Mindenkivel előfordul, hogy eszébe jut egy ezeréves, kellemetlen szitu, amin aztán hosszú percekig vagy akár órákon át pörög. De miért rágódunk múltbéli dolgokon feleslegesen, és mit tehetünk a krindzselés ellen?
Unalmas délutánokon néha azzal foglalom el magam, hogy visszaolvasom a baráti chatcsoportok régi beszélgetéseit. Ami általában szórakoztató unaloműzőnek indul, hamar negatív élménybe fordul át: szembenézni a tizenéves énemmel egyszerre vicces és borzasztó kellemetlen élmény. Rettentő kínos látni, hogy milyen szóhasználat volt menő évekkel ezelőtt, hogy milyen furcsa (és idegesítő) szokásokkal próbáltam kitűnni a többiek közül, és milyen különös elképzeléseim voltak a divatról.
Valahol természetes, hogy krindzselünk a múltunkon, hiszen már nem mindenben tudunk azonosulni a korábbi énünkkel, és szégyelljük magunkat a múltbéli döntéseink, bakijaink miatt. A cringe-rohamok viszont nem csak akkor jelentkeznek, amikor meglátunk magunkról egy régi fotót, vagy valaki felemleget egy évekkel ezelőtti, kellemetlen történetet. Aki túlságosan is a múltbéli baklövéseire koncentrál, a legapróbb és leghétköznapibb helyzeteket is kielemzi, majd órákig azokon szorong. Mindenkivel előfordul, hogy véletlenül furán köszön el valakitől, hogy elejti a táskáját a buszon, vagy hogy fordítva veszi fel reggel a felsőjét. Ám az, hogy ezek az események ébren tartanak éjjel és megnehezítik a mindennapokat, már kevésbé szokványos, és nincs jó hatással a mentális egészségedre.
Az Oxfordi Egyetem kísérletipszichológia-professzora, Jennifer Wild szerint az agyunk aktuális feldolgozási módja miatt szentelünk több figyelmet ezeknek az eseményeknek, mint amennyit megérdemelnek. „A legrosszabb részekre összpontosítunk ahelyett, hogy a hibát csak egy apró baklövésként könyvelnénk el.” Általában akkor tapasztalunk cringe-rohamokat, amikor a környezetünkben valami eszünkbe juttat egy kellemetlen eseményt, de az is előfordul, hogy egy másik történés vagy érzés hozza vissza a kínos pillanatokat.
11yo me after winning a trophy, actively being bullied in the background
byu/redlippedbatfish insadcringe
„11 évesen miután megnyertem egy díjat, közben a háttérben rajtam gúnyolódnak” – az r/sadcringe igazi aranybánya, ha mások kellemetlen sztorijaiból merítenél erőt.
Ha túl gyakran jönnek fel ezek a kínos emlékek, az negatívan hathat az önbizalomra, szorongást és stresszt okozhat a mindennapokban. Összeszedtük, hogy milyen módszerekkel tudsz továbblépni a múltbéli kellemetlen sztorikon.
Idézd fel a teljes emléket – ne csak a kellemetlen részeit!
Amikor egy múltbéli történésen krindzselünk, általában egy nagyon apró részletét ragadjuk ki egy sokkal összetettebb helyzetnek. Persze, hogy a legkínosabb részleteket felidézve legszívesebben a föld alá süllyednénk szégyenünkben, de valószínűleg az egész helyzet sokkal kevésbé volt kellemetlen, mint ahogyan azt mi érezzük. És ami a legjobb: rajtunk kívül nagy eséllyel senki más nem emlékszik az esetre.
Mindenki magára figyel a legjobban
A saját baklövéseink azért tűnnek olyan hangsúlyosnak, mert a saját viselkedésünkre és hibáinkra sokkal jobban odafigyelünk, mint másokéra. Gondolj csak bele, fel tudod idézni csak úgy bármelyik barátod vagy ismerősöd kínos pillanatait? Nem hinném. Szerencsére senki nem gondolkozik azon napközben, hogy három évvel ezelőtt milyen kellemetlen dolgot csináltál.
Nézz az eseményre külső szemlélőként!
Ha sikerül felidézned részletesen a kínos eseményt, próbálj meg nem belehelyezkedni az emlékbe. Gondold végig, hogy ha külső szemlélőként nézted volna végig ugyanezt a jelenetet, vajon akkor is ugyanolyan kellemetlennek éreznéd-e, mint most.
Gondolj arra, hogy már más ember vagy!
Emlékeztesd magadat arra, hogy sok idő telt el a kellemetlen esemény óta, és már más ember vagy, aki sokat változott, fejlődött azóta. Biztos, hogy ma is kerülsz kínos helyzetekbe, de simán lehet, hogy sokkal jobban tudnál kezelni egy olyan esetet, ami a múltban kellemetlenségeket okozott.
Nézd a dolog jó oldalát!
Bár a cringe-rohamok nagyon is kellemetlenek, jó emlékeztetők lehetne arra vonatkozóan, hogy te is csak egy ember vagy, aki hibázhat, és ez teljesen oké.
