Leonardo da Vinci remekműve, a Mona Lisa csupán bő egy évszázaddal ezelőtt vált világhírűvé, miután az éj leple alatt ellopták a Louvre-ból.
A Mona Lisa a világ legnépszerűbb festményeinek egyike, popularitásában nagy valószínűséggel megelőzi Leonardo da Vinci másik főművét, Az utolsó vacsorát, Edvard Munch Sikolyát és Vincent Van Gogh Csillagos éjét is. A La Gioconda, vagyis a „vidám asszony” enigmatikus, titokzatos mosolya ötszáz évvel az elkészülte után is lázban tartja a művészetkedvelőket és műértőket egyaránt.
A Da Vinci-festmények esetében megszokott misztérium a Mona Lisát is körbelengi. Ha rápillant az ember, úgy érezheti, hogy a portrén látható hölgy hipnotizálja, megbabonázza őt. A Mona Lisa a polihisztor makulátlan technikai tudásának és megfejtésre váró, rejtélyekkel körbeszőtt művészetének tökéletes egyvelege – a Mona Lisa a „Da Vinci-kód-jelenség” ékköve és az olasz reneszánsz mesterműve. A méltán híres mosoly ambivalenciája ténylegesen földöntúli: ha közelebb megyünk a festményhez szinte eltűnik, távolabbról nézve viszont ismét felsejlik.
A jelenség oka Leonardo egyedülálló sfumato technikája. Finom, áttetsző rétegekkel festett, ezért a kontúrok és az árnyékok lágyan olvadnak egymásba: emiatt változik a női alak tekintete a megtekintő pozíciójától és a fényforrástól függően. A szája és a szemei enyhe aszimmetriájának köszönhetően életre kel a nő mosolya, és úgy tűnik, mintha üzenni szeretne valamit. A kifürkészhetetlen arckifejezésről nem lehet leolvasni, hogy örömöt, szomorúságot vagy elfojtott emóciókat rejt, ami jelentős mértékben hozzájárul a zsenialitásához.
Utánajártunk a sci-fi filmbe illő spanyol csodahotel rejtett titkainak – Interjú Stefan Friedllel
2025.9.25 12:56
Leonardo több mint tíz éven át tökéletesítette, és a haláláig magánál tartotta – a mester is sejthette, hogy a magnum opuszáról van szó. Halálát követően az évszázadok múlásával a Mona Lisa önálló életre kelt, és a civilizált ember szűk tízezer éves történelmének élő képzőművészeti legendájává vált. A következőkben elmeséljük, milyen kalandos utat tett meg a festmény da Vinci műhelyétől egészen a párizsi Louvre-ig, és hogyan tett szert a mai világhírnevére.
A megbízás, amit Da Vinci sosem teljesített
Leonardo kapott egy felkérést 1503-ban, hogy készítse el Francesco del Giocondo, olasz nemes feleségének, Lisa Gherardininek (férjezett nevén Lisa del Giocondo) a portréját. Az ekkor 53 éves polihisztor öt évvel korábban fejezte be Az utolsó vacsora ikonikus jelenetének felfestését a milánói Santa Maria Delle Grazie templom falára, és ekkorra már elkészítette többek közt a Sziklás Madonnát (1483-1485), a Hölgy hermelinnel című festményét (1489), a Vitruvius-tanulmányt (1490 környéke), de példának okáért a Keresztelő Szent János-portréba (1513-1516) még nem kezdett bele.
Ki lehetett a „névtelen” MS mester, a titokzatos magyar kötődésű festő? Két évszázados vita végére kerülhet pont
2025.8.17 8:45
Kevés információ áll rendelkezésre a festmény főszereplőjéről, Lisa del Giocondóról. 1479-től 1542-ig élt, a felkérés idején tehát 24 éves lehetett. Tizenévesen házasodott meg, hat gyermeke született, és a feljegyzések szerint kényelmes, átlagos nemesi élete volt. Da Vinci 1503-ban kezdett neki a képnek, amit korábban úgy hittek, hogy 1506-ban fejezett be, de a mai álláspont szerint egészen 1517-ig finomította az apró részleteket. A kép 77x53 centiméter nagyságú, 13 mm-es nyárfatáblára olajjal festett portré. Leonardo az elkészült alkotást sosem adta át megrendelőjének: 1513-ban magával vitte Rómába, 1516-ban pedig Franciaországba, ahol életének utolsó három évét töltötte.
A művész 1519-ben bekövetkező halála után a fontainebleau-i kastélyba, I. Ferenc francia király gyűjteményébe került. A 17. században XIV. Lajos francia uralkodó átszállíttatta a királyi gyűjteményt a Louvre elődjébe, a versailles-i kastélyba, amely 1797-ig, a francia forradalomig nyújtott otthont neki. Ezután került át az 1793-ban megnyíló Louvre múzeumba, ahol a publikum számára is elérhetővé vált.
A világ legdrágább alkotásai, amik a művészet fogalmának határait feszegetik
2025.6.18 10:29
Az 1800-as évek elején Napóleon Bonaparte néhány évre átvitette a hálószobájába, a Tuileriák palotájába. 1815-ben, a Waterloonál elszenvedett lesújtó vereségét és száműzetését követően ismét visszakerült a Louvre-ba. 1870 és 1871 között rövid időre a Brest Arsenal katonai központba került a porosz-francia háború idején. Ekkor még közel sem volt akkora globális szupersztár a Mona Lisa, mint napjainkban, ugyanis csak a művészeti szcénán belül volt ismert, illetve a múzeumok sem vonzottak akkora mértékű látogatóközönséget, mint napjainkban. A 19. század közepétől már realizálták a jelentőségét a hozzáértők, világhírű státuszához azonban csak 1911-ben jutott, amikor ellopták a Louvre-ból.
