Éppen 70 évvel ezelőtt, 1956. október 23-án döntötték le a forradalmárok a mai Ötvenhatosok terén álló Sztálin-szobrot. Felelevenítjük a magyar történelem egyik legfelemelőbb pillanatát, amikor a felkelők a mélybe taszították a 18 méteres monstrumot.
Amellett, hogy történelmi, a szobordöntés szimbolikus tett is volt az '56-os felkelők részéről, hiszen a szovjet diktátor bronzból készült alakjával egyetemben legszívesebben a kommunizmus eszméit is porrá zúzta volna a nép, erre azonban még hosszú éveket várnia kellett. A Joszif Visszarionovics Sztálint ábrázoló emlékművet a Szovjetunió vezetőjének 70. születésnapjára Mikus Sándor tervezte 1949-ben. Az eredeti szobrot Moszkvába küldték, a másolatát pedig 1951. decemberében leplezték le az akkori Felvonulási téren, amely budapesti helyszín ma az Ötvenhatosok tereként ismeretes.
1951-ben az ország vezetője, vagyis a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára nem más volt, mint a sztálinista elvek mentén és személyi kultuszban uralkodó Rákosi Mátyás. A születésnapi meglepetés elnyerte a szovjet diktátor tetszését, melynek avatásán 80 ezer ember vett részt; a talapzat domborművei (lenti kép) azonban csak 1953. május elsejére készültek el, két hónappal Sztálin halála után. (A szobor leleplezéséről készült rövid videót itt tudod megtekinteni.)
A domborművek cselekménye az alapzat hátsó részén kezdődött, ahol a hadba induló szovjet katona búcsúzott a családjától, majd a háború és a felszabadulás jelenetein keresztül el lehetett jutni a Sztálinnak köszönhetően megkezdődő „békés újjáépítés" szimbólumáig, vagy a „sport, a nevelés, a tudomány és a művészet újjáéledéséig".
A szobor ledöntésének előzményei 1956. október 23-án
1956-ra a világháborúk után többszörösen is kivéreztetett, megtiport magyar nép számára egyre elviselhetetlenebbé vált az egypárti diktatúra fojtogató légköre, vagyis a sztálinista terror gazdasági problémái, a nép elnyomása, a kommunista propaganda, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) korlátlan hatalmával járó elhurcolások, megkínzások és internálótáborok, a koncepciós perek és az országszintű besúgóhálózat okozta mindennapos paranoia.
A fogamzásgátlás 3000 éve: mi mindent használtak az emberek, hogy ne jöjjön a gyerek?
2026.8.15 8:44
A sokáig elfojtott, felgyülemlett düh végül október 23-án tört felszínre. A reggeli órákban a Műegyetemen gyülekező diákok október 22-én végleges formába öntötték a 16 pontos követeléseiket, amelyek között a Sztálin-szobor eltávolítása is szerepelt. A pesti oldalon csoportosuló egyetemisták és főiskolások tüntetésének első állomása a Március 15. téri Petőfi-szobor volt, ahol Sinkovits Imre színművész felolvasta a 16 pontot és elszavalta a Nemzeti dalt.
A budai és a pesti oldal tüntetői délután 16 órakor egyesültek a Bem téren – ekkorra már 50-60 ezer főre duzzadt a tömeg. Elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, zúgott a „Ruszkik, haza!", és megszületett a lyukas zászló is, miután a lobogókból kivágták a Rákosi-címereket. A gyülekezők Nagy Imre volt miniszterelnököt szerették volna hallani, ezért megindultak a Kossuth térre, a Parlament elé, ahol este 17-18 óra környékére már 2-300 ezer ember hallatta hangját egy független, demokratikus Magyarország reményében.
REFRESHER-KVÍZ: Ki festette, ki faragta? Mit tudsz a világ leghíresebb képzőművészeti alkotásairól?
2026.8.2 9:18
Ekkor vált szét a tömeg: több ezren a Bródy Sándor utca, vagyis a Magyar Rádió épülete felé vették az irányt, hogy beolvassák a 16 pontot. A tüntetők egy része azonban a Felvonulási tér felé indult, a felkelők ugyanis nem szándékozták megvárni, hogy a hatalom teljesítse a követeléseiket. A Nemzeti Színház környékén (akkor még a Blaha Lujza téren volt) összegyűltekben is konkrét ötletként vetődött fel, hogy még aznap ledöntsék a szobrot.
Útközben egyesültek a Bem térről érkezőkkel, és egyre többen csatlakoztak hozzájuk, köztük teherautók is, melyek sofőrjei vállalkoztak az emberek szállítására, miután meghallották, mi a terv.
