A vérbeli közönségfilmes, Herendi Gábor a Futni mentem tarolása után újabb projekttel szállt ringbe. A Szenvedélyes nőket november 27-től vetítik a hazai mozik – alább a spoilermentes kritikánkat olvashatod a filmről.
A Futni mentem az alkotók minden várakozását felülmúlta: több mint 700 ezren voltak kíváncsiak Udvaros Dorottyáék vígjátékára, amely a Hogyan tudnék élni nélküled? berobbanása előtt röpke ideig minden idők legnézettebb magyar mozija volt. A szakmában veteránnak számító filmes, Herendi Gábor pedig úgy érezte, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, és ideje ráereszteni egy újabb habkönnyű romkomot a magyar társadalomra. Így született meg a Szenvedélyes nők.
Divinyi Réka (Csak szex és más semmi, BÚÉK, Kaméleon) forgatókönyvét az elődhöz hasonlóan szintén egy cseh film, méghozzá az egyik legnézettebb, a 2010-es A nők megkísértése (Zeny v pokusení) inspirálta. A magyarra fordított címe, alapsztorija és marketingje is csak úgy ontja magából a Szenvedélyes nők kimatekozott keresőoptimalizálását: a Futni mentem szellemiségét megidézve az újfent nőközpontú történet három generáció történetét mutatja be, tehát elméletben mindenki azonosulhat a központi karakterek egyikével. A promóanyagok is világossá teszik, hogy itt bizony a szenvedély-szex-intrika triumvirátus lesz a középpontban, megspékelve a jól megszokott, kellemetlen szituációk szülte jópofáskodással, aminek a hazai mozinéző ugyebár – elvileg – képtelen ellenállni.
A cselekmény origója a 40-es éveiben járó párterapeuta, Lilla (Balsai Móni), akit váratlanul elhagy a férje (Scherer Péter) egy fiatal műkörmösért. Lilla lánya, Zsófi (Varga-Járó Sára) és édesanyja, az egykor ismert színésznő, Vilma (Básti Juli) megpróbálják kirángatni őt az önsajnálatból. Míg Lilla várja, hogy férje visszatérjen hozzá, anyja meginvitálja a csapatot vidékre, Zsófi barátjának (Lengyel Benjámin) társaságában. A srác meghúzza a váratlant, és elhívja a szingli rocksztár ismerősét is (Lengyel Tamás), hogy összehozza Lillával. Mit sem sejtve arról, hogy mindeközben Vilma is kerítősdit játszik, és tartogat egy másik pasit (Bányai Kelemen Barna) a lányának. A szimpla felütés a feje tetejére áll, amikor Zsófi rájön, hogy szülei félresikerült házasságán okulva a megállapodás előtt még egy kicsit kiélné magát, aminek hatására a barátja alaposan összekuszálja a családi szálakat.
Üdvözlünk a 2000-es évek eleji magyar közönségfilmek emésztőgödrében
Herendi Gábor életműve finoman szólva is tarkabarka. Főprofilja a közönségfilm, amelyek minőségüket illetően széles spektrumon mozognak. Fellelhetők korrekt, egészen kompetens projektek is a CV-jében, mint például a Toxikoma, a Valami Amerika és a Kincsem, de rendezett ő Magyar Vándort, Valami Amerika-folytatásokat és persze a valahol szerethető, de meglehetősen gyermeteg színvonalú Futni mentemet is.
10+1 meglepő érdekesség a 30 éves Toy Storyról – Tudtad, hogy élőszereplős verziója is létezik?
2025.11.22 10:45
Amennyiben van bármi értelme cizellált mondanivaló után kutatkodni egy szándékosan epershake-jellegű, felejthetőnek szánt romkomban, akkor megállapíthatjuk, hogy Herendi tavalyi filmjéhez hasonlóan ismét a carpe diem-életérzésre kíván buzdítani. A Futni mentem Verája férje halála, a Szenvedélyes nők Lillája pedig párja lelécelése után próbál új életet kezdeni az őt ért veszteség után. A családtagok pedig lelkesen ösztönzik, hogy hosszú idő után végre kezdjen már el élni. És most tessék megkapaszkodni, mert rossz hírünk van.
Az egyébként kedves – de a Futni mentemben csontig lerágott – üzenet ellenére a Szenvedélyes nők logikátlan döntéseket halmozó, azonosulhatatlan és bántóan egybites karakterekkel, valamint idejétmúlt sztereotípiákkal dolgozik. Mindhárom nő agya megállás nélkül a szex, a bulizás és a férfiak körül forog, a játékidő teljes időtartamában – a két pasinak pedig csakis a csajokon és a gitározáson. És ez még csak a kezdet.
A szerény büdzsé azonban nem feltétlenül egyenlő a rossz filmmel, elég csak Reisz Gábor Magyarázat mindenre című társadalmi kordokumentumára gondolni, ami csupán néhány hét alatt forgott, tolószéken tolták a kamerát, mégis körbenyerte Európát. De kezdjük az elején, a karakterekkel. A film egyetlen, valamelyest kedvelhető szereplője, Lilla rendkívül értelmes, magas érzelmi intelligenciával rendelkező párterapeuta. Ennek ellenére szinte kizárólag tiniket megszégyenítő, irreális döntéseket hoz.
