Molnár Áron, Lengyel Tamás, Mucsi Zoltán és Staub Viktória főszereplésével új magyar thriller érkezett a mozikba, méghozzá Tasnádi István, az Aranyélet írójának rendezésében. Spoilermentes kritika következik.
Az örökség író-rendezője a József Attila- és Balázs Béla-díjas Tasnádi István, aki az Aranyélet és a Terápia mellett a Made in Hungária és a Nyugati nyaralás forgatókönyvét is jegyzi. A Memo (2016) és az Egy másik életben (2019) című tévéfilmek után Tasnádi harmadik rendezéséről és az első mozifilmjéről van szó. Az örökség felütése röviden a következő.
Attila és Kristóf együttes erővel kiszedik belőle, hogy a pénzt Hajnalkára (Staub Viktória), egy nehéz sorsú fiatal lányra költötte, aki újabban feljár hozzá. De vajon kicsoda Hajnalka, akiről eddig még sosem hallottak? Az öreg azt állítja, hogy szerelmes, a fiúk azonban úgy érzik, hogy édesapjuk átverés áldozata. Mindegyik fél köti az ebet a karóhoz. Amikor Hajnalka betoppan az ajtón, kezdetét veszi a négyes fogat életének legturbulensebb éjszakája.
Az elmúlt 16 év filmes öröksége
Reméljük, hogy a Földszinthez hasonlóan Az örökség is egy olyan korszak utolsó hírmondója lesz, amelyben a politikai rendszer ellenségként tekintett a függetlenfilmesekre, és szóba sem jöhetett, hogy bizonyos alkotók támogatást kapjanak a Nemzeti Filmintézettől. Így egy idő után már a pályázatok is elmaradtak.
Pán Péter, Maugli, meg a beszélő medvék: ez a 10 legrosszabb Disney-animációs film a kritikusok szerint
2026.10.17 9:14
A mindenkori kritikusnak egységes mérce mentén illik elemezni a különböző produkciókat, amellett azonban mégsem mehetünk el szó nélkül, hogy a Hadik 2,5 milliárdból, a Most vagy soha! 7 milliárdból, a Hunyadi 25 milliárdból, az Elk*rtuk 1,5 milliárdból, az 1242 – A Nyugat kapujában pedig 4 milliárd forintból készült, ezzel szemben Tasnádi István új projektje mindössze 14 nap alatt forgott le, ingyenmunkával a stáb és a szereplőgárda részéről.
Reisz Gábor rendező úgy fogalmazott a vele készített interjúnkban, hogy „az egészségre káros hosszú távon így filmezni". De talán éppen ez volt Káel Csaba, egykori NFI-vezér és filmügyi kormánybiztos végcélja, hogy idővel kivéreztesse a független mozgóképes gondolkodókat, elrettentse őket a filmezéstől, a szavuk felemelésétől és a rendszer kritizálásától. Szerencsére egyik sem sikerült neki.
Az örökség a filmezés iránti vágyból született, „csakazértis" attitűddel. Mert az előző rendszerben az autonómiával, lelkiismerettel és jóízléssel rendelkező alkotók vagy széllel szemben forgattak vagy sehogy. A sors fintora, hogy az elmúlt tizenhat év függetlenfilmes produkciói annak rendje és módja szerint kenterbe verik a NER-közeli lojálisok által rendezett, gigabüdzsés, de nívójukat tekintve zömmel kínosan amatőr próbálkozásokat.
Egy hiánypótló közszolgálati kamaradráma
Tasnádi István az ország egyik legtehetségesebb forgatókönyvírója, a kvalitásai pedig Az örökségen keresztül is visszaköszönnek, ugyanis rendkívül egyedi a történet premisszája, és a szkript összességében is egy nagy gonddal összepasszintott kirakós. Az alapsztorihoz hozzátartozik, hogy az idős apuka, Árpi bácsi spártai módszerekkel nevelte Attilát és Kristófot, a múlt sebei pedig még mindig élénken élnek az időközben felnőtté vált fiúkban. Most a srácokon a sor, hogy apjuk gondját viseljék, az érzelmi kötelék azonban hiányzik közöttük.
A cselekmény felhívja a figyelmet a rendőrségi szlengben csak „öregezésnek" nevezett, egyébként nagyon is valós jelenségre, amelynek során bűnszervezetek fiatal fiúk és lányok közreműködésével idős embereket hálóznak be, hogy rátegyék a kezüket az örökségükre. Eszünkbe juthat Deák Kristóf 2022-es filmje, Az unoka, amelynek története egy másik szemszögből világít rá az idősödő szüleinkre, nagyszüleinkre leselkedő átverések halálos veszélyeire.
