- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Milyen gyönyörfókusszal élni a mindennapokat? Hogyan növelhető az orgazmuskészség? Milyen varázslatot rejt magában a lassú, tudatos szex? Mindezekről beszélgettünk Oláh Barbival, aki Magyarországon elsőként helyezte forgalomba az ásvány jónitojásokat.
Ásványból készült gyönyörrúd és jónitojás, testfókusz és gyönyörtudatosság – néhány szó, ami Oláh Barbi munkáját jellemzi. De ez csak az első réteg. Ami a mélyben van, az egy kiteljesedett, szabad szexuális élet, egy pulzáló, orgazmikus női lét, egy otthonteremtés a saját testünkben, a nőiség, a női test szabad és hangos ünneplése. És hogy mennyire gyógyító és felszabadító elmerülni ebben a világban? Ezt mutatjuk most meg Barbival, a Sacred Garden alapítójával.
Miben tér el a te gyönyörfelfogásod az átlagtól?
Nagyon sokan gondolják, hogy a gyönyör valami olyan, amit ki kell érdemelni, és csak bizonyos esetekben jár. Amire nap végén talán marad egy kis idő, ha minden teendővel végeztünk, ha lefogyok, ha ilyen vagy olyan nő leszek – akkor majd jöhet az élvezet. Valójában ez létszükséglet: a jólétem alapja, hogy gyönyörben legyek, örömtelien éljek, vagy legalábbis legyen erre egy aktív figyelem és törekvés, egy erős fókusz. Nekem ez volt az első beavatásom a gyönyörfókuszú életbe, hogy rájöttem: ez az alap, és minden más csak ezután jöhet. Mindannyian jövünk valahonnan – bizonyos mintákkal és szocializációval, de a felnőtté válás része, hogy eldöntjük, mi az, ami ebből a miénk, és mi az, ami nem.

Rájönni, milyen nő szeretnék lenni. Milyen módon, mértékben és keretek között szeretném megélni a szexualitásomat. És ezért felelősséget is vállalok.
Nagyon sok nőnek gondja van az orgazmussal – leginkább az, hogy nem tud elélvezni. Emellett szintén egy általános helyzet sajnos, hogy sokan semmilyen kapcsolatban nincsenek a testükkel, nem érzékelik a jelzéseit, nem „társként” tekintenek rá, hanem csak eszközként – gyakran még a női szerveink, a szex bizonyos részeinek megnevezése is tabu.
Igen, van egy túlzott ragaszkodás az orgazmushoz. Az orgazmus minden nőnek jár, alapjogunk, és nagyon is képes rá a testünk! De minél jobban hajszoljuk, minél inkább ki akarjuk kényszeríteni a testünkből, annál távolabb kerülünk tőle – hiszen nem a jelenben vagyunk, nem érezzük azt a sok jót, ami történik, mert azon agyalunk, hogy mikor élvezünk végre el… A nők jó szexet, sok orgazmust és gyönyörteli életet akarnak, de ahogy mondod, nincs kapcsolatuk a puncijukkal: amíg nem tudjuk nevén nevezni, nem ismerjük meg a felépítését, a saját puncink sajátosságait, amíg valójában és őszintén nem kapcsolódunk vele, addig teljesen felesleges bármiféle gyönyörre való törekvés.
Ha egy nő nem tud elélvezni, de vágyik rá, nagyon nehéz beleengednie magát a folyamatba, a megengedésbe ahelyett, hogy hajszolná. Hogy irányítsa át a fókuszt?
Elsőként talán az a legfontosabb, hogy felismerjük, ha elkezdődik ez a hajszolás, tudjunk megengedők lenni magunkkal. Ha van bármilyen módszerünk, ami által el tudunk élvezni, akkor segíthet, ha először kielégítjük ezt a vágyunkat, és utána kezdjük el figyelni az apróbb gyönyörhullámokat, lazítani a testet stb. Ha nincs ilyen módszerünk, mert még sosem élveztünk el, akkor egyszerűbb lehet a szemléletváltás. Nagyon sok információ zúdul ránk, számtalan leírást találunk már mindenhol, milyen az orgazmus vagy milyennek kéne lennie...
Talán, ha van bennünk némi alázat ezzel kapcsolatban is, és ki merjük mondani saját magunknak vagy akár a partnerünknek – ha egy biztonságos kapcsolatban érezzük magunkat –, hogy igen, nekem még nem volt orgazmusom, nem tudom, hogyan tudok elélvezni, nincs valódi testi tapasztalásom abban, milyennek is kéne lennie, akkor megérkezhetünk oda, hogy készen állunk és kíváncsian várjuk, mit tapasztalhatunk meg a testünk és a figyelmünk által.
Türelemmel, gyengédséggel induljunk el ezen az ösvényen. Fontos tudatosítani, hogy valójában csak az elme játéka, ha elhisszük, hogy tudunk bármit hajszolni, aminek a létezését még sosem tapasztaltuk. Van egy írásom a témában, amit én nagyon szeretek, mert humorral átitatva szemléltetem, milyen önszabotázsokba csúszunk bele.
Szóval a gyönyörtudatosság, a testünk megismerésének kulcsa a fókuszkihelyezés?
A jóni jóga alkalmával is azt tanítom, hogy nagyon fontos az elme szintjén is megfogalmazni, tudatosítani, hogy mi történik a testemben és hol. Legyen egy stabil testtudat, ami által észreveszem, ami történik, odaviszem a figyelmem, rákapcsolódok. Szexuális kapcsolódás során elsődlegesen a hüvelyre, a csikló külső és belső területére koncentrálva: elindul egy izgalmi állapot, érzem, ahogy vérrel telítődik a csiklóm belseje, a nagyajkak mögötti terület, de bármilyen más testérzet is fontos. Ennek tudatosítása, lokalizálása növeli a gyönyör- és orgazmuskészségünket, mert éberré válunk az érzetekre – gyakorlással az egészen apró rezdülésekre is, ami így bővíti a testérzetek skáláját, nyitja a tudati és érzékelési készségeket, növeli a megtapasztalt jó érzéseket. De ha ezekre nem figyelünk, nem lassítunk, nem lazítjuk el a testünket, nem engedjük bele magunkat a gyönyörérzetekbe, akkor csak kapkodni fogunk, hogy hol van már az az orgazmus…
Te nagy híve vagy a lassú mozdulatoknak, a lassabb szexnek. Miért?
Minden nő megfigyelheti magán, hogy amikor bármilyen izgalom megjelenik a testben, a nők nagy része megfeszíti a testét és gyorsít. Ez talán egy természetes ösztön, hogy ha valami jót érzünk, arra rá kell „szorítani”, mert félünk, hogy elveszítjük, ha nem kapjuk meg rögtön. De ha ezekben a helyzetekben, ezeken a gyönyörhullámokon le tudunk lassítani, visszavesszük az intenzitást, sőt akár meg is tudunk állni néhány másodperc erejéig, a hüvely szövetei ugyanúgy hullámoznak belül, vagyis az érzet megmarad, fokozódik is. Állítsuk meg a csípőnket, a kezünkkel, állkapcsunkkal ne szorítsunk, legyen mindenünk laza. Ha nem gyorsítunk, nem zihálunk, hanem figyelünk a testünkre, a másik testére, a pillanatnyi mozdulatlanság, a lassú, finom mozdulatok kiterjesztik és intenzívvé teszik a gyönyörhullámokat, később fog bekövetkezni az orgazmus, és mindent átitató lesz, nem csak egy pillanatnyi kielégülés. Persze kérdés, hogy kinek mi a célja a szexszel és az adott aktussal.

