Kane Parsons virális YouTube-sorozatából nagyjátékfilm készült. A Backrooms – Hátsó szobák című vadonatúj horrorfilmről spoilermentes kritikánkban mondjuk el a véleményünket.
- Megszületett az év horrorfilmje? A mindössze 20 éves Kane Parsons a 2010-es évek egyik emlékezetes, ugyanakkor nyomasztó látványosságából merített ihletet a The Backroomshoz, amit csütörtöktől vetítenek a mozik.
- A főbb szerepekben Renate Reinsvét és Chiwetel Ejiofort láthatjuk elveszni a sárga falakkal elhatárolt útvesztőben, amelynek előbb-utóbb, de mi is foglyai leszünk.
- Spoilermentes kritikánkból kiderül, miért érdemes moziba ülni ezért a hatásos, de nem hatásvadász filmért.
A mai naptól vetítik a mozik a mindössze 20 éves Kane Parsons egész estés found footage-horrorfilmjét. A megtekintéséhez nem szükséges tisztában lenni a szemtelenül fiatal srác webszériájának múltjával, de röviden mégis érdemes szót ejteni róla, mert nem mindennapi sztori, és viszonylag kurrens példája egy internetes folklór mainstreambe történő beemelésének. Parsons 2019-ben épp egy 4chan nevű imageboard-oldalon szörfözött, amikor megpillantott egy nyugtalanító atmoszférájú, liminális, üres teret ábrázoló, sárgás színezetű képet – amely a netes szleng szerint egy úgynevezett creepypasta, vagyis a felhasználók által különböző fórumokon továbbosztott, hátborzongatónak szánt városi legenda kiindulópontját jelentette.
A vizuális effekt-művésznek tanuló fiút megihlette a különös kinézetű szoba: azon nyomban munkához látott, és 2022. január 17-én közzétette a The Backrooms című rövidfilmjét (lásd lent), amely a fotón látott esztétikát idéző, misztikus dimenzióban játszódó found footage-horror volt. A videó villámgyorsan virálissá vált: jelenleg 78 millió megtekintéssel rendelkezik. A siker következtében azóta további 21 epizód látott napvilágot és került fel a playlistre.
2023 februárjában jelentette be az A24, hogy megállapodott Parsonsszal; az ifjú titán toronymagasan a legfiatalabb rendező, akit a filmforgalmazó cég felkarolt. Ha mindez még nem lenne elég, debütáns nagyjátékfilmjének főszerepeire az Oscar-jelölt és cannes-i díjazott Renate Reinsvét és a szintén aranyszoborra nominált, széles körben respektált Chiwetel Ejiofort castingolták. A Backrooms-sorozat és lore ismeretes arról, hogy nem feltétlenül a gazdag sztorira, hanem az univerzum sejtelmességére és az információk aprólékos csepegtetésére épül, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy a készítők milyen történetet kerekítettek a mozifilm köré.
10 sorozat az elmúlt három évtizedből, amelyeket érdemes (újra)nézni
2026.5.24 10:00
A cselekmény felütése a következő: a középpontban Clark (Chiwetel Ejiofor), az otthonából a felesége által kirúgott, talajt vesztett, depresszióba és alkoholizmusba süllyedő férfi áll, aki bár építésznek tanult, egy bútorüzletet működtet. Magánéleti problémái okán egy Mary (Renate Reinsve) nevű pszichológushoz jár, aki self-help-könyveket árul, miközben ő maga is gyermekkori traumáján próbál túljutni. A történet dermesztő fordulatot vesz, amikor Clark egy furcsa átjáróra bukkan boltja alagsorában. Pörgesd le a trailert, utána folytatjuk a filmelemzéssel.
Megérkeztünk az újgenerációs horrorfilmek érájába
Négy esztendeje zajlanak a találgatások arról, pontosan mit jelképezhet a Backrooms – Hátsó szobák végtelenített halványsárga útvesztője. Egy Stranger Things-féle fordított világot, netán a Twin Peaks Fekete Barlangjára emlékeztető álomdimenziót? Will Soodik és Kane Parsons forgatókönyve ezúttal jól körülírható szimbólumrendszerrel és jelentéstartalommal ruházta fel az enigmatikus talányt.
