Most kiderül, melyik Swift-album tükrözi legjobban a te energiáidat: a szenvedélyes Red, az introspektív evermore vagy a frivol 1989? Nézd meg, melyik Swift-opusz tükrözi legjobban személyiséged!
Kos – reputation
Az album, ami azt meséli el, milyen újradefiniálni önmagadat akkor, amikor már mindenki elkönyvelte, hogy te vagy a legrosszabb ember a világon. Nem tagadod a hibáidat, nem mismásolsz, egyszerűen csak szembenézel velük, hogy újraépítsd saját narratívádat. Swift 2017-es albumának dallamvilága hol sötétebb, elektronikus mintázatokban, hol romantikusabb, sőt szexibb tónusban engedi át az album fő üzenetét: „Ez nem a legjobbkor jött,/ a hírnevem még sosem volt ilyen rossz,/ szóval neked tényleg magamért kell szeretned.“ A Delicate című dal pont azt meséli el, milyen az, amikor félünk attól, hogy a külvilág gonoszsága felülírja értékeinket. S bár téged nem igazán izgat, ki mit gondol rólad, de ha mások vitriolos gondolatai a te érzelmi világodat veszélyeztetik, azért mégis lesz egy-két keresetlen szavad. Ezért hát a Kos számára a legmegfelelőbb Swift-lemez a reputation, mert a jegy szülöttei nem hátrálnak meg a konfliktusoktól, és ha támadás éri őket, képesek megküzdeni saját igazukért.
Bika – Lover
A 2019-es Lover Taylor első számú szerelmes albuma, bár azért itt-ott elég keményen önmarcangoló, melankolikus szövegekkel is találkozuk. De úgy en bloc mégis a szerelem különböző aspektusait mutatja be a fentekkel és a lentekkel – inkább a fentekre fókuszálva. Swift zenéje itt meleget áraszt, fényes, biztonságot keres, és ezért is illik a Bika jegyében születetteknek. A Bika kitartó, hűséges, így a lemezről mi a Cornelia Streetet ajánljuk nekik, hiszen a dal pont a gyengéd ragaszkodásról szól, arról a félelemről, hogy elveszítheted azt, aki az otthont jelenti.
Ikrek – folklore
A folklore egy képzeletbeli univerzum, ahol minden dal egy másik ember szemén keresztül meséli el ugyanazt a történetet: elcsúszott szerelmek, elhallgatott narratívák, egymásra vetített életek. A 2020-as lemezen Taylor elengedi a saját nézőpontját, és új hangokat keres. Néhol elbeszélőként van jelen, máskor csak szemlél, és pont ezért az album nagyon érdekes elegyét adja a fikciónak és a vallomásosságnak. Az album magja így soha nem a válasz, hanem a kérdés: mi az igazság, ha mindenki másképp emlékszik? Az illicit affairs című dal erről a határról is szól, vagyis azokról a pillanatokról, amikor valaki mássá válsz egy titok kedvéért, és közben elveszíted, ki voltál előtte. Ezért gondoljuk úgy, hogy az album az Ikreké, mert ennek a jegynek szülötteiben ott a vágy, hogy több nézőpontból lássanak, hogy kísérletezzenek az igazsággal és a szerepekkel.
Rák – evermore
A szintén 2020-as evermore világa olyan, mintha egy hosszú nap végén lassan, fokozatosan elülne a külvilág zaja, és végre hallani lehetne, amit addig elnyomott a napi rohanás. Ezek a dalok nem a hangos ajtócsapkodásokról és tányértörésekről (kivéve a closure című dal) szólnak, hanem a csendről, ami a dráma után marad, arról, ahogy valaki próbál rendet rakni maga körül, miközben még minden tele van emlékekkel. Taylor ebben a korszakában a lezárásról ír, de nem rideg racionalitással, hanem azzal a gyengédséggel, amivel az ember egy megtört, de még mindig élő szívhez nyúl. A tolerate it ennek a legfájóbb darabja (és egyébként a Swift-diszkográfia egyik legjobb dala – a szerk.), egy szerelmi történetet mesél el, ahol az érzelmek már csak egyirányúak, a narrátor pedig könyörög egykori szerelme figyelméért. Ez az album a Ráké, a legérzelmesebb jegyé.
Oroszlán – The Life of a Showgirl
Taylor legújabb albuma, a The Life of a Showgirl nem pusztán arról szól, milyen is a reflektorfényben élni, hanem hogy a színpadon túli élet bizony elég sötét is tud lenni. De azért a reflektorfény mégiscsak reflektorfény. Taylor itt újraértelmezi, mit jelent nőként és előadóként jelen lenni egy világban, ahol a ragyogás kötelező, a gyengeség pedig nem fér bele az imidzsbe. A The Life of a Showgirl az album címadó dala, és egyébként egy Sabrina Carpenterrel készült közös szám, ennek a kettősségnek az ötvözete, ahol azért megkapjuk azt is, hogy hiába tetszik valakinek az igazi luxi élet, ez nem mindenkinek adatik meg képességek és karizma hiányában. Ez az album pont ezért az Oroszláné, a jegyé, aminek folyamatosan feltünési viszketegsége van. Bár ő ezt sokkal filozofikusabban próbálja megfogalmazni magában: ő nem kiérdemli a figyelmet, hanem vele születik.
