Folytatást kapott az 1990-es évek közönségkedvenc tini-romkomja, az Átkozott boszorkák. Visszatért Nicole Kidman és Sandra Bullock is, akik bevállalták az év leggyengébb forgatókönyvét, amelyhez talán még a ChatGPT sem szívesen társítaná a nevét. Kritika.
Történt egyszer 1998-ban, hogy Sandra Bullock és Nicole Kidman bevállaltak egy felvizezett limonádéval felérő forgatókönyvet, név szerint az Átkozott boszorkák című filmet, amely feltehetően az ő meglepetésükre is kolosszális közönségkedvenc lett. Nem szólt úgy igazából semmiről, csak pasizásról, szerelemről, és egy kicsivel még több pasizásról – valójában a Szex és New York (no nem a sorozat, hanem a filmek) család- és gyerekbarát, tündérmesébe csomagolt verziója volt. Hát, vagy egy Mary-Kate- és Ashley Olsen-löket érettebb variánsa, ahogy tetszik. A tinilányokat viszont olyan szinten megbabonázták a boszik, mint a kisfiúkat a Vissza a jövőbe vagy a Star Wars.
Nincs is ezzel semmi gond, kölyökként én még Jar Jart is szerettem, bár objektíven, szakmai szemmel nézve bármelyik Bűbájos boszorkák- vagy Xena-epizódban több kraft leledzett, mint az originál filmben. A közízlés azonban nem így működik; a nézőkben szoros érzelmi kötelék fonódik a karakterek és a miliő iránt, valamint en bloc a gyerekkori filmélményhez fűződő szentimentalizmus miatt. És itt a kulcs: a nosztalgia-sequelek Hollywood számára egyet jelentenek egy bearanyozott frigyládával.
Az Átkozott boszorkák 2. nevezetű mozgóképes produktum nívóját tekintve már a magyarországi forgalmazó, az Intercom lenti szinopszisa is árulkodó. Egyetlen apró morzsát sem hint el arról, hogy miről szólhat a cselekmény. Higgyétek el, nem véletlenül.
Jacob Elordi csábos mosolya vajon megmentette Ridley Scott legújabb sci-fi-moziját? – Kutya csillagkép-kritika
2026.8.27 8:06
„Boszorkányok? Rögtön nyilvánvaló. Bűbájosak? Persze. Átkozottak? De nagyon! A felmenőik évszázadok óta közeli kapcsolatban állnak a nem evilági tudományokkal, és a két, egymástól nagyon különböző, mégis összetartó lánytestvért (Sandra Bullock és Nicole Kidman) két bolondos nagynéni neveli egy ódon, titkokkal teli házban. Minden igézetes lenne… Csak meg vannak átkozva: nem lehet férfi az életükben, mert akit megszeretnek, az meghal. Ők viszont nem nyugszanak bele a sorsukba. Boszorkányok, az igaz, és amerre lépnek, varázslat veszi körül őket, de azért van valami, ami nagyon hiányzik az életükből: a szerelem. És ők mindenféle mágiára hajlandóak érte."
Gyakorlatilag megkaptuk az első film premisszáját. Az előzetes után folytatjuk, de vigyázat: személyesebb hangvételű kritika következik.
Átkozott boszorkák 2., avagy 2026 mozgóképes mélypontja
Én már az első epizódot is 30-as fejjel láttam, így szemellenző nélkül észlelhettem a gyermekded hibáit – ami kicsit sem jelenti azt, hogy az Átkozott boszorkák a maga idejében ne lehetett volna egy legitim, egyszernézős romkom. Azt viszont bátorkodtam remélni, hogy a folytatás érleltebb forgatókönyvet kap. Az Alice Hoffman kötetein alapuló szkript Akiva Goldsman, Georgia Pritchett és Kelly Marcel nevéhez fűződik, akik olyan projektekhez társították nevüket, mint az Utódlás, Az alelnök vagy az Egy csodálatos elme. Épp ezért meghökkentő, hogy a 2026-os év messze legbutább, legüresebb mainstream-filmes sztoriját hozták tető alá.
