Megérkezett a mozikba Mayer Bernadette fesztiválkedvenc első nagyjátékfilmje, a Mommy Blue. Spoilermentes kritikánk következik a Für Anikó, Vilmányi Benett, Hámori Ildikó, Waskovics Andrea és Znamenák István fémjelezte vígjáték-drámáról.
Mayer Bernadette debütáló egész estés filmje szerepelt a Karlovy Vary Filmfesztivál Work in Progress kategóriájában, a pekingi és jeruzsálemi fesztiválok hivatalos programjában, míg a magyarországi bemutatóra a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon került sor. A Mommy Blue-t a 16. Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál (BJIFF) Forward Future versenyének szakmai zsűrije a legjobb film, Für Anikót a legjobb színésznő, Vilmányi Benettet pedig a legjobb színész díjával tüntette ki, Miskolcról pedig közönségdíjjal távozhattak az alkotók.
A sikeres fesztiválkörút láttán nagy várakozás övezte az elsőfilmes Mayer Bernadette és stábja alkotását, amelynek premisszájában Krisztina (Für Anikó) látása menthetetlenné válik. Állandó szüksége van fia, Máté (Vilmányi Benett), segítségére, aki nélkül képtelen berendezni az új életét. Máténak azonban éppen gyereke születik, miközben a felesége, Eszter (Waskovics Andrea) egy munka miatt évekre külföldre költözne.
A srác majd kettészakad: az édesanyja egyre szorosabban ragaszkodik hozzá, és alig marad ideje a saját családjára. A helyzet megoldhatatlan, ám ők mégis megpróbálják áthidalni, mert bár Krisztina látása menthetetlen, a boldogságuk talán még nem.
Keserédes elixír a reménytelennek tűnő hétköznapokra
A Mommy Blue életrajzi ihletésű projekt: a rendező tinédzserkorában megvakult az édesanyja, és az ehhez köthető traumájából született meg a film. Mayer Bernadette elárulta, hogy már az egyetemi évek óta ismerte Vilmányi Benettet, akiben a kezdetektől fogva látott valamit, ami tinikori önmagára emlékeztette, így került anya-fiú dinamika a cselekmény középpontjába.
Ez a legkeserűbb pirula, amit Tom Cruise valaha lenyomott a torkunkon – Digger-kritika
2026.10.3 9:19
A Mommy Blue cím, amely visszaköszön a narratíva utalásaiban is, perfektül érzékelteti a film hangulatvilágát, ugyanis egy keserédes, melankolikus, mégis kedves, szerethető és szórakoztató vígjáték-drámáról van szó. Nem túlmagyarázott a filmnyelv, hanem inkább érzésekre, érzületre és a behúzó atmoszférára fókuszál. Mayer szándéka volt, hogy ne a saját traumáját nyomja le a nézők torkán egy „lehúzós" mozival, hanem viszontagságos fiatalkorát játékos, humoros, emészthető és inspiratív jellegű formába öntse.
A Mommy Blue úgy tanít, hogy nem papol, miközben megszeretteti velünk a hozzánk hasonló, saját magunkra emlékeztető gyarló és esendő karaktereit. Hús-vér, mélyen emberi alakokat látunk a vásznon, akikkel könnyű azonosulni: éldegélnek, terelgetik a mindennapjaikat a családi nehézségek és munkahelyi gubancok közepette – csakúgy, mint mi.
Érdekességek a 40 éves a Macskafogóról, ami nemcsak kedvenc mesénk, de egy keményvonalas geopolitikai kommentár is volt
2026.10.2 10:35
A szereplők nem feketék vagy fehérek és nem archetípusok: vannak magasztosabb és mélyebb pillanataik, jobb és rosszabb napjaik is. Ettől valódiak, és ezen ábrázolásbeli attitűdtől érezzük őket igazán közel magunkhoz. Nincs csillogás és rózsaszín ködben úszó családi idill, csak a szürke hétköznapok terhei, megoldandó problémái. Ezekre a nyugtalanító, sok esetben bosszantó problémákra nem feltétlenül van ráhatásunk, tenni sem mindig tudunk ellenük, általában csak váratlanul a nyakunkba szakadnak – az viszont a mi felelősségünk, hogyan kezeljük a helyzetet, illetve engedjük-e, hogy a gondok éket verjenek közénk, ahelyett, hogy közelebb hoznának minket egymáshoz.