„Nem akartam olyan alkotó lenni, aki rányomja a traumáját a nézőkre" – Interjú a Mommy Blue rendezőjével, Mayer Bernadette-tel
2026.10.10 8:00
Érdekesség, hogy a film immár a Külügyi Intézet vezérigazgatója, Feledy Botond lakásában forgott 2026 februárjában. Mivel csupán 14 nap állt a stáb rendelkezésére, egy-egy jelenetet legfeljebb háromszor rögzítettek. Szinte végig egyetlen helyszínen forgattak, hiszen az átállásokkal és az újravilágítással Tasnádiék értékes időt veszítettek volna.
A személyes tárgyakkal telis-tele pakolt, vintage hangulatú belpesti lakás különösen jól áll a sztorinak, akárcsak a Koltai Lajos operatőri technikáját idéző, vöröses színezetű, félhomályos gyertyalángban úszó bevilágítás. Tény, hogy a játékidő döntő többségében egyetlen lokáción zajlik a cselekmény, ez azonban még nem ok arra, hogy unalmas legyen egy film – gondoljunk csak Alfred Hitchcock Kötél című kamarakrimijére, amely végig gyomorszaggatóan feszült.
Squid Game, csak fociban – kritika a Blue Lock - Csak egy maradhat című filmről
2026.10.9 10:09
Tasnádi kihozza a maximumot, amit a nehezített pályán a projektből ki lehetett hozni: ügyesen variálja a kameraszögeket, Árpi bácsi otthonának helyiségeit, illetve a vicces, groteszk, és a már-már horrorszerű tónusok vegyítésével a sztorit is igyekszik folyamatosan felfrissíteni. Sikerült is neki: Az örökség egy vérbeli érzelmi hullámvasút, és egy lebilincselő, a néző figyelmét kiérdemlő film.
Jó a Mucsi a háznál
Az „öreg" szót még véletlenül sem használnám Mucsi Zoltán esetében, akinek a zsigeri karizmája és a töretlen, mennyezetet rengető energiaszintje Jancsó Miklós ikonikus filmjei (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád! A szúnyogok stb.) óta szemernyit sem lanyhult. „Kapa" letaglózó alakítást nyújt Árpi bőrében, aki egy árnyalt karakter, hiszen egy bottal járó, magányos, sajnálatra méltó, zsémbes bácsi, aki ugyanakkor gyerekkorukban mentálisan és fizikailag is bántalmazta a fiúkat. Beszélgetésindító jelenség, Mucsi pedig nagyfokú érzékenységgel, tökéletesen játssza a figurát.
Nemcsak Mucsi, hanem Lengyel Tamás és Molnár Áron szerepei esetében is érdekfeszítőek a karakterutak. De Tasnáditól nem is várnánk egyebet. A dialógok feszesek, patentül megírtak, a színészek közötti kémia pedig hiánytalanul működik. A figurák nem üres trópokat testesítenek meg; a férfiak közül mindnyájan a maguk módján sérültek, rétegzettek, és a sztori végére átvitt értelemben is eljutnak valahonnan valahová. Ezt hívjuk karakterfejlődésnek – öröm, amikor ilyen fogalmakról beszélhetünk egy kurrens magyar mozifilm esetében.
Az év magyar meglepetésfilmje keserédes elixír a reménytelennek tűnő hétköznapokra – Mommy Blue-kritika
2026.10.8 11:05
Molnár és Lengyel, akik a való életben is közeli barátok, immár rutinos, tapasztalt színészek, akik bárminemű sallang nélkül, hitelesen hozzák a testvérpárt. A film meglepetése Hajnalka szerepében Staub Viktória, akinek a játékára kicsit sem vet árnyékot a veterán trió, sőt. Staub maximálisan megállja a helyét, és önálló életre kel a karakán csajszi bőrében. Érdemes lesz szemmel tartani a 29 éves színésznő pályafutását.
Az örökség, a Mommy Blue és a Földszint három olyan, a mozikban jelenleg is futó magyar film, amely abszolút rászolgál a nézői támogatásra. Tasnádi István alkotása amellett, hogy közszolgálatisága okán mélyen gondolatébresztő, szórakoztató és vérpezsdítő is. Hogy is mondta anno Papp Szabi a Supernem dalában? Irány a moziba be!
