Nincs megállás a 88 éves Ridley Scott számára: már vetítik a mozik a legefrissebb sci-fijét, a Kutya csillagképet. A produkciót Jacob Elordi, Margaret Qualley, Josh Brolin és Guy Pearce fémjelzik – de vajon felér a rendező impozáns életművének nívójához?
A nagybecsű angol filmrendező, Ridley Scott kimeríti az elő legenda definícióját; olyan klasszikusokat köszönhetünk neki, mint a Gladiátor, A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász, a Mentőexpedíció, a Thelma és Louise és A Sólyom végveszélyben. Martin Scorsese-hez és Steven Spielberghez hasonlóan Scott sem lassít le 80 fölött, sőt: a Napóleon és a Gladiátor II. után a Kutya csillagkép 2023 óta már a harmadik projektje.
Eredeti címén a The Dog Stars Peter Heller 2012-es regénye, amelyet Mark L. Smith, többek között A visszatérő forgatókönyvírója adaptált a nagyvászonra. A disztópikus történet premisszája röviden a következő: Hig (Jacob Elordi), a fiatal pilóta és szerelő, valamint a képzett túlélő, Bangley (Josh Brolin) jól szolgáló, ám elszigetelt hajlékot alakítottak ki kettejüknek a könyörtelen poszt-apokaliptikus világban, melyben egy rejtélyes vírus elpusztította a városokat és az emberiség jelentős részét.
Hig hűséges társával, egy Jasper nevű juhászkutyával járja a környező vidéket, élelem és eszközök után kutatva. Egyszer csak egy levegőben elkapott rádióadás ismeretlen, de vírusmentes és felszerelt közösségbe szólítja őt. Mivel a fiatal férfi eltökélten hisz a civilizált jövőben, Bangley tanácsa ellenére elhatározza, hogy meglátogatja a Grand Junction névre keresztelt menedékhelyet. A lenti előzetes után a spoilermentes kritikánkat olvashatod.
Ha ennyire vérszegény egy apokalipszis, akkor nincs mitől félnünk
A szinopszist végigolvasva egyáltalán nem hibáztatunk, ha te is úgy érzed, elcsépelt a sztori. A 2010-es években reneszánszukat élték a posztapokaliptikus, vírusos-zombis filmek, videójátékok és könyvek, 2026-ban azonban már kismilliószor látott, elcsépelt fenoménről van szó. A Kutya csillagkép a 28 nappal később, a The Last of Us vagy a The Walking Dead univerzumában is játszódhatna, hiszen nem mesél a „vírus" eredetéről, in medias res csöppenünk Hig és Bangley mindennapjaiba. A fiúk szkeptikusak a túlélő embertársaikkal szemben, és könyörtelenül végeznek az agresszívvá vált fertőzöttekkel – csakúgy, mint az összes hasonló filmben és sorozatban. Csak azokban legalább van konfliktus.
Érdekességek a 30 éves Trainspottingról, az egyik legzseniálisabb kultfilmről – Elárulta a könyv írója, pontosan mire utal a cím
4 nappal ezelőtt
Miközben Ridley Scott és alkotótársai barátságról, hűségről, kitartásról, összefogásról kívánnak regélni és okítani, megfeledkeztek egy antagonista, vagy bárminemű feszültségforrás felépítéséről. A fertőzöttek szinte alig-alig tűnnek fel, és akkor sem jelentenek számottevő kihívást, így igazi nemezise nincs a főhősöknek. A történeti kártyavár arra épít, hogy azért szorítsunk Jacob Elordi karakterének, mert egy aranyos, segítőkész fiú. Ha azonban nem kecsegtet drámával, konfliktussal vagy feszültséggel egy sztori, akkor seperc alatt unalmassá válik.
A Kutya csillagkép valójában egyetlen szóban összefoglalható: vérszegény. Mármint szó szerint: a hentelős, vérengzős zombifilmek rajongóinak csupán egy Minimax-mesével ér fel, a disztópikus-posztapokaliptikus fabulák szerelmesei számára pedig nem szolgál újdonsággal. Képzeld el a The Walking Dead vagy a The Last of Us legvontatottabb, 120 percesre nyújtott filler-epizódját, és megkapod a filmünket. Ha már itt tartunk: pontosan egy olyan projektről van szó, amely remekül működhetett volna egy 6-8 epizódos minisorozat formájában, ha van idő kibontani a karaktereket és felhúzni egy-két értelmes ellenlábast.
25 éves a Harry Potter és a bölcsek köve: ritkán hallott fun factek gyerekkorunk legmágikusabb filmjéről
2026.8.20 10:01
Mivel a Kutya csillagkép nem egy streaming-széria, hanem egy nagyjátékfilm, joggal várnánk nagyságrendekkel grandiózusabb történeti ívet vagy emocionális immerziót, hiszen egy idő után Elordi mosolya önmagában nagyon kevés. Apropó karakterek: sajnos mindenki egy két lábon járó, elnyűtt, sablonos tróp. Bangley és „Papus" (Guy Pearce) bizalmatlan, megkeseredett nagyöregek, akik szétlőnének mindent, ami él és mozog, Hig és Cima (Margaret Qualley) pedig a tragikus múlttal rendelkező, így a másikkal könnyen azonosulni, barátkozni tudó páros.
