New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. 2024 első összefoglalójában megérkeztek a korai madarak, újra beindult a zeneipar, van mit hallgatni.
Albumok
21 Savage: American Dream
21 Savage az a karaktere a trapuniverzumnak, akit valamiért mindig a legjobb beatekkel örvendeztetnek meg a műfaj legmenőbb producerei, köztük Metro Boomin. Ez annak is köszönhető, hogy a rapper motyogós flow-ja mellé szinte minden furcsa, meglepő, dallamos minta elfér, a kettő együtt pedig sokszor egy nagyon speciális, de slágeres egyveleget alkot. Ez az édesanyja megható monológjával induló American Dream albumon sincs másként. Sorra jönnek a potenciális trapslágerek, persze, arról nincs szó, hogy 21 Savage bármilyen művészi evolúciót mutatna, de könnyen lehet, hogy ő az az előadó, akinek nincs is szüksége erre. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy trapelőadók közül is csak nagyon kevesen tudnak olyan szellemes sorokat írni, mint ő. Külön öröm a lemezzel kapcsolatban, hogy a közreműködők is jó ízléssel vannak kiválasztva: Burna Boy, Brent Faiyaz és Young Thug kiemelkedően izgalmasat hoz, de van még egy-két gyöngyszem a vendégverzék között. (Maier P.)
Kid Cudi: Insano
Valljuk be, az első két Man On The Moon-lemez óta Kid Cudinak nem nagyon sikerült olyan szólólemezt alkotnia, amely beíródott volna a hiphoptörténet legfontosabbjai közé. Persze, ott volt a Kanye Westtel közös Kids See Ghost, amely simán a '10-es évek egyik legfontosabb könnyűzenei teljesítménye, de ahhoz azért nagy mértékben hozzájárult, hogy West igazi zsenijének utolsó érájában készült. Ettől függetlenül ez a három lemez és jó néhány fontos közreműködés szinte ellehetetleníti, hogy Kid Cudi lekerüljön a térképről, ezen a pénteken pedig ő a mainstream húzónév a megjelenő albumok között. A több mint egyórás, 21 számos anyagon olyan nevek működnek közre, mint Travis Scott, Lil Wayne, Lil Yachty, Pharrell Williams vagy Young Thug, sőt, még a 2018-ban elhunyt XXXTentacion hangja is hallható rajta. (Maier P.)
Kali Uchis: Orquídeas
Kali Uchis – ahogy a tavalyi Red Moon In Venusmegjelenésekor is írtuk – tényleg azt a fajta popzenét csinálja, amit a zenekritikusok szeretnének, hogy a popzene legyen. Trendi műfajok mentén halad, de mindig van benne valami plusz, valami rétegeltebb azokhoz a zenékhez képest, amiket a rádióban hallunk. A 2023-as lemeze joggal végzett magas pozícióban a különböző évvégi listákon, legújabb anyagával meg leginkább a latin Grammyre pályázhat, ugyanis az egész spanyol nyelvű. Zeneileg nem különösen más: ugyanúgy van rajta house, szintipop, reggaetón, illetve tradicionálisabb latin műfajok. Annyi, hogy amit máskor angolul, azt most (és a 2020-as Sin Miedo – del Amor y Otros Demonios című lemezen) spanyolul is kedve volt megcsinálni, mégiscsak ez az egyik anyanyelve a kolumbiai származású énekesnőnek. (Maier P.)
