BA-képzés és mesterdiploma egyszerre, mindezt a világ 35. legjobb egyetemén? Pákozdi Petra még csak 21 éves, mégis nagyon pontos elképzelései vannak arról, hova szeretne eljutni a jövőben.
Állítása szerint egy időben nagyon rossz jegyei voltak a Trefort Gimnáziumban, most mégis a világ 35. legjobb egyetemén tanul Pákozdi Petra, aki még csak 21 éves, mégis a kezében van már úgy egy mesterdiploma, hogy az egyetemen csak tavasszal végez az igencsak erős politológia-közgazdaságtan-filozófia szakon. A King's College London Nagy Britannia TOP5 egyetemének egyike, Petra nem kisebb célja pedig bekerülni az Egyesült Nemzetek Szövetségének egyik legnagyobb feladatot ellátó egységébe.
De hogy milyen is az élet a világ egyik legerősebb iskolájában fiatal magyar nőként, hogyan lehet egyszerre két egyetemi képzést elvégezni idegösszeroppanás nélkül, és egyáltalán, hogyan érdemes felkészülni arra, ha külföldön szeretnénk továbbtanulni? Arról maga Petra mesélt a REFRESHER Magyarországnak.
Mikor döntöttél úgy, hogy külföldön szeretnél továbbtanulni?
Nekem először a bátyám ment ki Londonba, ő akkor felvételizett külföldre, amikor én felvételiztem a Trefortba. Ez hagyott bennem egy kis nyomot, hogy már tudunk valamit a külföldi rendszerről. Nyilván először édesanyámék mondták, hogy úristen biztos milyen drága, mi ezt nem tudjuk kifizetni. Aztán kicsit jobban utánanéztek és rájöttek arra, hogy menni fog ez.
„Volt olyan ruhája Bellának, aminek öten varrtuk a nyakát“ – Interjú Hegedűs Dórával, a Szegény párák tervezőasszisztensével
2024.3.6 19:56
Nagyjából tizedikes koromban dőlt el, hogy külföldre megyek. Volt egy akkor végzős barátom, akit felvettek a UCL-re ugyanerre a szakra, én is ekkor láttam meg, hogy te jó ég, van ilyen szak a világon? Hát ez minden, amit szeretnék! Onnantól kezdve nem is néztem magyar egyetemeket, gondolkoztam esetleg azon, hogy Hollandiába megyek, de emiatt a szak miatt kifejezetten Nagy Britanniában szerettem volna továbbtanulni.
Hogyan készültél fel a külföldi jelentkezésre?
Ami nagyon sokat segített az az Engame Akadémia, ők külföldi továbbtanulásra készítenek fel. Nem mondom, nagyon szerencsés anyagi körülmények között kell annak lennie, aki az Engame-re akar járni, de rendkívül hasznos, a ma már vannak ösztöndíj-programok is. Nekem az akadémia egy olyan közösséget teremtett meg, ami középiskolában sosem volt, mert itt mindenki külföldre szeretett volna menni tanulni, mindenki tudta, milyen irányba.
Az akkori énem, a kis nyolcadikos Petra azt gondolta, hogy na akkor biztos az Oxfordra fogok menni, aztán kilencedikben leromlottak a jegyeim, akkor búcsút mondtam ennek az álomnak. Tizedik osztályban jelentkeztem az Engame-re, így végül két évet jártam oda.
Ami egy nagy tanulság számomra is, hogy kilenc-tizedikben borzasztó rossz jegyeim voltak, és tizenegyedikben az engame annyira sokat segített, hogy a jegyeim is annyira felfejlődtek, hogy én voltam az egyik legerősebb Oxfordra jelentkező diák náluk.
Kaptam én is egy mentort, és megtaláltam az Engame-ben az egyik mai napig kedvenc hobbim, ez pedig a vitázás, amiben a mentorom nagyon sokat segített. Jártunk együtt mindenféle nemzetközi vitaversenyre, ez pedig sokat adott hozzá az egyetemi jelentkezésemhez is.