Érdekességek a 30 éves Trainspottingról, az egyik legzseniálisabb kultfilmről – Elárulta a könyv írója, pontosan mire utal a cím
2026.8.23 10:38
Kapunk egy papírvékony szerelmi történetet Sally Owens (Sandra Bullock) lányaival (Joey King és Maisie Williams), amely még a Szenvedélyes nőkhöz képest is bugyuta és alulírt, illetve Sally újfent megismer egy hidegrázósan irritáló, csábosnak szánt, de mérhetetlenül cringe figurát, Ian-t (Lee Pace). Gilliannek (Nicole Kidman) pedig semmi, de tényleg semmi dolga nincs a filmben.
Nem túlzok: egy pontot túl már annyiszor szajkózzák a szereplők, mennyire imádják a másikat, hogy még a premier előtti vetítés láthatóan fanatikus, boszorkánykalapban popcornt majszoló nézői közül is többen felröhögtek. A Stranger Things záróévada is megirigyelte volna a vásznon történteket, amely szintén modoros, meghatónak szánt szeretet-monológok végeláthatatlan sorából állt, és pusztán a közönség szemellenzős szentimentalizmusából táplálkozott.
25 éves a Harry Potter és a bölcsek köve: ritkán hallott fun factek gyerekkorunk legmágikusabb filmjéről
2026.8.20 10:01
A szkript derekánál észlelhették az írók, hogy ez bizony harmatgyenge lesz, és a fináléra betuszkoltak egy összecsapott zagyvaságot egy varázstalan Owens-ivadékról. Az első filmben legalább akadt egy minimális feszkó Jimmy Angelov gyilkossága okán, ám ezúttal hús-vér antagonistának hűlt helye, számottevő konfliktus nincs, csakis szűnni nem akaró ömlengés és love bombing megy a képernyőn.
Ne érjük be annyival, hogy nem kell komolyan venni, mert ez csak egy feel good-cucc a szeretet és a szerelem gyógyító erejéről, mert ennyi erővel az Álom.netet is dicsőíthetnénk. Hogy pozitívumot is említsek: szépen bevilágított és fényképezett filmről van szó, bár ez a minimum egy hollywoodi szuperprodukció esetében. A dalbetétek azonban sekélyesek és hatásvadászok. Összeválogatták a legmeghatóbb, leglíraibb, könnyfakasztó retró-zenéket, a Fleetwood Mac Landslide-jának iskolája mentén, és az érzelgősnek szánt, avagy „annyira imádlak, hogy már magam sem hiszem el"-típusú momentum alá besuvasztották, feltekert potméterekkel. Végtelenül olcsó húzás, de amennyiben sztorinak, behatárolt karakteríveknek vagy karakterfejlődésnek írmagva sincs, valamivel ki kell csikarni érzelmeket a nézőből.
A Good Will Huntingtól az Odüsszeiáig: így lett Matt Damon Hollywood elsőszámú hazatérője
2026.8.5 15:50
A számítógépes effektek is hagynak némi kívánnivalót maguk után. A CGI-varázslatoknak 2000-es évek eleji, tévéfilmes és gagyi sorozatos hangulatuk van. Nem véletlenül említettem a Bűbájos boszorkákat és a Xenát, mert hasonló nívón mozgunk, bár ehhez képest a Bűbájos-széria maga A remény rabjai. A silány vizuális mágiának persze megvan a maga bája a szatirikus műfajban, de itt nem erről van szó. A film ezen a téren is – ahogy a többiben – egyszerűen megúszós és összecsapott.
Mi valójában egy sequel dolga? Mert nem ez, az tuti
Ideális esetben egy folytatásnak az a feladata, hogy gazdagítsa, mélyítse az előző etap „univerzumát", karaktereit, illetve önismétlés és fárasztó visszautalások, omázsok helyett felfrissítse a formátumát és meglepje a nézőit. Remek példa erre A keresztapa II, az Indiana Jones és a végzet temploma, a Vissza a jövőbe II, A Birodalom visszavág, A sötét lovag, A Gyűrűk Ura: A két torony, a Paddington 2, és a többi.
