Bár a streamingpiaccal együtt egyfajta új sorozatos aranykor köszöntött be, ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül csak a legfrissebb cuccokkal érdemes foglalkozni, sőt, régebbről is érhetnek bennünket pozitív csalódások.
Amióta a Netflix, a Disney, az HBO és a többi streamingszolgáltatás megjelent a piacon, szinte nem telik el úgy egy hét, de legfeljebb egy hónap, hogy ne jelenne meg egy-egy friss sorozat, miközben a televíziók képernyőin is próbálkoznak a készítők derekasan. Ami azonban új, nem feltétlenül mindig jobb – cikkünkben arra vállalkoztunk, hogy a 2020 előtti három évtizedből összegyűjtsünk tíz olyan szériát (nem minőségi sorrendben), amelyeket akár ma is érdemes csekkolni, főleg, ha már unjuk ugyanazokat az arcokat.
10. Boardwalk Empire – Gengszterkorzó (HBO MAX, 2010, 5 évad)
A Boardwalk Empire pont akkor indult el, amikor még a minőségi sorozatokat az HBO jelentette – bár hozzátesszük, hogy azért még ma is mérce, ha a kábel- és streamingszolgáltató letesz valamit az asztalra. A Martin Scorsese fejéből kipattant sztori a „gengszterkorszak” legmélyére, az 1920-as évekbe kalauzol el bennünket Atlantic Citybe, ahol Nucky Thompson (Steve Buscemi) felemelkedését nézhetjük végig, aki természetesen igen nagyot kaszál az akkor „jó ötletnek tűnő” alkoholtilalommal. A sorozat egyszerre mutatja be tökéletesen – korhű jelmezekkel, díszletekkel – a korszakot és mesél el egy fantasztikus történetet, amelyben elképesztően jó színészek szerepelnek, és amely ismételten bizonyítja, hogy Scorsese úgy tud a szervezett bűnözésről beszélni, ahogy rajta kívül kevesen. A gengszteréret romantikája csak néha villan fel, kőkemény gyilkosokat látunk a képernyőn, akik néha emberinek tűnnek ugyan, de a céljaik elérése érdekében valódi állatokként képesek viselkedni.
9. The Shield – Kemény zsaruk (Disney +, 2008, 7 évad)
Láttunk már héroszokat összeomlani, de amit a The Shield prezentál a számunkra, az túlmutat mindenen, amivel a „nekik hősöknek kellene lenniük” elképzelés mentén szembe lehet menni. Szereplői egy speciális rendőrosztag a zseniális Michael Chiklis vezetésével, de itt tűnt fel először úgy igazán a mostanság Ghúlként a pusztaságot járó Walton Goggins is. A szereplők rögtön az első részben bebizonyítják, hogy olyan távol állnak a törvénytisztelő zsernyákoktól, hogy hozzájuk képest a leggátlástalanabb bűnözők is maximum tanácsért járhatnak.
40 éves a Top Gun, amely Tarantino szerint a homoszexualitásról szól, és halálos áldozata is volt – 10 fun fact a kultfilmről
2026.5.16 19:27
A 88 epizódot megért sorozat tökéletesen felépített dramaturgiával, igazán gyenge részek, sőt, évadok nélkül mutatja be nekünk a „felemelkedésüket” és legfőképpen a bukásukat – ráadásul kendőzetlenül, elképesztően nyers brutalitással, és bizony helyenként gyomorforgató realizmussal. Bár sokan a Drótot tartják minden idők legjobb zsarusorozatának, a The Shieldet jó eséllyel jóval kevesebben látták – érdemes megnézni, feltéve, ha bírod a stílust, mert már a nyitóepizódban bevisz egy gyomrost, és ott még csak finomkodik.