„Lehet egy ilyen országban úgy punknak lenni, hogy közben vállalkozó maradsz?” – interjú Tenner Benivel, a Konyhakör alapítójával
2024.3.2 9:41
Azért azt is tudni kell, hogy 12.-ben, végzősként az érettségire való készülés mellett minden helyre még felvételit írni azért nehéz és hosszú feladat.
Mert, hogy mindeközben a magyar érettségire is készültél…
Igen, bár a magyar érettségit nagyjából minden európai országban elfogadják, és nem kellett nemzetközi érettségit tennem. Nagy Britanniában, hogy úgy mondjam A-kategóriás egyetemekre általában két 75%-os emelt szintű érettségi kell, és minden másból ötösöd kell, hogy legyen, de ez egyetemenként változik. Egy időben nézegettem az itthoni szakokat is, hogy mi az, ami érdekel, a politikatudományok önmagában nem érdekelnek annyira, mert én ennél sokkal gyakorlatiasabb ember vagyok.
Ez az, ami nagyon más alapjában véve a külföldi egyetemeken, hogy összeraknak olyan szakpárokat, amik fantasztikusak együtt. Hollandiában például van olyan szak, ami politika, pszichológia, közgazdaságtan és jog együttese, tök jó kombó. A magyar rendszerben nagyon hamar el kell döntened, hogy mit szeretnél, milyen faktot vegyél fel, miből érettségizz külön vagy emelten, merre tanulj tovább, kint egy kicsit máshogy van.
Túlórák, injekciókkal ébren tartott erekciók: így készültek a kilencvenes évek legendás pornófilmjei Magyarországon
2024.2.25 10:07
Már egészen fiatalon ilyen határozott és biztos voltál az elképzeléseidben, hogyan jutott időd minden másra? Hétköznapokon az ország egyik legjobb gimnáziumában tanultál, emellett jártál az Engame-re, és csak gondolom, hogy normális tiniként volt igényed arra is, hogy legyen szabadidőd.
Szerintem őszintén nehéz tinédzsernek lenni. Annyi sok rossz dolgon megy át mindenki, annyi dráma van, nehéz lelkileg végig csinálni az egészet.
Viszonylag hamar megtaláltam, hogy milyen szak, és azt is, hogy egyetemen merre specializálódjak. Ez pusztán szerencse. A bátyám közgazdász, a nővérem irodalmár, a szüleim is közgazdászok, elég széles a skála. A mi családunkban nem volt olyan nap, hogy ne akartunk volna valamilyen komoly filozófiai problémát megoldani, ebbe nyilván fura gyerekként belelátni. Nálunk van ez a bevett szokás, amit a barátaim Pákozdi-reggeliknek szoktak hívni, minden szombaton és vasárnap a család reggel 8-tól délután 2-ig reggelizünk, és csak ilyen szociális, politikai és gazdasági témákról beszélgetünk. Nyilván szoktak heves pillanatok lenni, de nagyon sok témát átbeszéltünk és szerintem ezért találtam meg ilyen könnyen a szakomat is.
Hogy ilyen lehetőségeim vannak az életemben, az egy nagy szerencse és egy nagyon privilegizált pozíció, Ezért is lett egy mottóm 17 évesen, hogy én azért tanulok, hogy mások tanulhassanak.
Nyilván sok nehéz pillanat volt, hogy nekem akkor most holnap reggel érettségi felkészítőre kell mennem, most akkor nem találkozom egy barátommal sem. A mai napig megvan ez a „Jajj, neked csak megszületni volt nehéz”-szöveg, középiskolában és a mai napig is vannak, akik éreztetik ezt, és én nem szeretem, amikor az emberek azzal jönnek, hogy neked úgyis minden sikerül, mert ez egyáltalán nincs így.
Mik a hosszútávú céljaid, egészen gyerekesen szólva, mi leszel, ha nagy leszel?
Én 11-12. osztályban jöttem rá arra, hogy politikus szeretnék lenni.
Képzelheted a kelet-európai család hogyan reagál erre: „Jajj Petra, de hát tudod, a politikusok folyton hazudnak, meg lopnak és csalnak” – jöttek ezek a szokásos mondatok.
