Nigériai fiatalok, akik egy telefonnal kezdtek sci-fit forgatni, egy német wellnessguru és egy ukrán operatőr, aki a frontra is magával viszi a kameráját. Öt dokumentumfilmet ajánlunk a november 16-tól 10 napon át tartó Verzió programjából.
„Hiszem, ha látom?” Ezt kérdezi az idei Verzió egy olyan időszakban, amikor egy családi fotót is meg lehet mozdítani mesterséges intelligenciával. Az öt filmben, amit a programból ajánlunk, legalább ilyen érdekes kérdés, hogy ki áll a kamera mögött. Van, aki a saját felnövését veszi fel, más a testvérét próbálja megérteni a felvételein keresztül. A 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált november 16. és 25. között rendezik meg Budapesten és nyolc vidéki városban.
Krokodil
Egy telefon, házi díszletek és saját kezűleg megtanult vizuális effektek. Ennyi kellett a nigériai Kadunában élő The Critics tagjainak ahhoz, hogy kamaszként sci-fiket kezdjenek forgatni. A kollektíva Pietra Brettkellyvel közösen rendezett dokumentumfilmje tizenhárom éven át követi, hogyan nőnek fel a kamera előtt és mögött, miközben a házi produkcióik híre Hollywoodig jut. A Verzió zárófilmjének egyik executive producere Idris Elba, a film pedig megnyerte a Tribeca fesztivál Viewpoints szekciójának fődíját.
Saját folyó
Milyen folyó lennél? Kristina Mikhailova ebből a kérdésből indítja első egész estés filmjét. Az Akszaj partján fiatal nők mesélnek arról, milyen elvárásokkal találkoznak Kazahsztánban, és milyen életet képzelnek el maguknak. A filmben az elköltözésről szőtt tervek és a szexuális erőszakról szóló beszélgetések is helyet kapnak. A Saját folyó a Berlinale Forum szekciójában elnyerte az ökumenikus zsűri díját.
A fény katonái
David, vagy ahogy a követői ismerik, Mister Raw, nyers vegán étrendet népszerűsít, étrend-kiegészítőket árul és sötét erőkről beszél. Johannes Büttner és Julian Vogel dokumentumfilmje rajta és a körülötte szerveződő közösségen keresztül mutatja meg, hogyan fér meg ugyanabban a világban a jobb közérzet ígérete és az államellenes összeesküvés-elmélet. A filmben olyanok is megszólalnak, akik saját királyságot akarnak létrehozni Németországban.
Ahol minden eltűnik
Dmytro Dokunov operatőr és digitális művész egy ökofaluban él, amikor besorozzák, és az orosz invázió miatt a frontra kerül. Ott is filmez tovább a telefonjával. Oleksandr Tkachenko ezekből a felvételekből és Dokunov saját narrációjából építkezik, így a civilből lett katona maga mesélhet arról, hogyan változtatja meg a háború a mindennapjait és azt is, ahogyan a világot nézi. A film a Docudays UA közönségdíját és az ukrán versenyprogram különdicséretét is megkapta.
Ha a galambok arannyá változnának
Pepa Lubojacki öt éven át filmezi a bátyját és két unokatestvérét, akik függőséggel küzdenek és hajléktalanná váltak. Az iPhone-nal felvett jelenetek közé régi családi fotók kerülnek, amelyek közül néhányat mesterséges intelligenciával mozgat meg. A gyerekkori képek mellett a jelenben újra és újra előkerül a kérdés, hogy hol ér véget a segítség, és hol kezdődik az irányítás. Lubojacki első egész estés dokumentumfilmje Berlinben megkapta a Berlinale dokumentumfilmes díját és a Caligari-díjat is.
A 23. Verzió teljes programját ezen a linken találjátok, a különböző helyszíneknek és a jegyeknek pedig itt tudtok utánanézni.