Reisz Gábor új filmje, a Földszint szeptember 10-én debütált a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, majd bemutatkozott a miskolci CineFesten is. A széles publikum októbertől tekintheti meg a vadonatúj tragikomédiát. Megnéztük mi is, kritikánk következik.
Reisz Gábor az egyik legkülönlegesebb alkotói hanggal rendelkező, a magyar társadalmat és valóságot értő, érző rendezőnk. Akik a kezdetektől követik a pályafutását, emlékezhetnek a diplomamunkájára, a kultfilmmé avanzsált VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) című vígjátékra, amelyet négy évvel később az első igazi fősodratú sikerprojektje, a múltidézős feel good-romkom, a Rossz versek követett.
Legutóbbi rendezése, a Magyarázat mindenre (2023) megrendítően plasztikus korrajza volt az elmúlt 16-20 év Magyarországának. Tűpontosan megörökítette a mesterségesen duzzasztott, fojtogató társadalmi polarizációt, amiben éltünk. Megelőlegezzük a múlt időt. Talán mondani sem kell, hogy a Nemzeti Filmintézet támogatása nélkül forgott a kettészakadt országot bemutató produkció, iszonyúan alacsony büdzséből, mégis többek között Velencében és Chicagóban is díjazták.
Friss filmje, a Földszint szintén Olaszországban, a lagúnák városában mutatkozott be, továbbá szeptember 13-án bezsebelte a Zukor Adolf-díjat, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének nagydíját. A forgatókönyvet Reisz Gáborral karöltve a Balázs Béla-díjas Schulze Éva jegyzi. Az elemzést megelőzően röviden ismertetjük a film premisszáját.
„Rohadt nagy gondok vannak, mégsem vállalja senki a felelősséget" – Interjú Reisz Gábor filmrendezővel
2026.9.26 9:16
A tragikomédia főszereplője Méhn Kristóf (Tompa Ádám), a festőművészből lett banki archiváló, aki feleségével, Verával (Józsa Bettina) egy társasházi földszinti lakásban lakik. A történet azon a napon játszódik, amikor Kristóf véletlenül penészfoltot fedez fel lakásuk falán, és nem sokkal később megtudja Verától, hogy gyerekük lesz. Elhatározza, hogy felderíti a penész eredetét. A korábban számára ismeretlen lakótársak faggatása közben egyre élesebbé válik konfliktusa a nyájaskodó közös képviselővel, aki épp egy nagy liftbeszerelési projektet akar keresztülvinni a késő délutáni lakógyűlésen. Ahogy Kristóf kezd belegabalyodni a ház ügyeibe, gyanúja egyre erősebb: a ház beteg.
A rendszer, ami szó szerint a fejünkre nőtt
Már a szinopszis alapján is predesztinálható, hogy egy keményvonalas politikai szatíráról van szó. A történet egy roskadozó magyar lakóházban játszódik, amelynek közös képviselője, vagyis teljhatalmú földesura Nyárréti Balázs (Crespo Rodrigo), egy számító, dölyfös és korrupt figura. A férfi hamis ígéretekkel és álhírekkel tartja markában a lakóközösséget, miközben lenyúlja a ház vagyonát hű csatlósa, a bumfordi, minden lében kanál Posszauer Antal (Gazsó György) közreműküdésével. Hogy stílszerű legyek: Ismerős Arcok?
Üdv a magyar valóságban! Természetesen ez így nincs kimondva, de a cselekmény előrehaladtával egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a házvezetés a Fidesz-kormány, a kiszolgáltatott lakók pedig az egyre feudálisabbá váló rendszer „jobbágyai". Ezen a ponton felmerülhet, hogy már a premierje idején elavulttá válhat az alkotás, erről azonban szó sincs, hiszen Reisz általános alakok, embertípusok és jelenségek fölé helyez nagyítót, amelyek bármely elfajzott politikai szisztéma sajátjai lehetnek.