Mindkét főszereplő, Mary és Clark is a maga módján sérült: amíg nem néznek farkasszemet a múlt démonaival, belső sebeik nem hagyják nyugodni őket. A gyógyulással és szembenézéssel járó, félelemkeltő szorongás megtestesítője a Backrooms. Ezeket a megfejtéseket nem szájbarágósan tálalják az írók; a nézőn múlik, milyen mértékben tekint a felszín alá, hiszen a film egy egyszerű, de unikális koncepcióval rendelkező horrorkalandként is bőven megállja a helyét.
Míg a YouTube-sorozat kizárólag found footage-elemekre épít, a mozifilm zökkenőmentesen és ügyesen ötvözi a kézikamerás, POV-szemszögű jeleneteket a hagyományos cinematográfiával. Mivel történetünk az 1990-es években játszódik, az esztétikájához tökéletesen passzol a camcorderes, VHS-jellegű képi világ – a szüleink, nagyszüleink által rögzített, ovis anyák napi műsor képhibákkal tűzdelt felvételeire kell gondolni.
Lehúzhatja a rolót a Star Wars? A mandalóri és Grogu az univerzum legvérszegényebb side questje lett – Kritika
2026.5.21 15:04
Nemcsak a film alapkoncepciója, hanem az atmoszférája is rendkívül újszerű; a Backrooms küllemét tekintve egyszerre nosztalgikus, a cselekmény kontextusában pedig rémisztően misztikus. A horrorisztikus aspektusra ráerősít az ízléses sound design, amely nem az elcsépelt, milliószor hallott, jump scare-ekre építő öblös dörrenésekkel operál, hanem finom zörejekkel, nyomasztó morajlásokkal, és különböző nyelveken elismételt, kísérteties mantrákkal.
Ezt azért fontos kiemelni, mert a pályakezdő művészek jelentős része korábbi inspirációkból, behatásokból merít, illetve jellemzően közhelyekre és elcsépelt megoldásokra épülő produktumot ad ki a kezei közül; rendezőnk esetében azonban úgy tűnik, egy őstehetség szárnybontogatásainak lehetünk szemtanúi. A direktori munka ugyanis kifogástalan: a cselekmény szerkezete bár egyszerű, a változatos tálalás miatt végig megőrzi frissességét, a vérprofi történetvezetésnek köszönhetően pedig szinte elillan a szűk kétórás játékidő.
11 vérpezsdítő érdekesség a Kill Bill-filmekről – Itthon is vetítik a mozik Tarantino bővített változatát
2026.5.19 16:23
A rendező ritmus- és arányérzéke is a helyén van: ügyesen egyensúlyozik a lassabb és tempósabb jelenetek között, hatékonyan építi és tartja fenn a feszültséget, illetve variálja a helyszíneket. Mivel a történet végső soron egy homogén sárga labirintusban játszódik, azt hihetnénk, hogy bizonyos idő elteltével elfárad a formula, ám ilyesmiről szó sincs. A produkciós csapat alaposan kivette a részét a sikerből, hiszen számos leleményesen kivitelezett geometrikus teret, groteszk lényt, lidérces álommal felérő szobát és optikai megoldást vonultat fel a film.
Borítékolható, hogy szabadulószobák, videójátékok és tematikus ride-ok garmadáját inspirálja majd a Backrooms instant felismerhető, mémelhető esztétikuma. A film csupán 10 millió dolláros költségvetése újabb ékes példája lehet annak, hogy alkotói kreativitással monumentális hype és nem utolsósorban többszörös anyagi megtérülés generálható – a legfrissebb hírek szerint már az első hétvégén 40-50 millió dolláros bevételre számíthatnak a készítők.