A műfaj berkein belül már ezerszer látott, sekélyes figurák tűnnek fel, akikben a színészek kilététől függetlenül semmi érdekfeszítő nincs. Az kétségtelen, hogy fellelhetők a cselekményben ívvel rendelkező karakterutak, tehát egy kicsit megváltoznak, és filozófiai értelemben valahonnan valahová azért eljutnak a szereplőink, de abszolút kiszámítható az egész. Néhány jelenettől eltekintve reménytelenül ingerszegény a helyzet: nincs történetmesélési kreativitás vagy meglepetés, sem a karakterek, sem pedig a sztori terén.
A Good Will Huntingtól az Odüsszeiáig: így lett Matt Damon Hollywood elsőszámú hazatérője
2026.8.5 15:50
És ami a leginkább hiányzik: egy kis humor, játékosság, szenvedély, vagyis az a bizonyos kraft, amely Ridley Scott karrierjét végigkísérte ugyan, de friss filmjein egyre kevésbé érhető tetten. Egyedül Jasper, a belga juhászkutya vált ki érzelmet az emberből, hiszen eszméletlenül aranyos, de sajnos keveset kerül képernyőre. A négylábú kivételével egyhangú monotonitás és középszerűség jellemzi a direktor friss sci-fijét. Nem hiába: a rendezők általában nem a pályafutásuk vége felé közeledve készítik a legmaradandóbb, legnívósabb alkotásaikat. Mindezek ellenére meglepő lehet, hogy rossz filmnek mégsem nevezném – mondom is, miért.
A Kutya csillagkép nem rossz, csak mélységesen felejthető
A negatívumok ellenére azért nehéz haragudni a filmre, mert valamennyi aspektusa, amely nem a storytellinggel vagy az érzelmi faktorral függ össze, vérprofi. Technikailag kifogástalan: ténylegesen impozáns a fényképezés, a vásznon megjelenő textúrák, valamint az Olaszországban felvett látképek és a Nap szűrődő fénysugarainak játéka. Mivel Hig hobbipilóta a cselekményben, rengeteg légifelvételt láthatunk, amelyek egytől egyig szemrevalóak.
A Pókember-franchise soha nem érhet véget, de talán ideje lenne jegelni – Vadonatúj nap-kritika
2026.7.30 8:59
Autentikus és hihető a poszt-apokaliptikus atmoszféra is, a városokat ellepő, burjánzó növényzettel, és a leharcolt, graffitikben úszó épületekkel. Kellően monumentális a film hangulata; nem érezni úgy, hogy egy berendezett díszlet miliőjébe csöppentünk volna. A dalválasztások bár kellemesek, de egy idő után repetitívvé és hatásvadásszá válnak a Spotify Your Favorite Coffehouse nevezetű akusztikus playlistjét idéző, lágy, halkan éneklő és kissé tenyérbemászó dallamok.
A színészek, úgymint Jacob Elordi, Margaret Qualley, Guy Pearce és Josh Brolin tisztességesen helytállnak, de nem igazán állították kihívás elé őket. Nekik ez egyszerű ujjgyakorlat lehetett, hiszen ahogy említettem, vajmi kevés érzelmi töltet lelhető fel a filmben: nincs sírás-rívás, hangos veszekedések, örömködés, drámázás vagy feszkó. A játékidő 90 százalékában mindenki leszedált, monoton üzemmódban közli a mondókáját.
Kulisszatitkok az Odüsszeia forgatásáról: 4 tonnás trójai faló, óriásbáb küklopsz, tengeribetegség és a fülsiketítő IMAX-kamera
2026.7.23 10:23
A hollywoodi casting-direktorok egyébként lassacskán felfrissíthetnék a telefonkönyvüket, mert kezd fárasztóvá válni, hogy a nagyobb hangvételű produkciók kizárólag a legfelkapottabb 10-20 színészből merítkeznek. Az Eufóriában világhírűvé vált Elordi barátunk lett az új Pedro Pascal, hiszen mostanság mindent (is) elvállal. Valóban tehetséges, széles spektrummal rendelkező színész, de talán elérkezett az idő, hogy jobban megválogassa a projektjeit, és ne koptassa el az arcát pár év alatt – különösen, ha középszerű egy felkínált forgatókönyv. Jelen esetben ugyanakkor érthető, hogy Ridley Scottnak nem tudott, vagy nem akart nemet mondani.
A Kutya csillagkép tipikusan az a streaming-film, amit egy álmoskás vasárnap délutánon beteszel, és nem terheli meg se a gyomrod, se az elméd. Nehéz haragudni rá, mert nem irritálóan rossz, csupán mélységesen felejthető. Szűk két órára hellyel-közzel lekötheti a figyelmed, de nincs hatással, nem mond újat, és semmit nem viszel haza belőle. Miután felállsz a moziszékből és felpattansz a villamosra, már el is felejted. Ridley Scott esélyesen legüresebb filmjét csakis akkor javasoljuk filmszínházban megtekinteni, ha szeretted a könyvet, vagy rajongója vagy a mester életművének – ellenkező esetben megvárhatod a streaming-premiert, de nyugodt szívvel skippelheted is.
