A Deadpool harmadik felvonása július 25-én debütált és meglehetősen nagy elvárások övezték. Nem véletlen, hiszen a Marvel-filmek jövője kis túlzással ezen az alkotáson áll vagy bukik, és bármennyire is szeretnénk, egy fecske nem csinál nyarat.
X-Men kezdetek: Deadpool
Deadpool, vagyis Wade Wilson legelőször még a 2009-es X-Men kezdetek: Farkas című filmben bukkant fel, bár a karaktert már akkor is alakító színész, Ryan Reynolds és egyébként a filmkritikusok is úgy érezték, hogy Deadpool nem kapta meg a karakteréhez méltó ábrázolást, ezért az évek alatt Reynolds személyes küldetésévé vált, hogy kiharcoljon Deadpoolnak egy saját mozit.
A jogokat akkor birtokló 20th Century Fox viszont elég szkeptikus volt a film potenciális sikerét illetően, így mindössze 58 millió dollárból – ami már akkor is kevésnek számított egy Marvel-film esetében – és rengeteg lemondás árán láthattak neki a munkálatoknak. A korhatáros besorolású, túlzás nélkül paradigmaváltó mozi viszont óriási közönség- és kasszasiker lett, és megmutatta, hogy valójában mekkora igény is van az egyrészt sokkal véresebb, másrészt sokkal viccesebb-cinikusabb-beszólogatósabb Marvel-mozikhoz, amik csak pont annyira veszik magukat komolyan, mint amennyire kell – semennyire.
A siker láttán nem is volt kérdés a folytatás, a Deadpool 2. része még 2018-ban a mozikba került, ami hasonló eredményeket tudhatott magáénak, és a bevételek is utolérték az első nagy robbanást. A második rész óta azonban nemcsak, hogy hat év telt el, de túl vagyunk a hollywoodi SAG-AFTRA-sztrájkon, ami miatt rendesen csúszott a film bemutatója is, de ettől talán lényegesebb, hogy még 2019-ben a Disney bekebelezte a 20th Century Fox stúdiót, ezzel magáénak tudva az addig a Fox által birtokolt Marvel-jogokat, legfőképpen az X-Ment és így a Deadpoolt is.
A Disney és Marvel Studios pedig azt a célt tűzte ki, hogy ezeket a karaktereket is szépen, fokozatosan elkezdi majd beépíteni az egyébként igencsak mélyrepülésben lévő MCU-ba (Marvel Cinematic Universe) ezzel is új lendületet adva franchise-nak.
Mikor kiderült, hogy készül a harmadik rész, immár a Marvel Studios gondozása alatt, elég sokan temetni kezdték a Deadpoolt, mondván, azzal, hogy ezt már a Disney fogja gyártani, biztosan ugyanabba a családbarát, káromkodásoktól és túlzott vérengzéstől mentes keretek közé szorítják Wade Wilson karakterét, mint a többi Marvel-hőst, ezzel elvéve szinte mindent, amitől a Deadpool Deadpool volt. Főleg azért tűnt ez egy valós forgatókönyvnek, mert pontosan ez a harmadik rész az, ami valójában a belépőt jelenti a X-Men karaktereknek a MCU-ba, és megalapozza a következő filmek kontextusát is. Az aggodalom pedig még úgy is jogos volt, hogy a Marvel feje, Kevin Feige azt nyilatkozta, a nézők nem fognak csalódni, a Deadpool & Rozsomák méltó folytatása lesz a korábbi két résznek. És valóban, a film után az az érzése az embernek, hogy nemcsak, hogy megmaradtak a jól bevált Deadpool-elemeknél, de már annyira szerettek volna kompenzálni és bizonyítani, hogy egy kicsit túlzásba is estek – bár erre még visszatérünk.
A cinizmus varázsa és bukása
A Deadpool & Rozsomákban pontosan 6 évvel járunk az előző film cselekménye után. Wade Wilson felhagyott a zsoldos-karrierrel és autókereskedőként próbálja megszokni a hétköznapi életet. A születésnapi buliján azonban bekopogtat a TVA (Téridő Variancia Alapítvány) hatósága és segítséget kér tőle. Kiderül, hogy Wilson idősíkját, (vagyis a mi jelenünket) egy megállíthatatlan pusztulás fenyegeti. Deadpoolnak viszont támad egy ötlete és segítségül hívja ehhez Rozsomákot, hiszen ő az egyetlen, aki ezt a pusztulást és a multiverzumok veszélybe kerülését meg tudja akadályozni.
Hogyan tudnék élni nélküled? – Tényleg egy egyszernézős habos-babos musical lenne az év legjobban várt magyar filmje?