Órákig nem sikerült ledönteni a Sztálin-szobrot
Este 18 óra környékén még csak néhány ezer ember volt a Felvonulási téren. Kezdetben diákok és civilek köteleket hurkoltak a szobor nyakára és törzsére, majd próbálták egyszerre húzni. Sikertelenül, hiszen a 6,5 tonnás bronzmonstrum súlya alatt elszakadtak a kötelek. 19-20 óra környékére több tízezresre nőtt a tömeg, illetve a helyszínre érkeztek az újpesti és a csepeli gyárak munkásai is – méghozzá nem üres kézzel.
Istenek, hősök és szörnyek: a görög mitológia legfontosabb mítoszai
2026.7.26 10:14
Vastag acélsodronyokat hurkoltak a szoborra, a kábelek másik végét pedig a teherautók és lánctalpas vontatók lökhárítójához rögzítették. A járművek egyszerre próbáltak gázt adni és elindulni, az acélsodronyok azonban egymás után pattantak el, míg a szobor meg sem moccant. A helyszínen lévő gépipari technikusok ekkor megállapították: a bronzot bizony el kell vágni.
A tüntetők egy csoportja visszasietett a közeli gépipari technikumba, illetve a csepeli, újpesti és kőbányai gyárakba, ahonnan oxigéntartályos lángvágókat hoztak. Hatékony ötletnek bizonyult. Térd- és csizmamagasságban elkezdték körben elvágni a szobor bronzanyagát, amíg a szerkezet meg nem gyengült.
Az 1989-es rendszerváltás vagy 1956 szellemiségéhez áll közelebb a Tisza elsöprő választási győzelme?
2026.4.26 11:15
Mindeközben több százezren hallgatták Nagy Imre beszédét a Parlamentnél, és kezdetét veette a Magyar Rádió ostroma is. Este 21 óra környékén a Bródy Sándor utcában az ÁVH a tömeg közé lőtt, és életét veszítette egy 18 éves tanuló, Vizi János, az 1956-os forradalom első hősi halottja.
Városszerte elterjedtek a hírek, hogy a tömeg nekilátott a gyűlölt szobor ledöntésének, ezért a szomszédos kerületekből folyamatosan áramlottak az emberek az Andrássy úton keresztül a Dózsa György útra. Zsúfolásig megtelt a tér, százezernél is többen várták lélegzetvisszafojtva, hogy a mélybe zuhanjon a szovjet diktátor. Miután a lángvágókkal körbevágták a szobrot a csizmája szára felett, a sodronyköteleket újból feltették a törzsre.
Néhány nagy teljesítményű teherautó együttes rántására 21 óra 37 perckor a szobor megbillent, elvált a csizmáitól, és óriási dördüléssel a földre zuhant. A tömeg eufórikus ujjongásban tört ki.
Pongrátz András, egy 17 éves diák az Eötvös Loránd Gépipari Technikumban tanult, és nem kifejezetten érdekelte a politika. Soroksárra hazafelé menet a Blaha Lujza téren csoportosulást látott, így leugrott a villamosról, és nem sokkal később a Sztálin-szobornál találta magát, ahol részt vett a szobor ledöntésében. Így emlékezett vissza a történtekre.
Az egyik gépipari technikumba járó fiú (mint én) azt mondja, iskolája aránylag a közelben van, s van ott gázhegesztő és vágó apparátus is. Na, mindjárt elindul vagy öt fiú, és kis idő múltán megérkeznek a vágóval. A tömeg ujjong, ahogy tovább dolgozunk – de ahelyett, hogy fogyna, egyre csak nő, nő és nő. Akad segítség bőven, többen is voltunk, akik értettünk hozzá, mert az iskolában vagy a munkahelyeken mint munkások vagy ipari tanulók dolgoztunk. Ekkor nagy hozzáértéssel, most már szinte percek alatt elvágtuk a térd alatt a szobrot – de a legnagyobb probléma megint csak az volt, hogy a segíteni akaró tömeget miként tudjuk hátrébb vonni.
Ott, akkor nem volt főnök vagy beosztott, tanuló vagy tanár. Ott mindenki egyenlő volt, és mindenki segíteni akart. Úgy is történt – a tömeget végül sikerült hátrakönyörögni. S akkor a teherautók a most már meggyengített szobrot nagy recsegések és ropogások közt le tudták húzni. Talán addigi életem legörömtelibb pillanata volt, amikor a nagy tömegű, gyűlölt szimbólum nagy robaj közepette lezuhant a földre, és ott hevert. Diadalmasan felmásztunk rá, s mintha mindjárt az egész kommunizmust győztük volna le, örömmámorban úsztunk, és csak ölelgettük egymást."