8. Firefly – Szentjánosbogár (Disney+, 2002, 1 évad és egy film)
Amikor még Joss Whedont (aki később két Bosszúállók filmet is ledirigált) a szakma legígéretesebb alkotójának tartották, a csillagok félig kedvező, félig kedvezőtlen állása miatt lehetőséget kapott arra a FOX tévécsatornától, hogy létrehozza régóta tervezgetett szériáját, az „űrwestern” műfajú Firefly-t. A történet a távoli jövőben játszódik egy polgárháborút követően, ahol az alapvetően fegyvertelen Serenity űrhajó legénysége szó szerint lehajol az apróért, vagyis bármilyen munkát elvállal, amiből egy kis pénzt remélhet.
Betöltötte a harmadik X-et a Resident Evil, és jobban van, mint valaha
2026.4.21 16:15
Nehéz felsorolni, mitől is zseniális a sajnos egy évad után elkaszált, eredetileg nem is a sorozatok sorrendjében leadott produkció, de nagy szerepe van benne a fantasztikus világának, az elképesztő színészi gárdájának és karaktereinek – Nathan Fillion a leglazább hajóskapitány Han Solo óta, de az egész legénység tökéletes casting, legyen szó Alan Tudykról vagy akár Morena Baccarinról. A FOX mindent elkövetett, hogy sikeresen kivégezze a szériát, amely aztán DVD-n később hatalmasat ment, így az alkotók kaptak még egy lehetőséget a lezárásra és valami új felfedésére: mozikba került a Serenity című film, amely sajnos nem hozta az elvárt számokat. Nincs veszve minden: most, évtizedekkel később úgy tűnik, hogy afféle rádiójátékként, az eredeti gárdával kapunk még pár történetet ebben a különleges világban.
7. Game of Thrones – Trónok harca (HBO MAX, 2011 – 2019, 8 évad)
Bár közmegegyezés szerint az alkotóknak finoman szólva sem sikerült maradandót alkotniuk, miután kifutottak George R.R. Martin regényfolyamából – amelynek azóta is várjuk a hatodik részét –, ettől függetlenül tény, hogy a Trónok harca igazi jelenség lett, amelyet szinte mindenki nézett és amely újra bebizonyította, hogy ha minőségi produktumokra vágyunk, az HBO-ra számíthatunk. A – legalábbis – eleinte minimális fantasy-elemekkel operáló, árulásokra és zseniális karakterekre, no meg fordulatokra felhúzott sorozat évadról évadra emelte a tétet, hogy aztán egy kissé semmilyen módon legyen lezárva. De azóta se láttunk még csak hasonlót sem, ami annyira intim és mégis annyira grandiózus, kidolgozott és érdekes karakterrel telezsúfolt alkotás lenne, mint a Trónok harca – amely ráadásul tényleg igazi popkulturális jelenséggé vált – még, ha a kissé felemás, vagy mások szerint egyenesen pocsék zárás jócskán csökkentett is a renoméján.
6. Gilmore Girls – Szívek szállodája (Netflix, 2000, 7 évad és egy négyrészes ráadás)
Itthon a nézők – különösen a férfiak – zömét valószínűleg sikerült elrémiszteni a címmel, amely nemcsak értelmetlen, de valamiféle nyálas romantikus komédiát vetít előre. A Gilmore Girls azonban nem tipikusan „csajos” sorozat, még ha a főszereplői (az egyedülálló anyukát játszó Lauren Graham és a lányát megformáló Alexis Bledel) hölgyek is. A széria helyszíne a fiktív Stars Hollow városkája, ahol a legőrültebb fazonok élnek együtt, mint egy nagy, boldog család, és amelyben mindenki, de tényleg mindenki villámgyorsan beszél és szinte nem hangzik el olyan párbeszéd, amely ne lenne teletűzdelve popkulturális utalásokkal.
A Gilmore Girls azon ritka szériák egyike, amelyeken igazán jóízűen lehet nevetni, de legalább annyira őszintén sírni, és amelyre annyira rá lehet függeni, hogy az ember még a jelentősen megkésett, már a Netflix megbízásából készült négy, tévéfilm hosszúságú és totálisan felesleges Egy év az életünkből című ráadást is hajlandó neki megbocsátani. Fantasztikus zenéjével, imádnivaló szereplőivel, és részről részre, évadról évadra fejlődő (de hibázó, éppen ezért valódinak érződő) főbb karaktereivel nagyon könnyen lehet rezonálni, hogy aztán az ember azon kapja magát, hogy újra és újra leül elé. Több generáció komfortsorozata lett belőle – teljesen megérdemelten.
