Volt már, hogy olyasmire vágytál, amit soha nem éltél át? Megnéztél egy régi filmet, beszélgettél a nagyszüleiddel, és meggyőződésed, hogy rossz korba születtél? Elmagyarázzuk, hogy fordulhat elő, hogy néha olyasmit hiányolunk, amiben sosem volt részünk.
Néha úgy érzem, hogy a digitális technológia tönkretette a világunkat. Annak ellenére, hogy imádom a kényelmét annak, hogy egy apró számítógép, a telefon mindig ott lapul a zsebemben, és bárhol, bármikor tudok fotózni, filmet nézni, olvasni, másokkal kommunikálni; van, hogy legszívesebben kihajítanám az okostelefonomat az ablakon. Ilyenkor gyakran gondolok arra, hogy mennyire más lehetett a világ az internet előtt, és tökéletesnek képzelem azokat az időket, amikor a személyközi kapcsolatok kizárólag az offline térben léteztek. Ez a furcsa érzés, a másik korokba való elvágyódás, nem azért van, mert – ahogy néha drámaian megfogalmazom – „rossz korba születtem”, egy pszichológiai jelenség áll mögötte, amit rajtam kívül sokan mások is megtapasztalnak. Ez az anemoia.
@culted Follow us for more fashion and culture content 👀. #LearnOnTikTok#fashion#style#ootd#genz#anemoia#fyp#foryou#art#styleinspo♬ original sound - CULTED
Miért nosztalgiázunk?
A nosztalgia kifejezés a görög nostos (utazás, hazatérés) és álgos (bánat, fájdalom) szavakból ered. Először egy 17.századi svájci orvostanhallgató használta, aki ezzel a szóval írta le az otthonuktól távol harcoló katonák honvágyát, fájdalmát. A ma már mindennapi kifejezést főleg a “régi szép idők” felidézése során vagy a gyermek- és fiatalkor iránti vágyakozás leírására használjuk. A nosztalgiázás azonban nem csupán az emlékek felelevenítéséről szól, abban mindig van egyfajta melankólia, annak a szomorúsága, hogy a régi időket már soha nem kaphatjuk vissza.
Bár a nosztalgiázásban van valami keserédes, alapvetően fontos szerepet tölt be az életünkben. Pszichológusok szerint a nosztalgiázás képes csökkenteni a magány érzését és az egzisztenciális szorongást. Mivel a nosztalgia általában a saját élményeinkre és megéléseinkre alapul, nehéz átadni másoknak az egyes helyekhez, személyekhez vagy időszakokhoz kapcsolódó érzéseinket, azokkal viszont, akikkel együtt éltünk át valamit, könnyen kapcsolódunk az emlékek felidézése során.
Amikor egy másik korba vágyódunk
Felipe De Brigard filozófus szerint a nosztalgia tágabb értelemben véve nemcsak a megélt dolgok felidézéséről, de a vágyainkról is szólhat. Az emlékezés egy kreatív folyamat, amikor felidézünk valamit, nem egy felvételt nézünk vissza, az agyunk sokkal inkább egy szimulációt hoz létre a múltbeli eseményekről. Brigard szerint, ha a nosztalgia alapulhat emlékeken – vagyis kellemes, múltbéli emlékek szimulációin –, nem feltétlenül kell, hogy legyen valóságalapja. Ezt, a részben képzeleten alapuló nosztalgiát nevezzük anemoiának.
Az anemoiát nagyban befolyásolják a múltról szóló történetek, filmek és a propaganda. Mindenki hallott, olvasott vagy látott már olyan beszámolókat, amelyek bizonyos történelmi korokat tökéletesnek vagy épp borzasztónak mutatnak be. Ezek alapján az “élmények” alapján az elménk létrehoz egy szimulációt arról, hogy milyenek lehettek ezek a helyek és korok. És ha pozitív az a kép, amit létrehoztunk, erős vágyat érzünk arra, hogy magunk is átéljük ezeket az élményeket. Brigard szerint ez az érzés bárkinél jelentkezhet, de főleg akkor jellemző, ha elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel.
Az álmodozás ára
Az imagináció és a képzelőerőre építő játékok gyermekkorban kimondottan fontosak. A fantáziavilágban töltött órák, amik alatt képzeletbeli bajtársakkal az oldalunkon küzdöttünk meg kitalált gonoszokkal, fejlesztették a kreativitásunkat, problémamegoldó képességünket, illetve támogatták az érzelmi fejlődésünket. Az álmodozás később akár megküzdési stratégiává is válhat, ilyenkor az egyén tart egy kis “mentális szünetet”, időt hagy magának arra, hogy feldolgozza a vele történteket. A régi korokról való elmélkedés és a múlt utáni vágyakozás is az álmodozás egy fajtája lehet. Ha azonban túlzásba visszük, az károsan is hathat a mentális egészségünkre.
Mindannyian szeretünk nosztalgiázni, jó érzés megnézni egy régi filmet, majd arról ábrándozni, hogy milyen lehetett régen az élet. Nem véletlenül szeretjük a 70-es évek divatját, és nem véletlenül pörögnek a rockklasszikusok a TikTokon. Azonban nem jó teljesen elszakadni a valóságtól, mert egy ponton mindig vissza kell térni, és az nem lesz jó érzés, ha túl sok időt töltöttél másik korok és világok után sóvárogva.