Ez a fajta jelenlét, a saját testem érzékelése szex közben egy óriási erő és érték, hiszen pontosan tudom, mi esik jól, mit szeretek, mire képes a testem – és minden az én kezemben van.
Ez egy magabiztosság: képes vagyok az orgazmusra, megérdemlem a gyönyört, a nap bármely szakában van hozzáférésem, felnőtt nő vagyok, én döntöm el, hogy mikor, hogyan és kivel élem meg. Amikor ezeket elhisszük, hogy tényleg képesek vagyunk elélvezni, ha akarunk, mert egész egyszerűen van egy szervünk – a csiklónk –, aminek semmilyen más funkciója nincsen, csak a gyönyör, akkor szintet lépünk a jó és élvezetes szexualitás felé.
Miben más egy ilyen gyönyörfókuszú, a saját szexuális jóllétemért felelősséget vállaló élet? Milyen lelki, mentális hatásai vannak?
Egy mély ősbizalom és testszeretet alakul ki, ami minden napodat átjárja. Rájössz, hogy a tested mennyi csodára képes, és már nem tudod nem szeretni. A tested pedig meghálálja. Amikor egy nő elkezd így kapcsolódni a testéhez, először csak figyelgetni, hogy van, mit akar, akkor egy idő után nem lesz elég, hogy meghallja, hanem tenni is fog érte, aszerint cselekedni, hogy a szükségleteit kielégítse. Elérsz arra a szintre, hogy már tudod, mi miért történik, és nem fogod bántani direktben. Például észreveszed, hogy lehet, hogy azért gombásodik be a hüvelyed, mert az a férfi nem jó neked, és ezt a tested jelzi. Egy soha véget nem érő folyamat, hogy egyre jobban vagy a testedben.
De ez nem azt jelenti, hogy mindig minden jó, és nem lehet mélypont vagy hullámvölgy.
Nem, dehogy. Inkább azt, hogy a nagyon rosszban, a gyászban, amikor az élet a padlóra küld, akkor sokkal hamarabb vagy könnyebben vissza tudok kapcsolódni saját magamhoz, a gyönyörömhöz, a középpontomba, az örömhöz. Megélem a rosszat, de van egy programom, amivel ki tudok jönni belőle, vagy ami a nagyon mélyben is megnyugtat, mert tudom, hogy amilyen rossz most ez, annyira jó is lesz hamarosan. Ez mind összefügg a szexualitással, mert minden, ami élet, az szex.