5. Buffy – Buffy, a vámpírok réme (1997-2003, 7 szezon, itthon nem streamelhető)
Ha már korábban szóba került Joss Whedon, érdemes felemlegetni egy korábbi munkáját, amellyel tulajdonképpen felhelyezte magát abba a „geekek kedvence” státuszba, amelyből aztán a balhéinak „köszönhetően” igen hamar ki is zuhant. A Buffy a The WB csatornán indult, amely annak idején két kézzel szórta a fantasztikus elemekkel megszórt tiniszériákat, de ezek közül messze kiemelkedett. Trükkjei ugyan finoman szólva is elavultak, történetei, szereplői, fordulatai és legfőképpen hangulata a mai napig nézhetővé teszik – nem véletlen, hogy a korszak kult-klasszikusának tartják és hogy képregény formában ugyan, de hivatalosan még öt szezont is kapott.
Aki bújt 2: Jövök! – Bűnös élvezet vagy trash? Kritika a közönségfavorit horror-vígjáték folytatásáról
2026.3.26 8:11
Főszereplője egy átlagosnak tűnő tinédzser Sarah Michelle Gellar megformálásban, aki amellett, hogy megpróbál az olyan, mindennapos tinidrámákon átvergődni, mint amilyen a szerelem, a szakítás és a csalódások, nem mellesleg egyike azoknak, akik képesek a világban létező vámpíroktól megszabadítani a földet. Munkája akad dögivel, elvégre a fiktív Sunnydale városka egyfajta portál a valóság és aközött, ami utána következik, így hősnőnknek és segítőinek bőven kijut a melóból. Szellemes párbeszédek, nagyszerűen megírt történetek jellemzik.
4. Supernatural – Odaát (2005 – 2020, HBO Max, 15 szezon)
Igen kevés az olyan, kvázi-modern sorozatok száma, amelyek nemcsak hogy megélik, de túl is haladják a tíz évadot kábeltelevízióban, a Supernaturalnak ez azonban sikerült, ami egészen pontosan a 15. évaddal fejeződött be. 2005-ben indult útjára szintén azon a WB csatornán, ahol a Buffy is debütált korábban. A szériát az az Eric Kripke találta ki és vezette öt évadig, aki mostanság a The Boysszal megy hatalmasat az Amazonon, két főszereplője pedig Jared Padalecki és Jensen Ackles, akik egy testvérpárt alakítanak. Nincs könnyű dolguk: édesapjuk eltűnik, ráadásul az illető nem egyszerű foglalkozást űz – vadász, aki a természetfeletti lényeket igyekszik végleg eltenni láb alól, hogy a világ egy jobb hely legyen. Míg az idősebb testvér (Ackles) felnéz rá és a nyomdokaiba próbál lépni, addig a fiatalabbik (Padalecki) szeretné maga mögött hagyni a múltat, azonban ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A történet egy „szimpla” nyomozással indul, afféle „minden héten egy szörny, plusz egy kis főszál” stílusban, de több mint másfél évtized alatt a szellemektől és a manóktól igen gyorsan eljutunk a mennyekig és a pokolig, miközben hőseink többször halnak meg és támadnak fel, mint ahogyan azt számolni lehetne. Bár a Supernaturalnak voltak gyengébb évadai – érezhető, hogy Kripke kiszállt az ötödik évadnál – azért sikerült magára találnia, ráadásul karakterei szerethetőek, története pedig szinte mindvégig érdekes, legyen szó egy mezei vadászatról, vagy éppenséggel egy olyan kvázi-összeesküvésről, amelyen világok sorsa múlhat.