A Pókember-franchise soha nem érhet véget, de talán ideje lenne jegelni – Vadonatúj nap-kritika
2026.7.30 8:59
Az Átkozott boszorkák 2. a sequelek minden létező aspektusában csúfosan megbukik: kizárólag önismétlésre és visszautalásokra épít, nem színezi a kreált világot, továbbá karakterei viselkedését és attitűdjét pontosan az 1998-as szintjükön skatulyázza be. Mintha semmi nem történt volna velük az elmúlt 28 évben. A hanyagul összetákolt forgatókönyv semmit nem tesz hozzá az alapműhöz Sally és lányainak kapcsolata vagy akár Gillain és Sally dinamikája tekintetében. Minden ugyanolyan, mint volt, csak felvizezték az alapból sem koncentrált eredeti fabulát és kicserélték a férfi színészeket.
Ha már itt tartunk, az alakítások terén sem fest jól a helyzet; Nicole Kidman is, de főleg Sandra Bullock spilázza túl a szerepét. Bullock gyakorlatilag az összes jelenetében sírdogál, ami nem az ő, hanem az írók hibája. A színésznő lelkiismeretesen odateszi magát, de egy ponton túl végtelenül irritálóvá válik az egész. De komolyan, a könnytenger fullasztó zuhatagát még a Schindler listája zárójelenete is megirigyelné.
Sajnos elérkezett az idő, hogy szót ejtsek a filmtörténet egyik legkellemetlenebb figurájáról, Sally szerelmi száláról: Ian Wright professzorról. Kétségtelen, hogy hűen megidézi az előző etap Gary Halletjét, hiszen Lee Pace is a detektívhez hasonló, az alkotók szerint szívdöglesztő, erőltetett Casanova-figurát játszik. De még hogy... A legtöbb mozdulata olyan offenzíven cringe, hogy az már szédítő. Ahogy az Alfa generációsok mondanák: lélekfacsaró „aura maxing" zajlik a vásznon, emberünknek azonban sajnos szemernyi karizmája nincs.
Kulisszatitkok az Odüsszeia forgatásáról: 4 tonnás trójai faló, óriásbáb küklopsz, tengeribetegség és a fülsiketítő IMAX-kamera
2026.7.23 10:23
Mindennek tetejében a „romantikus“ jelenetekben folyamatosan csontig hatolóan kínos dialógokat adnak a szájába, amelyek közben fogalmad sincs, hogy nevess, sírj, elsüllyedj a székedben vagy kirohanj a moziteremből. Pár példát említenénk, de képzeld hozzá a meghitt(nek szánt), akusztikus dallamokkal kísért, gyertyafényes miliőt. „Hálás vagyok, hogy a molekuláim a közeledben lehetnek. Tudom, hogy ez furcsának hangozhat, de igaz." „A DNS-ünk, csakúgy, mint az RNS-ünk, nem felejti a szívfájdalmat..."
Még Nicolas Cage legcinkesebb performanszait is legyalulja Pace, aki szándéka nélkül legalább valamiféle élvezeti faktort csempészett a filmbe, még ha negatív értelemben is. Susanna Bier, az Emmy-díjas rendező is karrierje legsúlyosabb szakmai kudarcához érkezett: alakítása irgalmatlanul vontatott, enervált, szanaszét nyújtott, történetvezetésileg döcögős és egyetlen pillanatra sem immerzív. Egyszóval: dögunalmas.
Mozgóképes szempontból az Átkozott boszorkák 2. az év legmélyebb pontja, amelynek alkotói olyan mértékben lenézik és inzultálják a közönségüket, hogy az összes földbe döngölő kritikát megérdemlik, ami épp rájuk zúdul. Vontatott, üres, bugyuta és semmitmondó film, amelyre ha mégis beülsz, bánni fogod, hogy elvesztegettél 130 percet az életedből.
