Hedy Lamarr megszökött fegyvergyáros férjétől, Hollywood egyik legnagyobb sztárja lett, majd olyan kommunikációs rendszert alkotott, amely megváltoztatta a világot. Mégis egész életében félreértették. Ideje, hogy elmondjuk a történetét.
A schwarzenaui kastély falai között a tizennyolc éves Hedy Lamarr úgy élt, mint első férje foglya. Esténként náci német politikusokkal és a fasiszta elit tagjaival ült egy asztalnál, nappal pedig elzárva a világtól élt, mint egy trófea. Mint egy kalitkába zárt királykisasszony, még nem sejthette, hogy néhány év múlva Hollywood legszebb nőjeként emlegetik majd, és hogy találmányával meghatározza a modern történelmet.
De hogyan jutott idáig valaki, akinek az élete szinte még el sem kezdődött?
Miért emlékszik a kultúra Hedy Lamarr testére pontosabban, mint a találmányára?
Szeretjük azt gondolni, hogy minden fontos dolgot magyarok találtak fel. Lamarr zsidó származású volt, anyai ágon pedig egy gazdag budapesti családhoz kötődött. Ő maga azonban Bécsben nőtt fel, keresztényként nevelték, zsidó öröksége mégis fontos lesz a története során. Már gyerekként két, látszólag távoli világ között mozgott: zongorista édesanyjától a művészetet, édesapjától pedig a gépek és a műszaki tudományok iránti kíváncsiságot kapta.
Akkori nevén Hedwig Kiesler már tizenkét évesen megnyert egy bécsi szépségversenyt, színészmesterséget tanult, és kisebb lótifuti munkákat vállalt filmforgatásokon. Az áttörést, egyben a megtörést viszont az 1933-ban bemutatott Eksztázis jelentette. A film sikert aratott a velencei fesztiválon, de az Egyesült Államokban és Németországban is betiltották.
Lamarr karaktere a filmtörténet egyik első női orgazmusát jeleníti meg a vásznon, ez akkoriban sok volt a moziknak, bár csak a színésznő arca látszik a jelenetben. XI. Piusz pápa nyilvánosan elítélte a filmet. Németországban az akkoriban kancellárrá kinevezett Hitler pedig a színésznő zsidó származása miatt betiltotta az alkotást.
A jelenet, amely ma talán fel sem tűnne a nézőknek, egész életében árnyként követte. A sors fintora, hogy a filmben épp egy boldogtalan fiatal feleséget játszott, akit idősebb férje nem vett észre...
Amikor elkezdtem utánanézni az életének, abban reménykedtem, hogy találok vele egy hosszabb interjút. Ehelyett ugyanabba a jelenetbe botlottam újra meg újra. Mintha az egész életéből mindenkit csak az a néhány perc érdekelne. Még egy felnőttfilmes oldal is külön videót szentelt neki, már a címben pontosítva, hogy a feneke vagy a melle lesz-e látható. Nehéz úgy átrágnom magam ezen a sok találaton, hogy közben ne szoruljon össze a szívem.
Lamarr életét, álmait és tehetségét az internet emlékezete újra meg újra arra a néhány percre redukálja, nem engedve, hogy többé váljon annál, amit mások egyetlen fiatalkori hibának bélyegeztek.
Hogyan lesz egy házasságból börtön?
Ebben az időszakban figyelt fel rá Fritz Mandl osztrák fegyvergyáros. Lamarr egyik színpadi szereplése után kezdett udvarolni neki, majd az Eksztázis körüli botrány idején összeházasodtak. Lamarr tizennyolc éves volt, Mandl harminchárom, és Ausztria egyik leggazdagabb embere. A kapcsolatot a korkülönbség és Mandl politikai-üzleti kapcsolatai miatt Lamarr családja sem nézte jó szemmel. A férfi Mussolini Olaszországával és a náci Németországgal is üzletelt, közeli kapcsolatban állt a fasiszta elittel, amit Lamarr zsidó származású szülei érthetően nehezen kezeltek. Érdekes, hogy egyébként maga Mandl is részben zsidó háttérrel rendelkezett apai ágon.
