A Netflix új szörnyetegének igaz története: ő volt Ed Gein, a plainfieldi mészáros

Ed Gein neve talán keveseknek cseng olyan ismerősen, mint Ted Bundyé vagy Charles Mansoné, pedig a férfi legalább olyan kegyetlen volt, mint az előbbiek. Gein ugyan bizonyítottan csak két nőt ölt meg, így a sorozatgyilkos jelző esetében kérdéses, de ez nem menti fel őt bűnei alól. A Netflixen futó Szörnyetegek-antológia harmadik évadában őt ismerjük meg a gonosz új arcaként. Egy visszahúzódó, az anyjától a végletekig függő, magányos férfiként, aki az éjszaka leple alatt és eldugott farmja rejtekében hátborzongató dolgokat művelt. Gein volt az, aki olyan horrorikonok létrejöttét inspirálta, mint Hitchcock Psychójának Norman Batesét, az Amerikai pszichó Patrick Batemanét vagy a Texasi láncfűrészes mészárlás című film kegyetlen gyilkosát. Ahhoz pedig, hogy valaki ilyen örökséget hagyjon maga után, valóban igazi rémtettekre volt szükség. De mit tett Ed Gein, mi vezetett odáig, hogy a halálsor helyett egy szigorúan őrzött elmegyógyintézetbe küldték, és miért csak nők voltak a célpontjai? Cikkünkben többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.

Gyermekkor, amely a sötétségbe vezetett

Mint ahogy az a legtöbb szörnyűségeket elkövető gyilkos esetében lenni szokott, Ed Geinnek sem osztott túl jó lapokat az élet. 1906. augusztus 27-én látta meg a napvilágot a Wisconsin állambeli La Crosse megyében egy igencsak furcsa család második gyermekeként. Apja, George alkoholista volt, míg anyja, Augusta egészen új szintekre emelte a vallási fanatizmust. A nő teljes kontrollt gyakorolt fiai felett, a délutánok nagy részét azzal töltötte, hogy felolvasott nekik a Bibliából. Kedvenc részei az Ószövetségben és a Jelenések könyvében voltak, így gyermekei egészen korán megismerkedtek a halál, a gyilkolás és az isteni megtorlás kapcsolatával. Más teendőjük egyébként nem is igazán akadt volna, hiszen Augusta arról is gondoskodott, hogy Ed és Henry ne találjanak barátokat. A kisebb fiú visszahúzódó volt, de meglehetősen jól tanult, viszont gyenge szociális készségei már az iskolában is megmutatkoztak, tovább súlyosbította ezt, hogy Augusta szinte teljesen elzárta őt a külvilágtól.

Ezen törekvés végzetesnek bizonyuló része volt az is, hogy családját egy Plainfieldben található 155 hektáros, elszigetelt farmra költöztette. Az anya itt folytatta sajátos nevelését, fiait rendre olyan történetekkel traktálta, miszerint őt leszámítva minden nő erkölcstelen, a vágy és a testi élvezetek pedig egyenesen elítélendők. Ezt pedig senki nem is kérdőjelezte meg, hiszen a farmon csak ő, fiai és férje laktak. Utóbbi viszont vajmi keveset érzékelt a külvilágból, hiszen az esetek java részében öntudatlan állapotban leledzett az általa elfogyasztott tetemes mennyiségű alkoholtól. Augusta ezt sem nézte jó szemmel, de vallási meggyőződése nem engedte, hogy elhagyja férjét, így míg ő csendben szenvedett, fiait ugyanerre kárhoztatta.

A fiú, akinek nyomában járt a halál

A Gein család élete egészen 1940-ig ugyanebben a mederben folydogált. Április 1-jén azonban minden megváltozott. Apjuk, George szíve a masszív alkoholizmus következményeként leállt, így a fivérek kötelessége volt, hogy onnantól kezdve saját vállukra vegyék a farmmal járó terheket. Talán a fiúk élete bizonyos téren kicsit könnyebb is lett, hiszen mindketten munkát vállalhattak a közeli városban, ahol megbízhatónak és becsületesnek tartották őket. Ed még bébiszitterkedett is, hiszen annak ellenére, hogy a felnőttekkel nem boldogult jól, remekül szót értett a gyerekekkel. Mindeközben Henry randizni kezdett egy kétgyermekes anyával, akivel már az összeköltözést fontolgatták. De Augusta továbbra is bőven ellátta őket feladattal, hiszen ez volt a nagy esély arra, hogy újra teljes kontroll alá helyezze fiait. 1941. május 16-án viszont újabb tragédia történt. A Gein farm mocsarának aljnövényzet-égetése nem úgy sikerült, ahogy azt tervezték, a bozóttűz hamar irányíthatatlanná vált, mely így a tűzoltóság figyelmét is felkeltette. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy Ed este bátyja eltűnését is bejelentette. Henry azonban már csak holtan került elő. A halálesetet akkor a tűz számlájára írták, és annak ellenére, hogy a férfi fején zúzódások éktelenkedtek, sem boncolást, sem más hivatalos vizsgálatot nem végeztek.

