A jóga nem csupán testmozgás, hanem a lélek számára is mélyreható támogatást nyújthat. Ez különösen igaz a traumatudatos jógára, amely a hagyományos gyakorlatokat egy érzékenyebb, biztonságot adó szemléletmóddal ötvözi.
Más korosztály, ugyanaz a szenvedély: Pápa Gyöngyvér – a Mandala Jógastúdió oktatója, tulajdonosa – és Kosik Dominika – a Mandala Jógastúdió tanulója – saját történetükön és oktatói hitvallásukon keresztül segítenek megérteni, hogy hogyan lehet a jóga segítő eszköz a mentális egészség helyreállításában, és akár a traumák kezelésében is.
Hogyan találtatok rá a jógára?
Gyöngyvér: Az első jógaórámra 20 évvel ezelőtt mentem el, amikor Budapestre költöztem. Azonnal megfogott benne, hogy ez nem verseny – még magammal sem kell versenyeznem a jógaszőnyegen. Akkor még nem tudtam, de visszatekintve már egyértelmű: az akkori szorongásos, stresszes működésemet normálisnak tekintettem, és kisebb csodának éltem meg azt az első gyakorlást, mert egy régóta nem tapasztalt nyugalmat adott nekem. Mondhatom, szerelem volt első gyakorlásra.
Dominika: 2017-ben vettem részt az első jógaórámon, és idilli lenne azt állítani, hogy egyből magával ragadott, nem így történt. Akkor már évek óta tudatosan kerestem valamilyen sportot, amit rendszeresen űzhetek, és szerettem volna olyat találni, amit nemcsak elvégzek, hogy meglegyen a szükséges testmozgás, hanem valóban élvezek is. Második és harmadik jógaórára is elmentem, aztán valahol a hatodik alkalom környékén ráéreztem. Akkor már biztos voltam benne, hogy ezt egy életre magammal viszem, mert testileg-lelkileg is többet nyújtott, mint addig bármi.
Miért és hogyan fogalmazódott meg bennetek, hogy szeretnétek oktatóvá válni?
Dominika: A jóga volt az első igazán kézzelfogható segítség az életemben, amitől tényleg jobban éreztem magam – bár már akkor is jártam csoportos és egyéni terápiára. A mai napig járok mindkettőre, mert elengedhetetlenek, de a jóga egy szuper kiegészítés.
Minél többet gyakorlod, annál nagyobb segítséggé válik. A terápia időt igényel, hogy érezhető változást hozzon a mindennapokban. A kezdet különösen nehéz, hiszen a sebfeltépések, a feldolgozás kezdetben nem javítja, inkább próbára teszi a közérzetet – az eredmény csak kemény munkával és idővel érkezik. A jóga számomra olyan, mintha „kapnál egy szupererőt”, ami által már bármikor segíthetsz magadon, és ez óriási kincs a kontrollvesztett állapotokban, ami szinte minden megküzdés velejárója.
A jógán szerzett technikák, tudás által tudom, hogy bármi is történjék, bízhatok magamban, mert megtartom magam, már nem vagyok eszköztelen, tehetetlen.
Szorongsz vagy szerelmi bánatod van? Vegyél a kezedbe egy könyvet, avagy így segít a biblioterápia
2025.4.19 9:39
Én azért kezdtem el oktatóképzésekre járni, hogy jobban elmélyítsem a tudásom, elsősorban magam miatt, aztán, hogy a jövőben minél több embernek továbbadhassam ezt a „szupererőt”. Egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy nem találtam rá hamarabb. A gimnáziumi éveim alatt szinte mindennap borzalmasan éreztem magam, jól jött volna egy ilyen erős segítség már a legelején. Úgy látom, a fiatalabb korosztályban kevésbé népszerű a jóga, de én mindenkit arra biztatok, hogy próbálja ki. A pilates most óriási trend Gen Z körökben is, ami a gyakorlatokat tekintve nagyon hasonló a jógához. Utóbbi viszont sokkal kedvezőbb egy diák büdzséjéhez – ha otthonról végzed, ráadásul csak egy matracra van szükséged –, és azt gondolom, mentálisan is többet nyújt.
Gyöngyvér: Ami engem illet, mindig tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. A családomban szinte mindenki segítő szakmában dolgozik, így ez az út adta magát – bár nem azonnal. Mivel a jóga nekem is rengeteget segített, valójában nem volt kérdés, hogy ezt megosszam másokkal is. Először egy-egy helyettesítéssel kezdtem, ma pedig már
ez a szakmám, amit teljes szívvel és lelkesedéssel végzek nap mint nap.
Mi a traumatudatos jóga, és személyesen rátok hogyan hatott ez a szemléletmód?
