Gumi, tabi, tapasz, spirál, rézgyöngy, ma már számos megoldás létezik arra, hogy elkerüljünk egy nem kívánt terhességet, a modern világ eszközei pedig hellyel-közzel (sokszor mellékhatásokkal) működnek is. De hogyan védekeztek régen?
Sokszor képesek vagyunk azt hinni, hogy az emberek csak úgy potyogtatták magukból a gyerekeket az előző évszázadokban, a terhesség elkerülése pedig szinte lehetetlen volt révén, nem voltak széles körben elterjedt, jól bevált fogamzásgátló módszerek. Ez részben igaz is, hiszen a történelem során megannyi indokolatlan és életveszélyes megoldással próbálkoztak a népek megteremteni a következmények nélküli, biztonságos szexet.
Higany, cédrusolaj, báránybőr és egy fél citrom héja, jöjjenek a történelem legkreténebb, de sok esetben működő fogamzásgátló módszerei!
Megszakítás = Önkielégítés = Halál
A legrégebbi, részleteiben csak részlegesen a fogamzásgátláshoz köthető történet Mózes első könyvéből ered, és Jákob egyik unokájához, Onánhoz köthető. Onán Júda fia (Jákob unokája) volt, a biblia szerint pedig Isten azért büntette őt halállal, mert nem volt hajlandó halott bátyja feleségének, Támárnak gyermeket nemzeni, ezért inkább a megszakításos módszert választotta, és „földre engedte a magját”. Ezt akkor önkielégítésként, egyben Isten elleni bűnként értelmezték. Onán nevéből fakad az onanizálás szavunk is.
Akácia és méz
Már Krisztus előtt a 16. században is voltak különböző megoldások a fogamzásgátlásra, ráadásul nem is akármilyen konyhai praktikában hittek az emberek. Az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában a nők akácia éretlen gyümölcsét keverték el mézzel és darált datolyával, az ebből készült elegybe belemártottak valamilyen vattaszerű anyagot, majd ezt felhelyezték a vaginájukba pont úgy, mint egy tampont. És ami igazán extrává teszi ezt a megoldást, hogy sok esetben működött is, az akáciából kiváló ragacsos, gyantaszerű anyag (arabmézgának és gumiarábikumnak is nevezik) ugyanis spermaölő hatással bír.
Ugyancsak csodaszernek tartották az ókor egyik legértékesebb virágát, a szilfiumot is, amire Apolló ajándékaként tekintettek. A szilfium ára az aranyéval vetekedett, révén a növény csak egy 50 kilométeres területen nőtt a Földközi-tenger Afrika felőli részén. Afrodiziákumnak, fűszernek, a lepra egyik gyógyítójának és remek fogamzásgátlónak tartották, a korabeli írások szerint a nők a magjából készült léből ittak havi egy alkalommal, hogy elkerüljék a nem kívánt terhességet, a virág koncentrátumát pedig az akáciához hasonló vattás módszerrel használták fel együttlét előtt. A növényt szinte lehetetlen volt mesterséges körülmények között előállítani, nemesítése az egész faj kihalásába került a Kr. u. 1-2. század környékén. Később, 1985-ben egyik rokonfaján kísérletezve megállapították, hogy ugyan a növény kivonata képes meggátolni a terhességet patkányok esetében, hörcsögöknél már elmaradt a kívánt eredmény, így a kutatók sem tudják pontosan, mennyire lehetett valóban működőképes ez a megoldás.
Csak tüsszents egyet
Ha igazi kreténséget akarsz olvasni az ókori fogamzásgátlásról, ezt skubizd: Epheszoszi Szóranosz (98 – 138) római kori nőgyógyász (...) szerint a legjobb tipp, ha a férfi ejakulációja közben a nő visszatartja a levegőt, gyorsan elhúzódik partnerétől, leguggol és tüsszentésre készteti magát, aztán egyszerűen megtörölközik. Látjuk a víziót, de azért valljuk be, egy orvostól ez édeskevés. Ugyancsak Szóranosz a gránátalma héját, valamint az olívaolajat ajánlotta fogamzásgátlásra Arisztotelész után szabadon, aki vele szemben inkább a cédrusolajra esküdött.
Ólom, higany, arzén - micsoda koktél!
Voltak itt még érdekes megoldások, a 10. és 14. század között a kínai nők (főként prostituáltak, a császár ágyasai és a nemesek szeretői) higany, arzén és ólom keverékét itták meg, természetesen olyan mennyiségben, ami nem okozott náluk azonnali halált. Igen, nem azonnal, a legtöbb esetben viszont a nehézfémekből kevert koktél vese- és agykárosodást okoztak a fogyasztók körében.
