Lengyel Tamás színész, producer, cégtulajdonos, politikai kommentátor, valamint a Magyarország Kedvenc Reggeli Műsora című nagy sikerű podcast társműsorvezetője. Új mozifilmje, Az örökség kapcsán beszélgettünk vele.
Tasnádi István nyolc év után készített ismét nagyjátékfilmet Az örökség címmel. Napjaink egyik legtehetségesebb forgatókönyvírójaként Tasnádi jegyezte az Aranyélet és a Terápia kultsorozatokat, illetve ő írta a Made in Hungária és a Nyugati nyaralás című filmeket is. Molnár Áron, Mucsi Zoltán és Staub Viktória oldalán Lengyel Tamás a friss projekt egyik főszereplője.
Az örökség alaphelyzetében az idős, rossz egészségi állapotban lévő Árpi bácsi (Mucsi Zoltán) 50 év házasság után elveszítette a feleségét, egyedül él és szinte az összes megtakarított pénzét elköltötte. Két fia, Attila (Molnár Áron) és Kristóf (Lengyel Tamás) akkor szembesül ezzel, amikor a felhalmozott tartozás miatt apjuk lakásában lekapcsolják a villanyt. A fiúk kiszedik az öregből, hogy a pénzt Hajnira (Staub Viktória), egy nehéz sorsú lányra költötte, aki egy ideje feljár hozzá. Árpi bácsi azt állítja, hogy szerelmes, a fiúk viszont úgy érzik, apjukat átverik. Amikor Hajni megjelenik az ajtóban, kezdetét veszi a négyes fogat életének leghosszabb éjszakája. Az örökség függetlenfilmként készült a Vertigo Média gyártásában.
9+1 elviselhetetlenül ikonikus és abszurd pillanat Magdi anyustól, amelyek felejthetetlenné tették a Barátok köztöt
tegnap 09:35 -kor
Interjúnk során Lengyel Tamást többek között a film közszolgálati üzeneteiről, a NER örökségéről, a magyar film jövőjéről, a közéleti szerepvállalásaihoz köthető retorziókról, a forgatási procedúra viszontagságairól és az apaságról kérdeztük.
Az örökség transzgenerációs traumáról, az öregedés magányáról, illetve a bántalmazás körforgásáról is szól. Számodra mi a film legfontosabb üzenete?
Az öregedés, az öregség magánya. Édesanyám 76 éves, és a város két ellentétes pontján lakunk. Nagyon nehéz a kapcsolattartás; telefonon nyilván beszélünk, és több elhatározás is született már, hogy mindennap hívjuk egymást, de az mégsem olyan, mint a személyes érintkezés. Amikor a filmet forgattuk, mindig eszembe jutott, hogy milyen nehéz lehet neki, és mennyire komplikált feladat levált, felnőtt emberként, saját családdal és a munkából adódó elfoglaltságokkal, egyfajta Bermuda-háromszögben rátalálni a magánéleti egyensúlyra.
Árpi bácsi kedvenc fiát alakítod, akiből az apja mintájára vált bántalmazó felnőtt. Te hogyan vélekedsz a karakteredről, milyen ember Kristóf?
Kristóf a felszínen magabiztos, a siker kovácsa. Egy nagyhangú, domináns személyiség, akitől nem állnak távol az erkölcsi elbillenések. Én is azt gondolom, hogy viszi tovább a gyerekkorában otthon látott bántalmazást. Szerintem hasonlóan keménykezű a gyerekeivel, mint Árpi bácsi volt vele és a tesójával. Érdekes, hogy pont én játszom ezt az embert.
Miért?
Megvalósult az, amire egy ideje már vágyakoztunk Molnár Áronnal, hogy némileg szerepet cseréljünk. A társaságban mindig ő a dominánsabb, és sosem rejti véka alá a szenvedélyét, a személyes misszióiban való hitét. Másfajta érvelési képességei vannak, mint nekem. Áron felszínesen megítélhető tulajdonságai pedig talán jobban összeegyeztethetőek Kristóf karakterével. Egyébként pont ezt szeretem a színészetben: lehet szerepet cserélni és másnak lenni, mint amilyenek alapjáraton vagyunk.