Dominika: Az egy évvel ezelőtti balesetem után egy hónapig feküdtem nagyon súlyos agyrázkódással. Ez volt az a pont, ahol a traumatudatos jógaszemlélet igazán működésbe léphetett nálam. A jógán tanult finom, aprólékos mozdulatok nagyon sokat segítettek, hogy lépésről lépésre visszataláljak a testembe és visszanyerjem a koordinációs képességeim. Az is önbizalmat adott, hogy még saját magamat is képes vagyok gyógyítani az orvosi tanácsok, módszerek mellett. Azt vettem észre, hogy minél rendszeresebb a jógagyakorlásom, annál kezelhetőbbek, élhetőbbek a mindennapjaim, a magabiztosságtól kezdve a személyiségzavarok tüneteinek kezelésén át, egészen az inszomniával való megküzdésig.
Olvasói levél: Utam a terápiáig
2025.4.5 8:33
Gyöngyvér: Számomra nagy biztonságot adott ez az irányzat, és ennek köszönhetően empatikusabb, biztonságosabb és jobb órákat tudok tartani. Szerintem egy ilyen tudás mindenkinek hasznos, aki emberekkel foglalkozik. Sokszor elhangzik, hogy a
kompetenciahatárokat tiszteletben kell tartani – egy ilyen továbbképzés után sokkal
tisztábban látja az ember, hogy mi az ő feladata jógaoktatóként, és mikor van
szükség már szakmai segítségre. A traumatudatos jógaszemlélet a Mandala Jógastúdió életében is változást hozott. Egyértelművé vált, hogy erre a figyelemre nemcsak a gyakorlóknak, de az oktatói közösségünknek is nagy szüksége van. Rendszeresen tartunk oktatói találkozókat, ahol megoszthatjuk a tapasztalatainkat, feltehetjük szakmai
kérdéseinket, és megbeszélhetjük, hogy mi oktatóként hogyan érezzük magunkat.
Milyen technikákat vagy megközelítéseket alkalmaz ez az irányzat?
Gyöngyvér: Tartalmaz olyan megközelítéseket, amelyek az oktatóra, azaz a gyakorlás pedagógiai-pszichológiai aspektusaira vonatkoznak, és olyan technikákat is,
amelyek konkrét eszközökként vagy gyakorlatokként használhatóak egy jógaórán. Például nem mindegy, hogy oktatóként hogyan instruálom a gyakorlatokat. Egy testtől való disszociáció esetén jobban segít, ha a gyakorlóhoz beszélek és nem szerkezeteket használok ( „a kar ellazul” helyett jobb a „lazítsd el a karodat”). Én instrukciók helyett sokkal gyakrabban kérdezek, nagy szabadságot hagyok a gyakorlónak, és csak arra adok verbális instrukciót, ami fontos, amiatt, hogy a gyakorlás ne legyen sérülésveszélyes. Fontos ez a megengedés, a különféle variációk közötti szabad választás. Egy jógaóra a gyakorlóról, és nem a konkrét gyakorlatokról szó. Fontos, hogy azt érezzük: nem megtörténik velünk a gyakorlás, hanem mi irányítjuk azt.
Nekem ez a traumatudatos szemlélet legérdekesebb része, de egy ilyen képzésen természetesen tanulunk konkrét relaxációs és testtudatot fejlesztő gyakorlatokat is, és kiemeljük, hogy a jóga eszköztárában mi használható biztonsággal.
Mit tanácsolnátok azoknak, akik korábbi hallomások/tapasztalatok miatt tartanak attól, hogy elkezdjenek jógázni?
Gyöngyvér: Azt tudom javasolni, hogy mindenki keresse meg azt a helyet és oktatót, ahol és akivel biztonságban érzi magát és fejlődni tud. Egy-egy rossz tapasztalat vagy történet miatt kár lenne lemondani egy olyan mozgásformáról, ami ilyen mértékben tud
segíteni. Ma már szerencsére sok oktató ismeri a traumatudatos vagy
traumaszenzitív szemléletet – és erről lehet előre érdeklődni is. Könnyebbség, ha a
gyakorló ismeri a triggereit (például nem akarja, hogy hozzáérjenek, ne legyen bezárva a
teremajtó stb.), ezekre is nyugodtan rá lehet kérdezni.
Dominika: Szerintem érdemes több oktató óráját is kipróbálni, hiszen mindenkinek teljesen más a stílusa, ritmusa, mindenki egyéni atmoszférát teremt. Ezt a terapeutakereséshez tudnám hasonlítani, ahol ugyanúgy fontos, hogy meglegyen a kölcsönös bizalom és az összhang. A mai napig van olyan oktató, akinek nem járok az órájára, mert nem érzem magam komfortosan az általa hozott oktatási stílusban. Ezzel nincs is semmi baj, ettől ő ugyanolyan hiteles, csak éppen nem az én igényeimre hangolva. Ez mindenkinél abszolút egyéni.
