A Pókember-franchise soha nem érhet véget – gondolhatják a dörzsölt Marvel-fejesek. De vajon meddig lehet nyújtani azt a bizonyos rétestésztát? Kritikánk következik a Tom Holland és Zendaya fémjelezte Pókember: Vadonatúj nap című filmről.
A Bosszúállók: Végjáték után a Marvel Studios egyáltalán nem lassított le stratégikus célzattal, hanem még egy fokkal magasabb sebességre kapcsolt. A túlkínálat, vagyis a 2010-es évek eleje óta fullasztó mennyiségben érkező szuperhősfilmek (és sorozatok) okozta nézői kiégés eléggé szembetűnő, még úgy is, hogy akadnak sikeresebb etapok is, mint például a Deadpool & Rozsomák és a fanservice-szuperturmixként funkcionáló, de egyébként szerethető Pókember: Nincs hazaút. Az Endgame óta keresi a megfelelő ritmust és az optimális átívelő irányvonalat a Marvel, de egyelőre nyögvenyelős, döcögős a helyzet. A stúdió fejese, Kevin Feige nemrég azt nyilatkozta, hogy itt az ideje visszavenni a tempóból, és a mennyiség helyett a minőségre fókuszálni. Bölcs szavak, úgy legyen.
A Pókember: Vadonatúj nap a negyedik önálló, Tom Holland-féle pókmese, és összességében a hetedik nagyjátékfilmes kreditje a marvelizált karakternek. A film premisszája szerint négy év telt el a Nincs hazaút óta, melynek fináléjában hálóvető barátunk a magányt választotta. A Mayt (Marisa Tomei) gyászoló főhős önként kitörölte magát az emberek emlékezetéből, ezzel együtt lemondott a szerelméről, MJ-ről (Zendaya) és Ned (Jacob Batalon) társaságáról is. New York már nem ismeri „Póki“ valódi nevét, csak élvezi áldásos működését, hiszen Peter folytatja a bűn üldözését – főállású Pókemberként pedig nincs is más dolga.
A rendszámoktól Daredevilig: 7 Pókember-easter egg, amit Tom Holland Marvel-filmjeiben talán észre sem vettél
2026.7.25 9:32
A ránehezedő nyomás azonban különös változásokat indít el a testében, amely végül odáig fajul, hogy a létezését fenyegeti. Éppen akkor, amikor újfajta bűncselekmények sora kezd terjedni a városban, és élete legnagyobb kihívásával kellene szembenéznie. Egy minden eddiginél különösebb és veszélyesebb főgonosz vette célba, aki bele tud bújni bárkinek a bőrébe. Kérdés, hogy mire megy vele Pókember, meg tudja-e óvni a számára legfontosabb személyeket, illetve van-e még esély arra, hogy újból összejöjjenek MJ-vel.
Az eddigi legdepisebb Peter Parker
A már a mozikban megtekinthető Pókember: Vadonatúj nap tágabb értelemben a húszas évei derekához közeledő Peter Parker felnövéstörténete, amint megtapasztalja a szerelmi bánatot, testének változásait, valamint a felnövéssel és May elveszítésével járó magányt. Póksrác kirekesztettsége a különcségének (is) köszönhető, de valójában bárki tud azonosulni vele, akinek kicsit is nehezére esik a modern társadalomba való beilleszkedés.
Hősünk karakteríve párhuzamba vonható a szintén árva, gyermeki lelkületű antagonistával, akit a Stranger Thingsből ismert Sadie Sink alakít, méghozzá rendkívül meggyőzően. Az alkotók bicskája inkább a karakterábrázolásba törik bele: bár izgalmas az alapkoncepció, hogy bárki külsejét magára tudja ölteni a főgonosz, Sink figurájának háttérsztorija papírvékony. Vajmi keveset tudunk meg róla, így a csörtéjük Peterrel csekély feszültséget hordoz magában. Grey egyébként szintén a Marvel atyja, Stan Lee és Jack Kirby fejéből pattant ki, 1963-ban.
A film legérdekfeszítőbb aspektusa éppen az, ami a korábbi epizódok sava-borsát is jelentette: Peter, MJ és Ned triója, illetve hármuk kémiája. Ezért is kár, hogy a Vadonatúj nap alig-alig fókuszál rájuk, hiszen a film legerőteljesebb momentumait szolgáltatják – szórakoztatás és érzelmi mélység tekintetében egyaránt. A baráti társaság közös játékidejének redukálása a sztori szempontjából logikus, a cselekmény nívója azonban igencsak megszenvedi az előző etapok során szívünkhöz nőtt hármas játékos humorának hiányát.