Molnár Áron előző mozija, az Itt érzem magam otthon cselekménye az Orbán-rendszer metaforájaként is értelmezhető. Ha már a filmetek címe Az örökség: szerinted mi a NER tizenhat évének öröksége?
Remélem, hogy hosszú távon nincs öröksége a NER-nek, és a lojalitáson alapuló urambátyám-világnak... Nehezen hisszük még el, hogy vannak alapnormák, lehet szakmai alapon is döntéseket hozni, és nem feltétlenül kell félni.
Remélem, hogy leküzdjük a NER és a Kádár-rendszer örökségét. Hosszú idő kellhet, amíg kigyógyulunk belőlük, és jön egy olyan generáció, amelyik már nem viszi magával a sebeiket.
Amikor Feledy Botond, immár a Külügyi Intézet vezérigazgatójának lakásában, fűtés nélkül vacogtok a Nemzeti Filmintézet támogatása nélküli produkció forgatásán, és tegyük fel, a füledbe súgják a NER-közeli mondást, miszerint „kineveltünk egy saját lábán megállni tudó filmes generációt”, arra mit reagáltál volna?
Azt, hogy menjetek ti a... (nevet). Az elmúlt 16 évben folyamatosan az igazság toldozgatása-foltozgatása zajlott. Amennyiben önmagában nézem ezt a mondatot, akkor röhejes, abszurd és groteszk.
Ha viszont abban a viszonylatban tekintek rá, hogy a Hunyadira elköltöttek 25 milliárd forintot, a Most vagy sohára 7 milliárdot, akkor pedig egyenesen felháborítónak tartom.
Álnaiv kérdés: a határozott közéleti véleményeid, kiállásaid okán ért bármiféle retorzió az elmúlt évek során?
Az első közéleti megnyilvánulásom az volt, amikor őrségbe álltam az SZFE-n a kormány antidemokratikus lépései, az egyetem modellváltása és ledózerolása ellen. Onnantól kezdve soha többé nem hívtak államilag támogatott projektek castingjára. Az RTL volt az egyetlen, ahova még elhívtak szereplőválogatásra. Miután Rainer-Micsinyei Nórával megcsináltuk a Dumaszínházas paródiánkat, amit Bayer Zsolt vezényletével a jobboldali sajtótól kaptunk, az valami tragédia volt. Én egyébként még szerencsés vagyok, mert karaktergyilkosság nélkül megúsztam.
Az alapos előkészületek miatt nem látszik a filmen, hogy mindössze tizennégy nap alatt forgott, többek között a részedről is ingyenmunkával. Egy nagyjátékfilm esetében ez több mint abnormális. Hogyan látod a Nemzeti Filmintézet és a támogatási rendszer jövőjét?
Miután Káel Csabát menesztették, becsatlakozott Petrányi Viktória, akivel most próbálnak egy új rendszert kialakítani. Ez alapvetően optimizmusra ad okot. Amit Viki a Proton Cinema élén elért, az önmagáért beszél. Lehet érezni, hogy nem egy Hankook-gumigyárral bizniszelő földbirtokos jön úri huncutságból filmet csinálni, hanem van valaki, aki valódi szakértelmet hoz magával.
Tegyük fel, hogy ne adj’ isten mégsem változik semmi: meddig lehet ellenszélben filmezni?
Nem lehet... Ingyen nem lehet dolgozni és folyamatosan szívességekből felépíteni valamit. Egyszer-egyszer oké, de hosszú távon nem működik. A másik pedig az, hogy lehet és kell is piaci alapon filmeket, illetve színházat is csinálni, de tudomásul kéne venni, hogy mekkora az itthoni piac. Merthogy nem nagy, és nem tud minden rentábilisan működni.
