TikTok-pörgetés közben már biztosan veled is jöttek szembe videók, amik bemutatták ezt a jelenséget, de talán mélyebben nem ástad bele magad a témába. Nem is baj, mi most megtettük helyetted.
Képzeld magad elé a helyzetet: az egyik barátoddal nagyon megörültök, mikor kiderül, hogy a kedvenc zenekarotok megint turnézni fog Európában. Sajnos Budapestre nem jönnek, de Bécsbe igen – ezért a koncertjegy beszerzése után vesztek vonatjegyet, majd átnézve a lehető legtöbb lehetőséget, foglaltok szállást is. Legalábbis az egyikőtök. A másik pedig átrevózza az ő részét, majd Bécsben a vonatról leszállva megkérdezi, hogy mit fogtok vacsorázni – és nagyjából ennyit tesz hozzá az egész triphez. Fogalma sincs, hogy merre van a szállás – hogy AirBnB-ről, esetleg egy hotelról vagy hostelről van szó –, nem tudja, melyik klubban lesz a koncert, hogy előtte vagy utána lesz-e időtök elmenni az Albertinába, de talán még az sem tiszta neki, hogy mikor indultok majd haza. Jó esetben azért a személyiét magával vitte.
Ha ismerősnek tűnik a dolog, akkor te is benne vagy legalább egy olyan barátságban, amiben az egyikőtök „A”, a másik pedig „B” típus.
Milyen jellemzők árulkodnak?
A témában Sonkoly Zsuzsa pár- és családterapeutával beszélgettem, akivel első körben azt tisztáztuk, hogy milyen tulajdonságokról lehet felismerni az egyes típusokat. A kezdeményező, jó szervezőképességgel bíró, vezető egyéniségnek számító „A” típusok általában extrovertáltak, dominánsak a kapcsolataikban, magabiztosak és proaktívak. Ugyanakkor előfordulhat, hogy túlságosan perfekcionisták, illetve türelmetlenek. Mindezek mellé pedig általában egy biztonságos kötődési stílus is kapcsolódik. Ezzel szemben az inkább csak reagáló, alkalmazkodó, úgymond „sodródó” és másokat követő „B” típusok introvertáltak, érzékenyek és inkább kerülik a konfliktusokat. Általában jellemző rájuk, hogy kisebb önbizalommal bírnak, a kötődési stílusuk pedig ambivalens vagy elkerülő.
@aubreygavelloo Convinced there can only be one of each in a relationship #couple #funny #personality @Matt & Omar ♬ original sound - Aubs and Wood
Zsuzsa itt azért kiemelte, hogy a pszichológia nem használja ezt a típusú besorolást, „de az ilyen felosztások nem alaptalanok: valós dinamikákat tükrözhet, valóban léteznek ismétlődő mintázatok a baráti kapcsolatokban. Egyes emberek gyakrabban kezdeményeznek, mások inkább reagálnak. Egyesek proaktívak, mások passzívabbak. Ezek a szerepek idővel kialakulnak, sőt, érzelmi egyensúlytalanságokat is teremthetnek.” Illetve azt is felhozta, hogy az ilyen leegyszerűsített besorolások veszélye, hogy az emberek hajlamosak azonosulni velük. Ahogy egyesek a csillagjegyükkel takaróznak, úgy simán mondhatja valaki azt is, hogy „bocsi, »B« típusú barát vagyok, ez ilyen”. A szakértő szerint ugyanakkor ezzel „éppen azt zárják ki, hogy képesek fejlődni, és más szerepet betölteni más kapcsolatban vagy életszakaszban”. A veszély tehát abban rejlik, hogy ezek az elsőre jópofának tűnő felosztások statikus címkékké, stigmákká válnak – holott az ember igenis képes lenne változni.
A helyzeten a TikTok sem feltétlenül segít
A felületen egyre gyűlnek azok a videók, amelyek bemutatják az „A-” és „B”-típusú barátok közötti éles különbségeket. Ezek között vannak viccesek, (ön)ironikusak, élcelődők, de már akadnak komolyan frusztráltak is. Itt van például ez, amiben a felhasználó elmondja, hogy a „B” típusú emberek egész egyszerűen csak rossz barátok a maguk közömbösségével és érdektelenségével:
@aliceyyg My personal opinion! not all Type B people are bad friends — it really depends on the balance between your needs and their style!!!! #fyp ♬ original sound - alice <3
És bár igaz, hogy ezek a tartalmak általában felszínesek, a szakértő szerint igenis nagy hatással lehetnek az önkép alakulására – ami több szempontból is problémás lehet. Először is, elmélyülhet a szakadék az egyes típusok között, hiszen kiéleződik az ellentét. Emellett elmondta, hogy itt is fennáll a már említett stigmatizáció veszélye, illetve az önkorlátozó hiedelmek is jobban elmélyülhetnek az egyénekben („én ilyen vagyok, nem tudok más lenni”). Egy-egy videó miatt ráadásul könnyen lehet, hogy a „a fiatalok kívülről tanult sémákba próbálják beleerőltetni magukat anélkül, hogy valódi önismeretet szereznének.”