Kulisszatitkok az Odüsszeia forgatásáról: 4 tonnás trójai faló, óriásbáb küklopsz, tengeribetegség és a fülsiketítő IMAX-kamera
2026.7.23 10:23
A legsötétebb tónusú, legenerváltabb Marvel-féle pókkaland került nagyvászonra; gondolhatnánk, hogy akinek nem kenyere a stúdió filmjeihez köthető konstans jópofáskodás, most végre örülhet. Örülhetne, ha a vicceskedés helyett nem repetitív és feszültségmentes akciójelenetek végtelenített sorát kapnánk cserébe.
Szinte megállás nélkül zakatol a csihi-puhi. A Bosszúállók-filmekben ez még csak-csak elmegy, a Pókember-kalandok bája viszont pont az, hogy egy fokkal csendesebbek, intimebbek, és a 2000-es évek eleji képregényfilmek hangulatát idézik. A karakterdráma ezúttal elenyésző mennyiségű, az akció pedig nonstop – és mivel kiszámítható, hova vezet a cselekmény, gyakorlatilag egyetlen pillanatra sem emelkedik meg a néző pulzusszáma. Ehelyett alig várjuk, hogy véget érjen a hentelés, és újból a dialógusokra helyeződjön a fókusz.
A #sohavégetnemérős Pókember-széria
A legnagyobb csalódás talán az, hogy nagyon keveset haladt előre a történet. Pókember mentális és fizikai karakterfejlődése kétségtelenül izgalmas, ám ezenkívül kevés olyan dolog történik, ami kielégíthető a Marvel-rajongók buzgó elvárásait. Ahogy korábban említettem, gyakran önismétlő, ezzel együtt túl hosszú is a film. Nem kiérdemelt a maratoni, 2,5 órás játékidő, amely kis túlzással megfelezhető lenne.
Elfogyott a fantázia az írók tollából, ami nem is csoda, ha megnézzük, hányadik epizódnál tart a széria, beleszámítva a Tobey Maguire- és az Andrew Garfield-féle felvonásokat is. Talán itt lenne az ideje, hogy egy időre jegeljék Pókit. Bár beígérte Kevin Feige, de mint tudjuk, nem a lelassításról híres a Marvel, amit alátámaszt a legfrissebb értesülés is, mely szerint további öt Pókember-film ötletét töltötték csőre a stúdiónál. Neverending story. Kérdés, hogy hasonlóan megúszós etapokkal meddig tartható fenn az érdeklődés.
A kurrens mozifilmes palettán már megszokhattuk, hogy egyre sötétebb a fényelés, ezért is volt üdítő kitérő a gazdag színvilággal és dinamikus fényekkel operáló Odüsszeia. A deszaturált cinematográfiával és hűvös, rideg színpalettával járó kórság immár berágta magát a Marvel-univerzumba is – és borzasztóan előnytelenül áll neki. Helyenként kifejezetten csúnya, élettelen snittekkel dolgozik a film.
71 éves az ezerarcú zseni, Willem Dafoe: 10 film, amit most azonnal pótolj tőle
2026.7.22 10:36
Nem ritka, hogy az éppen egymással diskuráló karakterek gyakorlatilag vaksötétben ácsorognak a kép előterében, valamelyest világos (de nem eléggé) háttér előtt. Egy feszült thriller esetében sincs ez rendjén, nemhogy egy elméletben könnyed szórakoztatást kínáló képregényfilmben. Pozitívumként említhető Tom Holland eddigi legrétegzettebb Pókember-alakítása – továbbra is telitalálat a szerepben –, illetve Zendaya játéka is. MJ, Ned és Peter triójának valamennyi pillanata szintén szerethető, illetve a Megtorlót alakító Jon Bernthal és a korábban említett Sadie Sink is ügyesek, az akció pedig helyenként kreatív, amikor épp nem fárasztóan repetitív. De nagyjából ennyi.
A legelhivatottabb Marvel-hívők számára természetesen kötelező nagyvásznon megtekinteni, hiszen a Vadonatúj nap nem kifejezetten rossz film, csak egy unalmas, és összességében fájóan középszerű Pókember-löket. Amennyiben hellyel-közzel vagy tisztában a Marvel-projektekkel, semmiről sem maradsz le, ha pár hónap elteltével pótolod a streamingszolgáltatók kínálatából. A stúdió következő nagy dobása a decemberben érkező Bosszúállók: Ítéletnap lesz, amellyel kapcsolatban folyamatosan zajlanak a találgatások, de az eddigi információk szerint Tom Holland nem tagja a szereplőgárdának. Nehéz elképzelni azonban, hogy legalább egy cameó erejéig ne bukkanna fel kedvenc hálószövő szuperhősünk.