Ketten a világ ellen

A gyilkosság gyanúja tehát fel sem merült, mégis voltak arra irányuló jelek, hogy talán Ed jutatta fivérét a másvilágra. Henry ugyanis öccsével ellentétben vágyott a saját életre, ekkortájt már egyre inkább érzékelte, hogy anyja mit is művel velük, és nagyon aggódott testvéréért is. Ed viszont hajthatatlan volt, Augusta egyfajta eszményképpé vált számára, hiszen sem barátai, sem más emberi kapcsolatai nem voltak. Az asszony kisebb fiával teljesen elhitette, hogy a világ egy bűnös hely és rajta kívül senkire nem számíthat. Amikor pedig ezt Henry megkérdőjelezte, Ed mindig éktelen haragra gerjedt. Mindemellett az sem tetszett neki, hogy bátyja a költözést fontolgatja. Így számára mondhatni ideális volt az a helyzet, amikor családtagjaik halálát követően magukra maradtak az anyjával. Az sajátos „idill” viszont nem tartott sokáig, Augusta nem sokkal később, 1945-ben stroke-ot kapott, melynek következményeként lebénult, és Ed gondozta őt. Az ekkor már majdnem negyvenéves fia mindent megtett azért, hogy megkönnyítse édesanyja életét, melyhez az is hozzátartozott, hogy szinte sosem hagyta egyedül, így ők ketten egyfajta remeteéletet folytatva töltötték napjaikat. Mindaddíg így volt ez, míg Augusta egészsége tovább nem romlott, és 1945. december 29-én második agyvérzésébe bele is halt. Ed élete összedőlt, elvesztette egyetlen barátját, mely csak fokozta benne az elszigeteltség érzését.

Ed Gein hátborzongató házi múzeuma

Az élet Augusta nélkül már nem volt ugyanolyan Ed Gein számára. A farmot igyekezett gondozni és alkalmi munkákat is vállalt, de viselkedése még az addigiaknál is furcsább lett. A helyiek beszámolói szerint Gein még inkább igyekezett távol tartani magát mindentől és mindenkitől. Ez azonban csak a külvilágnak tűnt így, a férfi ugyanis készült valamire. Anyja halála után minden olyan szobát és helyiséget lezárt, ahol egykor az általa istenített Augusta az idejét töltötte. A hálót, a nappalit és a teljes felső szintet is kivonta a használatból. Ő maga egy, a konyha melletti kis szobában húzta meg magát, ahol kannibálokról vagy náci atrocitásokról szóló kaland- és ponyvaregényeket olvasgatott, vagy az anatómiai könyveket lapozgatta. Előbbiek közül leginkább Ilse Koch történetei nyűgözték le, a náci háborús bűnösé, aki állítólag tetovált foglyok bőréből készített lámpákat és egyéb használati tárgyakat. Az őrület teljesen elhatalmasodott rajta, olyannyira hiányolta hőn szeretett anyját, hogy hamarosan olyan nők frissen elhantolt testeit kezdte kiásni, akik emlékeztették rá. Ed Gein viszont nemcsak egyszerű sírrabló volt, Ilse Koch után szabadon egyfajta beteges vágy által vezérelve különböző tárgyakat készített a holttestekből. Egy későbbi házkutatás során farmbéli otthonában találtak például emberi bőrből készült szemetest, tálakká alakított koponyákat, bőrrel borított székeket és lámpabúrát, mellbimbóból összeállított övet, groteszk bőrmaszkokat és egy női törzsből készült fűzőt is. A rémtettek viszont nem ezzel tetőztek.

Horror a kisvárosban

1954 decemberében a helyi kocsmáros, Mary Hogan eltűnése rázta meg a környéket. A nő holtteste nem került elő, és semmilyen arra utaló bizonyítékot nem találtak, ami önkéntes vagy kényszerű távozását sejtetett volna. A rejtély sokáig foglalkoztatta a közvéleményt, és a megoldásra csaknem három évet kellett várniuk a helyieknek. Vagyis mindaddig, míg 1957. november 16-án megismétlődött a dolog, amikor a vasáruház tulajdonosának, Bernice Wordennek veszett nyoma, viszont ekkor hamar meglett az elkövető, mivel előző este Geint látták utoljára a boltban. A rendőrség kézre kerítette, majd átkutatták a farmját. A rémségek múzeuma mellett, a pajtában megtalálták Worden gerendára kötözött holttestét, bezacskózott testrészeit, valamint Hogan koponyáját, illetve a bőréből készült maszkot is. Gein ekkor vallotta be, hogy 1947 és 1956 között körülbelül negyvenszer látogatott el a környékbéli temetőkbe, hogy onnan frissen eltemetett holttestekkel távozzon. Állítása szerint ezen alkalmakkor egyfajta bódulat tört rá, és amikor sikerült ezt leküzdenie, sosem hajtotta végre azt, amiért ment. Kilenc sírt azonban mégis kifosztott, a testekből pedig egy „női ruhát” kezdett készíteni, hogy így léphessen saját anyja helyére. Neve egyébként több gyilkosság kapcsán is felmerült, viszont azokat az eseteket nem erősítette meg, illetve bizonyítékot sem találtak ellene.

Tárgyalására viszonylag hamar sor került, 1957. november 21-én már a bíróság előtt állt gyilkosság vádjával, ahol viszont őrültségére hivatkozva ártatlannak vallotta magát. Persze bűnössége nem volt kérdéses, elmeállapota mégis kérdéseket vetett fel. Geint éppen ezért kivizsgálták, mely vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy skizofrén, így elkerülte a rá váró halálbüntetést. A férfit először a szigorúan őrzött Criminally Insane Állami Kórházba szállították, majd a Mendota Állami Kórházba helyezték. 1968-ig ott is maradt, akkor viszont az orvosok úgy ítélték, hogy képes végigcsinálni a régóta rá váró tárgyalást, ami esküdtszék nélkül egy hét alatt zajlott le. Itt megállapításra került, hogy Gein „őrültség miatt nem bűnös”, és a halálsor helyett egy elmegyógyintézetbe küldték. 1984. július 26-án, hetvenhét évesen tüdőrák következtében érte a halál a Mendota Elmegyógyintézetben.