Gumi, tabi, tapasz, spirál, rézgyöngy, ma már számos megoldás létezik arra, hogy elkerüljünk egy nem kívánt terhességet, a modern világ eszközei pedig hellyel-közzel (sokszor mellékhatásokkal) működnek is. De hogyan védekeztek régen?
Sokszor képesek vagyunk azt hinni, hogy az emberek csak úgy potyogtatták magukból a gyerekeket az előző évszázadokban, a terhesség elkerülése pedig szinte lehetetlen volt révén, nem voltak széles körben elterjedt, jól bevált fogamzásgátló módszerek. Ez részben igaz is, hiszen a történelem során megannyi indokolatlan és életveszélyes megoldással próbálkoztak a népek megteremteni a következmények nélküli, biztonságos szexet.
Higany, cédrusolaj, báránybőr és egy fél citrom héja, jöjjenek a történelem legkreténebb, de sok esetben működő fogamzásgátló módszerei!
Megszakítás = Önkielégítés = Halál
A legrégebbi, részleteiben csak részlegesen a fogamzásgátláshoz köthető történet Mózes első könyvéből ered, és Jákob egyik unokájához, Onánhoz köthető. Onán Júda fia (Jákob unokája) volt, a biblia szerint pedig Isten azért büntette őt halállal, mert nem volt hajlandó halott bátyja feleségének, Támárnak gyermeket nemzeni, ezért inkább a megszakításos módszert választotta, és „földre engedte a magját”. Ezt akkor önkielégítésként, egyben Isten elleni bűnként értelmezték. Onán nevéből fakad az onanizálás szavunk is.
Akácia és méz
Már Krisztus előtt a 16. században is voltak különböző megoldások a fogamzásgátlásra, ráadásul nem is akármilyen konyhai praktikában hittek az emberek. Az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában a nők akácia éretlen gyümölcsét keverték el mézzel és darált datolyával, az ebből készült elegybe belemártottak valamilyen vattaszerű anyagot, majd ezt felhelyezték a vaginájukba pont úgy, mint egy tampont. És ami igazán extrává teszi ezt a megoldást, hogy sok esetben működött is, az akáciából kiváló ragacsos, gyantaszerű anyag (arabmézgának és gumiarábikumnak is nevezik) ugyanis spermaölő hatással bír.
Ugyancsak csodaszernek tartották az ókor egyik legértékesebb virágát, a szilfiumot is, amire Apolló ajándékaként tekintettek. A szilfium ára az aranyéval vetekedett, révén a növény csak egy 50 kilométeres területen nőtt a Földközi-tenger Afrika felőli részén. Afrodiziákumnak, fűszernek, a lepra egyik gyógyítójának és remek fogamzásgátlónak tartották, a korabeli írások szerint a nők a magjából készült léből ittak havi egy alkalommal, hogy elkerüljék a nem kívánt terhességet, a virág koncentrátumát pedig az akáciához hasonló vattás módszerrel használták fel együttlét előtt. A növényt szinte lehetetlen volt mesterséges körülmények között előállítani, nemesítése az egész faj kihalásába került a Kr. u. 1-2. század környékén. Később, 1985-ben egyik rokonfaján kísérletezve megállapították, hogy ugyan a növény kivonata képes meggátolni a terhességet patkányok esetében, hörcsögöknél már elmaradt a kívánt eredmény, így a kutatók sem tudják pontosan, mennyire lehetett valóban működőképes ez a megoldás.
Csak tüsszents egyet
Ha igazi kreténséget akarsz olvasni az ókori fogamzásgátlásról, ezt skubizd: Epheszoszi Szóranosz (98 – 138) római kori nőgyógyász (...) szerint a legjobb tipp, ha a férfi ejakulációja közben a nő visszatartja a levegőt, gyorsan elhúzódik partnerétől, leguggol és tüsszentésre készteti magát, aztán egyszerűen megtörölközik. Látjuk a víziót, de azért valljuk be, egy orvostól ez édeskevés. Ugyancsak Szóranosz a gránátalma héját, valamint az olívaolajat ajánlotta fogamzásgátlásra Arisztotelész után szabadon, aki vele szemben inkább a cédrusolajra esküdött.
Ólom, higany, arzén - micsoda koktél!
Voltak itt még érdekes megoldások, a 10. és 14. század között a kínai nők (főként prostituáltak, a császár ágyasai és a nemesek szeretői) higany, arzén és ólom keverékét itták meg, természetesen olyan mennyiségben, ami nem okozott náluk azonnali halált. Igen, nem azonnal, a legtöbb esetben viszont a nehézfémekből kevert koktél vese- és agykárosodást okoztak a fogyasztók körében.
