Kilenc évet kellett várni rá, de befutott a Zootropolis 2, amely látványával és humorával szórakoztató lehet akár a gyerekeknek, társadalmi reflexióival és szellemes kiszólásaival pedig a felnőtteknek is többet ad, mint egy mezei családi film.
Míg a jó animációs filmeken a gyerekek nevetnek vagy sírnak, addig egészen máshogy ér célba a felnőtteknél. Attól a ponttól kezdve, hogy elkezdünk rajta agyalni, mennyire horrorisztikusak már a Grimm-mesék, mitől lehet ennyire hiperaktív Spongyabob, vagy a Hupikék törpikék tényleg egy kommunista társadalmat alkotnak-e, kedvenc gyerekkori meséink megszűnnek kizárólag bájos sztoriként élni a fejünkben.
15 éves korom körül, a felnőtt- és gyerekkor határán kapott el a Zootropolis első része, és vele együtt a felfedezés, hogy egy animációs mesének nem kell feltétlenül üresnek lennie, egy kedves állatos detektívtörténet is képes görbe tükröt tartani a társadalomnak a maga műfaj határolta mélységével – az azóta mémmé vált lajhár-csinovnyik még ma is velem van minden egyes bürokratikus ügyintézésnél.
A Zootropolis 2. nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a 2016-os, Oscar-díjat is bezsebelt első rész lerakta: az ambiciózus nyuszi, Judy Hopps és az utcai szélhámosból rendőrré avanzsált róka, Nick Wilde első közös ügyük sikerén felbuzdulva keresik a következőt. Amikor a városban hosszú évtizedek óta először tűnik fel egy hüllő – aki elől a többi állat úgy menekül, mintha leprás lenne –, nyomozópárosunk egy jóval rejtélyesebb ügybe csöppen, mint azt eleinte gondolták.
Kiszólások, amit a haverunk vagy a saját édesanyánk is mondhatna
A Zootropolis 2. szép, kidolgozott látványvilággal, és izgalmas új helyszínekkel operál. A folytatás feltűnően mozgalmas és akciódús (kicsit túlságosan is), egy-egy jelenetnél csak fogtam a fejem, hogy le ne essen a helyéről, de ezt a pörgősséget valamelyest sikerült ellensúlyoznia a tartalomnak. Jó, hogy jut elég muníció az egész családnak a könnyebben érthető állatos poénokkal és szójátokokkal (a YouTube például EveTube-ként fut), emellett olyan témáknak és élethelyzeteknek is osztottak lapot, amivel főleg a felnőtt generáció tud rezonálni.
A Szenvedélyes nők megidéz egy fájóan pusztító érát, amit már nagyon kihevernénk – Kritika
tegnap 10:09 -kor
Míg Judyt az első részben arra biztatják a szülei, menjen inkább rendőr helyett répatermesztőnek, a folytatásban a család azzal nyomasztja a nyuszit, mikor hagyja már abba „ezt a hülyeséget” – úgynevezett karrier –, „inkább költözzön haza és elljen végre le”. Találó húzás volt beemelni a mentális egészség témakörét – a két főhős merőben eltérő személyisége számos konfliktust hoz magával, ezért egy ponton párterápián kötnek ki. Vagy amikor Nick vállat vonva, a világ legtermészetesebb dolgaként magyarázza, miért üt el mindent humorral: „a gyerekkori traumák miatt képtelen vagyok komolyan viselkedni, ez egy önvédelmi mechanizmus”. A szemfülesebbek egyébként még a klímaválság problémájára is találhatnak utalást, például a „meghal egy teknős” toposznál.
Dicséretes, hogy Byron Howard és Jared Bush rendezők ezúttal sem próbáltak mézes-mázas romkomot faragni a történetből, Judy és Nick között továbbra sincs túltolt romantikus szál, és végre visszavettek a nyúl korábbi, kissé kínos túlszexualizálásából is. A Zootropolis ugyanakkor továbbra is mese a maga jól ismert kliséivel: véletlenek sorozata és szerencsés – néhol erőltetett – együttállások kellettek ahhoz, hogy a végkifejletre a jó elnyerje jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődjön. Az alapfelállás üzenete sem számít forradalminak – nemcsak egy gigantikus elefánt, de egy kistermetű állat is álmodhat nagyot –, Judy Hopps emancipált karaktere mégis fontos, aki a gyakran eltántorító és szexista környezet ellenére, legelső rendőrnyusziként állja meg a helyét egy férfiak uralta munkahelyi közegben, és egy férfiak uralta világban.
Régi és új arcok
A folytatásban visszatérnek régi karakterek, például a város leghíresebb popsztárja Shakira képében és hangján, vagy a hírbemondó páros, akiket stílszerűen Erős Antónia és Szellő István szinkronizál.
A Wicked 2. része cukormázba csomagolt kórkép a propaganda pusztító erejéről – Kritika
2025.11.22 10:30
Emellett több eddig ismeretlen lakó is feltűnik, például a filmsztárból lett új polgármester, aki önmagát valószínűleg mindenkinél jobban imádja, de a város korrupt rendőreivel ellentétben helyén van a szíve, és a végén ő maga is a jó oldalra áll.
Megismerhetjük továbbá a vagyonos Hiúz családot, akik a történelemhamisításnak köszönhetően már régóta a markukban tartják a várost, és marionettbábukként mozgatják a szálakat. A cselekmény szempontjából az egyik legfontosabb szereplő a száműzött kígyó, akit száz évvel ezelőtt az összes hüllőtársával együtt kiszorítottak Zootropolisból és áttelepítettek az óceánon túlra. Ő Judy és Nick segítségével próbál végleg hazatérni, és helyreállítani fajának hírnevét.
5,8 milliárdért repülnek a Sárkányok Kabul felett, de fapados az élmény – Kritika
2025.11.20 8:15
A Zootropolis 2. nem hibátlan, néha túlpörög és kicsit kaotikus, de ismét hozza, amiért az első részt is szerettük: szórakoztat, és közben úgy beszél szép szimbolikusan a világról, ahogyan azt egy hétköznapi mesétől aligha várnánk. Az eredetileg családi filmnek szánt folytatás nem fél merészen nyúlni történelmi és társadalmi problémákhoz, a kirekesztés vagy a történelemhamisítás kérdései finoman szivárognak át a cselekményen, amivel hű tudott maradni a legendás első részhez.
A film november 27-től látható a magyar mozikban, az előzetest pedig alább nézheted meg.