Az a helyzet, hogy muszáj pénzt feccölni a kultúrába és az oktatásba, mert egyébként nem leszünk mások, csak összeszerelő üzem.
Színészként a feszített forgatási tempó az intenzívebb, koncentráltabb folyamat miatt lehet előny is vagy mindenképp hátrány?
Fontos megemlíteni, hogy azért játszódik gyakorlatilag egyetlen helyszínen a film, hogy ne kelljen annyit mozogni, átköltözni, újravilágítani, felépíteni és lebontani dolgokat, mert ezek mind-mind időt vesznek el. Ha be vagy szorítva egy szűkös időintervallumba, akkor nő a stresszfaktor és megnövekszik az esély a hibázásra. A szabadság korlátozása miatt éppen, hogy nem egy stimuláló helyzetről van szó.
Az Aranyélet írója traumák közé zárta Molnár Áront, Lengyel Tamást és Mucsi Zoltánt – Az örökség-kritika
3 nappal ezelőtt
Az, hogy maximum három felvételből sikerülnie kell annak, ami végül bekerül a filmbe, és amely felvételnek tartalmaznia kell a képességeid legjavát, az nem egy ideális helyzet. A színészi munka minősége nagyban múlik a szabadságérzettől és annak fokától.
Kontrasztként bizarr belegondolni a hollywoodi filmgyártási szokásokba. Stanley Kubrick anno hetvenszer újravett egy-egy jelenetet, de David Fincher is hasonlóképp forgat.
És az is egy más világ, amikor színészként nincs más feladatod, csak egy karakterrel foglalkozni. Amikor Ralph Fiennes a Schindler listájában egy náci tisztet alakít, akkor nem járt közben szinkronizálni, és nem ment esti előadásra. Nem utazott hétvégén Miskolcra előadni valamit.
A te naptárad ezzel szemben telített: a Magyarország Kedvenc Reggeli Műsorának elnevezése beigazolódott, gyakran még a Jólvanezígynél is nézettebbek vagytok. Turnézol az önálló esteddel, színészkedsz, dübörög a podcast is – melyik ezek közül a kedvenced?
Szeretek sok mindent csinálni, így talán egyik projektbe se fásulok bele és nem égek ki. Az biztos, hogy ha választhatnék, többet lennék a gyerekeimmel. Reggel olyan korán megyek el otthonról, hogy még nincsenek ébren, este pedig olyan későn érek haza, hogy már lefeküdtek aludni.
Az önálló estjeiden is sok szó esik az apaságról. Szülőként mit gondolsz Árpi bácsi karakteréről Az örökségben? Mi az, amiben mindenképp különbözni szeretnél tőle?
Hogy igenis számít a gyerekek véleménye és akarata. Fontos megadni nekik a keretrendszert és következetesen felhúzni a szabályokat, de a személyiségük, komfortérzetük nem hagyható ki a történetből. Törekvésem, hogy meghalljam, meghallgassam őket. Árpi bácsi ezt nem tette meg. Egy igazság volt, az övé. Én azt gondolom, hogy nem csak egy igazság van. Van az enyém, a nagyobbik fiamé, a kisebbik fiamé és a feleségemé.
Februárban újabb mozifilmed érkezik Mázlista címmel. Mesélsz egy kicsit a projektről?
A Mázlista egy vicces vígjáték, Zomborácz Virág rendezésében. Többek között Rainer-Micsinyei Nórával, Ember Márkkal, Csuja Imrével, Rujder Viviennel, Staub Vikivel és Kovács Lehellel a szereplőgárdában. Egy öntelt, arrogáns, beképzelt csávót játszok. Úgy tűnik, ez az új irány (nevet). Egy sikerorientált, multis felsővezetőt kell elképzelni. Nagyon jó volt a forgatás, sokat nevettünk – de ha Rainer-Micsinyei Nórával forgatsz együtt, akkor képtelenség nem folyamatosan röhögni.
Tasnádi István Az örökség című új filmjét október 22-étől vetítik a hazai mozik.
