Megszületett az Oscar-díjas Nemes László negyedik nagyjátékfilmje, a Moulin. A rendező újfent történelmi témához nyúlt: filmje Jean Moulin, a második világháborús francia nemzeti hős viszontagságos utolsó heteit meséli el. Kritika.
A Saul fiát (2015) és a Napszálltát (2018) követően Nemes László hét évig nem rendezett egész estés filmet, és nagyon úgy tűnik, hogy bepótolni igyekszik a hosszúra nyúlt hiátust: tavaly érkezett az életrajzi ihletésű Árva, idén a Moulin, jövőre pedig Jacob Elordival és Lily-Rose Depp-pel forgatja az Outer Dark című gótikus thrillert.
A teljes egészében francia nyelvű Moulin 2026 májusában debütált a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon; a filmet régi alkotótársa, Erdély Mátyás fényképezte, a forgatókönyvet azonban Nemes ezúttal nem Clara Royerrel közösen gondozta, hanem Olivier Demangel francia regény- és forgatókönyvíró jegyzi.
A Moulin cselekménye 1943-ban, a nácik által 1940 óta megszállt Franciaországban veszi kezdetét. Jean Moulin (Gilles Lellouche) titokban tér vissza Londonból, hogy Charles de Gaulle megbízottjaként egyesítse a francia ellenállás szétszórt csoportjait. Egy titkos találkozót követően Moulint letartóztatják, és a lyoni Gestapo hírhedt vezetője, Klaus Barbie (Lars Eidinger) kezére adják. Kettejük találkozásával a háború két ellentétes világa zárul egy szobába. Barbie számára Moulin az ellenállás kulcsa és a szövetséges erők támadási terveinek hordozója; a férfi számára azonban minden kimondott szó emberéleteket sodorhat veszélybe. Ami kihallgatásnak indul, hamarosan két akarat – és két Európa – végzetes összecsapásává válik.
Nemes László még a Saul fiánál is nyomasztóbb filmet csinált
Korábbi alkotásai során megszokhattuk már, hogy Nemes László nem fecsérli a drága játékidőt „felesleges" expozícióra: hatalmas rössel hajítja a sztori közepébe, a cselekmény szívcsakrájába a nézőt; a befogadó szürkeállományának élességén és a film témájában való felkészültségén múlik, hogy felveszi-e a fonalat és fennmarad a vízen, vagy elsodorja az áramlat. Nincs ez másként a Moulin esetében sem.
Emlékeztek a leggyalázatosabb videójáték-adaptációkra? Eláruljuk, miért voltak annyira gagyik, és miért jobb most a helyzet
2 nappal ezelőtt
Nem egy gondosan felvezetett portréfilmet kapunk a hősies kiállás és a bajtársiasság francia mintaképéről, hanem a címszereplő utolsó heteit, napjait követjük, amint a Gestapo kínozza őt a fogdában, és próbál értékes információkat kiszedni belőle a náci Németország által megszállt franciák titkos ellenállásáról és a szövetséges erők katonai terveiről.
Nemes László filmnyelvi stílusa és világlátása nem tűr ellentmondást: ismét egy sötét, nyomasztó, fojtogató atmoszférába invitál, és csak elvétve engedi levegőhöz jutni a nézőt. A Moulin túlzás nélkül beillene horrorfilmnek is: azt, hogy sötét, úgy kell érteni, hogy ténylegesen vaksötétben zajlik a játékidő nagyja, és csupán a karakterek felvilágló kontúrjai, vagy egy-egy kószán beszűrődő fénysugár villantja fel a remény szimbólumát.
Mit jelent az iPhone face? Lehet egy arc túl modern egy történelmi filmhez?
2026.11.3 11:44
Filmtechnikai szempontból világklasszis alkotás; Nemes újfent bebizonyította, hogy az ereiben vér helyett minden bizonnyal 35 mm-es celluloid csörgedezik. A fényképezés bár rendkívül komor, lélegzetelállítóan impozáns: Erdély Mátyás operatőr gyomortipróan hátborzongató, szinte nem evilági atmoszférát kölcsönöz a Moulinnak.
A film érzülete olyan, mintha Jean Moulin oldalán minket is a pokol legsötétebb bugyrába taszítottak volna.
A lidérces atmoszférán túl a hangdizájn teszi igazán autentikussá az alkotást, vagyis a fájdalomküszöbig feltekert, kísérteties és horrorszerű zörejek, valamint a puskalövések és a fegyverropogás valósághűen égzengető detonációi. Ha egy átlagos hollywoodi filmben eldördül egy fegyver, szinte fel sem tűnik, mert hozzászokott már a fülünk. Amikor viszont a Moulinban lőnek, te is a bőrödön érzed a puskapor émelyítő szagát, és a golyó dörgedelmes erővel téged is a falhoz vág.
Interjú Lengyel Tamással: Remélem, hogy leküzdjük a NER és a Kádár-rendszer örökségét
2026.10.25 9:39
Egy ízig-vérig szerzői film, amelyet Nemes igyekezett befogadható, közönségbarát formába önteni, és egy párbeszédalapú börtönthriller irányába elmozgatni. Ebből azonban semmiképp sem lesz fősodratú, chilles hétvégi matiné, ami egyáltalán nem baj: a Moulinban minden hozzávaló megvan, hogy műfaji klasszikussá váljon, és a Saul fia óta a rendező legerősebb, legnagyobb hatású alkotása. Az igazi katarzis azonban mégis elmarad – máris mondjuk, miért.