25 éves a Moszkva tér, a rendszerváltás emblematikus filmje – Érdekességek, háttérsztorik, karakter-inspirációk
2026.9.20 9:16
A rendező nem erőltet le keserű pirulát a torkunkon, sokkal inkább rávezet, sejtet, és teret enged a nézői percepció fokozatos kibontakozásának. Kétségtelen, hogy egy egzakt korszakot jelöl a cselekmény, ám az ízléses történetmesélési metódus okán időtlen fabulává válik, és akár száz év elteltével is épp ugyanolyan releváns lehet.
Nem kerülgetem a forró kását: a Földszint Reisz Gábor eddigi legkomplexebb, legkiforrottabb filmje, amely nemcsak hogy elképesztően szórakoztató, de olyan penetráns módon tart tükröt a magyar társadalom elé, amelyre kevés alkotónk képes. Mármint nemcsak most, hanem a magyar film egyetemes történetében.
A játékos hangvételű első két projektje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek után kevesen hittük, hogy épp Reisz lesz az, aki a Magyarázat mindenre című filmjének kíséretében a korszak legpregnánsabb társadalomkritikai leiratait teszi elénk. A rendező kedvenc motívumai, vagyis a kissé gyámoltalan, merengő, a saját maga szerencsétlenségén is röhögni tudó protagonista, valamint a bőr alá kúszó társadalomkritikai attitűd összeért, és valami igazán különleges fúzió jött létre.
50 éves a vérzivataros rémálmokat okozó Carrie: fun factek a kultikus filmről, amelynek ősszel jön az új adaptációja
2026.9.19 9:19
A groteszk miliőt olyan effektíven ötvözi a feszültségfokozó thriller-elemeket is felvonultató, elementáris erejű karakterdrámával, hogy nem egyszer, nem kétszer rándul össze a néző gyomra – miközben bőséggel akadnak őszintén felröhögős momentumok is.
A Földszint hozza a rendezőtől megszokott stiláris jegyeket is, úgymint a fantasztikusan eltalált helyzetkomikumot, a vizuális gageket, illetve a feje tetejére állított, abszurd magyar valóságot. Legyen szó a pökhendi melósról, részeg statikusról, egy elfuserált párkapcsolatról vagy en bloc a letargikus, reménytelennek és végeláthatatlannak tűnő mindennapokról – a Földszint nagyon mi vagyunk. Reisz új filmje egyszerre nevettet, meghat, és jókora lendülettel csap arcon.
„Az ellenállás melankóliája", avagy Méhn Kristóf felnövéstörténete
A festőművészből lett banki archiváló protagonista, Méhn Kristóf karaktere ugyancsak egy Reisz szívéhez közel álló trópot testesít meg: a gyerekkori álmok elengedését, a mókuskerékbe való beszállást és a társadalmi konvenciókhoz simulást. Méhn emellett két éve elhunyt édesapját gyászolja és a párkapcsolata sem áll stabil lábakon. Nem találja a helyét – sem otthon, sem az országban (a filmben ez a lakóház).
Kristóf a frusztrációját a szekrény mögötti penészfoltra és a lakóház vezére elleni csatározásra összpontosítja, de letargiájának további okai a gyásza, illetve magánéleti és karrierjét érintő totális kiégése. Makro- és mikroszinten is kallódó, útkereső fazon, akinek sorsában az elmúlt másfél évtized magyar embereinek milliói tükröződnek vissza.
A Földszint felrajzolja a középosztály elnyomó rendszerek elleni fellázadásának folyamatát, amelynek során a depresszív, apatikus reményvesztettség végül dühbe fullad.
A cselekmény párhuzamos, közelképi értelmezése, hogy az apaság előtt álló Kristóf felnövéstörténetét követjük, amint fiúból férfivá válik, és a jelentéktelenebb dolgok, például a lakásban burjánzó penészfolt miatti aggályait felváltja a szülői lét felelősségvállalása, valamint a sérelmeinek, gyászának elengedése. Akármelyik történeti megfejtést viszi magával a néző, az üzenet mindenképp a bőr alá kúszik, és jó ideig ott is marad.