Marika Hackman: Big Sigh
Marika Hackman a feldolgozások világából érkezik: még tizenévesen barátkozott össze Cara Delevingne-nel, akivel The Clementines néven feldolgozászenekart alapított, amiben ő dobolt, a későbbi szupermodell pedig énekelt és gitározott. A brit énekes-dalszerző később, húszéves korában, egy kizárólag feldolgozásokat tartalmazó EP-vel röffentette be szólókarrierjét 2012-ben, amin a Warpaint, a Nirvana, Nico, a Knife és Dusty Springfield dalait formálta a saját képére. Első debütlemezét három évvel később, We Slept at Last címmel hozta ki, amit a 2017-es I'm Not Your Man, majd a 2019-es Any Human Friend követett, ami már egy magabiztos, határozott elképzelésekkel rendelkező dalszerző zsenijét villantotta meg. Egy nehéz, bezártságban töltött időszakot követően Hackman mégis azon tűnődött, hogy vajon képes lesz-e valaha is újra írni. A Big Sigh című anyag saját bevallása szerint is nehéz szülés eredménye, a No Caffeine és a Hanging című dalokkal felvezetett lemez dalain ez azonban cseppet sem érződik, egyedül a dalszövegek témáiból sejlenek fel a nehézségek és a megpróbáltatások – szerintünk rendkívül erős, a Stereogum szerint kifejezetten „sad horny“ hallgatnivaló, még annak ellenére is, hogy az alkotó szerint ezen a lemezén sokkal kevesebb a fülledtség, mint a korábbi albumain. (Kovács D.)
Számok
Ariana Grande: yes, and?
Közel három és fél év után Ariana Grande a héten végre ránk eresztette nagy visszatérő dalát, mely következő lemezének és új művészi érájának felvezető száma is egyben. A yes, and? címében pont ugyanolyan lehengerlően shady, mint a 2019-es thank u, next szerzeménye, ám hangzásában erősen eltér a korábbi daloktól. Ari ezúttal csatlakozott a fejét egyre inkább felütő house-hullámhoz, ráadásul Madonna Vogue című gigaslágerét is interpolálta, ezzel kedvezve a ballroom tánc szerelmeseinek.
Dalszövegében szépen reflektált a tényre, hogy összejött Ethan Slater színésszel a férfi gyermekének születése után nem sokkal:
Törődjetek a magatok dolgával, és én is foglalkozom a magaméval/ Mit érdekel titeket annyira, hogy kinek a faszába ülök bele?
Hogy a hetedik nagy stúdióalbuma mikor érkezik, még nem tudni, ám a napokban a projekt címét is megerősítették már: Eternal Sunshine – tisztelegve színészkedvence, Jim Carrey 2004-es filmje, az Egy makulátlan elme örök ragyogása előtt. (Szécsi K.)
Lil Nas X: J Christ
Egy olyan világban, amelyben már nehéz ilyesmivel provokálni, Lil Nas X-nek azért mégis sikerül. A rapper legnagyobb slágereit általában nem lehet a videóklipjüktől függetlenül értékelni, és ez a helyzet a J Christtal is, amely erős vallási utalásokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet, természetesen a 24 éves popsztár (tudom, az előbb még rappernek hívtam, de mi a különbség?) jellegzetes, szürrealista vizuális világát megtartva. Egyébként ő sem sieti el a dolgokat, most jön csak a második lemeze a 2021-es Montero után. Az első dal egy elég tipikus Lil Nas X-sláger, van benne valami, a nyugati kultúra alapköveit megmozgató provokáció, de közben olyan nagy súlya és tétje nincs a mondanivalónak. Mondjuk, vallás ide vagy oda, azt senki ne mondja, hogy a „bitch, I'm back like J Christ“ nem egy szórakoztató megoldás arra, hogy a rapper összekösse a saját visszatérését Jézus feltámadásával. (Maier P.)
Ajsa Luna: Mother Luna
Ajsa Luna szépen lassan mainstream popikonná avanzsál, miután ő lett az MTV EMA magyarországi győztese, illetve az új megjelenése egy több mint 915 ezer feliratkozóval bíró globális Spotify-playlistre is felkerült. Ennek ellenére a zenéje nem változott a mainstream pop irányába, már amennyire ez a dark elektropop nem tekinthető a mainstream pop részének. Ettől függetlenül Ajsa Luna továbbra is egy egyedi hang a magyar könnyűzenében, és ezen a megállapításon a Mother Luna sem változtat furcsa, repetitív, vagdosott énektémájával, valamint a testes 808-ekkel alátámasztott, sötét atmoszférát teremtő szintetizátorhangokkal. A dalt egyébként Fehér Holló és Erki Kristóf producerelték, az ő érdemük, hogy Ajsa Luna egyéniségét és erényeit ezúttal is sikerült kidomborítani. (Maier P.)