A sokaság azonnal rávetette magát a bronzóriásra: lefejezte, majd ütlegelni, gyújtogatni és rongálni kezdte. A kolosszust a pesti nép természetesen nem hagyta magára a Városligetnél: diadalmenet kíséretében vontatták teherautókkal és lánctalpas vontatókkal a Blaha Lujza térre. A járműveket éneklő, ünneplő tömegek tíz- és százezrei követték.
A szobor teste a Rákóczi út és a Nagykörút sarkához került, míg a feje az Akácfa utcánál kötött ki. A következő napokban a pesti polgárok kalapácsokkal, lángvágókkal és vésőkkel estek neki a torzó szétdarabolásának. Sokan hazavittek apró darabokat emlékként. A szoborra szidalmakat, forradalmi jelszavakat mázoltak, csikket tettek a szájába, sőt a fej kapott egy elhíresült „W.C." feliratot is, ami önmagáért beszélt. Volt Sztálin, nincs Sztálin – a tribünje azonban még évtizedekig megmaradt.
A tribün nem veszett el, csupán átalakult
A szovjet diktátor ledöntése után a tribünön már csak a szobor csizmája maradt; az erről készült legendás fényképek megjelentek az 1956-os forradalmi eseményekről készült legtöbb sajtótudósításban. A helyszínt a pesti népnyelv ezután sokáig „Csizma térként" emlegette.
Miután Kádár János a népfelkelés idején lepaktált Sztálin utódjával, Nyikita Hruscsovval, és szovjet beavatkozással leverték az '56-os forradalmat, hűen szimbolizálja a megtorlásokat követő gulyáskommunizmus korszakát, hogy a Sztálin-tribün nem veszett el, csupán átalakult. A csizmákat eltüntették, a domborműveket leszedték, a talapzatot pedig újrahasznosították. Az 1980-as évek végéig minden évben innen integetett Kádár a május elsején felvonuló tömegeknek.
Az utolsó szocialista május 1-jei felvonulást 1989-ben tartották meg a téren, amely már rendszerváltó hangulatban zajlott. Az 1989-es rendszerváltást követően funkció nélkül maradt tribün burkolatát ismeretlen tettesek eltulajdonították, és hónapokig a csupasz vasbeton váza éktelenkedett a téren. 1991. június 28-30. között a szovjet csapatok kivonulását ünneplő Viszlát Iván! fesztivál rockkoncertje alkalmával színpadként használták. Az emlékezetes eseményen fellépett többek között a Pál Utcai Fiúk együttes is. A romos, telegraffitizett tribünt ezután lebontották.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006-ban avatták fel a városligeti '56-os emlékművet, amely az új Néprajzi Múzeum felett és az egykori Sztálin-tribün helyén áll. A furfangos pesti szleng gyorsan el is nevezte „vaskefének“ a modern stílusú emlékművet, amelynek megítélése máig heves vitákat vált ki. A teret még ugyanebben az évben Ötvenhatosok terére keresztelték.
Érdekesség, hogy a Memento Parkban egy történelmi kiállítás kíséretében megtekinthető (és hátulról lépcsőn fel is lehet menni rá) a csizmás Sztálin-tribün 1:1-es méretű replikája. A parkban többek között látható az eredeti „Felszabadító szovjet katona" nevezetű, hat méter magas szobor is, amelyet 1956. október 29-én döntöttek le a felkelők a Szabadság-szobor talapzatáról.
2026. október 23-án, 24-én és 25-én a Városháza Park pedig átmenetileg Csizma térré alakul: három napon keresztül megidézik az esti órákban a Sztálin-szobor ledöntését, továbbá immerzív fényfestéssel készülnek a szervezők. Az esemény részleteit és pontos időpontját itt találod.
Az október 23-i Felvonulás téri eseménysorozat, továbbá a szovjet csapatok október 31-ei kivonása utáni néhány nap a 20. századi magyar történelem legünnepélyesebb, legfelemelőbb pillanatait jelentették. Egy súlyosan traumatizált nép rövid időre levetette magáról a kommunizmus béklyóit, és megízlelte a szabadság eufóriáját. A Sztálin-szobor ledöntése szimbolikus, önmagán túlmutató, történelmi pillanat volt – még ha a tribün évtizedekig velünk is maradt, a szobor felállítói és a talapzat újrahasznosítói is immár joggal merültek a feledés homályába.