Portré helyett exploitáció?
A rendező izzó reflektorfényt irányít egy jelenségre, egy ősi emberi attitűdre, és a nézőre bízza, hogy beleássa magát a tágabb összefüggésekbe, valamint a főszereplő háttertörténetébe. Jean Moulin hősi figurája esetében ugyanakkor szerencsés lett volna, ha valamelyest megismerjük az 1940 és 1943 közötti, a francia nemzeti ellenállást egyesítő tevékenységét, mielőtt tömlöcbe vetik, hogy mélységében átélhessük a végnapjai súlyát.
9+1 elviselhetetlenül ikonikus és abszurd pillanat Magdi anyustól, amelyek felejthetetlenné tették a Barátok köztöt
2026.10.24 9:35
A cselekmény nyolcvan százaléka a fogda félhomályában játszódik, ahol Moulin köztudottan nem sokat beszélt, hiszen a végsőkig hű maradt hazája szuverenitásának ügyéhez és az ellenálláshoz. Egy kiszolgáltatott, megszégyenített embert látunk, akit éjjelt nappallá téve kínoznak, faggatnak, megaláznak, ő pedig mindet vakmerően tűri.
Nem tudjuk meg, valójában kicsoda a címszereplő, mi motiválja a heroizmusát, és mi a cselekmény konzekvenciája azon kívül, hogy hűnek kell maradni az elvekhez és az elnyomó erőkkel szemben a végsőkig ellen kell tartani. A tisztességes moralitással rendelkező nézők ezzel már korábban is tisztában voltak, és inkább arra lettünk volna kíváncsiak, pontosan mik voltak a főhős személyes, belső mozgatórugói.
Az Aranyélet írója traumák közé zárta Molnár Áront, Lengyel Tamást és Mucsi Zoltánt – Az örökség-kritika
2026.10.22 10:19
Számottevő karaktermunka hiányában a Moulin bár egy rendkívül erőteljes, feszült és felkavaró alkotás, a fináléra kínzómontázzsá válik, és nem tárja fel Jean Moulin személyének leglényegibb aspektusait. Megtudjuk, hogy az utolsó napjaiban mit tettek Moulinnal, azt viszont nem, hogy ki volt Moulin.
Így viszont, ha egy pillanatra eltekintünk a kétségtelenül unikális atmoszférától, egy sokszor látott kínzóthrillert látunk, amely megragad a felszínen. A főszerepben Gilles Lellouche és a hírhedt „lyoni hóhér”, Klaus Barbie képében Lars Eidinger kémiája működik, és olykor „zseniálisan" visszataszítóak a Gestapo-tiszt intellektuálisnak álcázott barbár monológjai, mégis úgy érezzük, hogy ezt már sokszor és sok filmben láttuk. A Becstelen brigantykban legalábbis mindenképp, és Quentin Tarantino párbeszédeinek nívóját nem közelítik meg Olivier Demangel sorai.
Gilles Lellouche megformálásában Moulin egy sajnálatra méltó ember, aki a francia történelem egyik legfontosabb példaképe, ereje teljében azonban egy pillanatra sem mutatja őt a film, ami különös írói-rendezői döntés. Nemes egy elveiben törhetetlen, de fizikailag megtört protagonistát illusztrál. Lars Eidinger Barbie-ja egy irtóztató és iszonyúan alávaló figura, de a karikaturisztikus náci tiszt ábrázolásmódját sajnos nem tudták meghaladni az alkotók.
Pán Péter, Maugli, meg a beszélő medvék: ez a 10 legrosszabb Disney-animációs film a kritikusok szerint
2026.10.17 9:14
Kétségtelen, hogy Barbie egy szörnyűséges ember volt, de a nácik esetében épp az a legrémisztőbb és egyúttal legtanulságosabb aspektus, hogy mégiscsak hús-vér emberek voltak – nem pedig egydimenziós főgonoszok. Mindkét színész perfektül játszik és hatásosan hozza a szimbolikus ellenpólusokat képviselő karakterét – inkább az írói attitűd és a jellemábrázolás hagy némi kívánnivalót maga után.
A Moulin Nemes László legszínvonalasabb és legmegrendítőbb filmje a Saul fia óta, a forgatókönyv hiányosságai okán azonban nem vált belőle igazán maradandó alkotás. A nagyvásznon történő megtekintése ugyanakkor mindenképp ajánlott, hiszen mellbevágó erejű az atmoszférája, továbbá elismerésre méltó, hogy Szabó István nyomdokaiba lépve egy meghatározó kortárs magyar filmes előszeretettel foglalkozik történelmi témákkal.
Mivel Nemes kiváló arányérzékkel nyúl horrorisztikus zsánerbeli elemekhez is, ezért nagy reményekkel várhatjuk a következő produkcióját, a feltehetően 2028-ban érkező Outer Darkot.
