2023.4.18 16:31
Olvasási idő 3:43
Kovács M. Dávid

Ezért vagy rácsavarodva a természetfilmekre – Lehet, nem is sejted a valódi okot

Ezért vagy rácsavarodva a természetfilmekre – Lehet, nem is sejted a valódi okot
Forrás Guy Prives / Getty Images
TECH-TUDOMÁNY ÁLLATVILÁG DOKUMENTUMFILM EGÉSZSÉG MENTÁLIS EGÉSZSÉG TERMÉSZETFILM

Turbékoló pingvinek az Antarktiszon, csukafejest ugró rókák a hóban, víz után kajtató elefántok Afrikában – az ilyen jelenetek megnyugtatnak minket, és különösen a fiataloknál csökkentik a stresszt. A tudomány érti, hogy miért falod a természetfilmeket.

Minden este ezeket a kibaszott természetfilmeket nézzük, és el nem tudod képzelni, mennyire unom már az összeset

– csíptem el az egyik vasárnap este két dobozos sörrel lófráló srác beszélgetését a Vígszínház környéken, miközben egy olasz punkzenekar koncertjére siettem éppen. A szövegkörnyezet alapján az elkeseredett hang gazdája valószínűleg a barátnőjével töltött esték miatt sopánkodott, és bármennyire is empatikus lénynek tartom magam, a zebra zöldjére várva nem tudtam nem elnevetni magam.

Ha már természetfilmek és párkapcsolat: nekem az egyik legkedvesebb otthoni élményem, hogy a barátnőmmel valamelyik hétvégén belecsózva nézzük a kanapén a Netflix madaras természetfilmjét, a Tollasbált (eredeti címén: Dancing With The Birds), de a film eredeti hangja helyett minden idők egyik legjobb kábítószeres lemeze, a Spiritualized 1997-es, Ladies and Gentlemen We Are Floating in Space című klasszikusa szólt az otthoni hangrendszerből. Aztán amikor Bob, az egyik paradicsommadár nekiállt rendbe szedni a környezetét, hogy aztán derviseket idéző táncba kezdjen, amivel meghódíthatja választottját, akkor kishíján kisült az agyam. (A közösségi médiából tudom, hogy Pumped Gabó is teljesen odavan a jelenetért.)

Kiemelt tartalom
Ezért ne üldözd a tökéletességet – Világhírű emberek segítségével mutatjuk meg, miért jó, ha nem vagy tökéletes Ezért ne üldözd a tökéletességet – Világhírű emberek segítségével mutatjuk meg, miért jó, ha nem vagy tökéletes 2 nappal ezelőtt

A Vígszínháznál hallott mondat aztán hetekre a fejembe mászott, gyakran mesélt sztorim lett, és miután a környezetemben több embernek is átadtam, volt időm másokkal is elmerengeni azon, hogy vajon miért vagyunk hajlamosak akkora dózisban fogyasztani a természetfilmeket, hogy aztán valósággal rosszul legyünk tőlük. A jelenségnek elsősorban pszichológiai oka van: mostanra már bőven száz fölött jár azoknak a tanulmányoknak a száma, amelyek bizonyították, hogy az erdőn-mezőn töltött idő, a zöldhöz közeli lakóhelyek, de akár a természetet megörökítő festmények és mozgóképek is jótékony hatással vannak ránk, pozitívan hatnak az agyunkra, a testünkre, az érzéseinkre, a gondolkodási folyamatainkra és a társas kapcsolatainkra is.

David Attenborough a londoni állatkert orángutánjai közt 1982 áprilisában. Forrás Mirror / Mirrorpix / Getty Images

Annak, hogy megnyugtat bennünket az erdő, mindenekelőtt evolúciós oka van: az első emberelődök közel hétmillió évvel ezelőtt jelentek meg, míg az ipari forradalommal meginduló városiasodás óta mindössze két-háromszáz év telt el, vagyis az emberiség a biológiai ideje 99,99 százalékát a természetben töltötte. Gondoljunk csak bele, hogy a 19. században még az emberek mindössze 3 százaléka élt városi környezetben, az előző évtizedben ez az érték azonban már meghaladta az 50 százalékot, és akkora az iram, hogy minden okunk megvan azt feltételezni, hogy 2030-ra a világ lakosságának kétharmada városlakó lesz – a génjeink azonban még nem tudtak felkészülni erre.

És hogy mi köze ennek az állatokról szóló dokumentumfilmekhez? A természet akkora hatással van ránk, hogy még a tévéképernyőkön keresztül is javítja a közérzetünket, lecsillapítja stressztépázta idegrendszerünket, nem csupán boldogabbak, hanem például nyitottabbak és kreatívabbak is leszünk. Ám azzal, hogy az emberiség eltávolodott a természettől, városokba tömörült, a szervezetünket folyamatosan bombázzák az ingerek, ez a túlterheltség pedig állandó stresszben tart bennünket. Az elmúlt harminc évben a stressz-szintünk ráadásul drámaian megemelkedett, és ezt az immunrendszerünk is megsínyli, lényegében belebetegszünk a városi életformába.

