pop hangzását visszahozó Yes, and? szépen menetel felfelé a listákon, a garantált siker érdekében pedig az énekesnő az Instagramon bejelentette, hogy érkezik a dal újragondolása Mariah Carey közreműködésével: „Köszönöm a szívem legmélyéről, hogy valóra vált ez az álom, és hogy a ragyogásoddal és varázslatoddal megszórtad az én kis dalom, Mariah Carey. [Ez] többet jelent nekem, mint amit [én] valaha is megfogalmazhatnék és [én] alig várom, hogy mindenki hallja ezt! [I] love you eternally!!!!!!!“– utalva hetedik stúdióalbuma érkezésére is, amely Eternal Sunshine címmel jelenik meg március 8-án – tisztelegve színészkedvence, Jim Carrey 2004-es filmje, az Egy makulátlan elme örök ragyogása előtt. (Hering A.)

6363, Co Lee: Időjárás-jelentés

6363, azaz Gege immár tulajdonképpen egy zenekar. A rapper tavaly állt össze néhány zenésszel, hogy együtt újragondolják a hangzását, idén pedig turnéra is indulnak közösen – ha esik, ha fúj. Gege mindig szereti valamilyen nagyon konkrét koncepció köré felfűzni az éráit, ezúttal, úgy tűnik, az időjárás a fő motívum, amely nem csak a turné nevét, hanem a Co Lee-val közös daluk címét is inspirálta. Az Időjárás-jelentéshez Kreuzer Emmy rendezett videóklipet, amelyet a Rawmatikworks utómunkája tett igazán egyedivé. (Maier P.)

Múlt péntek óta visszatért Beyoncé is, aki a Super Bowlon bejelentette új albuma érkezését, és texasi gyökerei előtt tisztelegve kidobott két country-számot is, itt írtunk róla:

Kiemelt tartalom

Hivatalos, mikor jön Beyoncé új albuma, amiről két dalt már droppolt is 2024.2.12 10:03

Tamáska Gabi, Hundred Sins: Bye bye

A Petőfi Nagylemez Program keretein belül közös lemezen dolgozik Tamáska Gabi és Hundred Sins. Az első, Bye bye címen megjelent dal egy moody, basszusorientált beatre készült, amelyen az énekesnő lepitchelt hangon, csipet vocoderrel kísérve énekel ki néhány meglehetősen súlyos gondolatot. Ezek finoman passzolnak a sötét, downtempós zenéhez, ami – részben az Analog Balaton fáradhatatlan munkájának és kitörő népszerűségének hála – jó eséllyel meg is találja majd a közönségét. Kíváncsian várjuk, milyen egyéb megoldásokkal érkezik még ez a páros. Vajon feltekerik-e a tempót – ami Hundred Sinstől nem lenne meglepő –, vagy maradnak 100 BPM környékén, ami meg kétségtelenül nagyon jól áll Tamáska Gabi hangszínének? Az biztos, hogy izgalmas projektnek ígérkezik. (Maier P.)

Szlimmy, Buzás Bence, Caanis: Kabát

Igazi szupergrupp állt össze Szlimmy legújabb megjelenésére, amelyet fél éves hiátus után jelentet meg a rapper. Buzás Bence és Caanis mellett Hundred Sins is csatlakozott a ganghez producerként, és a dal ehhez méltó módon meglehetősen sokszínű 3 percet kínál. „A Kabát című dal egy régebbi darab, a 2022-es Colorblind alkotótáborban született meg. Azt a feladatot kapták a csapatok, hogy egymásnak kell megmondani, milyen témában írjon az adott gárda. Én a Buzás Bence, Caanis, Hundred Sins trióval kerültem össze. Mi nagyon jófejek akartunk lenni, és valami olyasmit adtunk a másik csapatnak, hogy »szerelmi csalódás« vagy hasonló bonyolult téma. Viszont mikor mi megkaptuk a kis cetlinket, a következő állt rajta, »vissza akarsz váltani egy kabátot a turkálóban, de nem engedik«“ – meséli a szám elkészültének hátteréről Szlimmy. A Kabát egy elég váratlan 2-step garage beatre készült, ami a végén kulminál. Az utolsó harmadban megérkező szintetizátor-leadtől már-már az Overmono vagy Fred again.. juthat eszünkbe, miközben a vokálokon meg teret kap mindhárom előadó egyénisége. (Maier P.)

