A hosszú nyári esték legszebb pillanatai közé tartoznak a naplementék, a narancssárgában és rózsaszínben játszó ég, a szemünkbe világító égitest azonban nemcsak látványos, de a mentális egészségünkre is jó hatással van. Bizony.
Mostanában imádok naplementét nézni. Munka után, 7-8 óra környékén kipakolom magam a közeli dimbes-dombos parkba a kutyával, és egy órán keresztül nézem, ahogy a budai hegyek mögött szépen lassan elbújik a nap, hogy aztán másnap a másik oldalon újra felkeljen. Imádom, ahogy percenként változik az ég színe, máshogy világítja meg a felhőket a fény, a napsugarak pedig sárgából váltanak át narancsba vagy rózsaszínbe. Valószínűleg rohadtul nem tesz jót a szememnek, de ilyenkor olyan vagyok, mint a nyári légy, akit állandóan vonz a fény, az egésznek van valami szó szerint földöntúli szépsége, különösen a legmelegebb napok végén. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik“, vagy van is értelme és haszna naplementét nézni?
Az awe-élmény, ami beindítja az agyunkat
Röviden, egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy a naplementék (és a napfelkelték) végigkövetése hatással van az agyunkra, a mentális egészségünkre és még az alvásunkra is. A BBC cikke szerint a naplemente végignézése csökkenti a szorongásérzetünket, javítja a memóriánkat, az alvásminőségünket. ráadásul segít a kreativitásunk fejlődésében is, és akkor még nem volt szó az awe-élményről vagy magyarosan „csodálatérzetről“, ami konkrét folyamatokat indít el az agyunkban.
Mikor érzünk igazi csodálatot vagy ámulatot?
Akkor, ha valami olyan nem szokványos, hatalmas és mélyreható dolog tanúi vagyunk, amit nem tudunk teljesen felfogni. Látunk egy festményt, egy természeti csodát vagy valami olyan emberi teljesítményt, ami nem szokványos, vagy csak szimplán hallunk egy elképesztően jó zenét, amire megváltozik az észlelésünk, egyes esetben fizikai reakcióként libabőrösek leszünk, esetleg még be is könnyezünk (nekem ilyen Bad Bunny halftime show-ja, nem értem).
Tuti tippek az égető hőség ellen, ha épp neked is leolvad az arcod: segítünk az elalvásban is
2026.6.20 11:04
„Az áhítat egyik leggyakoribb jellemzője az a fajta kicsinységérzet, amikor az ember úgy érzi, hogy a saját személyes ügyei, problémái és élete eltörpülnek a dolgok nagy egészéhez képest” – nyiltakozta a BBC-nek Michelle Shiota, az Arizonai Állami Egyetem szociálpszichológia-professzora, aki régóta kutatja az áhítat jelenségét. „Ez kifejezetten jót tehet a mentális egészségnek, mert ilyenkor ráébredünk: talán nem is olyan fontosak azok a dolgok, amelyek miatt annyit szorongunk.”
Amikor ez a csodálattal bíró érzés úrrá lesz rajtunk, még ha csak rövid időre is, de ki tudunk lépni az állandó befeléfordulás okozta negatív gondolatspirálból, és képesek vagyunk koncentrálni az adott pillanatra. A naplemente és a napfelkelte pont ilyen hatást vált ki, ezt egy 2023-as tanulmány is megállapította, ami 2500 ember reakcióját vizsgálta arról, hogyan reagál az agy a különböző természetet és környezeti jelenségeket ábrázoló képekre. A naplemente nézése során a nyugalom, ami úrrá lesz rajtunk, megnyugtatja az agyat, egyben segíti, hogy az aznap megszerzett információk stabilizálódjanak, így segítve a memóriánk feljődését.
Jobb alvás, kevesebb stressz
Nem közvetlenül a naplemente van ránk jó hatással, hanem az érzés, amit akár napi szinten képes kiváltani belőlünk, ennek pedig egészen egyszerű oka van. Aki képes kilépni a mindennapi körforgásból, és megenged magának akár csak fél- egy óra szünetet a nap lezárása előtt, valószínűleg jóval kevesebbet stresszel.
Az alvásunkat a napkelte és a napnyugta is egyaránt befolyásolja, mindkét jelenség fontos hatással van a cirkadián ritmusunkra, vagyis a biológiai óránk helyes működésére, ami összehangolja az alvás-ébrenlétet, a hormontermelést, a testhőmérsékletet és az emésztést is, mindezt a környezeti fény- és sötétségciklusok váltakozásával. Míg a reggeli természetes fény segít beindítani a szerotonin- és kortizoltermelést, a napnyugta éppen, hogy csökkenti utóbbit, a szórt fény pedig szinte üzenet a testnek arról, hogy ideje felkészülni a pihenésre. Ahogy a nappali kék fény élénkítően hat ránk, úgy a naplemente vörös és arany árnyalatai a paraszimpatikus idegrendszert aktiválhatják, csökkentve a kortizolszintet, és elősegítve a pihentetőbb alvást. Ezért is ajánlják azt a szakértők, hogy elalvás előtt már ne tévézzünk és telefonozzunk annyit.