Jennifer Lopez: Can’t Get Enough
Nem csupán Ariana Grande, hanem Jennifer Lopez is betolta a nagy comebacket – méghozzá tíz évvel az utolsó nagylemeze után. A Can’t Get Enough a február 16-án megjelenő, This Is Me… Now című kilencedik lemezének előfutára, amely címében igen egyértelműen összekacsint a 2022-ben huszadik évfordulóját ünneplő This Is Me… Then nagylemezzel. A 2002-es album főként a Ben Afleckkel való kapcsolatára reflektál, akivel időközben szakítottak, elváltak, sárt dobáltak egymásra, egészen 2021-ig, amikor hivatalosan is újra összejöttek, 2022-ben pedig össze is házasodtak. Ez az új szerzemény arról biztosít mindenkit, amit a rajongók is sejtettek a húsz évig tartó érzelmi megpróbáltatások alatt: JLO még mindig teljesen odavan Affleckért. (Szécsi K.)
FRANKO, Kapitány Máté: Hegyek
„Album nagyon közel van már“ – írja Instagramján a Wavy-tag Franko, aki angol anyagait követően első magyar lemeze megjelentésére készül. A Nem tudok semmit után most itt a második szám a lemezről, amelyen Kapitány Máté működik közre, aki – Domchy mellett – producerként is dolgozott a dalon, illetve a refrént is ő dalolja. Az artwork is megér egy misét, amely Szabó R. János munkája, és a rapper futását ábrázolja az Erzsébet hídi alkonyatában – jó lenne néha olyan színekben látni a világot, mint az ő kamerája. (Maier P.)
Csinszka: Butterfly
Csinszka első nagylemeze tavaly júniusban nálunk debütált, az énekes-dalszerző pedig meg is érkezett legújabb dalával, amely a Butterfly címet viseli. „Nekem a zene a nyelvem. Bízom a lépéseimben és abban, hogy a dolgok kis lépésekből állnak össze. Mint ahogyan a pillangó bábozódik, megszületik, majd akár egyetlen szárnycsapása is tornádót idézhet elő a Föld másik oldalán“ – mondja Csinszka, aki Kebab együttműködésével tök izgalmas klipet is készített az új single-höz. A produkció egyébként január 19-én debütál élőben a Turbinába nagytermében, ahol Vitray Anna Szofi fotós, illetve Kocsis Sára textiltervező, Danyi Blanka által kurált kiállításainak megnyitói teszik az estét összművészetivé. (Maier P.)
Kollár Dea, SilkSilver: Én a Tűz
Legtöbbünknek a Keret blog 2023-as Kikeltető versenyén tűnt fel Kollár Dea, aki nagyon autentikusan képes mozogni a korai SZA-t és társait idéző moody, alternatív r'n'b-ben, ráadásul magyarul. Ezúttal SilkSilver visszafogott, de atmoszférikus alapjára énekel az elemi, mindent elsöprő szerelemről.
A közös munkáról az énekesnő csak szuperlatívuszokban beszélt a szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóközleményben:
A közös »munka« inkább játéknak érződött, mert Gergő szuper abban, hogy nagyon jó légkört teremtsen a stúdióban, ami a szöveg megírásánál és az ének felvételénél is nagy biztonságot jelent számomra
– fogalmazott, míg a producer arról beszélt, hogy a közös munka flow-élmény volt, amely új perspektívákat nyitott számára a zenekészítésben. Minden kollaboráló alkotónak ilyen tapasztalásokat kívánunk. (Maier P.)
