Az amerikai énekesnő mintegy egy évvel a The Life of a Showgirl albuma utána kiadta a lemez deluxe változatát. Az új opuszon található dalok pedig annyira rosszak lettek, hogy Taylor legnagyobb rajongói se értik, mi történhetett. Hol és mit rontott Swift?
Alig egy hete Taylor Swift bejelentette, hogy egy évvel The Life of a Showgirl című albumának megjelenése után megtolja lemezét négy dallal, így a revütáncosnők esztétikáját felhasználó éra kibővül egy ráadáskörrel. Már maga a projekt neve is ezt idézi: The Life of a Showgirl: The Encore, vagyis eljött a visszataps ideje. A rajongók, vagyis a swiftie-k körében tapasztalható volt némi általános csalódottság, mert nyilván az előzőleges kriptikus, úgynevezett easter eggekkel teli promóciós kommunikáció akár egy új lemez érkezését is sejtethette volna, de semmi ilyesmiről nem volt szó.
Swift maga azt írta közösségi médiás felületein, hogy a deluxe kiadáson hallható dalok „tiszta hálából születtek azért a lelkesedésért és szeretetért, amellyel [ti, a rajongók] fogadtátok és ünnepeltétek az albumot, amit készítettünk“. És ha a Showgirl eladásait nézzük, teljességében indokolt is ez az érvelés: minden idők legnagyobb amerikai nyitóhetét érte el a modern mérési korszakban 4,002 millió albumegységgel, 1,3 millió bakelitlemez kelt el belőle az első héten az USA-ban, egyszerre foglalta el a Billboard Hot 100 első 12 helyét a lemez mind a 12 dala, és a Spotify-on már megjelenése előtt minden idők legtöbbet előre elmentett albumává vált, több mint 6 millió pre-save-vel, sőt a megjelenés napján 11 órán belül 2025 legtöbbet streamelt albuma let. Rekord rekord hátán, mégse kérte senki a folytatást.
View this post on Instagram
Az igazság az, ha Swift és csapata számára tényleg annyira fontos az énekesnő zenei katalógusának megfelelő művészi gondozása, semmi nem indokolja, hogy miért is kéne kitolni még egy kis időre a The Life of a Showgirl éráját. Mert gazdasági siker ide vagy oda, az album fogadtatása borzalmasan vegyes volt. Valójában inkább rossz, és igazi bandaháborús hangulatot teremtett az énekesnő rajongótáborában. Mit nézett be vajon ennyire a művész?
Mi az irodalom Taylor Swift szerint?
Taylor Swift utolsó projektjének kritikai bukását tulajdonképpen az énekesnő maga készítette elő azzal a narratívával, amit a Showgirl megjelenése előtt már mintegy 5 éve építgetett. Művészi karrierjét mondhatni két nagy egységre lehet bontani: a Folklore előtti Swift és a Folklore utáni Swift. Ez a bizonyos 2020. júliusában, bármiféle előzetes promóciót nélkülöző Covid-album, ami az énekesnő saját bevallása szerint a világ kiszámíthatatlan haladásából született, karrierbizonyíték, hogy az énekesnő nemcsak kiváló popdalszerző, de képes kilépni saját életélményeiből is ahhoz, hogy egy remek lemezt hozzon össze.
@shantxxxx she was doing anything during lover era #folklore #lover #taylorswift #swiftietok ♬ original sound - shantxx
Mert bizony majdnem minden, ami a szóban forgó albumon, és az öt hónappal később kiadott, és a cikkírója szerint a legjobb Swift-lemezen, az Evermore-on hallható, fikció, kitaláció, amihez társult egy sokkal visszafogottabb hangzás, bézses, kardigános vizualitás, tökéletes elhozva a bekuckózós, kovászt nevelgetős pandémiaéletérzést. Meg kifejezetten ízlésesen átgondolt, mégis komplex gondolatok. Magyarán: Swift nem az akkori vagy az azt megelőző párkapcsolatairól írt, amit olyan sokan általánosságban, igazi szexista felütéssel „női picsogásnak“ gondolhatnak. Például a fentebb emlegetett Evermore a veszteség, az elvesztés, a gyász koncepcióját járja körbe 17 dalon keresztül. Recepciós fogadtatásuk mindkét esetben kimagasló volt, a mai napig a legjobbnak értékelt Swift-lemezként tartja számon őket a kritikai kultúra.
