Hogyan formálhat minket, ha megkapjuk a diagnózist, hogy neurodivergensek vagyunk? Érdemes-e az internetről informálódnunk, és milyen offline lehetőségeink vannak, hogy jobban megértsük a működésünk? Vétek Zsófia pszichológussal ezekről is beszélgettünk.
A social media térhódítása óta jóval hozzáférhetőbbek az olyan tartalmak, amelyek a mentális egészséggel, adott esetben konkrét neurodivergens állapotokkal, annak tüneteivel vagy felismerésével foglalkoznak.
Cikkünkben azt jártuk körül Vétek Zsófia pszichológus és autizmus-szakos gyógypedagógus segítségével, van-e identitásképző szerepe ezeknek az állapotoknak, miként formálta az (ön)diagnosztika gyakorlatát a social media, az internet biztosíthat-e a megfelelő platformot a tájékozódásra és edukációra, és szolgálhat-e kapcsolódási térként a neurodivergens – vagyis a neurotipikusokétól eltérő idegrendszeri működésű – közösségek, például az autisták számára.
„Én ADHD-s, te pszichopata, ő nárcisztikus“
Az elmúlt évtizedekben egyre inkább előtérbe kerül – és akár lerágott csontnak is nevezhető – az öndiagnosztika kérdésköre, annak minden előnyével és hátrányával együtt: gyakori jelenség rásütni magunkra, és másokra is, hogy „fixen ADHD-s, pszichopata vagy nárcisztikus.“ Az atipikus fejlődés különböző formáinak felismerése Vétek szerint hasznos gyakorlat lehet, főleg az itthonihoz hasonló körülmények között, ahol nincs annyi pszichiáter, hogy a diagnosztikára való növekvő igényt kielégítsék: a kivizsgálásra váró gyermekek és felnőttek sokszor többéves várólistára számíthatnak az állami ellátásban.
Veszélyes azonban az a nézőpont, amikor negatív címkeként vagy bántó kommentként „adunk” egymásnak diagnózisokat, ezzel is tovább stigmatizálva ezeket az amúgy is nagyon félreértett állapotokat
– mondja Zsófia, megjegyezve: célszerűbb lenne a modern tudományos felfogás mentén a személyiségzavarok helyett a komplex trauma (CPTSD) oldalát hangsúlyozni, hiszen az egészséges személyiségszerveződésre jelentős hatással vannak a korai élményeink, a szüleinkkel való kapcsolatunk, az intézményekben és kortársközösségekben szerzett tapasztalataink is.
Az ADHD és autizmus kivizsgálásnak lehetőségei Magyarországon
Nem meglepő, hogy az emberek az internetről tájékozódva, önismereti könyvekből húznak magukra mentális állapotokat, főleg az itthoni ellátórendszerben, ami a szakember szerint egyáltalán nem felkészült: kevés a pszichiáter, az ő idejüket elveszi a súlyos pszichés zavarokkal élő betegek gondozása, míg egy alapos ADHD- vagy autizmus kivizsgálás viszonylag időigényes folyamat: körülbelül 10 órát vesz igénybe, aminek az aktuálisan tapasztalt tünetek vagy kihívások felmérésén túl a születéstől jellemző sajátosságok, a gyermekkori anamnézis kikérdezése is fontos része. A szakember elmondta: bár elérhető felnőttek számára 1-1 ADHD-ambulancia vagy autizmusspecifikus kivizsgálás az állami rendszerben is, kevés az ebben jártas szakember és hosszúak a várólisták, így a legtöbb érdeklődő magánúton keres segítséget, már ha megteheti.
Fogyasszunk mentális egészséggel foglalkozó tartalmat, de ne higgyünk el mindent
A közösségi média platformjain az elmúlt években megsokszorozódott az autizmussal és a neurodiverzitással foglalkozó oldalak, podcastek, videók és cikkek száma, ahol rengeteg érintett fiatal és felnőtt osztja meg az élményeit. Zsófia szerint ezek a csatornák segíthetik a tájékozódást, de bőven találhatunk pontatlan, téves információkat is. Fontos, hogy a neurodivergens állapotok ezerféleképpen megmutatkozhatnak, és nem lehet egy-egy tünetegyüttest rásütni például az összes autistára.
Ismerd meg az ünnepi traumabingót, ami segíthet eloszlatni a karácsonyi vacsora miatti szorongásod
2024.12.22 9:31
A kérdésre, hogy az internet elegendő információt biztosíthat-e a tájékozódáshoz, és mint platform adhat-e egy valahová tartozás érzést, azt válaszolta: a sorstársközösség élménye fontos pszichés védőfaktor lehet, ezért a potenciális veszélyek és fals információk ellenére is arra biztat minden érintettet, hogy keressen fel edukatív oldalakat, hallgassa meg mások élményeit, vagy akár ossza meg a saját tapasztalatait. A mentális egészséggel foglalkozó TikTokerek kapcsán is hangsúlyozta: befogadóként fontos kritikusan fogyasztani ezeket a tartalmakat, figyelembe véve, hogy az influenszerek általában nem szakemberek.
„Az egyre széleskörűbb tájékozottság, a magasabb társadalmi szintű tudatosság hozzájárul ahhoz, hogy egy még fel nem ismert neurodivergens embernek nagyobb az esélye arra, hogy találkozzon például az autizmus jelenségkörével, és választ kaphasson kérdésekre, amik egy érthető narratívát kínálnak a saját élettörténetéről, a visszatérő nehézségeiről, a mentális térképéről“
– fogalmaz a szakember.