Egy pillanatig sem merül fel, hogy független nőként eltöltsön néhány hetet, ne adj' isten hónapot. Édesanyja a tudtára is adja, hogy egy ilyen nő biz' ne legyen férfi nélkül, amire lánya, Zsófi is rátesz egy lapáttal. Nem költözik el tőle addig, „amíg nem talál magának gyorsan valakit". Helló, üdvözlünk a múltban, ahol női emancipációról még nem hallottunk, és frissen a válás után, szingliként gyakorlatilag értelmezhetetlenek egy nő mindennapjai. Lilla történetszálának konklúziója fényévekkel sejthető előre, és semmivel sem egészíti ki a Futni mentem ars poeticáját.
A Wicked 2. része cukormázba csomagolt kórkép a propaganda pusztító erejéről – Kritika
2025.11.22 10:30
Szabadelvű lánya egy nagyvárosi feminista csajszi látszatát kelti, de a szűk két óra leforgása alatt konkrétan semmit nem tudunk meg róla azon kívül, hogy szeret szórakozni és pasizni. És jöjjön a pont az i-re: Lilla anyjának történetszála arról szól, hogy könyvet ír arról, hány pasival volt dolga az évtizedek során, és milyen kalandokon ment keresztül férfiak garmadájával. A kötet egyes fejezeteiben részletesen értékeli a delikvensek szexuális teljesítményét – jusson eszünkbe, hogy a történet szerint neves színésznőről van szó, aki végül természetesen egy férfira bízza a bulvárkönyvének (ami inkább szexkönyv) megírását. Mindemellett éjjelt nappallá téve randitippeket osztogat lányának, és flörtöl bárkivel, aki él és mozog. Avítt, molyrágta, sarkított és egysíkú karakterábrázolások egészen megrendítő sorát vonultatja fel a film.
Varga-Járó Sára amúgy tehetséges színésznő, érdemes lesz követni őt az elkövetkező években, és kár, hogy most csak ez jutott neki. Balsai Móni is kiemelendő – az ő érzékeny játéka menti meg a filmet a totális katasztrófától. Neki és Sárának köszönhető, hogy egyáltalán végig lehet ülni a teljes játékidőt, ami még így is keserves feladat.
Johnny G. visszavág
Ne gondoljátok ám, hogy a férfiaknál jobb a helyzet. Lengyel Tamásnak, aki amúgy kiváló színész és közéleti kommentátor, méltatlanul ostoba szerepet írtak. Ő alakítja a 2009-es Szuperbojzot és szegény megboldogult Bajor Imre Johnny G.-jét felelevenítő suttyó zenészcsávót, akinek, és most le fog esni az állatok, egyetlen témája van: a csajozás. Ja, meg persze a rakendroll! Csapnivalóan modoros és életszerűtlen a karaktere, de tényleg, csak sajnálni tudjuk Lengyelt, aki apait-anyait beleadja, de olyannyira hitvány a szerep, hogy még ő sem tud mit kezdeni vele. A Zsófi pasiját alakító Lengyel Benjámin ügyes színész, és egy darabig aranyos is a figurája. Pozitívum, hogy Lillán kívül legalább a szorongó, félénk srác sztorija is kap egy ívet, még ha vékonykát is.
A humor legalább megmenti a filmet, ugye? Gondolhatja a bizakodó olvasó. Hát nem. Csupán egy-két határozottabb orrlégzést képes kicsikarni a Szenvedélyes nők, amikre a film utolsó néhány perceiben kerül sor. Még annak is aligha kanyarodik mosolyra a szája széle, aki a végighahotázta a Família Kft. adásait. „Eddig, eddig, eddig!" vagyunk már a bugyuta, magyar nézőket lenéző közönségfilmekkel. Egyébként lehet szeretni vagy nem szeretni a Futni mentemet, de kilométereket ver utódjára. Volt egyfajta ártatlan bája az együgyűségének, a Szenvedélyes nők viszont már a kártékonyság territóriumát súrolja, ami alól a műfaja sem menti fel.
A technikai aspektust okafogyott analizálni; rendezői stilizációnak, hangvételnek, különösebb alkotói szándéknak hűlt helye, de talán nem is az a zsáner, aminek a számlájára kell írni. Ami korántsem zárja ki automatikusan, hogy blődlizés helyett az alkotó valami maradandóval a tarsolyában engedje haza a nézőit.
Ez viszont elmaradt. A Szenvedélyes nők elavult módon ábrázolja a nőket, szórakoztatás helyett irritál, rettentően kellemetlen a dramaturgiája és legalább húsz perccel túlnyújtott. Visszatekeri az időt egy olyan korba, amikor a családi összejöveteleken csupán egyetlen agyonismételt kérdést tettek fel a nőknek: térjünk a lényegre, a pasikkal mi a helyzet? Herendi Gábor új filmje az év egyik legfájóbb csalódása – talán nem ártana most várni pár évet, és rendesen kidolgozni egy friss, eredeti forgatókönyvet. Olyat, aminek a jegybevételek maximalizálásán kívül fennköltebb szándéka is van.