3. Twin Peaks (1990, 2 évad és 1 film + 1 évtizedekkel későbbi lezárás, SkyShowtime)
És akkor ugorjunk vissza potenciálisan a kiszabott idősáv legelejére – ekkor indult útjára ugyanis a Twin Peaks című televíziós sorozat, amelyet a zseniális David Lynch alkotott meg és amely itthon is milliókat szegezett a képernyők elé. Pedig Lynch nem hazudtolta meg önmagát: komoly szimbolikával, félrevezetésekkel, tanulságokkal és igen nehezen követhető történetvezetéssel nehezíti meg a rajongók dolgát, amelyekből azonban rengeteg volt és van a mai napig. Minden egy teljesen átlagos gyilkossági, vagy, ahogy akkoriban hívták, bűnügyi történetnek tűnik: az északnyugat-washingtoni kisvárosban, Twin Peaksben megtalálják a gimis szépségkirálynő, Laura Palmer holttestét. Miután a rendőrök tehetetlenek, az FBI száll be a buliba Dale Cooper különleges ügynök (Kyle MacLachlan elképesztő alakításával) személyében. A rutinmunka azonban hamar rémálommá változik, és nemcsak a főhősnek, de nekünk is el kell gondolkodnunk azon, hogy mi is az, amit pontosan látunk. És ezek tükrében szinte el is sikkad a kérdés, amelyet az itthoni háztartásokban is hangosan, többen feltettek: ki ölhette meg Laura Palmert?
2. Dawson’s Creek – Dawson és a haverok (1998-2003, 6 szezon, itthonról nem streamelhető)
Amikor a legtöbb tinisorozaton az emberek csak a fejüket fogták, mert olyan párbeszédek, olyan helyzetek jelentek meg bennük, amelyeket nemhogy egy fiatal, de egy hús-vér ember sem élne át, a Dawson’s Creek igazi felüdülés volt. Kreátora az a Kevin Williamson volt, aki Wes Craven oldalán megalkotta a Sikoly-filmeket és aki már ott bizonyította, hogy képes hús-vérnek tűnő szereplőket mozgatni bármilyen háttér előtt. A sikerhez „csak” annyi kellett, hogy Williamsonék hihető motivációkkal, gondolatokkal és mondatokkal kommunikáljanak egymással, miközben a klasszikus „ifjúsági sorozatok” összes helyzetét is sikerült ezáltal hitelesen, a megszokottnál sokkal hitelesebben lefesteni. A Dawson’s Creek több szempontból is tabudöntögető volt a maga korában, amelynek megdöbbentően mély filozófiai éle is volt. Gyakran kacérkodott a popkulturát befolyásoló filmekkel és könyvekkel, de eközben végig igyekezett realisztikus és szerethető maradni. Ez utóbbi pedig végig ment neki. Szomorú fintora a sorsnak, hogy a címszereplőt alakító James David Van Der Beek pont idén februárban hunyt el.
1. Millenium – 1996-1999, 3 szezon, itthonról nem streamelhető)
Napjainkban már szó szerint nyakig turkálhatunk a sorozatgyilkosos történetekben – a listánkról a minőségi ingadozás miatt végül lemaradó X-akták alkotójának, Chris Karternek a sorozata azonban nagyon is új volt a maga korában. A Lance Henriksen által alakított nyomozót a főszerepbe helyező sorozatban egy egykori FBI ügynököt (profilozót) követhetünk nyomon, aki a címszereplő Millenium csoportnál helyezkedik el, hogy ott sorozatgyilkosokra, összeesküvésekre, okkult dolgokra vadászon. Ők rögeszmésen hisznek abban, hogy az ezredforduló valami igencsak drámai eseményt fog magával hozni. A korszakhoz képest meglehetősen sötét, 2 Emmy-díjat is bezsebelő alkotás atomszférája már-már fullasztó, átütő erejéből pedig semmit nem vesz el az a tény, hogy elvileg a „millenium-para”, vagyis az évezredváltás lenne a fő mozgatórugója. Henriksen végre megkapta azt a főszerepet, ami már nagyon kijárt neki és meg is hálálja – összetett, nagyszerű karaktert írtak neki, aki simán a hátán cipeli el ezt a nem mindennapi természetfelettivel is kacérkodó szériát.