Haaland lett az internet új kedvence, Taylor Swift férjhez ment, az Off Campus pedig mindenkit berántott – ilyen volt 2026 nyara
2026.8.29 10:37
A Folklore és az Evermore líricizmusából, meglepően nagyon jó, de nem hibanélküli soraiból született meg a közmegegyezés, hogy Swift már túllépett dalszerzői minőségén, és sokkal inkább ideje össztársadalmilag költőként tekinteni rá. Ennek az imázsnak a természetes internetes végpontjává vált pár évvel később, és az énekesnő 2022-es Midnights című, szintén művészibb lemezének megjelenése utáni „Taylor Swift vagy Shakespeare írta?“ TikTok-játék. A maga idejében nem lehetett úgy felmenni az internetre, hogy ne jöttek volna szemben velünk ezek a bizonyos videók, amelyekben meg kellett különböztetni Swift sorait a világirodalom egyik legnagyobb géniusza, William Shakespeare gondolataitól.
@wannaplaytv Are These #TaylorSwift Lyrics or #Shakespeare Lines? #games #trivia #music #eras #erastour #wannaplay #wannaplaytv ♬ original sound - Wanna Play? TV
Az énekesnő látszólag meghempergett ebben az új művészi etoszban, és miután elkezdődött öt kontinensen átívelő, 149 dátumos (mínusz az a három bécsi dátum, amiket egy potenciális terrortámadás miatt kellett törölni) giga, The Eras Tour elnevezésű világkörüli turnéja, 2024-re megjelentek az első repedések Taylor jambuszokkal kipolírozott imázsán. A 66. Grammy-gálán bejelentette, hogy még az év áprilisában érkezik The Tortured Poets Department, vagyis A megkínzott költők osztálya címmel legújabb lemeze.
Miért annyira ikonikus 2016? Popkult időutazás a Snapchat aranykorába, amikor Kim Kardashian derékba törte Taylor Swift karrierjét
2026.1.21 12:22
Az album, amin önironikusan, meg sokszor bármiféle irónia nélkül rájátszott a „költő Taylor Swift“ képre, megjelenése után pár órával azonnal kapott egy bővített kiadást, így az eredeti 16 számból egy szempillantás alatt 31 lett. És bár a kritikai fogadtatás ezúttal is inkább pozitív volt, a szövegek minősége látszólag sokat romlott.
Hogy ez a fajta minőségbeli gyengeség Swift zavarodott, szakítás utáni lelki állapotából, a folyamatos utazásból, a turné okozta fáradtságból született-e meg, kérdéses. Mindenesetre azt elérte, hogy egy olyan zenei érájában, aminek központjában az irodalom áll, összehozza karrierje sokszor a felismerhetetlenségig metaforizált, szétkódolt, gyakorta bénának hangzó, vagy csak felszínes és rossz irodalmiságot rejtő, máskor meg érthetetlenül túlbonyolított szövegeit. Gondoljunk csak a girl boss életérzésre ráhuzalozott, de borzalmasan öregedő Who’s Afraid of Little Old Me? (magyarul: Ki félne egy ilyen kis ártatlan valakitől, mint én?) dalára, netán az egyszerűen csak kellemetlen But Daddy I Love Him (magyarul: De, apu, én szeretem őt) szerzeményre.
Azért a cikk írója megjegyzi, hogy érdekes módon a bővített kiadáson hallható dalok költőisége sokkalta kidolgozottabb, mint az eredeti matériáé. Swift akkor működik igazán jól, ha nem akar erőlködni. Erre pedig tökéletes példák a Chloe or Sam or Sophia or Marcus (Chloe vagy Sam vagy Sophia vagy Marcus) vagy az I Look in People's Windows (Mások ablakain leskelődöm) dalok.
Legyen bárhogy is, megtörtént, ami a legkevésbé kellett volna Swift számára: a rajongók elkezdték megkérdőjelezni dalszövegírói képességeit pont a fentebbi nehéz szövegértelmezések, furcsa írástechnikai megoldások miatt. Ez pedig elég bajos, mert Taylor nem éppen vokális teljesítményéről, se nem előadőművészeti megoldásairól híres. Akkor pontosan mi is marad az énekesnőnek? És ezzel el is érkeztünk a The Life of a Showgirlhöz.
Taylor csillogást ígért, erre kaptunk egy nagy adag semmit
2025-ben a The Life of a Showgirl tökéletes alkalom volt Swift számára, hogy korrigáljon a The Tortured Poets Department bizalomvesztése után. Bár, minekután a 2020-as évek teljes Taylor dominanciában teltek el, hiszen hat év alatt összesen öt nagy stúdióalbumot, és négy újrarögzített albumot dobott piacra, ebből három olyan év is volt, amikor két lemezt jelentetett meg, talán nem egy újabb Swift-korongra volt szüksége a világnak. Az énekesnő márkájának legalább is fixen nem.