Krokodil- és elefántürülék
Az ókori megoldásoknál maradva Krisztus előtt 1800 környékén az egyiptomiak és az indiaiak is különböző állatok ürülékeit használták. A krokodil székletét kovászszerű nyers tésztával keverték el, az elegyet pedig a szeméremtestre és a hüvelybe kenték bele. Hasonlóan, az elefántok végtermékével dolgoztak Indiában és a Közel-Keleten is. A kutatók nem jutottak egyértelmű magyarázatra annak kapcsán, mennyire lehetett bevált a recept, egyesek szerint a lúgos kémhatás miatt lehetett fogamzásgátlónak használni a bizarr, és korántsem higiénikus kenőcsöt, míg mások szerint azonban ez a reakció éppen, hogy növelte a terhesség esélyét.
Középkori kínlódás
Bár a régmúlt számos kétséges megoldást kínált a kockázatmentes közösülésre, meglepő, hogy a középkori praktikák mennyire maradiak voltak. Persze, ha kifejezetten Európa középkori körülményeire gondolunk, muszáj észben tartani, hogy a kereszténység terjedése és szigorú szabályai miatt sok helyen már maga a védekezés is bűnnek számított, és egyáltalán nem engedhette meg magának akárki. Azok, akik mégis a megelőzés mellett tették le voksukat Isten mindenhová elérő keze helyett, főként olajokat használtak (ami lassította a hímivarsejtek mozgását), valamint egyfajta hüvelykúpot, ami valamilyen olajos készítményből, káposztavirág, bors, borsmentalevél, csombormentalevél vagy kapor felhasználásával készült. Egyes muszlim és zsidó írások szerint a férfiak kátránnyal vagy hagymalébe való beáztatással igyekeztek elkerülni a gyermekáldást, ha pedig mindezen eszközök nem voltak elérhetőek, maradt a jó öreg megszakításos módszer, amivel csak egy baj volt: sosem működött igazán.
Az első óvszer
Talán senkinek sem kell bemutatni, hogy az első óvszerek zöme állati eredetű anyagokból készültek, mielőtt azonban a konkrét, hímvesszőkre húztható burkokról esne szó, jöjjön egy érdekes történet. A krétai királyról Minószról (Zeusz és Európé fia) úgy tartották, ondójában kígyók és skorpiók lakoznak, szeretői pedig mind meghaltak, miután közösültek vele. Hogy a király feleségének, Pasziphaénak ne okozzon kínhalált, és megóvja őt betegségétől, a nő hüvelyébe (mások szerint Minószra) egy kecske húgyhólyagját helyezték fel, a megelőzés azonban nem várt eredményeket hoztott. Pasziphaé nyolc gyermeket hozott a világra (Minósztól, ide most ne vegyük hozzá szerencsétlen Mínotauroszt, akit egy bikaszoborba bújva nemzett).
A szexuális úton terjedő kóroktól tehát nem csak az utóbbi két évszázadban próbáltak meg mentesülni az emberek. Az ókori egyiptomi férfiak például különböző színű, lenvászonból készült burkokat használtak (ezzel is jelölve a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyüket), ekkoriban főleg az olyan betegségeket kívánták elkerülni a módszerrel, mint például a bilharziózis, amit a trópusi édesvizekben élősködő paraziták terjesztettek.
A rómaiak szintén lennel próbálkoztak, ugyanakkor már juhok, kecskék belével és húgyhólyagjával is kísérleteztek a szifilisz megelőzése érdekében.
Később Keleten, például Kínában a már említett higanykoktél után olajjal sikosított selyempapírral is próbálkoztak, ezek használata egyre elterjedtebbé vált, ahogy a betegségek és járványok Közép-Európából kelet felé terjedtek. A japánok a Kabuta-Gata nevű eszközt használták, amely a makk befedésére szolgáló héjszerű burok volt. Teknőspáncélból, esetenként pedig bőrből készítették, a merevedési zavarokkal küzdő férfiak pedig még segédeszközként is használhatták.
A reneszánsz ember
Bár sokáig nem történt nagyobb előretörés, a reneszánsz megérkezésével a szexualitás is megújult, részben még a görögök és a rómaiak felfedezéseinek köszönhetően. Ahogy az egyház és az állam megkezdte lassú, de egyre határozottabb kettészakadását, úgy nyert teret egyre jobban a tudomány és az orvoslás is, mondhatni olyan időszak volt ez, mint egy nagyon kezdetleges szexuális forradalom.
Mit jelent az iPhone face? Lehet egy arc túl modern egy történelmi filmhez?
2026.11.3 11:44
Gabriele Falloppio nemcsak pap, de neves olasz anatómus is volt, ő foglalkozott először mélyrehatóan a petevezeték megismerésével, de tudásával a reneszánsz kori óvszerhasználat terjedéséhez is hozzájárult. De Morbo Gallico, vagyis szó szerinti fordításban A francia betegségről című könyvében egy lenvászonból készült burkot ismertetett, amelyet a szifilisz elleni védekezésre használtak. A makkot befedő eszközt szalaggal rögzítették, síkosítására pedig nyálat alkalmaztak. Falloppio 1100 férfin végzett kísérletei állítólag azt mutatták, hogy a burok mindegyiküket megvédte a fertőzéstől.