Kiemelt tartalom
„Fuss, Forrest! Fuss!“ – Tippek, hogy megőrizd a motivációd a futáshoz „Fuss, Forrest! Fuss!“ – Tippek, hogy megőrizd a motivációd a futáshoz 2 nappal ezelőtt

A kétezres években Richard Louv amerikai újságíró és író, a Last Child in the Woods című könyv szerzője meg is alkotta a természethiányos zavar kifejezést. Louv elmélete szerint számos problémánk éppen abból fakad, hogy elszakadtunk a természettől, és ezt elsősorban azoknak a szülőknek a túlféltésében érte tetten, akik biztonságosabbnak vélték, ha a gyerekeiket inkább a négy fal között tudhatják, mint a szabadban. Az elmélet szerint a természetben töltött idő hiánya negatívan hat a gyerekek mentális egészségére, bár a Louv által megfogalmazott zavart az orvostudomány még nem ismeri el.

Flamingók a Bolívia délnyugati részén fekvő Vörös-tó felett Forrás Abstract Aerial Art / Getty Images

Annyiban mindenképpen megegyezhetünk, hogy az élővilág közelségére evolúciós igényünk van, és ezt az éhségünket már a természetfilmek fogyasztása is mérsékelheti. Néhány évvel ezelőtt a BBC és a Kaliforniai Berkeley Egyetem közös tanulmánya  világított rá, hogy a természetfilmek jelentősen növelik a boldogságérzetünket, valamint csökkentik a stresszt és a szorongást. A David Attenborough-féle Planet Earth 2 (magyarul: Bolygónk, a Föld 2.) amerikai bemutatójára időzített tanulmány készítése során mintegy 7500 ember reakcióit vizsgálták a legkülönbözőbb televíziós tartalmakra – köztük a híradásokra és a természetfilmekre is.

A kutatásban résztvevők többsége a pozitív érzelmek (öröm, nyugalom, kíváncsiság, érdeklődés stb.) jelentős növekedését tapasztalta a természetfilmek alatt, miközben ugyancsak jelentős mértékben csökkent például az idegességük, a szorongásuk vagy a  fáradtságérzetük.

A tanulmány legizgalmasabb megállapításai közé tartozik, hogy a nők szembetűnően nagyobb érzelmi változást tapasztaltak, valamint hogy a 16 és 24 év közöttieknél csökkent leginkább az idegesség, a túlterheltség és a fáradtság érzése a nekik vetített természetfilm alatt.

A koronavírus-járvány ugyancsak rávilágított a természetfilmek pozitív hatásaira: 2020-ban az Exeteri Egyetem kutatói tettek közzé egy tanulmányt, amely szerint ez a tartalomtípus kifejezetten jó hatással volt ránk a karanténszituáció során, mert bár a világjárvány sokunkat megfosztott az érintés örömétől, az állatok fizikai interakcióinak megfigyelése többekre megnyugtatóan hatott – így valamivel könnyebb volt megbirkózni az elszigeteltség, a magány és az unalom érzésével.

Egy farkas a kölykeivel Montana erdeiben Forrás John Pitcher / Getty Images

Arra azért nem árt emlékeztetni magunkat, hogy mindaz, amiket a természetfilmeken látunk, némileg csalfa képet ad a bolygónk állapotáról. 2021 tavaszán például az Atlantic egy cikkben emlékeztetett, hogy mindaz, amit ezekben a műsorokban látunk, egyszerre gyönyörű és hamis, a természetfilmek félrevezetnek bennünket, és elhitetik velünk, hogy otthonunk, a Föld még tele van érintetlen tájakkal. Ez azonban nagyon nem igaz.

Kiemelt tartalom
Van tudományos magyarázat a déjà vu-re, de nem biztos, hogy elégedett leszel vele Van tudományos magyarázat a déjà vu-re, de nem biztos, hogy elégedett leszel vele 2024.5.16 18:33

De az is nyílt titok, hogy a hangot – többnyire a távolság okán – gyakran nem sikerül a helyszínen rögzíteni, ezért azokat aztán egy-egy műteremben reprodukálják. „Például a túzokok táncánál a lábak dobbanását, a súrlódó tollak hangját, vagy a mászó bogarak zörejét műteremben pótoljuk. Ilyenkor a legkörültekintőbben, a nemzetközi etikai normák szerint járunk el, ezért nincsenek álmatlan éjszakáim“ – árulta el például Mosonyi Szabolcs természetfilmes, a Vad Kunság készítője a Magyar Narancsnak.

Legyen szó magyar vagy külföldi produkciókról, a természetfilmeket tehát a fenti ismeretek birtokában érdemes fogyasztanunk: az urbanizáció baromi kényelmessé tette az életünket, ugyanakkor rengeteg élménytől is megfosztott bennünket; a természet annyira erős, hogy még a tévéképernyőn keresztül is hat ránk; és amit látunk, többnyire gyönyörű ugyan, de túlzóan idilli képet fest; a bolygónk valójában egyre kevésbé paradicsomi hely – amiről és ami ellen csak mi tehetünk.