Mennyire képesek azért felelősséget vállalni a nők, hogy rajtuk múlik a saját gyönyörük mértéke, az, hogy jól legyenek a testükben, megéljék a nőiségüket? Mennyire képesek beleállni és elkötelezni magukat a változás, a gyönyörtudatosság mellett?
Nehéz, mert ott a vágy, szeretnék átélni ezt a tapasztalást, mert általam látják, hogy mennyire jó, hogy van lehetőség fejlődni, lehet így élni. Igyekszem megmutatni a hétköznapiságomat, hogy anya, feleség, vállalkozó vagyok, nekem is vannak problémáim, és a napjaim nem sorozatos orgazmusokból állnak. De mégis, lehet erre idő és tér. Sajnos a hétköznap sűrűje teljesen valós dolog, de ha rendszeresen mindent magam elé helyezek, egy idő után el is hiszem, hogy baj történik, ha nem azonnal válaszolok egy e-mailre vagy ha nem én, hanem mondjuk a férjem ad enni a gyereknek.

Pedig menni fog tovább az élet, ha a harmincperces jóni jógám után indítom csak el a mosógépet. Illetve a másik dolog, hogy azt hisszük, azért, mert gyönyörről beszélünk, könnyen jön és nem jár áldozatokkal. Dehogynem jár! Amikor 2018-ban egyedül maradtam családfenntartóként, két évig a nyolcórás munkám és a vállalkozásom mellett fél öt körül keltem fel, mert akkor volt időm, energiám magammal kapcsolódni: jóni jógázni, táncolni, nyugodtan meginni a kávét, megcsinálni a kis rituáléimat, amik miatt jól vagyok, amik töltenek. Nagyon fáradt voltam, de tudtam, hogy nem fog örökké tartani ez az időszak, és a lehető legjobb döntés volt, amit akkor tehettem magamért. Mert ilyenkor tudtam csak nő lenni, csak magammal foglalkozni. De ez melós. Sokan akarják a gyönyörtudatosságot, a jó orgazmusokat, de annyira nem érzik rossznak az életüket, hogy beleálljanak és tényleg változtassanak. Én hálás vagyok, amiért volt annyira rossz az életem, hogy kizökkentsen. Nehéz a meglévő teendők közé beilleszteni fél vagy másfél óra jóni jógát vagy valami olyan rituálét, ami építi a nőiségem, a szexualitásom, de kérdés, hogy ha hosszú évekig nem teszem meg ezeket magamért, annak milyen következményei lesznek. És mondom mindezt úgy, hogy nem hiszek abban, hogy vért kell izzadni a jó életért.
Gondoljuk újra a napirendünket, és találjuk meg az egyensúlyt: kezdjük csak napi 10 perc jóni jógával. Ne zsigereljük ki magunkat a gyönyör oltárán, de igenis kell áldozatot hoznunk saját magunk jóllétéért.

Hogyan válasszunk gyönyörrudat vagy jónitojást magunknak? Merre induljunk ezen az úton?
Ha nincs semmilyen problémád, esetleg csak felfedeznéd a hüvelyed, a szexualitásod, növelnéd a gyönyört, akkor megérzésre: mi az, ami tetszik, ami hív, amiben megbízol – eszerint dönts. Ez tojásra és gyönyörrúdra is igaz. Ha pedig valamit oldanál, például kötött a medence területe, nehezen nyílsz meg behatolás előtt, fáj az együttlét, vannak olyan pontok a hüvelyedben, amelyek érzéketlenek, zsibbadtak – vagy éppen ellenkezőleg, túl érzékenyek, akkor megvan minden gyönyörrúdnak a specialitása, amit az adott helyzetre ajánlok. Például a gömbölyded végével és hajlított kialakításával masszírozhatod a hüvely izomzatát, oldhatod a benne lévő blokkokat. Az ásvány ereje csodálatos: rezgése van, természetes, egy darab Földanyából. De ha biztosra mennél, akkor a weboldalamon megtalálod azokat az eszközöket, amik segíthetnek ezen az úton: mindegyik esetében feltüntettem, mikor, milyen helyzetre ajánlom. Ezenfelül van egy Gyönyörútmutatóm is, ami végigvezet az én személyes kísérésem nélkül is azon az úton, hogy a napjaid részévé tehesd az önkapcsolódást, a jóni jógát, a gyönyörrudak használatát, a gyönyörfókuszáltságot.