Én azért is döntöttem emellett, mert ha politikus leszel, de nem értesz a közgazdasághoz, akkor a világ legrosszabb döntéseit is meghozhatod. Úgy voltam vele, hogy szeretném jobban átlátni a gazdaság struktúráját. Mindig kérdezik, hogy külföld vagy Magyarország, egyelőre külföld és a nemzetközi politika érdekel.
Én nagyon odavagyok a nemzetközi vita kultúráért, szeretek megismerni más kultúrákat. Tavaly már elkezdtem specializáldóni az egyetemen, engem érdekel a feminizmus, a klímapolitika, a technológia, nagyon sok minden, szóval nehéz így beállítani. Ez is a szerencsén múlott, de az egyetemen rengeteg society van, amire lehet jelentkezni, lehetsz rendezvényszervező vagy vitaszervező, én három helyre jelentkeztem és bekerültem a STAR societybe (Student Action for Refugees), ami Nagy Britanniában egy nemzetközi hálózat. Önkénteskedünk, pénzt gyűjtünk, tanítunk mindenfélét menekültekről, menekülteknek és menekültekkel együtt. Engem iszonyatosan elkezdett érdekelni ez a téma, mert a menekültügyben és a migrációban ott vannak az emberi jogok, a gazdaság, a politika, szóval minden.
„A Wembley-ben állva mintha az utolsó kívánságom teljesült volna“ – Interjú Siklósi Petrával, aki a Nottingham Forestet is fotózta
2024.2.24 10:12
Tavaly nyáron megtaláltam a Linked In-en a European Academy of Diplomacy-t, megtetszett, hogy milyen jó képzést és diplomát ajánlanak, nem is néztem meg a feltételeket, de jelentkeztem. Leadtam minden jelentkezést, majd megnéztem a feltételeket és akkor láttam, hogy ja, minimum 23 évesnek kell lenni és egy alapdiplomával kell rendelkezni a képzésre. Hát ez nekem nem volt meg, gondoltam, akkor ez ennyi volt. Aztán egyik nap kaptam egy emailt, hogy szeretnének meginterjúztatni. Elbeszélgettem a felvételiztetővel, tudták, hogy nincsen még diplomám, de látták az önéletrajzom és szerettek volna felvenni. Ennek köszönhetően a nemzetközi politika praktikai része is hozzá volt rakva a tanulmányaimhoz.
Tanulság, hogy ha nem is lehet, akkor is jelentkezni kell, mert ha akár csak 100-ból 1 lehetőség is bejön, az nagyon hasznos, nekem így lett mesterdiplomám.
Az akadémia nagyon sok tudást adott nekem, de két diplomát egyszerre csinálni nem volt túl kellemes.
Ráadásul tegyük hozzá, hogy a két képzés két külön országban van…
Igen, az egyetemen hétfőtől csütörtökig voltak óráim, péntektől vasárnapig pedig az akadémián voltam. Vagy online voltak az órák reggel 8-tól 5-ig, vagy Varsóba kellett menni, az egy kicsit húzósabb volt, és hozzá kell tenni, hogy ez is egy szerencsés anyagi körülménynek köszönhetően jött létre.
Ezelőtt már megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy ha nemzetközi politikáról van szó, mi az ami nagyon érdekel. Az egyik legnagyobb célom bekerülni az ENSZ-be. Ezen anyukám mindig jót nevet, mert az ENSZ-ben két célom van, először az ENSZ Menekültügyi főbiztosa szeretnék lenni, mert ez egy iszonyatosan érdekes munka és hasznos, főleg a klímaválság kapcsán ennek most nagyon lesz aktualitása, a másik legnagyobb karriercél az pedig az ENSZ főtitkári pozíció.
Fillérekből készültek és vagyonokat kaszáltak a legijesztőbb filmekkel: a kézikamerás horrorok felemelkedése és bukása
2024.2.18 10:03
Nyilván nem egy egyszerű álom, majd meglátjuk, hogy megy. Nagyon szeretek önkénteskedni, szerintem ez lokálisan és globálisan is fontos, és szerintem önkénteskedés nélkül nem lehet változás hozni a politikában.