3 nappal ezelőtt
Ryan Reynolds mindenképpen szerette volna, hogy ne csak egy önálló Deadpool-film legyen a harmadik rész, (ezért sem a Deadpool 3. címet kapta) hanem a 2009-es X-Men kezdetek: Farkas után végre méltó módon mérkőzhessen meg Rozsomák karakterével, aki legalább ugyanannyira fontos szerepet játszik a filmben, mint Deadpool maga. A bökkenő csak annyi volt Reynolds ötletével, hogy a 2017-es Logan – Farkas című filmben meghalt a címszereplő, így az alkotók úgy döntöttek, hogy végül nem azt a Logant, hanem egy variánsát keresi fel Deadpool, aki a saját univerzumában egy antihős, most pedig itt a lehetősége, hogy helyrehozza a hibáit, és segítsen a világot megmenteni készülő Deadpoolnak.
Feige ígéretéhez hűen a Deadpool & Rozsomák a korábbi filmekhez képest abszolút nem vett vissza, sőt, kis túlzással annyi erőszak és vérengzés van a harmadik moziban, mint az első kettőben együttvéve. Ez egyrészt nyilván jót tesz a látványnak és ad egy ritmust a filmnek, de sokszor mégis inkább az öldöklés céltalannak és a történet szempontjából – ha nem is irrelevánsak – de erőltetettnek tűnik, mintha csak azért került volna bele egy-egy jelenet, hogy elfedje a cselekmény semmilyenségét és kiszámíthatóságát, meg hogy na, akkor most történjen valami – erre például konkrét utalás is történik a filmben Deadpool részéről.
Amit viszont nyilván a legnagyobb várakozások öveztek, hogy a családbarát Disney mit fog megtartani a korábbi Deadpool-filmek szókimondó, és azt a bizonyos negyedik falat áttörő stílusából, mennyire engedik kiparodizálni a stúdiót, (vagyis hát a stúdiókat, hiszen a film jó részt egy Fox-tribute is) a korábbi Marvel-filmeket, magukat a színészeket, Hollywoodot, meg úgy igazából bármit. A film ebben sem okoz csalódást, mert tényleg megállás nélkül szurkálnak mindenhova, és a nézőket képesek újra és újra megdöbbenteni, miközben azon gondolkodnak, hogy te jó isten, erre mégis hogy mondtak igent a stúdióban.
Hát itt meg mi történik? – Mozikba került a Mi vagyunk Azahriah, ami a nagy progresszivitásában elvesztette az igazi varázsát
2024.11.30 11:25
Nemcsak a Marvel és Feige kapja meg a magáét, hanem rengeteg A-listás celeb, maga Reynolds és a Rozsomákot alakító Jackman is. Szóval, ha valamiért, akkor a nagyon erős poénokért megéri beülni a terembe, plusz a nagyon komoly cameo-felhozatalért, ami megint csak azt az érzést kelti, hogy mi, nézők valami nagyon komoly, exkluzív élménynek vagyunk a részesei.
De itt is ugyanaz igaz, mint akciójelenetek esetében, mert továbbra is az látszik, hogy a stúdió számára ez egy túlzás nélkül sorsfordító alkotás. Nem tudták eltitkolni azt, hogy ők görcsösen szerették volna, hogy ez a film jó legyen, és hogy TÉNYLEG MINDENKI szórakozhasson rajta. Emiatt sokszor túltolták a poénokat és az alkotók nem érezték, hogy mikor elég valami és mikor lesz kontraproduktív. A rengeteg, rosszul időzített beszólás a film élvezhetőségének a kárára megy és nézőként mind mennyiségben besokall az ember, mind pedig minőségben is egy kellemetlen erőlködés hatását kelti.
A film a teljesítmény kényszere alatt elveszíti annak az önfeledt cinizmusnak a varázsát, ami az előző két filmet jellemezte, és ami miatt igazán szerethető volt.
A Deadpool és Rozsomák minden tekintetben egy ambivalens élmény. Helyenként tényleg izgalmas, látványos, szórakoztató és ülnek a poénok, de sajnos elég gyakran csak úgy érzed magad, mint amikor azzal a kellemetlen ismerősöddel találkozol, aki megállás nélkül csak magáról és az unalmas életéről beszél, te meg a kínos mosolygásod közben azt próbálod kitalálni, hogy hogyan mentsd ki magad a szituációból. Ilyen ez a film is, és bár vannak nagyon erős pillanatai, mégis keserédes szájízzel távozik a néző, aki a Marvel újbóli felemelkedése helyett csak egy egyszeri villanást kapott egy szórakoztató mozi keretei között, aminél – lássuk be – nem fogunk jobbat kapni a nyáron.
