Lement az Eufória harmadik évadának utolsó része is, a milliók által szeretett sorozattal pedig véget ér egy korszak. Az első két évad után az új részek nagyon megosztóra sikerültek, de van alapja a kritikáknak?
Az Eufória világa sokaknak jelentett nagyon sokat. Amikor 2019-ben megjelent a sorozat első évada az HBO-n, hamar elképesztő népszerűségre tett szert, ami ugyanannyira volt köszönhető unikális zenei és vizuális világának, mint a felvetett dilemmáinak. Drog, függőség, szorongás, kiszolgáltatottság, társadalmi egyenlőtlenségek, erőszak, szex, szerelem, és még lehetne végig sorolni azokat a fontos, vagy figyelemre méltó témákat, amiket az Eufória brutálisan nyersen, és mégis rengeteg empátiával tudott megmutatni.
Olyan kérdésekkel foglalkozott, még ha néha szélsőséges túlzásokon keresztül is, amikkel a fiatalok nagyon könnyen tudtak rezonálni szerte a világban. Az Eufória a „Z-generáció” legfontosabb és legautentikusabb sorozatává vált, a sorozat színészei (Zendaya, Sydney Sweeney, Jacob Elordi, Hunter Schafer, Alexa Demie, Barbie Ferreira és az azóta elhunyt Angus Cloud) pedig egyenesen világsztárokká.
A sorozat sikeréhez persze kellettek a komplex, ellentmondásos, mégis szerethető karakterek, a kiváló színészi játék, a magyar származású Petra Collins munkája, aki a kékes-lilás neonban és flitterben úszó sorozat vizuális arculatát tervezte, a sorozatért Emmy-díjat kapó Rév Marcell operatőri munkája, és persze a sorozat fő alkotója, Sam Levinson is.
Az élményt mégis Labrinth zenéje emelte egy magasabb polcra, az Eufóriához készített soundtrack tökéletes harmóniát alkotott a sorozat vizuális formanyelvével. Enélkül aligha lehetett volna az Eufória első két évada a generáció(nk) egyik legfelkapottabb, és legikonikusabb sorozata.
Tinidrámából western
Na és akkor eljött a harmadik évad, ami a főbb karaktereken kívül szinte mindent dobott is a kukába, teljesen feladata azt a fajta identitást, ami az első két évad vizuális-zenei világára épült, és amitől az Eufória valójában Eufória volt.
Júniusi streamingajánló a Netflix, az HBO Max, a Disney+ és a SkyShowtime kínálatából: visszatér a Sárkányok háza és a Wicked
2 nappal ezelőtt
Ehelyett kaptunk egy western-szerű, western-hangulatú és nagyon élénk színvilágú búcsúévadot, ami egyébként nem sokkal rosszabb az előző kettőnél, csak teljesen más, mint amit eddig megszoktunk. De mire túllendülünk azon, hogy az Eufória harmadik évadát olyan nézni, mintha egy új sorozat lenne, addigra vége is volt a nyolc résznek.
A váltás amúgy abból a szempontból érthető és indokolt is lehetett volna, hogy az új évadban 5 évvel a középiskola befejezése után vesszük fel a fonalat. A szereplők már a saját, „felnőtt életüket” élik, minden karakter a saját módján és lehetőségei szerint próbál boldogulni.
Rue egy halomnyi tartozást felhalmozva kénytelen drogfutárnak, majd egy alvilági sztriptízbár-tulaj jobbkezének állni, Nate az apjától megörökölt építőipari vállalkozást próbálja vinni, sokmillió dolláros tartozást felhalmozva. Jules a sugarbaby-k nyugodt életét választotta, Cassie a válságba jutott kapcsolatából az Onlyfans felé veszi az irányt, miközben Maddy és Lexi a kizsákmányoló hollywoodi filmipar létrájának legalján próbálnak túlélni.
Elmúltak a középsulis évek, ahol egy kicsit minden könnyebb volt, vagy egy fokkal kevésbé szar, ahol még kötetlenebbül lehetett létezni, és igazán felelősséget sem kellett vállalni semmiért. Ahogy ez véget ért, úgy magyarázható lenne a sorozat látványvilágának átalakulása is, a flitteres, álomszerű valóságot felváltja az a száraz-sivár hangulatvilág, ami a „felnőtt életet” szimbolizálja.