Technikailag most éppen egy BA-képzést csinálsz, mindeközben már megcsináltál egy mesterdiplomát is. Úgy tűnik, hogy ehhez az életformához abszolút hozzászoktál, képek alapján pedig látszik, hogy mindemellett még a barátokra és a magánéletedre is jut idő. Nem úgy tűnik, mintha erre 24 óra elég lenne.
Igen, az alvást azt abszolút kizártam, de a tavalyi évben a mentális egészségem, hogy úgy mondjam nem volt a toppon. Tisztában voltam vele, hogy ez lesz, ennek ellenére bevállaltam. Minden együtt volt, nem volt öt percem rendesen levegőt venni.
Ha van negatív élményem a kinti oktatással, az a felosztás. Van öt hét oktatás, aztán egy hét szünet, és megint öt hét oktatás, aztán mondjuk egy téliszünet, és kezdődik elölről az öt hét. Ez egyfelől jó, mert nincs sok tanulási hét, csak az az öt hét borzasztóan intenzív, bele lehet pusztulni, akkor nem alszol semmit, aztán van egy heted felszedni magad.
Talán a tavaly május volt a legdurvább hónapom. Akkor csináltam egy teljes munkaidős gyakornokságot, tehát vagy 40 vagy 48 órát dolgoztam egy héten, mellette volt a három egyetemi vizsgám, és voltak óráim az akadémián is. Az én kedves agyam kitalálta, hogy akkor most kellene elkezdeni edzőterembe járni, ha máskor nem, akkor reggel hat órakor. Nem tudom, azt a májust hogyan éltem túl, de minden kötelező dolog mellett ez a fajta edzés borzasztóan sokat segített.
Mire van még időd? Dolgozol, vagy a testvéreiddel vagy, akik szintén kint élnek már Londonban?
Nagy Britanniában a felsőoktatás nem úgy van kitalálva, hogy mellette egész évben tudj dolgozni is. Lehetőség sem nagyon van ilyen munkára, és az időbe sem fér bele. A hollandiai barátaim szinte mind dolgoznak az iskola mellett, kávézóban vagy étteremben. Nálunk amiatt az öt hét miatt sem kivitelezhető, ráadásul most, az utolsó évben 60%-ban számítanak a jegyeim a diplomához, a jegyeim átlaga pedig kell a mesterképzéshez.
A családot tekintve azt kell mondjam, hogy szerencsére van időnk, ha nem is sok, de hetente azért tudunk egymással találkozni. A bátyám és a nővérem is rengeteget dolgoznak, a bátyám Frontiernél dolgozik versenypolitikai tanácsadóként, a nővérem pedig egy iskolai könyvtár alvezetője. Kéthetente próbálunk időt szakítani egymásra, mert nagy segítség, hogy ott vagyunk egymásnak, legyen szó mondjuk költözésről, vagy ha valakinek orvoshoz van időpontja, el tudjuk kísérni egymást.
Hogy néz ki nálatok a záróvizsga, mire számítasz tavasszal?
Például nincsen államvizsga, nem kell megvédened a disszertációdat. Nekem nagyrészt vizsga- vagy esszéalapú tárgyaim vannak. Van egy 100%-os skála, 70%-tól számít firstnek, vagyis ötösnek egy dolgozat vagy számonkérés. A first a legjobb minősítés, ez a hetven százalék, 2.1 az hatvantól, ötventől 2.2 és így tovább lefele. A legtöbb mesterképzésre 2.1-et szoktak kérni, persze ez is attól függ, milyen egyetemre mész. A-kategóriás egyetemeken egy firstöt összehozni nagyon nehéz, B-C-kategórián egyszerűbb. A King’s-en nagyon kevés embernek szoktak adni firstöt, ugyanakkor az a jó, hogy ha egy munkáltatónak azt mondod, hogy a King’s College-ra jártál, el van ájulva. Azt beszéltük a bátyámmal, hogy van ez az öt-hat egyetem, ami ha rajta van a CV-den, akkor hatvan százalékkal könnyebben jutsz be bárhova.