Krokodil- és elefántürülék
Az ókori megoldásoknál maradva Krisztus előtt 1800 környékén az egyiptomiak és az indiaiak is különböző állatok ürülékeit használták. A krokodil székletét kovászszerű nyers tésztával keverték el, az elegyet pedig a szeméremtestre és a hüvelybe kenték bele. Hasonlóan, az elefántok végtermékével dolgoztak Indiában és a Közel-Keleten is. A kutatók nem jutottak egyértelmű magyarázatra annak kapcsán, mennyire lehetett bevált a recept, egyesek szerint a lúgos kémhatás miatt lehetett fogamzásgátlónak használni a bizarr, és korántsem higiénikus kenőcsöt, míg mások szerint azonban ez a reakció éppen, hogy növelte a terhesség esélyét.
Középkori kínlódás
Bár a régmúlt számos kétséges megoldást kínált a kockázatmentes közösülésre, meglepő, hogy a középkori praktikák mennyire maradiak voltak. Persze, ha kifejezetten Európa középkori körülményeire gondolunk, muszáj észben tartani, hogy a kereszténység terjedése és szigorú szabályai miatt sok helyen már maga a védekezés is bűnnek számított, és egyáltalán nem engedhette meg magának akárki. Azok, akik mégis a megelőzés mellett tették le voksukat Isten mindenhová elérő keze helyett, főként olajokat használtak (ami lassította a hímivarsejtek mozgását), valamint egyfajta hüvelykúpot, ami valamilyen olajos készítményből, káposztavirág, bors, borsmentalevél, csombormentalevél vagy kapor felhasználásával készült. Egyes muszlim és zsidó írások szerint a férfiak kátránnyal vagy hagymalébe való beáztatással igyekeztek elkerülni a gyermekáldást, ha pedig mindezen eszközök nem voltak elérhetőek, maradt a jó öreg megszakításos módszer, amivel csak egy baj volt: sosem működött igazán.
Az első óvszer
Talán senkinek sem kell bemutatni, hogy az első óvszerek zöme állati eredetű anyagokból készültek, mielőtt azonban a konkrét, hímvesszőkre húztható burkokról esne szó, jöjjön egy érdekes történet. A krétai királyról Minószról (Zeusz és Európé fia) úgy tartották, ondójában kígyók és skorpiók lakoznak, szeretői pedig mind meghaltak, miután közösültek vele. Hogy a király feleségének, Pasziphaénak ne okozzon kínhalált, és megóvja őt betegségétől, a nő hüvelyébe (mások szerint Minószra) egy kecske húgyhólyagját helyezték fel, a megelőzés azonban nem várt eredményeket hoztott. Pasziphaé nyolc gyermeket hozott a világra (Minósztól, ide most ne vegyük hozzá szerencsétlen Mínotauroszt, akit egy bikaszoborba bújva nemzett).
A szexuális úton terjedő kóroktól tehát nem csak az utóbbi két évszázadban próbáltak meg mentesülni az emberek. Az ókori egyiptomi férfiak például különböző színű, lenvászonból készült burkokat használtak (ezzel is jelölve a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyüket), ekkoriban főleg az olyan betegségeket kívánták elkerülni a módszerrel, mint például a bilharziózis, amit a trópusi édesvizekben élősködő paraziták terjesztettek.
A rómaiak szintén lennel próbálkoztak, ugyanakkor már juhok, kecskék belével és húgyhólyagjával is kísérleteztek a szifilisz megelőzése érdekében.
Később Keleten, például Kínában a már említett higanykoktél után olajjal sikosított selyempapírral is próbálkoztak, ezek használata egyre elterjedtebbé vált, ahogy a betegségek és járványok Közép-Európából kelet felé terjedtek. A japánok a Kabuta-Gata nevű eszközt használták, amely a makk befedésére szolgáló héjszerű burok volt. Teknőspáncélból, esetenként pedig bőrből készítették, a merevedési zavarokkal küzdő férfiak pedig még segédeszközként is használhatták.
A reneszánsz ember
Bár sokáig nem történt nagyobb előretörés, a reneszánsz megérkezésével a szexualitás is megújult, részben még a görögök és a rómaiak felfedezéseinek köszönhetően. Ahogy az egyház és az állam megkezdte lassú, de egyre határozottabb kettészakadását, úgy nyert teret egyre jobban a tudomány és az orvoslás is, mondhatni olyan időszak volt ez, mint egy nagyon kezdetleges szexuális forradalom.
REFRESHER-KVÍZ: Ki festette, ki faragta? Mit tudsz a világ leghíresebb képzőművészeti alkotásairól?
2026.8.2 9:18
Gabriele Falloppio nemcsak pap, de neves olasz anatómus is volt, ő foglalkozott először mélyrehatóan a petevezeték megismerésével, de tudásával a reneszánsz kori óvszerhasználat terjedéséhez is hozzájárult. De Morbo Gallico, vagyis szó szerinti fordításban A francia betegségről című könyvében egy lenvászonból készült burkot ismertetett, amelyet a szifilisz elleni védekezésre használtak. A makkot befedő eszközt szalaggal rögzítették, síkosítására pedig nyálat alkalmaztak. Falloppio 1100 férfin végzett kísérletei állítólag azt mutatták, hogy a burok mindegyiküket megvédte a fertőzéstől.