Üdv az év mozgóképes mélypontján, kerülj beljebb, vegyél kekszet – Átkozott boszorkák 2. kritika
2026.9.10 11:52
Néhány szót ejtenék a projekt hátteréről is: mivel a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatására nyilvánvaló okok miatt nem számíthatott a produkció, ezért közösségi finanszírozásból készült. Így igazán kerek és költői az egész, hiszen a magyar közönség szponzorálta a filmet, amely végső soron rólunk szól. A szűkös lehetőségeket és rendelkezésre álló helyszíneket maximálisan kihasználta a stáb – a Földszint ékes példázata annak, hogy a világszínvonalú filmnek nem a gigabüdzsé, hanem a tehetség a feltétele.
Merthogy ténylegesen a 21. századi magyar mozgókép egyik legnívósabb alkotásáról van szó. Reisz filmje ugyanis unikális, gondosan érlelt forgatókönyvvel rendelkezik, többszörnézős és maradéktalanul kiérdemelt a 100 perces játékideje.
A kormányváltás következtében remélhetőleg az NFI működése és a filmkultúra irányába tanúsított hozzáállása is változni fog, így jóleső érzéssel mélázhatunk el azon, hogy ha Reisz Gábor nullához konvergáló büdzséből ilyen színvonalú filmeket készít, vajon mire lehet képes ereje teljében, némi pénzügyi támogatással?
Jacob Elordi csábos mosolya vajon megmentette Ridley Scott legújabb sci-fi-moziját? – Kutya csillagkép-kritika
2026.8.27 8:06
Gondolhatná az olvasó, hogy az alacsony költségvetés tünetei bizonyára visszaköszönnek a vásznon. Hát nem. A technikai aspektusok is maximálisan rendben vannak: impozáns Becsey Kristóf fényképezése, szépek és dinamikusak a kontrasztok, továbbá a hideg és meleg színek, változatos textúrák játéka. Végig leköti a figyelmet és minden szempontból jó nézni a Földszintet. A rendezés szintén világbajnok, de tényleg, az elenyésző mennyiségű helyszín ellenére egyetlen kósza pillanatra sem unalmas a cselekmény.
Ahogy már korábban is említettem, a komikus és drámai tónusok váltakozása, valamint az attitűdök közötti egyensúlyozás lebilincselően érdekfeszítő. Reisz Gábor és Kálmán András filmzenéje pedig jó szokásukhoz híven átkozottul egyedi: különleges hangszerekkel és olykor földöntúli, álomszerű atmoszférát idéző zenei motívumokkal dúcolják alá a történetet.
Térjünk rá a színészekre. Tompa Ádám fenomenális a főszerepben: felsőpolcos hollywoodi produkciókat idéző, rétegzett alakítást nyújt, az egyébként kihívásokkal teli szerepben. Ő reprezentálja az architektúra ellen lázadó, egyre elkeseredettebbé váló, megtört fiatal felnőtteket, méghozzá elismerésre méltó érzékenységgel.
A gárda többi tagját, vagyis a lakóházi kisközösség társulatát is csak dicsérni lehet: Józsa Bettina, Crespo Rodrigo, Rusznák András, Kindl Juli, Bacskó Tünde, Tímár Éva és Gazsó György egyaránt kiválóak, ahogy a standupos humorista, Fülöp Viktor is, aki egy ízig-vérig ráöntött szerepben Bélát, az önelégült, pöffeszkedő melóst játssza. A film elsődleges humorforrását a Megáll az idő (1982) című kultuszfilm legendás színésze, Znamenák István szolgáltatja, aki Urál Pált, a részeg statikust kelti életre. De még hogy: csodálatosan, sírva röhögősen.
Érdekességek a 30 éves Trainspottingról, az egyik legzseniálisabb kultfilmről – Elárulta a könyv írója, pontosan mire utal a cím
2026.8.23 10:38
A Földszint az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb, csontig hatoló és felvillanyozó politikai társadalomkritikája, amely mindennek tetejében mérhetetlenül szórakoztató is. Reisz Gábor eddigi legértékesebb, legigényesebb, az eddigi nagyjátékfilmes életművét summázó alkotása. A magyar kultúra ellen elkövetett, főbenjáró bűn lenne megvárni streamingen – csípd hát el moziban, amíg teheted.