Az én szakomon disszertáció is válaszható, én szeretnék is csinálni, mert mesterre ajánlott. Minden félévben négy modulod van, ami az otthoni rendszerhez képest sokkal kevesebb, de mindegyikre ugyanannyit kell tanulni, ugyanannyi óránk van belőle. Azért szeretem ezt a szakot csinálni a King’s-en, mert a legtöbb egyetemmel szemben itt nem kell választani, hogy akkor most politikát viszel, vagy csak filozófiát vagy csak közgázt, hanem mindegyikből úgy vihetsz tárgyakat, ahogy szeretnél. Januárban lesz két vizsgám, aztán le kell majd adni a disszertációt, egy esszét, és akkor is lesz még két vizsgám. És ennyi.
Ráadásul, ha jól veszem ki a szavaidból, szeretnél továbbtanulni.
Pont most vagyok a mesterjelentkezések felénél, általában januártól jelentkeznek az emberek mesterre, de a jelentkezési portálok már szeptember-október környékén megnyílnak. Azok a szakok, amelyekre én szeretnék jelentkezni olyanok, hogy amint betelnek a jelentkezési helyek, lezárják őket.
„Környezetvédelemmel foglalkozni nem lemondások sorozata, hanem felszabadulási folyamat” – Erről szól a Bolygó Közösségi Tér
2024.2.17 9:36
Két jelentkezésemet már le is adtam a London School of Economics-ra és az Oxfordra. Közben már az LSE-ről meg is kaptam az ajánlatom, felvettek nemzetközi migráció és public policy mesterképzésre. Az én területemen mesterdiploma nélkül nem nagyon tudnék mit kezdeni kint. Szeretnék a nemzetközi migráció-public policy irányban tovább menni, ez nagyon érdekel. A mesterképzések nagyon drágák kint, főleg most, ha nincs meg az EU-s letelepedési engedélyed, ha EU-tagként szeretnél jönni, már ugyanúgy a nemzetközi díjakat kell fizetni, ezt többnyire csak hitelből lehet.
Mi az, ami szerinted más lehet a magyar és a brit oktatásban?
Azt érzem, hogy itthon effektíve annyira sok tényt kell megtanulni, hogy az hihetetlen, egy könyvtár lesz az agyad. Szerintem ez amúgy egy jó dolog.
Ha azt nézem, hogy milyen lenne az ideális közoktatási rendszer, úgy raknám össze, hogy a magyar oktatásban tanított tényeknek, lexikális tudásnak a nyolcvan százalékát kellene párosítani az angoloknál alkalmazott skillekkel.
Például ha esszét írsz vagy vizsgázol, ott a tanult anyagot kell gyakorlatba helyezni, modelleket használni, kialakítani. Nagyon sokat kell olvasni. Idén volt egy tárgy, gazdasági törvényhozás, és a tanár feladott egy 600 oldalas olvasmányt, amit a következő hétre kellett elolvasni. Akármennyire furán hangzik, ez ott normális. Nagyon sok olvasási technikát tanítanak nekünk ahhoz, hogy hogyan tudd mondjuk egy nagyobb szövegnek is nagy vonalakban megérteni az üzenetét. Nem az a lényeg, hogy minden egyes szót megjegyezz, de például vizsgákra is nagyon hasznosak ezek a technikák.
„Meg kell tanulnunk lehetőségként tekinteni a klímaváltozásra“ – Interjú Anne Therese Gennari klímaoptimistával
2023.11.23 18:45
Ami még más a kinti rendszerben, hogy nekem nem kell órarendet összeraknom, vizsgákat felvennem, nem kell aggódnom amiatt, hogy kiesek valahonnan. Minden májusban megjelölöd a következő évi tárgyakat, ezeket a tárgyakat automatikusan megkapod és ebből raknak össze neked egy órarendet.
Említetted, hogy Nagy Britanniában nem lehet egyetem mellett teljes állásban dolgozni. Hogyan lehet így a megélhetést biztosítani Londonban?