Ezért nem tökéletes
A pozitívumok hosszú sora ellenére a Backrooms feltehetően azért nem válik nagybetűs klasszikussá, mert parányit vékony a sztorija, és csalódást keltő az utolsó néhány perce. Bár a szereplők motivációja világos, és a történések is zömében átélhetők, nem ártott volna, ha hangyányit mélyebbre ásnak az írók a jellemábrázolás terén. Valid horrorfilmes alapvetés, hogy a titokzatos figurák elősegítik a feszültségfokozást, ám még pár expozíciós jelenet bőven belefért volna a játékidőbe, hozzájárulva a hatásosabb, érzelemdúsabb fináléhoz.
40 éves a Top Gun, amely Tarantino szerint a homoszexualitásról szól, és halálos áldozata is volt – 10 fun fact a kultfilmről
2026.5.16 19:27
A lezárásban nem mindig konzekvens a karakterek viselkedése, és helyenként szembemennek az addig felépített személyiségükkel, különösen Clark esetében. A befejezés a YouTube-os epizódok hangulatát idézi, és kissé a levegőben lóg – míg egy shortokból álló szériának jól állhat a ködösítés, egy nagyjátékfilm esetében már ürességet eredményezhet. A tetőpont utáni utolsó négy-öt perc sajnos a játékidő leggyengébb momentumaival szolgál.
Ha már szóba került Clark, a színészvezetés és az alakítások egyaránt kiemelkedőek. A lélektani drámák és a filmfesztiválok királynője, Renate Reinsve 2021-ben Cannes legjobb színésznője lett A világ legrosszabb emberével, majd 2025-ben Grand Prix-t és Oscar-díjat nyertek az Érzelmi értékkel, amely filmnek első aranyszobor-nominációját is köszönhette. Cristian Mungiu Fjord című alkotásával pedig az idei Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját zsebelték be. A roppantul tehetséges norvég színésznő új műfajban próbálta ki magát, és talán mondanunk sem kell, maradéktalanul helytállt. Ugyanez igaz a 12 év rabszolgaságért Oscar-díjra jelölt Chiwetel Ejioforra is, aki rendíthetetlenül erőteljes, rétegzett alakítást vitt vászonra.
A Backrooms – Hátsó szobák egyértelműen sequelért kiált, és talán nem spoiler, ha eláruljuk, hogy a befejezés előre is vetíti a folytatást. Feltétlenül érdemes szemmel tartanunk Kane Parsons karrierjének alakulását, hiszen ritkaságszámba megy, hogy egy ilyen fiatal rendező ennyire kiforrt projekttel rukkoljon elő. Steven Spielberg juthat eszünkbe, aki mindössze 27 évesen forgatta le A cápa című filmtörténeti klasszikusát – nem állítom, hogy egy súlycsoportban van a két mű, mert nincs, mindenesetre ha Parsons tovább pallérozza tálentumát, minden esélye megvan arra, hogy a zsáner megújítója és egyedi hangvételű alkotója legyen az elkövetkező évtizedekben.
Mi a közös a Fruit-AI videókban, Nara Smith-ben, Bonnie Blue-ban és az Eufória új évadában? – A rage bait pszichológiája
2026.5.14 11:09
Érdekesség továbbá, hogy az A24 mellett az Atomic Monster nevű amerikai film- és televíziós produkciós cég is a film mögött áll, melyet a mára horrorlegendaként számon tartott James Wan alapított 2014-ben. Wan 26 évesen dirigálta az egyik legnívósabb alacsony büdzsés, minimalista horrormozit, a Fűrészt (2004), és egyebek mellett az ő nevéhez fűződik az első két Démonok között-, valamint Insidious-film is. A 2000-es évek elejének feltörekvő zsenije tehát ezúttal a következő generáció vizionáriusát pártfogolta.
Parsons rendezése apró tökéletlenségei ellenére is abszolút filmszínház: a Backrooms igényes, különleges atmoszférájú és átkozottul izgalmas horrortrip, amely a teljes játékidő alatt garantáltan a nagyvászonra szegezi a tekintetet. Olyan film, amelynél a moziteremben az óránkra pillantva csak reménykedünk, hogy még sok van hátra belőle – ez pedig a legérzékletesebb indikátora annak, mennyire lebilincselő alkotás.