Egy új kutatás szerint négyféle módon szeretünk – Most megnézheted, te melyik típusba esel
2025.4.3 16:18
Olykor egy orgánum is elég lehet ahhoz, hogy – akár tudat alatt – olyasmi emléket idézzen fel benned, ami triggerel. Engem például feszültté tesz, ha jógaórán számolnak, mert ez automatikusan az iskolai tesiórákra emlékeztet, másnak épp ez lehet segítség, mert könnyebben követi vele a légzését, az óra ritmusát.
Többéves oktatói pályád tükrében melyek a legnagyobb kihívások, amikkel szembesültél, szembesülsz az oktatás során? Vannak olyan jelek, amelyekre különösen figyelsz, hogy felismerd, ha valaki nehézségekkel küzd?
Gyöngyvér: Én foglalkozom mozgásterápiával, dolgozom együtt gyógytornászokkal, folyamatosan képzem magam. A legnagyobb nehézségnek már évek óta azt tartom, amikor valaki azt gondolja, hogy egy adott probléma már nem fog változni. Lehet a sérülésünk lelki vagy fizikai, de ahhoz, hogy változás legyen, hinnünk kell abban, hogy ez egyáltalán lehetséges.
A traumatudatos szemlélet nemcsak abban segít, hogy könnyebben észrevegyünk bizonyos jeleket, hanem abban is, hogy megelőzzük a piros zászlós helyzeteket. Én többet kérdezek egy első alkalmas gyakorlótól, és többet figyelek rá, az órán fürkészem a testbeszédét és az arckifejezését. Az üres tekintet, a befeszülés, a szorongás egyrészt látható az arcon, másrészt észrevehető olyan jelekben is, hogy egy könnyű gyakorlatban is gyors és szapora a légzés. Ha szeretnék segíteni neki egy gyakorlatban, akkor előtte megkérdezem, hogy megérinthetem-e. Ha ilyenkor az a válasz, hogy „most ez így elég, köszönöm”, akkor ezt tiszteletben tartom.
Mindent a Carrie-komplexusról, avagy mi az oka annak, hogy megszállottá válik az, aki szerelmes?
2025.3.25 12:36
Egyetlen gyakorlat sem kötelező az órán. Ha azt látom, hogy valami nehéz, akkor mindig adok lehetőséget a pihenésre. De még a relaxáció sem kötelező. A traumatudatos képzés óta új felvezetéssel tartom a relaxációt. Elmondom, hogy nem kell mozdulatlanul feküdni a relaxáció alatt. Ha valakit zavar az a mozdulatlanság, nyugodtan mozoghat, és ezzel senkit nem fog megzavarni. A hatása engem is meglepett. Amióta ez elhangzik a relaxáció előtt, azóta lényegesen kevesebben mozgolódnak relaxáció előtt.
Összességében mit gondoltok, mekkora szerepet játszik a jóga a mentális egészség megőrzésében és helyreállításában?
Gyöngyvér: Óriásit. Szerintem a jóga egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) hatását éppen a mentális egészségünkre fejti ki. A gyakorlás több eleme is támogatja ezt: a testgyakorlatokban (ászanákban) nem az a lényeg, hogy kívülről mennyire szép az adott pozíció, hanem az, hogyan érezzük magunkat benne, és hogyan hat ránk.
A jóga visszavezet minket ahhoz az eleve bennünk rejlő testtudathoz, amelyet sokáig elnyomtunk, és „elfelejtettünk” meghallani. A légzőgyakorlatok nemcsak megnyugtatják az idegrendszert, hanem egy olyan önszabályozási technikát is tanítanak, ami bárhol, bármikor elérhető, hiszen csak a légzésünk kell hozzá. A meditáció során lelassulást és belső nyugalmat élhetünk át, a rendszeres gyakorlással pedig kezelhető a stressz, oldódhatnak a berögzült gondolati mintáink, és ami talán a legfontosabb: jobban rálátunk az elménk működéseire is.
Dominika: Akár már egy alkalom után is érezhető a testi-lelki megkönnyebbülés – jóga után egész egyszerűen könnyebb „létezni”. Az önismeret mindenkinek egy életre szóló út, de személyiségzavarok vagy más mentális zavarok esetén az ember tényleg azt érezheti, hogy pengeélen táncol a saját életében. Éppen ezért minden egyes nap tenni kell azért, hogy rendben legyél. Például napi rutinok felállításával, sokszínű, tápanyagdús étkezéssel, minőségi pihenéssel, és többek között a jóga is ide sorolható, nem csak mint mozgásforma. A jóga az inszomniámon is sokat segített, valamint általánosságban fejlesztette a stresszkezelési képességemet, amihez a légzőgyakorlatok, az ellazulás tudatos megtanulása nagyban hozzájárult. Nekem is rengeteget fejlődött a testtudatom és sokat javult az önbizalmam.