Hol bujkált eddig Mayer Bernadette?
A Mommy Blue-ban az a legmeglepőbb, hogy egy elsőfilmes alkotóhoz képest mennyire naturális a történet sodrása, valamint irgalmatlanul precíz, patikamérlegen kimért a keserédes, gyomorszorító atmoszféra és a humoros attitűd elegye. A laikus szemmel egyszerűnek tűnő direktori feladatba még a veterán, feketeöves filmesek bicskája is rendre beletörik. A rendező ezt megelőzően két hasonló történeti tematikával rendelkező rövidfilmet jegyzett, Bond (2017) és Szembenézések (2019) címmel, a Mommy Blue az első egész estés produkciója, melynek forgatókönyvét Nagy Zoltánnal együtt formálták.
A belülről rothadó rendszer, ami a fejünkre nőtt – Kritika Reisz Gábor Földszint című új filmjéről
2026.10.1 6:26
A hazai paletta legízlésesebb és legígéretesebb debütáló alkotásáról beszélünk Reisz Gábor 2014-es, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című diplomafilmje óta, hiszen olyan fokú alkotói érettség és arányérzék köszön vissza a vásznon, ami piszkosul ritka. Ha már szóba került Reisz, az ő filmjeinek játékossága, emberközelisége, öniróniája és spontaneitása is megjelenik, megfűszerezve a Mészáros Márta életművében tapasztalt történeti személyességgel, valamint a karakterábrázolást illető érzékenységgel.
Mayer Bernadette többször is hangsúlyozta, hogy a film kollaboratív erőfeszítés eredménye, így fontos megemlíteni Csepeli Eszter operatőr öntetszelgéstől és öncélúságtól mentes, életszerű miliőt kölcsönző kézikamerás megoldásait, valamint az éjszakai snittek igényes bevilágítását. A vágó, Balla Gábor pedig a rendezővel karöltve feszes és végig immerzív történetet kerekített, amelyet 110-115 percről csiszoltak le 95 percesre.
És mi a helyzet a színészekkel?
Für Anikó és Vilmányi Benett performanszáról kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nem színészkednek, sőt egyenesen megszűnnek színészként funkcionálni: emberré válnak a vásznon. Tarr Béla és Török Ferenc is elismerően bólogatnának. Für Anikó ténylegesen fantasztikus, jó eséllyel élete alakítását nyújtja, a tehetségéhez mérten még mindig kissé alulértékelt Vilmányi Benett pedig többek között a Larryben is bizonyította már, milyen jól állnak neki a Thúróczy Szabolcs-féle, hétköznapi magyar valóság mételyében edződött nyers, allűröktől mentes figurák.
Hámori Ildikó, Waskovics Andrea és újonnan a mozivásznakon egyre gyakrabban feltűnő Znamenák István is hozzák a kötelezőt a mellékszerepeikben. Egytől egyig hidegvérű profik; az látszik, hogy a szereplőválogatók nem bízták a véletlenre a produkciót. A színészek elvétve improvizálnak a filmben, ennek ellenére a dialógok mégsem papírszagúak. Realisztikusak, hitelesek, illetve mindennemű pátoszt vagy modorosságot nélkülöznek. Érdes, karcos, nyers és szerethetően tökéletlen figurák párbeszédeit figyeljük, a jelenetsorok pedig olyannyira immerzívek, hogy a közönség soraiból mi is a bőrünkön érezzük Mátéék szűk nappalijának gondterhes levegőjét.
„Rohadt nagy gondok vannak, mégsem vállalja senki a felelősséget" – Interjú Reisz Gábor filmrendezővel
2026.9.26 9:16
A Mommy Blue a Földszint mellett a lehető legnagyszerűbb dolog, ami 2026-ban a magyar filmmel történhetett: Mayer Bernadette személyében egy olyan rendező lépett színre, aki behatóan érti a hazai közeget, érzéseit és tapasztalatait pedig képes igényes mozgóképes formába önteni – a jövőben joggal várhatunk tőle nívós alkotásokat. A Mommy Blue-t feltétlenül érdemes jegyvásárlással és mozis jelenléttel támogatni, hiszen kizárólag a mi felelősségünk, hogy bebizonyítsuk: igenis van igény a minőségi magyar vígjátékokra. Akár családdal, partnerrel vagy egyedül nézed meg, Mayer filmje mindenképp csontig hatol, és jó ideig veled marad.
