Az Amazon régi Kindle-öket korlátoz, a Sony a fizikai játékoktól búcsúzik, a Netflix pedig már korábban leszámolt a jelszómegosztással. Miért tehetnek meg a világ legnagyobb cégei egyre többet a fogyasztóikkal?
A világ legnagyobb cégei közül kettő is olyan intézkedéseket hozott az elmúlt hónapokban, ami egyértelműen nehézséget okoz a fogyasztóiknak. De miért engedhetik ezt meg maguknak?
Az Amazon és a régi Kindle-ök
Áprilisi hír, hogy az Amazon megszünteti az összes 2012 előtti Kindle e-book-olvasójának támogatását. A döntés következtében kétmillió eszköznek szűnik meg a hozzáférése az online piactérhez, és nem lehet többet új könyveket vásárolni rájuk. Ezeknek a készülékeknek a nagy része még mindig tökéletesen működik, mert a régi Kindle-ök nagyon strapabíró gépek, az Amazon azonban hivatalosan adatvédelmi okok miatt vonja meg a hozzáférésüket.
Hogy ebben mekkora az igazság, nem derül ki, de az látszik, hogy egyértelműen próbálják az új termékeik felé terelni a régi vásárlóikat. Nemcsak online nem lehet már e-bookot vásárolni ezekre az eszközökre, hanem a Send-to-Kindle funkció sem működik rajtuk, amivel az interneten keresztül küldhetünk el más forrásból megszerzett fájlokat a készülékre. Maradt az USB-kábelen keresztüli átmásolás, vagy meg kell elégedni a régi könyveinkkel.
A Sony megszünteti a fizikai játékokat
Alig két hónappal az Amazon bejelentése után a Sony is húzott egy váratlant. A japán techóriás ugyanis bejelentette, hogy 2028 januárjától már csak digitálisan, a PlayStation Store-on keresztül lehet majd játékokat venni a konzoljaikra, fizikai adathordozón többé nem.
Ezek a filmek és sorozatok jönnek augusztusban a Netflixre, az HBO Maxra, a Disney+-ra és a SkyShowtime-ra
2026.8.2 9:19
A helyzet azért bosszantó sokak számára, mert míg egy filmet vagy egy zenei albumot sokan többször is meghallgatnak, illetve megnéznek, addig a videojátékoknál bevett gyakorlat, hogy ha valaki kipörgette az adott címet, akkor utána a használtpiacon továbbadja.
Ez egyszerre jó a felhasználónak, hiszen visszakapja a játék árának a nagy részét, és azoknak is, akik nem szeretnének bontatlan, teljes árú játékokat venni. Az egészet csak a játék forgalmazói szívják meg, de eddig ezt képesek voltak beáldozni a fogyasztókért.
Akkoriban a PlayStation kapcsán is erősen terjedtek a pletykák, hogy valami hasonló bevezetését fontolgatják. Ennek azonban épp az ellenkezője történt, amikor az E3 játékkonferencián a PlayStation csapatának két vezetője kiállt a színpadra, és azzal a felkiáltással, hogy „így oszthatsz meg egy játékot a PlayStationön”, az egyikük átadott egy játéklemezt a másiknak.
A marketingfogás elképesztően sikeres volt, a Sony azt éreztette vele, hogy fontosak neki a rajongói. Egy hónappal később pedig végül az Xbox is visszakozott, maradtak a klasszikus lemezek. A sors fintora, hogy végül a két gyártó közül a Sony lesz az, aki hamarabb beszünteti a fizikai játékok árusítását.
Megszegett ígéretek
Nem először történik meg egy vállalat életében, hogy amit egyszer PR-fogásként használt, az pár évvel később visszaüt. A leghíresebb ilyen példa talán a Netflixé, amely 2017-ben az alábbi szöveget posztolta Twitterre: „a szerelem, megosztani a jelszavad”. Komoly pofonként érte ezek után az előfizetőket, amikor 2022-ben a Netflix bejelentette, hogy elkezdik vizsgálni a jelszavak megosztását a vásárlóik között, majd 2023-ban gyakorlatilag megszüntették ezt a lehetőséget.
Love is sharing a password.
— Netflix (@netflix) March 10, 2017
Hosszútávú megoldások
Ezek a hatalmas cégek jól tudják, hogy mikor hozhatnak meg ilyen döntéseket. Amíg még nem elég nagyok, azzal kampányolnak, hogy örökkévalók a termékeik, hogy cserélgetheted őket, hogy megoszthatod másokkal. Amikor azonban az emberek már eléggé hozzászoktak a szolgáltatáshoz, meghúzhatják a népszerűtlen intézkedéseket. Mit fognak csinálni? Nem veszik meg a GTA 6-ot? Nem olvasnak tovább e-bookokat? Lemondják a Netflix-előfizetésüket? Egy részük biztosan így tesz, a nagy többség viszont duzzogva, de lemond az elveiről, elfogadja, hogy bizonyos szempontból át lett verve, és használja tovább a cég termékeit és szolgáltatásait, mintha mi sem történt volna.
Bár segítene, egy teljes bojkott sem várható el. Az erő a politikusok kezében van, akik hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyekkel szabályozhatják, hogy mennyire használhatják ki a vállalatok a fogyasztók kitettségét. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi ember életét könnyítette meg a szabályozás, amely arra kötelezi a telefongyártókat, hogy univerzálisan USB-C formátumú töltőket használjanak. Remény tehát van, de addig újra és újra történhetnek olyan kellemetlenségek az átlagemberekkel, amelyek számukra semmi pozitívummal nem járnak, egy hatalmas cég számára azonban dollármilliárdokat jelenthetnek.
