Már lassan az csapból is matcha folyik, és nagyon úgy tűnik, hogy a következő nagy kajatrend az ube lesz. De mi is pontosan az ube? Cikkünkben a rikító lila gyökérzödség mellett 8 másik különleges alapanyagot mutatunk be.
1. Jamgyökér
Ahogy a nevéből is sejthető, a jamgyökér (Dioscorea) egy gumós növény, amelynek igencsak sok fajtája létezik. Csak a Kongói Demokratikus Köztársaságban 10 fajtája ismert, de Nigériában, Jáván, a Fülöp-szigeteken, Pápua Új-Guineában és Kínában is termesztik. Nemcsak fehérje, hanem kálium, kalcium és antioxidáns tartalma is magas, továbbá kiváló szénhidrátforrás. Megannyi jótékony hatása van, többek között gyomorfájdalomra, az immunrendszer erősítésére, diabétesz kezelésére is alkalmazzák. A kínai orvoslásban a fáradtság, rossz emésztés, étvágytalanság és hátfájás gyógyírének tartják, de az általános jólétet is elősegíti. Kásákban, levesekben, ragukban és pirított ételekhez is használják.
2. Ube
A Starbucksnak köszönhetően itthon is szélesebb körben ismertté vált az ube (ejtsd: ube, ne hallgass az amerikai influenszerekre, akik ub-nek ejtik), azt viszont kevesen tudják, milyen jótékony hatású gyökérzöldségről is van szó. A lila jam (Dioscorea alata) néven is ismert növény Délkelet-Ázsiában őshonos és főleg a Fülöp-szigeteken népszerű, antioxidánsokban, A- és C-vitaminban gazdag, emellett magas rosttartalma miatt nagyon jót tesz a beleknek. Nem véletlenül tartják az ubét a fülöp-szigeteki jamgyökerek királynőjének. Igazán sokoldalú, ugyanis főzve, sütve és pürésítve is gyakori szereplője a filippínó konyhának: többek között az ube halaya és halo-halo desszertek sztárja.
3. Pandan(levél)
A Délkelet Ázsiában őshonos csavarpálma (Pandanus amaryllifolius) zöld színű levele, illetve az abból készült kivonat a maláj és a peranakán konyha egyik látványos hozzávalója. A növény feltehetően az indonéz Maluku-szigetekről származhat, ugyanis itt fedezték fel az egyetlen virágot hozó fajtáját, s innen terjedhetett el Délkelet -Ázsia-szerte. Élénk zöld színe és különleges aromája miatt amolyan természetes színezék-ízesítőként funkcionál, például rizsételekben vagy kókusztejes desszertekben.
4. Taro
A Dél-, és Délkelet-Ázsiában őshonos taróval (Colocasia esculenta) leginkább bubble tea üzletekben találkozhattál eddig, pedig megannyi feldolgozási módja létezik. Pápua Új-Guinea, Szamoa, a Salamon-szigetek, Tonga és Fidzsi-szigetek mind jelentős mennyiségű tarót termelnek, és az egyik legfontosabb terménynek számít a térségben. Ugyan az ubéhez képest jóval halványabb lila színben pompázik, de hasonlóan tápláló és jótékony hatású. Többek között olyan bioaktív molekulákat tartalmaz, amelyek csökkentik (nem meggátolják) a rákos megbetegedések, az oxidatív stressz és a gyulladás kialakulásának esélyét. Ha mindez nem lenne elég meggyőző: vércukorszint- és koleszterinszint-csökkentő hatással rendelkezik. Nos, nem véletlenül tartják Hawaii, Melanézia és Mikronézia területén az ősi istenek ajándékának.
5. Kocshudzsang
A koreai konyha egyik legfontosabb ízesítője már jó pár éve bekerült a köztudatba, azzal a tévhittel együtt, hogy a koreaiak már emberemlékezet óta az anyatejjel szívják magukba a csípősségtoleranciát. A koreai történelem egészét nézve azonban a fűszeres, csípős ízvilág viszonylag újkeletűnek számít, ugyanis csak a 16. században jelent meg a chilipaprika a félszigeten a portugál kereskedőknek köszönhetően. A kortárs receptúra szerint őrölt szójabab (meju por), fermentált szójabab, valamilyen keményítő, ami általában ragacsos rizsliszt, só és cukor alkotják.
6. Töndzsang
A kocshudzsang és a szójaszósz mellett a koreai gasztronómia elengedhetetlen fűszere a koreai fermentált szójabab paszta. Akárcsak a koreai szójaszósz, a töndzsang is mejuból készül, vagyis fermentált szójababtömbből, amiket sós vízben 2-3 hónapig érlelnek. A szójatéglákból készül a miszo rokonának nevezhető fűszer, ami rengeteg leves és ragu alapjaként szolgál, de salátaöntet is készülhet belőle. Az eljárásnak hála nagy mennyiségben tartalmaz bioaktív vegyületeket, például izoflavonoidokat, de aminosavakban, ásványi anyagokban, fenolokban és vitaminokban is gazdag. Több kutatás szerint is segít megelőzni az elhízást, a diabéteszt, de rákellenes és gyulladáscsökkentő tápanyagokkal is rendelkezik.
7. Jujuba
A kínai datolya, ismertebb nevén jujuba a hagyományos kínai orvoslás egyik legfontosabb növénye immár 2000 éve. Nyugtató és tápláló hatása mellett úgy tartják, segít egyensúlyba hozni a test és a lélek kapcsolatát. A jujuba számos hatóanyagot tartalmaz, köztük poliszacharidokat, fenolokat és triterpén szaponinokat, amelyek sokféle farmakológiai tulajdonsággal bírnak, például elősegítik az idegsejtek, a szív- és érrendszer védelmét. A friss gyömölcsöt nyersen fogyasztják, a szárított verzió pedig gyógyteák és levesek közkedvelt alapanyaga.
8. Tremella gomba
A hógomba néven is ismert gombafajta a tradicionális kínai gyógyászat egyik kedvelt alapanyaga öregedésgátló, gyulladás- és koleszterincsökkentő hatása miatt. Magas aminosav-, vitamin- és ásványianyag-tartalma mind hozzájárulhat az agy és a szív megfelelő működéséhez és az egészséges bőrhöz. Nem véletlenül tartották a Tang-dinasztia idején a fiatalság forrásának. Leggyakrabban édes levesként fogyasztják, de táplálék-kiegészítőként por formájában is kapható.
9. Azuki bab
Az apró, vörös hüvelyes már sokaknak ismerős lehet különböző japán desszertekből, amelyekben gyakran ankóként (vörösbabpaszta) bukkan fel. Egyébként a szigetországon kívül Észak- és Dél-Korában, Ausztráliában, Thaiföldön, Indiában, Mianmarban, Új-Zélandon és Angolában is termesztik. Nemcsak keményítő-, hanem aminosavtartalma is magas, tehát kiváló fehérjeforrás. A benne található antioxidánsoknak köszönhetően antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású is lehet, és a cukorbetegség mellett vesebetegségek kezelésére is használják.