Identitás és önismereti út
Zsófia hangsúlyozta a különböző mentális zavarok és az atipikus idegrendszeri fejlődés elkülönítését, hiszen autizmussal és ADHD-val születünk, élünk, és halunk is meg, ezért nem célszerű ezekre az állapotokra pszichés zavarként tekinteni.
A neurodiverzitás szemlélete – mely az idegrendszeri sokszínűségre mint az emberi „túléléshez” szükséges diverzitásra tekint – meghagyja az érintettek szabadságát abban, hogy eldöntsék, hogy számukra például az autizmus vagy ADHD mint állapot, mint zavar, mint fogyatékosság vagy akár mint „szupererő” van jelen
– magyarázza.
A közösség az elmúlt években kiáll amellett, hogy az autizmus együtt jár erősségekkel és kihívásokkal is, és sokkal inkább tekintenek rá az identitásuk egy integráns részeként, hasonlóan, mint a többségitől eltérő nemi identitással vagy szexualitással bíró egyének és csoportok.
„Azt gondolom, hogy, ahogy a saját szexuális orientációnk felfedezése sem orvosi feladat, a saját neurotípus megismerése is részét képezheti az önismereti útnak. Ha egy ismerősünk azt mondja nekünk, hogy »szerintem autista vagyok«, semmiképpen sem érdemes megkérdőjelezni az ő élményvilágát.“
A szakember hangsúlyozta, az elmúlt évek kutatásai erősen alátámasztják a pozitív autizmus-kép identitásképző szerepét és az életminőségre gyakorolt pozitív hatásait. Megjegyezte: amíg egy autista ember nem tud hozzáférni, nem tudja elfogadni a saját autizmusát, addig szinte biztos, hogy a „tudattalanba űzött” másság pszichés tünetek formájában fog megnyilvánulni.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2024.11.19 17:12
„Nem kell, hogy mindenki szeresse, „reklámozza” az autizmusát, ADHD-ját, vagy, hogy ezek az identitása központi elemeként jelenjenek meg. Vannak, akiknek ez fontos és szívesen osztják meg másokkal, akár érdekképviselőként próbálnak segíteni minél több érintettnek. De az is rendben van, ha ez kevésbé határozza meg a saját magunkról alkotott képet. A tagadás, az elnyomás azonban biztos, hogy nem segít saját magunk elfogadásában, megszeretésében.“
A kritikus serdülőkor
A neurodivergens állapotok szempontjából meghatározó, és kritikus periódus a serdülőkor, aminek egyik fő „krízise” az identitás kialakulása, és annak meghatározása, hogy ki vagyok, mik az értékeim, vagy miben vagyok más, mint a többiek. Mivel a társadalom a másságra mint devianciára tekint, a neurodivergens serdülők komoly nehézségekkel néznek szembe, és sokan már óvodáskoruk óta egy szerepet játsszanak, próbálnak „normálisnak“ tűnni, elrejtve valódi igényeiket, érdeklődéseiket és nehézségeiket – ezt a jelenséget a szakirodalom társas maszkolásnak, vagy camouflage-nak nevezi.
„Kifelé egy olyan, nem valós személyiséget mutatnak (hamis szelf), ami nem összeegyeztethető a saját működésükkel. Így sok neurodivergens fiatal serdülőkorban szembesül azzal, hogy nem tudja igazából, hogy ő kicsoda, hiszen minden társaságban más-más szerepet játszik, alkalmazkodva mások igényeihez, elvárásaihoz.“
– magyarázta Zsófia, hozzátéve: az ennek mentén kialakuló pszichés problémák miatt gyakran az válik identitássá, hogy „pszichiátriai beteg vagyok”, „borderline vagyok”, „gyógyszert szedek”, míg például az autista embereknél az autista identitás pozitívabb irányba mutat, és egészségesebb identitásképző elem.
Mi alapján válasszunk pszichológust?
2024.11.16 9:41
„A felnőtteknél azt látom, hogy sokan úgy kerülnek diagnosztikába, hogy évek óta sejtik és remélik, hogy megkapják a diagnózist, és ezt követően boldogan vállaljak az eltérő idegrendszeri működésüket és az ezzel járó erősségeket, kihívásokat“ – mondja.
Az internet mint kapcsolódási platform
Mióta az internet lehetőséget ad a globális kapcsolódásra, sokkal több neurodivergens talál barátokat, közösséget, az offline közösségek viszont még gyerekcipőben járnak. Az autistáknál például nehezítő körülmény lehet a rájuk jellemző kezdeményezési nehézség és szocializációs sajátosságok, amik a programok szervezését sem könnyítik meg.
„Önmagában például az autizmus nem garancia arra, hogy két autista ember megtalálja egymással a közös hangot, hiszen sokféle támogatási igény, illetve különböző érdeklődésű, személyiségű autista ember létezik. Szerintem fontos lenne az érdeklődés alapú közösségi programok szervezése, mint például az autista sakk-kör, hegymászás, irodalmi körök vagy csillagászat“
– mondja a szakember, és hangsúlyozta: az eltérő idegrendszeri fejlődés nagy előnyt jelenthet bizonyos szakmákban, például a számítástechnikai területeken, sőt szerinte autizmus nélkül talán a jelenlegi technológiánknak is egy sokkal alacsonyabb szintjén tartanánk.
„Amellett, hogy nagy számban találhatunk autista felnőtteket olyan szakterületeken, ahol a rendszerek pontos ismeretén és gyakorlati alkalmazásán van a hangsúly, a korán megjelenő másságélmény hozzájárulhat a művészi kreativitás kibontakozásához is. Nem meglepő hát, hogy a művészvilágban gyakran találkozunk »furcsa«, »magának való«, »társadalmi normákkal hadakozó«, mindemellett autista emberekkel.“