Lamarr viszont tökéletes trófeafeleség volt Mandl számára: a vacsoraesteken ott ülhetett mellette, akár diktátorok társaságában is. Feleségeként azonban Mandl már nem akarta viszontlátni Hedyt a filmvásznon, nem volt rá büszke. Féltékenyen ellenőrizte, és még az Eksztázis kópiáit is megpróbálta felvásárolni.
Miközben férje oldalán üzleti vacsorákon vett részt, fegyverekről és haditechnikáról szóló beszélgetéseket hallgatott. Az itt megszerzett ismeretek évekkel később fontossá váltak számára. Talán tényleg minden rosszban van valami jó?
1937-ben végül elmenekült Mandltól. A szökéséről szóló történetek változóak: az egyik szerint szolgálólánynak öltözve menekült el, egy másik szerint egy vacsorapartira felvette az összes drága ékszerét, majd ezekben tűnt el. Ami biztos, hogy először Párizsba, majd Londonba jutott. Ott pedig találkozott Louis B. Mayerrel, az MGM vezetőjével, aki lehetőséget látott benne.
Mit számít a név?
Amikor legközelebb találkozunk vele, Hedwig a Londonból New Yorkba tartó hajón áll. Egy hollywoodi szerződés körvonalazódik, és ekkor kapja új nevét is: Hedy Lamarr. Az Eksztázis korszakát maga mögött akarta hagyni, a film emléke és fiatalkori megpróbáltatásai azonban tovább követték.
Amerikában mégis megtalálta a siker, bár hamar beskatulyázták az idealizált, egzotikus és elérhetetlen díva szerepébe. Akcentusa mindig megmaradt, hiszen csak Amerikába érkezésekor tanult meg igazán angolul. A korszak meghatározó alakjaival állt kamera elé, többek között Clark Gable-lel. A pénzügyi siker és a közönség rajongása egyre nőtt, Lamarr mégis gyakran magányosnak és idegennek érezte magát. Még mindig egy fiatal nő volt a húszas évei elején, akit szexualizáltak és egyáltalán nem vettek komolyan. Szépségét egész életében nem áldásnak érezte, hanem hátránynak. Egy hozzá köthető idézet szerint “átkozta” arcát.
Felfedezése: a Wifi, Bluetooth és GPS alapelve
Próbáljuk megérteni azt a nőt, aki karrierje csúcsán a rivaldafénytől a kutatás felé fordult. Talán nyugalmat talált benne, egy helyet, ahol többé válhatott, mint egy idealizált arc, akit valójában senki sem ismer. Hatással akart lenni, valódi hatással. Sok legenda szerint a forgatási szünetekben dolgozta ki korszakalkotó felfedezését.
Ebben az időszakban már kezdetleges mérnöki kísérletekkel foglalkozott: többek között egy továbbfejlesztett közlekedési lámpával. Gyerekkori élményein kívül, amikor apja a gépek működésének alapjait magyarázta neki, sohasem kapott formális műszaki oktatást. Autodidakta módon kísérletezett.
Az alapvető ötlethez hozzájárulhattak az első férje mellett hallott vacsoraasztali beszélgetések, ahol fegyverkereskedők és szakemberek a haditechnika lehetséges gyengeségeit vitatták meg. Sőt, ebben az is szerepet játszhatott, hogy édesanyját megpróbálta hajóval kimenekíteni a nácik uralta Európából.