Nagyon oda kell figyelni. Nekem van egy megállapodásom a szüleimmel, ami a testvéreméknél is megvolt, hogy alap- és mesterképzés alatt a szüleink támogatnak minket. Édesanyám nagyon szigorú a pénzügyekkel, így hogy úgy mondjam, diszkrét keretek között mozog a havi keret. Amint a testvéreim befejezték a mestert, mindenkinek rögtön lett munkája, így a szüleim úgy voltak vele, hogy így megéri. Még egyszer mondom, hogy ez nyilván egy nagyon szerencsés anyagi helyzet. Kis kiegészítésként szabadidőmben angolt tanítok. A gyakornoki munkáért is fizetnek, az idei gyakornokságom során óránként 5000 forintnyi font volt a bérem, diploma nélkül szerintem ez így is nagyon jó lehetőség. Megbeszéltem a szüleimmel, hogy azt a pénzt, amit a gyakornokságom alatt kerestem, egészében félretettem, és majd a mesterképzésre fogom fordítani.
Van egy angol szaktársam, akinek a családja például nem tudná fizetni a londoni lakásárakat, ő abszolút saját magát tartja fent és dolgozik. Minden tiszteletem az övé, mert nem tudom, hogy tudja mindezt egyszerre csinálni.
A King’s College nagyon gazdag és nagy egyetem, több mint 180 országból járnak ide diákok.
Azt érdemes tudni, hogy ha te Magyarországról, vagy Kelet-Európából mész Londonba, te valószínűleg baromi szegény leszel ott. Az én anyagi helyzetem és a kelet-európai barátaim anyagi helyzete a legalacsonyabbnak számít az ottani diákok között. A leggazdagabb indiai, kínai családok küldik ide a gyerekeket, mindenki Gucciban jár. Ezt nehéz egy kicsit feldolgozni. A kelet-európai barátaimmal sokszor beszéltük, hogy ez nagyon motivál minket gazdasági és poltikai tekintetben is, hiszen mifelénk mindkét helyzet borzasztó. Sokszor vesszük azt észre, hogy a nyugat-európai szaktársaink abszolút nem veszik ezeket észre. Náluk olyan, hogy a kormány hazudik, nincsen. Amikor szemináriumokon ülsz és beszélgettek, akkor sem tűnik fel nekik.
Mindig belegondolok, hogy nyilván nem lenne rosszabb, ha gazdagabbak lennénk, de például az én szüleim mindig megadták azt amire szükségünk volt, mégsem voltunk elkényeztetve, és szerintem ez fantasztikus volt, mert őszinte leszek azt érzem, hogy tudom értékelni a pénzt.
Vajon jól választottál? – 7 tipp gólyáknak, ha az első egyetemi hónap után még lennének kétségeid
2023.10.1 9:51
A szüleim nagyon szegény körülmények közül jönnek, náluk láttam azt, hogy a tanulmányaikkal ide jutottak. Mindkét testvérem kinti diplomájával egy nagy életszínvonalbeli lépést tett ilyen fiatalon. Ez megnyugtató, tekintve, hogy 3-4 évig ülsz az egyetemen, hogy na, itt te vagy a legszegényebb, mindenből nézzük az akciósat a boltban, ide vagy oda most nem tudunk elmenni, ez főleg nehéz Londonban, ahol rengeteg csábító hely van. Ez jó motiváció, hogy nem baj, mert ugyanazt a diplomát csináljuk és egyszer majd én is annyit fogok keresni.
Azok az iskolatársaid, akik nagyon gazdag családból, magasabb társadalmi szintről jönnek, érzékenyek annyira szociálisan, mint mondjuk te és a kelet-európai társaid, akik szerényebb körülmények közül kerültetek az egyetemre?