Egy utolsó búcsúlevél 2025-höz: bebizonyítjuk, hogy semmit sem változott a világ 2015-höz képest
2026.1.4 10:11
Az albumot Travis Kelce (immáron férje) oldalán jelentette be az amerikai rugbyjátékos végtelenül egyszerű, és talán inkább kellemetlen vodcastműsorában, a New Heightsban. Állítása szerint a megjelenő opusz ugyanazt a minőségű írást tartalmazza, ami a Folklore-on volt látható, viszont hangzásában rajongókedvenc 1989 című poplemezére hajaz. Nem is kellett több, hogy a művész jól felcsavarja mindenki kiváncsiságát.
Ám sajnos, mint ahogy az kiderült 2025. októberében, a lemez látványvilága és promóciós kommunikációja sokkal többet ígér, mint amit zeneileg végül kapunk. A hangszerelések többnyire biztonsági játékot játszanak, a refrének jó része nem üt akkorát, mint amit Max Martin (Britney Spears: ...Baby One More Time; Backstreet Boys: I Want It That Way; Katy Perry: I Kissed A Girl) és Shellback (Maroon 5: Moves Like Jagger; Taylor Swift: Shake It Off) svéd zeneszerzők és producerek neve alapján várna az ember, és sok dal egyszerűen nem nő fel ahhoz a vizuális univerzumhoz, amit Swift köréjük épített.
@secret_acc0untt.1 i cant #fyp #taylorswift ♬ original sound - 🤫
A helyzeten sajnos a szövegek sem sokat segítenek. Sőt. Végül is ki gondolta volna, hogy a sokáig problémásan konzervatívnak elkönyvelt Swift egyszer a dickmatized, vagyis fasztranszban levő szót használja majd nevezetesen Wood (Fa, az angol szlengben: Merevedés) című dalában, amit férje péniszmérete inspirált (sic)? Vagy hogy a feltételezhetően Charli XCX-nek címzett beszólógatós dalban, az Actually Romanticben (Valóban romantikus) brit kolleganőjét egy „kis retikülben rám ugató játékcsivavához“ hasonlítja?
A probléma két forrásból táplálkozhat. Először is Swiftre nagyon is jellemző, hogy írásának irányát éppen aktuális szerelméhez idomítja, még akkor is, ha óvatosan kell bánni azzal a gondolattal, hogy egy nő művészetét a párkapcsolatai alapján magyarázzuk.
Horoszkóp: mutatjuk, melyik Taylor Swift-album illik hozzád legjobban a csillagjegyed szerint
2025.10.13 14:28
Mielőtt össze nem kötötte volna életét Kelce-vel, az énekesnő hat éven keresztül, 2016-tól 2023-ig Joe Alwyn brit színésszel alkotott párt. A férfi dokumentáltan alkotótársa is volt Swiftnek, William Bowery néven több dalban is közreműködött, együtt írták többek között a Folklore-on hallható Exile, Betty, majd az Evermore Champagne Problems és Coney Island dalait, de producerként is dolgozott szerelmével. Ez önmagában is mutatja, hogy a kapcsolatuknak volt egy konkrét művészi oldala, de ezt megfejeli az, hogy Swift szerelmes dalai ebben az időszakban mennyire másképp működtek.
A Joe Alwyn-korszak dalai ritkán álltak meg pusztán a ténynél, hogy az énekesnő szerelmes. Például a 2017-es Reputation albumon hallható Delicate tele van bizonytalansággal. A 2019-es Lover lemez Cornelia Streetje gyakorlatilag végig arról szól, Taylor mennyire fél attól, hogy elveszti szerelmét, és ha ez megtörténik, soha nem lesz képes bemenni abba az utcába, ahol együtt laktak. A Folklore-on hallható Peace azt boncolgatja, vajon kibírja-e párja azt a társadalmi nyomást, ami a Swift-gépezettel jár.
Minden Alwyn-dal komplex érzelmiskálát vonultat fel, ami egyáltalában nem jelenik meg az énekesnő Kelce-korszakában szerzett számaira. Bár első blikkre a TTPD-n helyet kapó So High School vagy az The Alchemy, majd a Showgirl több dala játékosnak hathat, mégis inkább arról árulkodnak, hogy Swift nincs művészileg (esetleg szellemileg) stimulálva. A pár napja megjelentetett The Encore kiadáson hallható dalok szövegi minősége például úgy kiverte a legtöbb swiftie-nél a biztosítékot, hogy következetesen jelölik meg TikTok-videók leírásában Alwyn mellett Karlie Kloss amerikai modellt, könyörögve, hogy azonnal rondítsanak bele Swift házasságába, szedjék szét a párt – az utóbbiról sokáig azt pletykálták, hogy az énekesnővel leszbikus párkapcsolatban él.