Szűz – Speak Now
Tudtátok, hogy Swift 2010-es Speak Now című albumát teljesen egyedül írta? Ez az egyik legőszintébb és legátgondoltabb korszak tőle: minden dal pontos, aprólékosan szerkesztett, mégis tele van érzéssel. A lemez a kimondatlanságot mint témát dolgozza fel, mindazt, amit nem mertünk elmondani, és ami emiatt örökre ott marad bennünk. Nincs benne túlzás, felszínkapargatás, csak az a vágy, hogy végleg rendet tegyünk magunkban. A Long Live az album egyik ékköve: himnusz azokhoz a pillanatokhoz, amikor büszkék lehetünk arra, amit túléltünk és felépítettünk magunkba. Azért ez az album való legjobban a Szüzekhez, mert ők tudják legjobban, hogyan lehet a részletekből egészet építeni.
Mérleg – Fearless
A 2008-as Fearless a fiatalság tisztaságát, bátorságát őrzi, azt az időszakot, amikor még elhisszük, hogy minden szerelem örökké tart. Ezen a lemezen bizonyította be először Taylor, hogy nem fél kimondani az érzéseit, akkor sem, ha azok néha túlságosan nagyok egyetlen dalhoz. Az énekesnő itt pontosan tudta, hogy bizony néha összetörik a szívünk, de nélküle nem lehet élni, így minden alkalommal újra és újra meg kell próbálnunk nyitottan állni a világhoz. Az album címadó dala, a Fearless is pont erről szól: a pillanat, amikor egyszerre rettegsz és remélsz, mégis belépsz a táncparkettre, mert hiszel abban, hogy a történet jól végződhet. Ez a Mérlegeknek megfelelő Taytay-lemez, mert a Mérleg szívében ott a vágy a szépre és a hit a kapcsolódásban. Továbbá a jegy szülöttei tudják, hogy a harmónia nem a tökéletesség, hanem az, amikor két ember egyszerre fél és mégis egymás felé lép.
Skorpió – Red
A 2012-es Red az érzelmek legszélsőségesebb pontjai között oszcillál: egyszerre szenvedélyes és fájdalommal teli, de egy másik pillanatban pedig már végletesen szerelmi. Pont ezért ez az album a Skorpióé, hiszen ennek a jegynek a szülötteire jellemző leginkább az érzelmi szenvedélyesség, és hogy a végletekig elmennek, ha emóciókról van szó. Nem ijed meg a tűztől, és nem rémíti meg annak az eshetősége, hogy a láng kialszik, mert tudja, hogy később abból is születhet valami igaz. Az All Too Well (10 Minute Version) a Red szíve, és talán minden idők egyik legjobb szakítós dala: az emlékek újraélednek, az énekesnő pedig nem rest számon kérni minden őt ért sérelmet egykori kedvesén.
Nyilas – 1989
A 2014-es 1989 egy tankönyvbeillő poplemez, ahol minden dalban ott a szabadság íze, a kalandvágy, az újrakezdés és az önállóság öröme. Ez az album egyszerre könnyed és mély, tele lendülettel, felfedezéssel és öniróniával, a Clean című szám róla pedig úgy zár le egy történetet, ami nagyon is jellemző a Nyilas szülötteire: tiszta levegővétel, mielőtt rálépnénk egy új, ismeretlenbe vezető útra. A Nyilasok nem menekülnek, de vándorolnak, tágítják horizontjaikat, új tájakra akarnak menni – pont ezért lesz tökéletes háttérzene ezekre az utakra a 1989.
Bak – The Tortured Poets Department
A 2024-ben megjelent The Tortured Poets Department dalai úgy épülnek egymásra, mint naplórészletek, amelyeket valaki nem azért ír, hogy elsirassa, ami volt, hanem hogy megértse, miért történtek a dolgok úgy, ahogy. Taylor kimérten, de őszintén beszél a veszteségről, a kiüresedett kapcsolatok utóéletéről és a magányos gondolkodás csendjéről ezen a lemezen, és pont ezért való a mindig önreflektív, önmarcangoló Bakoknak. A lemez világa felnőtt, lassú, mégis tűpontosan oda szúr, ahova kell. A lemez bővített The Anthology kiadásán hallható Chloe or Sam or Sophie or Marcus pedig egy univerzális szintézist ad a Bak-létről: Ha igazán össze akarod törni a jéghideg szívemet,/ csak mondd ki: »úgy szerettelek, ahogy voltál«/ Ha darabokra akarod tépni a világomat,/ csak annyit mondj: »mindig is érdekelt, mi lett volna, ha«“.
Vízöntő – Taylor Swift
Swift első, 2006-ban megjelent albuma, és amelyet saját maga után nevezett el, még mentes minden művészkedős túlzástól, és pont ezért sokak kedvence: őszinte, gyermeki és tiszta. Olyan, mint egy napló, amit valaki nem másoknak ír, hanem azért, hogy megértse, mit érez legbelül. A dalok az első szerelmekről, a várakozás izgalmáról és arról a különös pillanatról szólnak, amikor először érzed, hogy valakinek igazán a hatása alá kerülsz. A lemezen hallható Tim McGraw egy olyan emlék előtt tiszteleg, amit nem akarsz elfelejteni, mert abban rejlik mindaz, ami miatt érdemes volt fiatalnak lenni, és a Vízöntők, akik nagyon is hajlamosak a nosztalgiára, ezért örömüket lelhetik a dalban.
Halak – Midnights
A 2022-es Midnights az éjszakai gondolatok lemeze: 13 álmatlan éjszakát mesél el. Taylor ebben a korszakban főként önmagához beszél, hibáiról és félelmeiről vall, a dalok pedig pont erre reflektálnak álomszerűségükkel, nyerseségükkel. Ha a Halak introspektívebb oldalát nézzük, ez az album, és azon belül is a You're On Your Own, Kid című dal ragadja meg legjobban a jegy eszenciáját: melankolikus, mégis lebegős, az a felnövésdal, ami sokat adhat a Halakban születetteknek.