A kecske- és juhbélből készült eszközöket már a hentesek állították elő (a higiéniáról most inkább ne beszéljünk), de más állatok, például halak belsőségeit is felhasználták már a védekezéshez. Angliában az óvszer használata miatt egészen megcsappantak a születésszámok, az 1640-es években kezdődő angol polgárháború idején pedig a seregben kvázi ingyen osztogatták őket, ezzel csökkentve a szifilisz kialakulásának veszélyét, ami akkoriban eléggé elterjedt, és könnyen halálos betegség volt a katonák körében.
Fájdalommentes szülést ígértek, de valójában az emlékeket törölték ki: így működött a twilight sleep
2026.10.31 9:11
Casanova Életem története című emlékiratában például leírta, fiatalon egészen idegenkedett attól, hogy „döglött állat bőrében“ szexeljen, partnereit pedig arra kérte, használjanak el egy fél citromot a közösülés alatt odalent, hogy a citrom leve elpusztítsa a spermiumokat. Ahogy azonban egyre világosabbá vált számára, mennyi betegségtől mentheti őt meg a condom, maga is használni kezdte őket, az akciózás előtt azonban mindegyiket felfújta ellenőrizve, nincs-e rajtuk lyuk.
A 18. század végén Angliában már beindult a nagykereskedelmi értékesítés is, a 19. századra pedig már szinte teljesen kiment a divatból a lenvászon óvszerek használata, igaz, mindezen megoldásokat inkább a tehetősebb rétegek használták, a szegényebbek (és még a prostituáltak is) ugyanis kevésbé engedhették meg maguknak ezeket az eszközöket. A bordélyházakban a nők rég bevett szokás szerint ecetsavas vagy más fertőtlenítőszeres, például kálium-permanganátos öblítést alkalmaztak.
A mai óvszerekhez hasonlatos gumikat Charles Goodyearnek köszönheti a világ, aki az ipari forradalom idején megjelenő gumivulkanizálással jelentősen átalakította az óvszerek gyártását. Az 1860-as évekre már nagy mennyiségben gyártottak óvszereket, ezek olcsóbbak is voltak, így a 19. század végére elavulttá váltak az állati bélből készült anyagok. Végül az 1920-as években jelent meg a latex mint alapanyag, ami aztán a ma ismert óvszerek zömének alapját is adja.
És akkor jött a hormonális fogamzásgátlás
A 19. században aztán elkezdték kapiskálni, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel, ez a biológiai folyamat pedig akár hosszabb távon is előidézhető lehetne mesterségesen. Az 1920-as években egy osztrák professzor, Ludwig Haberlandt vetette fel a hormonális sterilizálás lehetőségét, ő petefészek-kivonatok adását javasolta fogamzásgátlás céljából. Haberlandt később Magyarországra költözött és Richter Gedeonnál kezdett el dolgozni az Infecundin nevű hormontablettán, akkor azonban a gyógyszer gyártását nem tudták véghezvinni, Haberlandt pedig 1932-ben öngyilkos lett.
1929-ben felfedezték az ösztrogéneket, 1932-ben a progeszteront, 1950-ben pedig a mexikói édesgyökérből kivont félszintetikus sárgatesthormon-származékok alapanyagával sikerült előállítani a noretiszteront. Ekkoriban már a tengerentúlon is aktívan dolgoztak az első, forgalomba szánt hormonális fogamzásgátló tablettán, Margaret Sanger ápolónő, Katherine McCormick szüfrazsista és filantróp, a biológus Gregory Pincus és John Rock nőgyógyász éveken át tartó közös munkájával 1960-ban piacra került a világ első fogamzásgátlóként engedélyezett tablettája, az Enovid.
Érdekesség, hogy ezután a legvidámabb barakkban sem kellett évtizedeket várni az első fogamzásgátlóra, az Infecundin forgalmazását végül 1967-ben engedélyezték először annak érdekében, hogy visszaszorítsák a rendkívül magas abortuszok számát.
Léteznek még boszorkányok? Utánajártunk, mi maradt a boszorkányperek korából, és hol találkozhatunk ma velük
2026.10.29 9:14
Az elmúlt hatvan évben bár számos új megoldás született a fogamzásgátlásra, kezdve a spiráltól a rézgyöngyön át a szintén ösztrogén- és progesztinalapú tapaszig, (igen, az óvszeren kívül még mindig mindent a nőknek kell bevállalniuk) kutatások szerint továbbra is a tabletta a legelterjedtebb módszer. A tavalyi évben biztonságosnak ítélték meg a YCT-529 névre keresztelt, férfiaknak szánt hormonmentes fogamzásgátló tablettát is, a fogamzásgátlás történetében fordulatot hozó gyógyszer forgalomba kerülésének dátuma azonban még mindig kérdéses.