Sam Levinson összebalhézott a sorozat lelkeivel
Pedig valójában „csak“ annyi történt, hogy a sorozat atyja, Levinson még az első évad előtt kirúgta Collinst, viszont az általa megálmodott látványvilágot lenyúlta és ahelyett, hogy elismerte és kifizette volna a tervező munkáját, a harmadik évadra inkább lecserélte a teljes vizualitását a sorozatnak. A hírek szerint Labrinth is azért szállt ki a harmadik évadból, mert sok konfliktusa alakult ki Levinsonnal. Az Eufória stílusváltása tehát nem egy tudatos döntés volt, hanem minden valószínűséggel a rendezői ego áldozatává vált, ami így nem ad túl jó kiindulópontot egy záró évadhoz.
Ezek a filmek és sorozatok jönnek májusban a Netflixre, az HBO Maxra, a Disney+-ra és a SkyShowtime-ra
2026.5.2 9:34
Amennyiben mégis elfogadjuk, hogy ez az évad merőben más, mint az eddigiek, a külsőségeken túl hangulatban és cselekményében is, akkor egy egészen élvezhető évadot kapunk. Persze néha rettentően unalmas és vontatott is tud lenni, de túlzás lenne azt állítani, hogy méltatlan az előzőek folytatásához.
A sorozat főszereplői, Rue, Cassie, Maddie, Jules és Nate karakterfejlődése, átalakulása többnyire teljesen indokolt és érthető. Az évek előrehaladtával megváltoznak a személyes motivációik is. Elsődlegesen már nem a mások iránt érzett érzelmeik mozgatják őket, hanem a saját megélhetésük, az előrébb-feljebb jutásuk, vagy egészen egyszerűen csak saját túlélésük.
A harmadik évad elég jól mutatja be, ahogyan eltolódnak a prioritások. Rue egyik rossz helyzetből esik a másikba, sodródása közben nemcsak függőségei ellen küzd, hanem azért is, hogy rendezni tudja zűrös életét és visszatörlessze gyülemlő tartozásait. Cassie mindent megtesz azért, hogy híres legyen, ezért saját méltóságát és testét is hajlandó feláldozni.
Kész dráma-kritika: ez történik, ha pár nappal az esküvő előtt derül fény a párod legsötétebb titkára
2026.4.2 10:21
Nate megpróbál mindent megadni Cassie-nek, miközben még az örökölt vállalkozását és a tartozásait sem tudja menedzselni. Maddy azért dolgozik, hogy fentebb léphessen saját társadalmi helyzetéből, erős és céltudatos személyiségéhez hűen így minden lehetőséget megragad arra, hogy egy jobb életét biztosíthasson magának. Akár csak Jules, aki a könnyebbik utat választotta azért, hogy megválthassa alkotói szabadságát, és a festésnek élhessen.
A visszatérők mellett sok új és izgalmas szereplő is feltűnik a sorozatban, közülük érdemes kiemelni a spanyol énekest, Rosalíát, aki gyanúsan jól alakítja a Los Angeles-i sztriptíztáncost, de Bisoph, és a harmadik szezon új főszereplője, Alamo Brown karakterei is elképesztően szórakoztatóak.
A sorozatnak a szereplők sorsain keresztül az az állítása, hogy a karakterek nem tudnak túllépni hibáikon, gyengeségeiken, tehetetlenek sorsukkal szemben. Vannak, akik irányítanak, és vannak, akik sodródnak az árral, az Eufória szerint pedig ebből nincs menekvés.
Ezek a sorozatok és filmek jönnek áprilisban a Netflixre, az HBO Maxra, a Sky Showtime-ra és a Disney+-ra
2026.4.1 9:44
A harmadik évad bizonyos értelemben földhöz ragadtabb, mint az előzőek, szárazabb, nyersebb, néha brutálisabb is, sokszor mégis mer elvont és kísérletező lenni, mint a „Cassie-zilla”-jelenet estében, vagy az utolsó rész egyik nagy zárójelentében, ami egy Tarantino-film vége és egy Tarantino-paródia is egyaránt lehetne. De a zene is pontosan ilyen, Labrinth-et ugyanis Hans Zimmer váltotta, aki hát minden, csak nem egy „GenZ” zeneszerző. Mégis, a klasszikus zenei betétek is nagyobb részben működnek, sokszor izgalmas kontrasztot adva a képi világnak.
Tényleg kell idő, amíg megszokjuk a harmadik évad esztétikai pálfordulását, (főleg akkor, ha valaki mostanában visszanézte az előző kettőt) és sokszor érthetetlennek is tűnik a váltás, ugyanakkor túlzás lenne azt állítani, hogy a záró évad méltatlan a sorozat egészéhez. Tele van mély, megrázó, felemelő, vagy nagyon szórakoztató jelentekkel, gyengébb és erősebb részekkel, de egy olyan méltó lezárással, ami minden hibáját feledteti a sorozatnak.