A kecske- és juhbélből készült eszközöket már a hentesek állították elő (a higiéniáról most inkább ne beszéljünk), de más állatok, például halak belsőségeit is felhasználták már a védekezéshez. Angliában az óvszer használata miatt egészen megcsappantak a születésszámok, az 1640-es években kezdődő angol polgárháború idején pedig a seregben kvázi ingyen osztogatták őket, ezzel csökkentve a szifilisz kialakulásának veszélyét, ami akkoriban eléggé elterjedt, és könnyen halálos betegség volt a katonák körében.
Istenek, hősök és szörnyek: a görög mitológia legfontosabb mítoszai
2026.7.26 10:14
Casanova Életem története című emlékiratában például leírta, fiatalon egészen idegenkedett attól, hogy „döglött állat bőrében“ szexeljen, partnereit pedig arra kérte, használjanak el egy fél citromot a közösülés alatt odalent, hogy a citrom leve elpusztítsa a spermiumokat. Ahogy azonban egyre világosabbá vált számára, mennyi betegségtől mentheti őt meg a condom, maga is használni kezdte őket, az akciózás előtt azonban mindegyiket felfújta ellenőrizve, nincs-e rajtuk lyuk.
A 18. század végén Angliában már beindult a nagykereskedelmi értékesítés is, a 19. századra pedig már szinte teljesen kiment a divatból a lenvászon óvszerek használata, igaz, mindezen megoldásokat inkább a tehetősebb rétegek használták, a szegényebbek (és még a prostituáltak is) ugyanis kevésbé engedhették meg maguknak ezeket az eszközöket. A bordélyházakban a nők rég bevett szokás szerint ecetsavas vagy más fertőtlenítőszeres, például kálium-permanganátos öblítést alkalmaztak.
A mai óvszerekhez hasonlatos gumikat Charles Goodyearnek köszönheti a világ, aki az ipari forradalom idején megjelenő gumivulkanizálással jelentősen átalakította az óvszerek gyártását. Az 1860-as évekre már nagy mennyiségben gyártottak óvszereket, ezek olcsóbbak is voltak, így a 19. század végére elavulttá váltak az állati bélből készült anyagok. Végül az 1920-as években jelent meg a latex mint alapanyag, ami aztán a ma ismert óvszerek zömének alapját is adja.
És akkor jött a hormonális fogamzásgátlás
A 19. században aztán elkezdték kapiskálni, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel, ez a biológiai folyamat pedig akár hosszabb távon is előidézhető lehetne mesterségesen. Az 1920-as években egy osztrák professzor, Ludwig Haberlandt vetette fel a hormonális sterilizálás lehetőségét, ő petefészek-kivonatok adását javasolta fogamzásgátlás céljából. Haberlandt később Magyarországra költözött és Richter Gedeonnál kezdett el dolgozni az Infecundin nevű hormontablettán, akkor azonban a gyógyszer gyártását nem tudták véghezvinni, Haberlandt pedig 1932-ben öngyilkos lett.
1929-ben felfedezték az ösztrogéneket, 1932-ben a progeszteront, 1950-ben pedig a mexikói édesgyökérből kivont félszintetikus sárgatesthormon-származékok alapanyagával sikerült előállítani a noretiszteront. Ekkoriban már a tengerentúlon is aktívan dolgoztak az első, forgalomba szánt hormonális fogamzásgátló tablettán, Margaret Sanger ápolónő, Katherine McCormick szüfrazsista és filantróp, a biológus Gregory Pincus és John Rock nőgyógyász éveken át tartó közös munkájával 1960-ban piacra került a világ első fogamzásgátlóként engedélyezett tablettája, az Enovid.
Érdekesség, hogy ezután a legvidámabb barakkban sem kellett évtizedeket várni az első fogamzásgátlóra, az Infecundin forgalmazását végül 1967-ben engedélyezték először annak érdekében, hogy visszaszorítsák a rendkívül magas abortuszok számát.
Bonnie Blue megreformálja a pornóipart, vagy a nők ellen dolgozik?– Ezért káros a felnőttfilmes munkássága feminista nézőpontból
2026.5.31 9:19
Az elmúlt hatvan évben bár számos új megoldás született a fogamzásgátlásra, kezdve a spiráltól a rézgyöngyön át a szintén ösztrogén- és progesztinalapú tapaszig, (igen, az óvszeren kívül még mindig mindent a nőknek kell bevállalniuk) kutatások szerint továbbra is a tabletta a legelterjedtebb módszer. A tavalyi évben biztonságosnak ítélték meg a YCT-529 névre keresztelt, férfiaknak szánt hormonmentes fogamzásgátló tablettát is, a fogamzásgátlás történetében fordulatot hozó gyógyszer forgalomba kerülésének dátuma azonban még mindig kérdéses.