Holly Humberstone: Dive

Holly Humberstone a brit alternatív és popzene szerelemgyermeke, amit a Dive című dalában érezni is lehet. A 24 éves énekesnő új projektbe vágott, és arról számolt be, hogy a legújabb, Work in Progress című lemezét a régi demóinak újrafelfedezése és átdolgozása inspirálta, a Dive pedig az első munkája, amelyet ezek közül megmutat. Egy nyugodtabb, kicsit melankolikusabb dalról beszélünk, amiben egy fiatalabb Holly vázolja, hogy milyen egy olyan embert szeretni, aki nem ért meg, és nem értékeli azt, aki vagy. Komfortos hallgatni való a kicsit borúsabb, esőben betakarózós időkre. (Golács N.)

Four Tet: Daydream Repeat

Március 15-én érkezik a house-legenda Kieran Hebden, avagy Four Tet új albuma, amit már csak azért is nagyon várunk, mert jó eséllyel a Szigeten is eltol majd róla pár számot. Four Tet karrierje éppen sokadvirágzását éli, ami annak is köszönhető, hogy két olyan fiatal arccal járja a világot, mint Skrillex és Fred again.., na meg annak, hogy továbbra is képes friss dolgokat behozni a zenéjébe. A Daydream Repeat például úgy egy jellegzetes Four Tet-szám, hogy közben mintha felsejlene benne egy kis hyperpop is, mutatva, hogy a 90-es évek végén berrobanó Hebden sokat inspirálódik a fiatalabb kollégák munkáiból. (Maier P.)

Alfie Templeman: Eyes Wide Shut

Alfie Templeman neve mellett sokszor jelenik meg a géniusz szó, ugyanis a 21 éves zenész nemcsak hogy a saját zenéjét írja, körülbelül az összes létező hangszeren játszik, és teszi ezt elég jól. 2023-ban összesen két dalon szerepelt, és nem is hozott ki semmilyen lemezt ezen a néven, csak az Ariel Days nevű, alternatívabb, sokszor csak instrumentális zenei projektjén dolgozott. Az Eyes Wide Shut egy rögtön fülbemászó,  funkys dal, amelyhez videóklip is érkezett. Ha minimálisan is emlékeztet titeket a klip Beabadoobee régebbi projektjeire, akkor jól felismeritek Soren Harrison rendezői munkáját, aki Bea párja és rendezője is volt a karrierje kezdetén. Hallgassátok meg, ha instant energiaboostot kerestek! (Golács N.)

Matt Champion, Dijon: Aphid

A Brockhampton egyik legfontosabb alkotóeleme volt, de a banda feloszlása óta nem hallatott magáról Matt Champion, aki már a közös anyagokon is szeretett kísérletezni a rappelés és éneklés különböző formáival. Visszatérő dalára az r'n'b-sebb oldalát vette elő, és összeállt a műfaj egyik legalulértékeltebb undeground dalszerző-énekesével, Dijonnal. Az Aphidhoz, amely egy készülő album előfutára, Anna Pollack rendezett izgalmas videóklipet. A szimbolista videóban mezőn fekve találnak rá Matt Champion testére, majd beviszik egy fura klinikára, ahol különböző növényeket műtenek ki belőle. A hangzással kapcsolatban le se tagadhatná a rapper, hogy melyik alomból jött, bár az is igaz, hogy a Brockhampton mint alkotóközösség, messze nem oszlott széjjel, ezen a számon például Bearface működött közre társszerzőként és háttérvokalistaként. (Maier P.)