Továbbá a sajtóban is a lehető legrosszabb értékeléseket kapta a kiadvány. A Telegraphon például „Swiftie vagyok, de még én is azt gondolom, hogy az új dalok borzalmasak“ címmel jelent meg egy elemzőcikk. Érdemes megjegyezni, hogy még pár éve elképzelhetetlen lett volna, hogy eltörléskultúra nélkül bárhol is lehozzanak hasonló írást, de habzószájú kommentek helyett mély egyetértéssel fogadták a fanok Poppie Platt újságíró cikkét.
Taylor Swift nem bírja a kritikát
A másik igen nagy probléma Taylorral, hogy művészete helyett gyakorta erősebben fókuszál maga társadalmi imázsára. Erre elsődleges stációt kaptunk már a 2019-es Billboard’s Women In Music gálán elmondott beszéde alatt is, amikor karrierjét övező kritikai elégedetlenségre reflektált:
„Azt mondják, túl sokat randizom a húszas éveimben? Rendben, akkor abbahagyom, és szingli leszek. Évekig. Most meg azt mondják, hogy a Red albumom tele van túl sok szakítós dallal? Jó, rendben, akkor csinálok egy albumot arról, hogy New Yorkba költözöm, és rájövök, hogy igazából sokkal szórakoztatóbb az életem, ha csak a barátaimmal vagyok. Ó, most az a baj, hogy túl sokat változik a zeném ahhoz, hogy továbbra is countryelőadó maradjak? Rendben. Akkor tessék, itt egy teljes műfajváltás és egy popalbum, aminek az a címe 1989. Most az a probléma, hogy túl sok képet osztok meg nektek magamról a barátaimmal? Jó, ezt is abbahagyhatom. Már nem is egy okos üzletasszony vagyok, hanem számító manipulátor? Rendben, akkor évekre eltűnök a nyilvánosság elől. Most meg engem akartok beállítani a rossznak? Jó, akkor itt egy album, aminek az a címe Reputation, és mindenhol kígyók lesznek“
– mondta Swift.
Az idézett beszédből leginkább az rajzolódik ki, hogy Swift pályájának nagyon fontos mozgatórugója mindig is az volt, hogyan látják őt kívülről. Nemcsak érzékeli a róla szóló kritikákat, hanem láthatóan rendszerezi is őket, majd sok esetben ezekre reagálva alakítja tovább a saját karrierjét. És ez bizony legújabb szerelmes dalaiban is megjelenik, hiszen a Kelce-dalok szinte egytől egyig arról szólnak, környezetük hogyan látja kapcsolatukat, és kevéssé arról, Swift hogyan is érzi magát ebben a házasságban. Erre a legjobb példát a már megjelenésekor is közutálat tárgyát képező Cleveland! című szám lehet a Showgirl bővített változatáról.
@mananamariee Took you to… Cleveland? lmao ok? #taylorswifterastour #taylorswiftedit #taylorsversion ♬ original sound - mananamariee
Mi lehet a megoldás?
A cikk írója, aki egyébként maga is swiftie, egyszerűen azt gondolja, hogy Swiftnek nem szabad új albumot kiadnia. Legalább is egy ideig. „Üres kútból nem lehet vizet merni“ – szokták mondani, és sajnos igencsak úgy tűnik, hogy Swift forrása már egy ideje üres. A The Life of a Showgirl után, pláne megfejelve a The Encore-ral nehéz nem azt érezni, hogy Swift ugyanabból az érzelmi és művészi készletből próbál újabb és újabb lemezeket kifacsarni, ami önmagában még nem lenne végzetes hiba, hiszen nem minden albumnak kell újraértelmeznie egy adott előadó teljes életét, a Showgirl viszont még csak igazán új nézőpontot, minimális nóvumot, vagy érdekes zenei megoldásokat sem adott ahhoz, amit már korábban ne tudtunk vagy hallottunk volna.
Az megvan, hogy egy budapesti kocsmáról szólhat Taylor Swift egyik dala?
2025.9.30 10:22
Közben nemcsak az alkotói forrás tűnik kimerültnek, hanem a közönség is betelítődött. Swift az elmúlt években szinte folyamatosan jelen volt. Vagy egy új lemezzel, újra felvett albummal, vagy a The Eras Tourral, párkapcsolati turbulenciákkal, és újabb és újabb egymást követő bejelentésekkel. Valahol minden véges. A társadalmi türelem mindenképpen.