Amit evészavar formájában látunk, csak a jéghegy csúcsa – Interjú Gersei Csenge pszichológussal
2025.7.6 9:30
De ott van persze a másik oldal is: ezek a tartalmak „ráirányítják a figyelmet az önreflexióra, a kapcsolatdinamikákra, valamint a lelki egészségre. Akármelyik típusba is tartozunk, ráismerhetünk önmagunkra, így egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerülhetünk a saját személyiségünkkel – és hogy az hogyan hat a másikra. És itt rákanyarodhatunk egy még érdekesebb kérdésre, hiszen nem kizárólag a személyiség számít az egyes típusok kialakulásában: a szakértő elmondta, a baráti szerepek sokszor mélyen, akár a gyermekkorban gyökerező tapasztalatokra vezethetők vissza.
Hozzuk magunkkal a típusunkat
A szakértő kiemelte, hogy a gyermekkori minta nem determinál, viszont jelentősen befolyásolja, hogy miként viselkedünk majd a felnőtt – vagy majdnem-felnőtt – kapcsolatainkban. Néhány példát is hozott:
- Akit gyerekként túlvédtek, az lehet, hogy passzívabb marad, hiszen megtanulja, hogy majd más intézkedik: „Majd más kezdeményez helyettem.” Klasszikus „B”-típusú hozzáállás.
- Annál, akinek kicsi korában hamar kellett túl nagy felelősséget vállalnia (például kisebb testvérek gondozásában vállalt részt), jó eséllyel kialakult a szervezői hajlam, tehát megágyazott az „A”-típus kialakulásának.
- Akinek „küzdenie kellett” a szeretetért, azt hozta magával, hogy ha nem ő tartja a kapcsolatot, akkor elhagyják, tehát az „A”- típus felé hajlik.
- Ugyanakkor a biztonságos kötődéssel is nő az önálló kezdeményezésre való képesség, ami szintén az „A”-k sajátja.
- Ezzel szemben az elutasító, már-már fagyos szülői hozzáállás alkalmazkodó, visszahúzódó viselkedést eredményez. Ők megtanulhatták, hogy a távolságtartás megvéd a csalódástól, így lettek inkább „B” típusba tartozók.
@aspynovard type A friend meets type B friend @Allison Kuch ♬ original sound - Aspyn Ovard
Változhatunk?
Zsuzsa szerint nagyon is: számos olyan tényező, körülmény, folyamat létezik, ami átalakíthatja azt, hogy milyen szerepet töltünk be egy-egy kapcsolatban.
Önelfogadás és egészséges énkép: pszichológus segít, hogyan tudjuk magunkat emberségesen előtérbe helyezni és önérvényesíteni
2025.6.10 10:12
Az első és talán legfontosabb a terápiás munka – akár önállóan, akár egy önismereti csoport tagjaként –, hiszen ezzel növekedhet az asszertivitás és a kezdeményezőkészség. Szintén sokat jelenthet az, ha például egy „B” típusú barát egyedül szerez új élményeket egy számára teljesen idegen közegben, akár külföldön, hiszen ilyenkor, ha más nem lép helyette, kvázi belekényszerül az „A”-típus szerepébe. De visszafelé is működik: egy klasszikus „A” típusú emberben valamilyen negatív élmény hatására – például kiégés, veszteség, trauma – kialakulhat egy visszahúzódóbb személyiségréteg.
Sőt, az érettség és az önbizalom-növekedés hatására az egyes szerepek kiegyensúlyozottabbá válhatnak, illetve akár váltakozhatnak is. De ugyanez igaz azokra az eseményekre is, amelyek fokozott önreflexiót eredményeznek, hiszen ezek hatására felülvizsgálhatjuk a saját működésünket.
„A baráti kapcsolatok nem fix szerepekből állnak, hanem élő, dinamikus rendszerek, ahol a szerepek tanulhatók, elengedhetők és újrateremthetők. A kulcs nem az, hogy ki az »A« és ki a »B«, hanem hogy a kapcsolatban működik-e az egyensúly, a kölcsönös figyelem és tisztelet. Ha valaki mindig csak ad, és nem kap vissza, elfáradhat. Ha valaki mindig csak kap, lemaradhat a kapcsolati felelősségről. Az érett kapcsolatokban nem az számít, ki szervez többet, hanem hogy van-e terünk megbeszélni, mit élünk át. Ha ez megvan, bármelyik szerep vállalható – és bármelyik változhat is az idő során” – tette hozzá Zsuzsa.
Az ellentét fennáll, de nem kell végletesnek lennie
Az tehát látszik, hogy a szerepek változnak, ahogy mi magunk és a körülöttünk lévő világ is. Biztosan mindannyian tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb időt szánni a barátságokra, és ezt már a tudomány is alátámasztja. Egy 2023-as tanulmány szerint a 15 és 24 év közötti fiatalok 70%-kal kevesebb időt töltenek személyesen a barátaikkal, mint az X-generáció tagjai tették az ő idejükben. De egyes adatok szerint az amerikaiak ma átlagosan heti három órát töltenek a barátaikkal – ez tíz éve még hat óra volt.
Honnan ered a tükröktől való félelmünk?
2025.6.1 11:05
Mindannyiunknak törekednünk kellene arra, hogy ellenálljunk a társadalmi elszigetelődésnek. „B” típusként például azzal, hogy néha magunkra vállaljuk a szervezés mentális terheit, „A” típusként pedig azzal, hogy egy kicsit elengedjük a gyeplőt, és elfogadjuk, hogy nem fog összedőlni a világ, ha egy találkozót nem két héttel előre beszélünk le, mégpedig percre lebontva a programokat. (Nyilván túlzok.) Ha így teszünk, akkor nemcsak mi magunk, de a kapcsolataink is kiegyensúlyozottabbak lehetnek, amennyire ma ez lehetséges.