A nagy festményrablás és a modernkori vandalizmus
1911. augusztus 21-én meglovasították a festményt a párizsi múzeum gyűjteményéből, amit a rákövetkező napon Louis Béroud francia festőművész vett észre. Eleinte volt egy kis kavarodás, azt hitték az intézmény dolgozói, hogy csak fotózásra vitték el a képet. Amikor bebizonyosodott, hogy ténylegesen lába kelt, egy hétre bezárták a múzeum kapuit, és nyomozni kezdtek a hatóságok. Guillaume Apollinaire francia költőt gyanúsították meg, akit letartóztattak és börtönbe zártak, barátját, a legendás festőt, Pablo Picassót is kikérdezték az ügyben. Később mindkettejüket felmentették.
1913-ban derült ki, hogy az elkövető Vincenzo Peruggia, a Louvre egyik alkalmazottja volt, aki részt vett a festmény védőüvegének elkészítésében is. Látogatási időben elbújt a takarítószobában, majd zárás után, a festménnyel a kabátja alatt nemes egyszerűséggel kisétált az épületből. Peruggia elkötelezett olasz patrióta volt, aki vissza szerette volna szolgáltatni a remekművet Olaszországnak, Leonardo hazájának. Két éven át rejtegette a párizsi lakásában, majd megpróbálta eladni Giovanni Pogginak, a firenzei Uffizi Képtár igazgatójának. Peruggiát ezután könnyen elkapták a rendőrök, fél évet töltött börtönben.
Hogyan lesz egy festményből mém? A választ a Magyar Nemzeti Galériában találod
2025.5.16 16:11
1913 végén két héten keresztül az Uffizi Képtárban volt látható, 1914. január 4-én viszont már újból a Louvre falán díszelgett. Az ügy óriási hírverést kapott a sajtóban: újságok, magazinok mindenütt beszámoltak a nem mindennapi esetről. Miután visszakerült Párizsba a kép, jelentősen megnövekedett az érdeklődés iránta, és széles tömegek kezdték el felismerni a festmény mágikus, lebilincselő mivoltát. A II. világháború idején, 1940-ben a biztonsága érdekében elszállították Párizsból: megjárta az Amboise kastélyt, a Loc-Dieu apátságot és a chambord-i kastélyt is, mielőtt 1945-ben, a háború lezárását követően ismét hazaszállították a Louvre-ba.
1956. december 30-án a bolíviai Ugo Ungaza hozzávágott egy követ a festményhez, aminek következtében betört a védőüvege, és a Mona Lisa bal könyökénél egy pontban lepattogzott a festék. Az eset óta golyóálló üveg védi Leonardo alkotását. 1974-ben a Tokiói Nemzeti Múzeumban állították ki, amikor vörös festéket fújt rá egy nő, mert nem volt elégedett a múzeum mozgássérülteket érintő eljárásmódjával. A 2000-es években aktivisták célpontjává vált a festmény, akik közölnivalójuk viralizálásának érdekében megpróbáltak kárt tenni az alkotásban, hogy felhívják a figyelmet egy-egy társadalmi célú topikra.
2009-ben például egy orosz nő teáscsészét vágott a festményhez, mert megtagadták tőle a francia állampolgárságot. 2022-ben tortát hajított egy aktivista a Mona Lisára a klímaváltozásra való figyelmeztetés jegyében, tavaly pedig óriásit ment az interneten, amikor levessel öntötték le a védőüveget.
@nbcnews Climate activists splashed Leonardo da Vinci's "Mona Lisa" at the #Louvre Museum in #Paris with canned #soup ♬ original sound - nbcnews
Restauráció és tülekedés, avagy a Mona Lisa a 21. században
A Mona Lisa több mint ötszáz éves, de kacifántos múltjához és a körülményekhez képest jó állapotban van. 1809-ben számottevő restauráción ment keresztül, világosítottak az egyre sötétedő festményen, felfrissítették a színeit, és pótolták a keretek cseréje miatti lepattogzott pigmenteket, illetve a 20. században is több ízben kezelték az érzékenyebb részeket. 2005 óta olyan LED-lámpával világítják meg, ami minimalizálja az infravörös és az ultraviola sugárzást, hogy minél kevésbé rongálódjon a kép.
Lebombázni és a falból kiszedni sem sikerült: Az utolsó vacsora misztériuma 530 éve megbabonázza az emberiséget
2025.4.19 9:46
Naponta húszezren és évente több mint tízmillióan látogatnak el a Louvre-ba, hogy megtekintsék Leonardo leghíresebb művét, amely a Salle des États-teremben nyugszik, Paolo Veronese Kánai menyegzőjével szemben. A Mona Lisát páncélozott üvegdoboz, valamint egy korlát védi, ezért a mitikus festményt legközelebbről is csak három-négyméteres távolságból lehet megpillantani.
A folyamatos tülekedés – amely olykor lökdösődésig fajul a szelfiző látogatók garmadájában – sajnos méltatlan miliőt teremt a művészettörténelem talán legfontosabb alkotásának. Ezért is határozott úgy tavaly a múzeum vezetése, hogy saját különtermet kap a Mona Lisa. Akik csak Leonardo műve miatt tesznek látogatást a Louvre-ba, célirányosan megközelíthetik, kellemesebbé és kevésbé frusztrálóvá téve ezáltal a többi vendég napját. A modernizációs átalakítás várhatóan a 2030-as évek elejére fejeződik be, méltó nyugvóhelyet teremtve Mona Lisa transzcendentális, sejtelmes mosolyának, amely még hosszú évezredekig elvarázsolhatja a jövő generációit.
