Az olimpiai breaktánc versenyben induló ausztrál nő első versenye előtt pánikrohamot kapott az olimpiai faluban, később teljesen szétszedték őt az internetezők és a sportolók is.
Alig néhány órával azelőtt, hogy az ausztrál olimpiai csapat tagjaként részt vett volna a 2024-es párizsi olimpia megnyitóján, ezzel beírva magát az olimpiák legrosszabb performanszainak történetébe, Rachael Gunn, becenevén Raygun pánikrohamot kapott az olimpiai faluban. Ezt maga a táncos meséli el egy új Netflix-dokumentumfilmben, amiben az is kiderül, hogyan élte meg az olimpia előtti időszakot, a versenyt és az azt követő, világszerte hatalmas visszhangot kiváltó botrányt.
Gunn civilben egyetemi oktató, elmondása szerint az olimpiai faluban szembesült először igazán azzal, hogy olyan sportolók közé került, akik közül a legtöbben gyerekkoruk óta készültek hasonló versenyekre. „Úgy éreztem, hogy nem tartozom oda” – mondta a 38 éves ausztrál nő, aki elmondása szerint amikor meglátott egy-egy ismerős, híres sportolót az olimpiai csapatból, elsírta magát.
„Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást. Pánikrohamom volt. Azt kérdeztem magamtól, mit keresek én itt? Mit tettem? Egyáltalán itt kellene lennem?”
A mémmé vált mozdulatok
Kevesebb mint két héttel a megnyitó után Gunn olimpiai szereplése véget ért, a breaktáncos női verseny csoportkörében ugyanis mindhárom párharcát elvesztette. Akkor még nem számított arra, hogy produkciója világhírű lesz, és fénysebességgel hódítja meg a közösségi médiát. Raygun mozdulatait tévéműsorokban, koncerteken és interjúkban is emlegették, Jimmy Fallon műsorában külön jelenetet készítettek róla, Adele egy koncertjén utalt a produkcióra, Chris Hemsworth pedig Jimmy Kimmel műsorában vette védelmébe a nőt.
Dokumentumfilm vagy kampányfilm? Megnéztük a Magyar Péterről szóló Tavaszi szél - az ébredést
2026.3.12 16:21
Gunn arról is mesélt, mit érzett akkor, amikor azzal vádolták meg férjét, egyben edzőjét, Samuel Free-t, hogy ő is részt vett abban a kiválasztási folyamatban, aminek köszönhetően a 38 éves nő kijutott az olimpiára. Bár a pletykákból semmi sem volt igaz, mint azt Gunn elmondta, nagyon nehéz időszak volt számukra azt megélni, hogy megkérdőjelezték férje hitelességét és motivációját.
A folyamatos figyelem és kritika mentálisan is megviselte Rachaelt, úgy érezte, mintha az egész élete darabokra hullott volna körülötte. Gunn szerint a hamarosan megjelenő dokumentumfilm segített neki abban, hogy valamennyire visszaszerezze az irányítást a saját története felett. A dokumentumfilmből az is kiderül, hogy a felkészülési időszakban Gunn édesanyjának három agyi aneurizmája volt. Gunn közben antidepresszánst kezdett szedni a szorongásos tünetei miatt.
Tudatosan választotta a szokatlan koreográfiát
Gunn úgy érezte, atlétikusságban nem tud versenyezni az ellenfeleivel, ezért inkább a kreativitásra építette fel a produkcióját, mivel ez a kritérium is a pontozási szempontok között szerepelt. A dokumentumfilm szerint az Australian Breaking Association vezetője, Lowe Napalan az olimpia előtti időszakban csak néhány alkalommal tudott részt venni Gunn edzésein, így ő is csak az éles versenyben szembesült Raygun teljesítményével.
„A színpad mellett álltam. Arra kellett figyelnem, hogy ne látszódjon az arcomon a döbbenet” – mondja a filmben.
Raygun nem hagy fel a breaktánccal
2024 novemberében több helyen is arról írtak, hogy Gunn az olimpiai szereplését követő botrány miatt abbahagyja a breakinget, a nő viszont most megcáfolta ezt a hírt, és elmondta, nem hagyja, hogy a történtek elvegyék tőle a táncot és azt az örömöt, amit a mozgás okoz neki.