Nyilván nem lehet általánosítani, mert nagyon sok jófej, tudatos nyugat-európai barátom és szaktársam van, de igen, előfordulnak ilyen emberek is. Minden év elején van nálunk a fresher’s fair, amikor jönnek az új diákok, ilyenkor minden societynek van egy standja. Én is kint voltam az én menekültügyi societymmel, és odajött hozzám két francia lány, hogy mi menekültek vagyunk-e? Mondom nem, csak szeretünk segíteni nekik! Rengeteg ilyen kérdés van, nem feltétlenül veszik észre magukat, hogy másoknak tényleg komoly, életbevágó problémáik vannak.
Sok olyan diák van, akinek ez a diploma életszínvonalbeli változást nem fog okozni. Egyszer hazamegy az apukájához, aki egy nagy cég vezetője, aztán megkapja majd ugyanazt a munkát. Sok ázsiai diák van, aki idejön tanulni, majd otthon rögtön pozícióba kerül, így úgy van vele, hogy igazából én most csak úgy ülhetek is itt az egyetemen.
Nem csinálnak semmit, nem érdeklődnek. Nagyon sok olyan diák van, aki befektetési bankár szeretne lenni, mert akkor majd a TOP 1 százalékban keres, ezen kívül viszont semmi nem érdekli.
Nekem ebben az a szomorú, hogy sok olyan magyar diák van, akinek ott van az esze, ott van a kitartása, és egyszerűen nem tud eljutni egyetemre, mert nincs rá lehetősége. Borzasztóan szomorú, mert miért van az, hogy egy olyan diák, akiben meglenne minden, ami kell, nem lehet ott, de egy olyan ember, akit meg semmi nem érdekel, az pedig igen.
Ez csak a diákok hozzáállásán múlik, vagy az egyetem hozzáállásán is?
Én azt mondanám, hogy mind a kettőn, az egyetemen is. Ahogy beütött a BREXIT, az egyetem megemelte a nemzetközi tandíjakat. Teljesen vakon kérik ezt a pénzt el a diákoktól, mentális, egészségügyi segítség nem nagyon van. A tanárok és az előadók zseniálisak, de az egyetem adminisztrátorai már kevésbé.
Slay, periodt, YASSS és kween – Az ELTE BTK docense elmondja, miért nem gáz szlenget használni
2023.9.23 9:41
A King’s College nagyon gazdag egyetem, itt van a legtöbb nemzetközi diák, több mint 180 országból tanulnak itt. 5 campus van Londonban, nálunk van a világon a legnagyobb és legjobb fogorvosi képzés, nyilván a tanárok miatt, de azért is, mert van eszköz. Ettől független, a tesóm a Queen Mary-re járt egyetemre, ami ugyan szerényebb egyetem, de ott lényeges, hogy a diák számára tényleg egy gazdasági előrelépés legyen a diploma. Lehet hogy nincs márványból a könyvtár, mint a King’s-en, sőt, hajléktalan alszik benne, de legalább az egyetem többet foglalkozik a diákok jólétével.
Ennyi idő és tapasztalat után, főleg, hogy a hosszútávú céljaid is nemzetközi szinten mozognak, el tudod képzelni a jövődet itthon?
Nyilván benne van az emberben, hogy ez a hazám, szeretnék érte tenni valamit. Nagyon sok diáktársam van, akinek a szülei diplomaták, félévente összevissza költöztek és látom, hogy ez milyen hatással van rájuk. Beszélnek négy-öt nyelvet, de mentálisan nehéz helyzetben vannak.
Azt eldöntöttem, hogy ha nekem majd gyerekem lesz, én nem szeretném majd ezt csinálni, nekem lesz egy bázis, és onnan megyek, ha kell. Most úgy néz ki, hogy ez London lenne, nagyon megszerettem, egyszerűen olyan a város, hogy mindenki meg tudja találni a saját közösségét. Nyilván ez nehéz lenne munka szempontjából, mert pont Londonba az ENSZ nem létezik.
Ha úgy állna a politikai, vagy legalább a gazdasági helyzet Magyarországon, akkor el tudnám képzelni, hogy hazajövök, főleg mert a UNICEF-nek is van itthon egy központja, és a UNHCR-nek is van itt egy kelet-európai régiós központja, amivel nagyon hasznos munkát lehetne végezni.