Vegyünk például egy hajóról indított torpedót, amely rádiójeleken keresztül kapja az utasításokat arról, merre haladjon. Ehhez a hajón lévő adónak és a torpedó vevőkészülékének ugyanazt a rádiófrekvenciát kell használnia. Ezt a frekvenciát azonban az ellenség is megtalálhatja, majd zavaró jelet sugározhat rajta. A torpedó így nem tudná megkülönböztetni a valódi parancsot a zajtól, ezért irányíthatatlanná válna
Lamarr ötlete az volt, hogy ne egyetlen frekvencián küldjék a parancsokat. Ehelyett az adó és a torpedó vevője folyamatosan váltson a különböző frekvenciák között, méghozzá egyszerre, ugyanabban az előre meghatározott sorrendben. A találmányt George Antheil zeneszerzővel dolgozta ki.
Így jött létre, nagyon leegyszerűsítve a frekvenciaugratásos, szórt spektrumú kommunikáció. Ez adta az alapot olyan rendszereknek, mint a Bluetooth, a Wi-Fi és a GPS. Lamarr munkája határozta meg azt a digitális világot, amelyben ma élünk, mégsem részesült egyetlen centtel sem az azóta milliárd dollárosra nőtt iparág bevételeiből.
A nőnek a színpadon a helye?
A találmányt először nem gondolták zseniálisnak, még csak jó ötletnek sem: az amerikai haditengerészet először elhesegette a feltalálókat. Lamarrnak azt ajánlották, hogy hírességként inkább háborús kötvények reklámozásával töltse az idejét. Kritikusai tanácsát megfogadta: számos kötvényeladáson vett részt, ahol flörtöléssel és humorral gyűjtött pénzt a háborús erőfeszítésekre.
A találmány aztán mégsem volt olyan rossz ötlet. Az amerikai hadsereg az 1962-es kubai rakétaválság idején már ilyen technológiával működő katonai kommunikációs és torpedóirányítási megoldásokat használt. Lamarrt és Antheilt csak 1997-ben ismerték el az Electronic Frontier Foundation Pioneer díjával, a felfedezésük után több mint 50 évvel.
Miután kialszanak a fények, hogyan tovább?
Mandl után Lamarr még öt alkalommal ment férjhez. Utolsó válása 1965-ben volt, ezután élete hátralévő harmincöt évében nem házasodott újra. Első fiával, a fiú tinédzserévei körül megromlott a kapcsolata. Nem beszéltek, és Lamarr a végrendeletéből is kihagyta, míg másik két gyermeke, Denise és Anthony benne maradtak.
Mindazonáltal a hatvanas és hetvenes években is releváns ikon maradt, bár ekkor már ritkán állt kamera elé. 1966-ban megjelent az Ecstasy and Me című, szellemírók által készített önéletrajza. Lamarr később azt állította, hogy a szöveg nagy része hamis és elferdíti a történetét, megpróbálta bíróságon megakadályozni a megjelenését, de nem járt sikerrel.
Életében Lamarr válogatós volt, magabiztos, türelmes és meggondolt, mégis lépten-nyomon falakba ütközött. Meghatározták a címkék, és igazán sohasem válhatott azzá, akinek gyermekként elképzelte magát. Vagy ha mégis, nem úgy, ahogy tervezte.
Az 1970-es évektől egyre inkább visszavonult a nyilvánosságtól, de még később is felbukkant a pletykalapokban plasztikai műtétei vagy bolti lopási ügyei miatt. Élete utolsó éveiben Floridában élt, az emberektől elzárkózva. Most már önként választva az elzárt életet.
Utóirat
Lamarr számos filmje könnyen elérhető az interneten. Alább megtaláljátok a The Strange Woman (Különös nő) című, 1947-es alkotást. Ő alakítja a főszerepet, emellett a produkció egyik vezető producere is ő volt. A történet az 1820-as évek New Englandjében játszódik, középpontjában pedig egy gyönyörű és számító nő áll, aki pénzért és hatalomért manipulálja a körülötte lévő férfiakat. A filmben jól megfigyelhető Lamarr jellegzetes színészi stílusa, és az akcentusa is hallható.
